Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-04 / 204. szám, kedd
(Fotók: SITA/AP, spartaforever.cz, frl2.nl, ultras-dynamo.de.) www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2012. SZEPTEMBER 4. RIPORT 13 Drezda (németül Dresden) Szászország német szövetségi állam fővárosa. Az „Elba Firenzéjének" is nevezik. Lakosainak száma: 530 ezer. így festett Drezda belvárosa 1945 februárjában, a szövetséges légierők által végrehajtott szőnyegbombázás után. Kő kövön nem maradt. A Dynamo részéről csak a benini csatár, Mickael Poté volt eredményes, aki négy találattal vezeti a Bundesliga-2 góllövőlistáját. StSsa ▲ Beszédes neve van az egyik drezdai szurkolói csoport- -«ak: „Ruhestörer".?* ~{Csendháborítók); a tésen pedig feltűnt a székesfehérvári ultrákkal jó kapcsolatokat ápoló zwickaui brigád drapija is (Red Kaos). damiak, válaszként sörösüvegek és görögtüzek repülnek feléjük a stadion külső teraszáról, petárdák robbannak a lábak alatt, a káoszban a yardok letepernek és megbilincselnek egy holland drukkert. „Így megy ez.” Odabent kissé „csupasz” a prágai B-közép - mint kiderül, a Feyenoord-szurkolók az előző esti nyilvános edzésen felfedezték (és tönkretették) a Sparta-ultrák készülő koreográfiáját. A meccs közepes, a prágai csapatból az örökifjú Jarošík és a két gólt szerző Kadlec mellett az egykori DAC- játékos, a kameruni Leo Kweuke tűnik ki: fizikai erejét kamatoztatva úgy fedezi a labdát, hogy az ellenfélnek esélye sincs hozzáférni. Ez persze frusztrálóan hat a hollandokra, akik végül már hárman rontanak rá a szögletzászlónál, a jelenet ketrecharcra hasonlít, Kweuke eredményesen küzd a túlerővel, a közönség őrjöng, Lééé-o, Lééé-o, szól a dicsőítő kórus, mint Barcelonában Messinek. A holland szurkolók ekkor már az „UEFA=maffia” feliratú transzparenst lengetik, és rendületlenül tesztelik a vendégszektor melletti plekszi-üveg ellenállóképességét. A Sparta 2-0-ra győz, és bejut AZ ÖTÖS SZÁMÚ / VÁGÓHÍD a csoportkörbe, ahol a baszk Athletic Bilbao, a francia Lyon és az izraeli Ironi Kirjat Smona vár rá. (Két nappal később olvasom a Mladá Frontában, hogy a meccs utáni éjjelen felfegyverzett, álarcos cseh huligánok Molotov-kok- télokkal támadtak a hollandokra egy óvárosi bárban, egy meggyújtott fotelt pedig az ajtóba állítottak, hogy senki se menekülhessen ki. Mire a rendőrök kiérkeztek, az elkövetők kereket oldottak. Komolyabb személyi sérülés nem történt.) Augusztus 31., péntek (Dyn. Dresden-Kaiserslautem 1-3) Drezda alig több mint kétórás vo- natút Prágából (160 km). Ideális hely, minden közel van egymáshoz: a vasútállomás, a stadion, a belváros. Az egyetlen negatívum, hogy szünet nélkül esik az eső. Oda se neki! Ebéd a stadion előtti parkban, egy piac forgatagában, a sátorponyva alatt, ahol laktató lencsefőzeléket kapni 2,50-ért (és sűrű, gőzölgő gulyást 3-ért). A második ligás Dynamo Dresden-Kaiserslautern meccs körítése egészen elképesztő. Egy órával a kezdés előtt már megtelik a kapu mögötti állóhelyes tribün, s ahogy megjelennek az első bemelegítő játékosok, felzúg a „Dynamo! Dynamo! Dynamo!”, de olyan hangerővel, hogy beledübörög a stadion. A kezdésre zsúfolásig telnek a lelátók, a hangulat minden várakozást felülmúl, harmincezer ember énekel. Azt éneklik: „Dy- Dy-Dy-Dy-Dy-Dy Na-Na-Na- Na-Na-Na, Mo-Mo-Mo-Mo-Mo, Forza Dynamo!" A szurkolásnak olyan intenzitása van, hogy ehhez képest az El Clásico vagy akármelyik Premier League-meccs csak aíféle suttogós- ra vett matiné. Drezdában komolyan veszik a rasszizmus elleni harcot: a stadionban „Love Dynamo, hate Racism!” feliratú pólókat lehet venni, az eredményjelzőn pedig végig ott villog a felirat: „Rasismus ist KEIN Fangesang!" („a rasszista rigmus nem szurkolói nóta”). Az is hamar kiderül, hogy a Dynamo legerősebb csapatrésze éppen a szurkolótábor, ez pedig néha nem elég a győzelemhez. Most sem. A végeredmény: Dresden-Kaiserslautem 1-3. Vonnegut regénye, az Ötös számú vágóhíd arról szól, hogy Billy Pilgrim kiesett az időből. „Billy mint öregedő özvegyember aludt el, és az esküvője napján ébredt fel. Bement egy ajtón 1955-ben, és kijött egy másikon 194l-ben.”\.alójában persze nem csak erről szól a könyv, hanem sok minden másról is. Főleg másról. Drezda szőnyegbombázásáról, például. Kurt Vonnegut a második világháború alatt az amerikai hadsereg közlegénye volt, gyalogsági felderítőként került német hadifogságba, és társaival együtt egy drezdai vágóhíd pincéjében élte túl a város pusztulását. Drezda megsemmisítése a lélektani hadviselés része volt, a szövetségesek azért akarták elpusztítani a hadászati szempontból jelentéktelen várost, hogy megtörjék a német lakosság lelkierejét. Ezért az angol és az amerikai légierő vadászrepülői 1945. február 13-ról 14-re virradóra több mint 400 ezer gyújtóbombát dobtak a városra, amely a lángok martalékává vált. „Drezda: ilyen hely nem létezik többé” - dicsekedett a támadás után Arthur „Bomber” Harris, a brit légierő főparancsnoka. A tűzpokolban 25 ezer civil vesztette életét. Tanulság nincs. Vagy csak az, amit Vonnegut javasolt a fiainak, hogy lehetőleg soha, semmilyen körülmények között ne vegyünk részt tömegmészárlásban. Gazdag József
