Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-20 / 217. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Aki azt hitte, hogy az arab tavasz eredménye a demokrácia lesz, az ismét csalódhat Fatva Tegye a szívére a kezét az, akit nem dühít az iszlám világon ismét végigsöprő Nyugat-ellenes erőszak. Mert itt valami többről van szó, mint , jogos” felháborodásról egy nagyon primitív, az iszlámot, Mohamed prófétát sértő film miatt. A gyilkosságot semmi sem igazolhatja. MAL1NÁK ISTVÁN Európai széplelkek most azon sápítoznak, hogy az európai szélsőjobb kihasználja az iszlám világon ismét végigsöprő őrületet az iszlámellenesség, az idegengyűlölet felszítására. Pedig az igazi veszély nem ez. Magyarázatokat lehet keresni és találni a történtekre. Hogy az arab tavasz nem az lett, aminek indult, hogy az új hatalomból mindenütt kimaradtak azok, akik a forradalmat csinálták (Egyiptom, Tunézia, Jemen). Hogy a liberális és demokratikus álmokat kergető arab fiatalokhelyett az iszlamista erők kerültek túlsúlyba. Hogy csak a személyek változtak, a hatalomgyakorlás módszerei, jellege, struktúrája nem. Hogy a szegénység sem csökkent, sőt nőtt (Egyiptomban és Tunéziában főleg a turizmus visszaesése miatt, Líbiában és Jemenben más okok játszanak közre). Mindez igaz - a magyarázatokat tovább is lehetne folytatni -, de nem mentség. Már csak azért sem, mert 2005-ben, amikor egy dán művész megrajzolta a Mohamed-karikatúrákat, az arab tavaszról még csak sejtése sem volt senkinek, viszont a reagálás ugyanilyen volt - eseten- kéntvéresebb-, mintmost. Amikor Egyiptom új elnöke, az iszlamista Murszí - másokkal egyetemben - azt kéri az USA-tól, hogy büntesse meg A muszlimok ártatlansága című film alkotóit vagy legalább tiltsa be a filmet, fel sem merül benne, hogy a demokrácia alapjának, a szólásszabadságnak a megsértését követeli. Aki azt hitte, hogy az arab tavasz eredménye a demokrácia - vagy legalább a csírája - lesz, az ismét csalódhat. „Siessetek, siessetek amerikai és európai fiatal muszlimok, leckéztessétek meg ezeket a mocskokat, hogy megértse minden majom és disznó Észak-Ameri- kában és Európában is” - így hergel egy egyiptomi imám, aki fat- vát adott ki, felszólítva az ominózus film alkotóinak a megölésére. Meg kell ölni a rendezőt, a producert, a színészeket, mindenkit, aki részt vett a film elkészítésében. Az imámot nem érdekli, hogy - az egyébként tehetségtelen - színészeket becsapták, a szöveget utólag meghamisították stb.Ö ölni akar. Lehetne a szalafista imám - valószínűleg műveltebb a többségnél - fatvájáról azt mondani, egyedi, szélsőséges. De ez nem igaz. Ilyen fatvákat adtak ki a dán karikaturista ellen is. És ilyen fat- vát adott ki Salman Rushdie ellen a Sátáni versek miatt a nyolcvanas évek végén Khomeini nagy- ajatollah, Irán akkori legfőbb vallási és politikai vezetője. Márpedig ő valaki volt, nem lehet azt állítani, hogy egy mezei imámocs- ka értelmezte tévesen a Koránt. Úgyhogy a következtetés - a szerző eddigi álláspontját módosítva: egyre kevésbé tisztelhető az a vallás, amelynek vezetői, főpapjai gyilkosságra szólítanak fel. Fölösleges lenne visszamenni Huntingtonig, a civilizációk összecsapásáig. Alényeg az, hogy a Nyugatnak egyértelmű és nagyon határozott választ kell adnia a fatvákra. Ahogy Merkel tette 2010-ben, amikor kitüntette Kurt Westergaard dán grafikust, a sajtószabadság példájaként méltatva őt. Persze a mostani Moha- med-film felbujtója, akiről eddig az derült ki, hogy kisstílű szélhámos, nem kitüntetést érdemel a butasága miatt. Fölöslegesen, primitíven, színvonaltalanul provokált. De akkor sem szabad az életére tömi. Az EU a múlt héten Brüsszelben közel egymilliárdos segítséget ígért az új egyiptomi elnöknek. Kár. Csakegy vaskos könyvet kellene neki adni, minden oldalon ezzel a szöveggel: Nem értek veled egyet, de minden erőmmel azon leszek, hogy a véleményedet te is szabadon elmondhasd. Ez nem a Koránból vett idézet. Ez a demokráciabibliája.- Meglásd, szomszéd, eljön az idő, amikor metil-alkohollal gyilkolják egymást az emberek! (Peter Gossónyi rajza) Matovič nem problémát akar megoldani, csak újabb magamutogató csatornát keresett Romakérdés cigányúton MÓZES SZABOLCS A Híd után a Matovič-féle Egyszerű Emberek is megkapták a maguk kormánybiztosi posztját. Ki nyer ma? - tehetnénk fel a kérdést, mintha nem tudnánk, hogy az utóbbi hónapokban itt mindennel csak Fico és kompániája nyert. A képlet egyszerű. Ha Peter Pollák (ő az új romaügyi kormánybiztos) sikeres lesz - aminek kicsi az esélye -, azt a Smer saját eredményeként fogja elkönyvelni. Egyrészt eleve azt a tényt kiemelve, hogy jó- fejségükben egy ellenzéki politikusnak adták a posztot, másrészt hozzátéve, hogy a smeres miniszterek segítsége és politikai támogatása nélkül úgysem ért volna el semmit sem. Ha az egyszerű ember felsül a posztján, akkor pedig azt mondhatják: bizonyítási esélyt kaptak, nem éltek vele. Ez, az ellenzék lenne az alternatíva? Miután megvan a kötelező - merthogy a fentebb leírtakkal nagyrészt mindenki tisztában van -, nézzük a dolgok problémásabb oldalát. A biztosi poszt lepasszolása Matoviéék- nak azt jelenti, hogy a Smer magasról tesz a romakérdésre. Ami, figyelembe véve az ország reális szükségleteit, óriási probléma és politikai felelőtlenség. Ha ugyanis a romakérdés nincs Szlovákia öt, sőt három legsúlyosabb problémája között, akkor semmi sincs ott. Pollák kinevezése a kormánypárt szakpolitikai hiányosságaira is rámutat: nem tudtak a posztra saját embert állítani. És nem csak azért, mert nem akartak, ha egy pártban egy szakterületnek megvannak a politikusai és a területtel foglalkozó csoportjai, azok a legritkább esetekben engedik, hogy a pártvezetés elvegye tőlük az ügyet - miközben semmiféle külső kényszer (pl. koalíciós társ, akinek adni kell valamit) nem létezik. Pollák kinevezése azt is jelenti, hogy a romakérdésben várhatóan nulla előrelépés lesz a következő négy évben. Nem csak azért, mert ez igazándiból a Smemek sem érdeke - mivel nem az ő emberük viszi az ügyet, megfelelő politikai és pénzügyi támogatást sem fog kapni, e nélkül meg nem megy. Azért is - s itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, vajon ez miért jó az Egyszerű Embereknek -, mert Matovič nem problémát akar megoldani, csak újabb önprezentációs csatornát keresett. Most kapott egy posztot, amely újabb rivaldafényt biztosít számára (nem mintha nem lenne elég a parlamenti is), a kérdés csak az, kell-e ezért valamit fizetniük. Ha igen, az hamarosan kiderül, a Smer az utóbbi hónapokban már jelezte, néhány ügyben szüksége lenne az alkotmányos többségre is... KOMMENTÁR Schulz ment, a kétségek maradtak KOCUR LÁSZLÓ Fontos turné állomása volt tegnap Szlovákia, igaz, a turnébusz körül sikoltozó tinilányok hada ezúttal elmaradt, a sztárvendég az Európai Parlament elnöke volt, és elképzelhető, hogy az utólag árult belépőjegyek nagyon sokba fognak kerülni. Martin Schulz az egy héttel ezelőtti, az unió helyzetét értékelő Barroso-beszéd vezérgondolatait jött népszerűsíteni, s ehhez az ideológiain túl anyagi támogatást is szerezni. Az Európai Bizottság vezetőjének a föderáció szükségességéről elmondott gondolatai főként az eurosz- keptikus Szabadság és Szolidaritásnál verték ki a biztosítékot, a jobboldali pártok csak az orruk alatt mormogtak, de a lényeg: akinek 83 képviselője ül a törvényhozásban, sebesen igyekezett leszögezni, kész támogatni Barroso elképzeléseit. A nyári uborkaszezonban a föderáció lehetőségét felvető tíz állam ugyanis akár Szlovákia nélkül is létrehozhatja azt (ezzel végképp kétsebességűvé téve az EU-t), azt pedig, hogy az ország ebből kimaradjon, felelős politikus pártmeztől függetlenül nem akarhatja. A tegnapi- nyomokban Barrosót tartalmazó - Schulz-beszéd ellen újfent a Szabadság és Szolidaritás, illetve az SDKÚ elnöke kelt ki élesebben. Mindketten más-más oldalról közelítve meg az európai politikus által elmondottakat, de lényegileg Szlovákia szuverenitásánakés döntési szabadságának megnyirbálását kifogásolva, olyan lényeges területeken is, mint az adók és járulékok. Az uniós „elitklubhoz” való tartozás igézetében azonban elképzelhető, hogy a válság ezt a békát is lenyomja a fintorgók torkán, az euró megmentésénekjelszavá- val. Egy családban helyénvaló lenne az a kérdés, kezelheti-e tovább a családi kasszát az, aki tetemes adósságot halmozott fel, ezért a sógoroktól-komáktól kellett kölcsönkérni. (És ha adtak, beleszólhatnak-e a család gazdálkodásába?) Brüsszel is csak ezt a kérdést teszi fel a „nagy európai családnak”, csak itt a viszonyok sokkal átláthatatlanabbak. Abban kétségkívül igazuk van az európai politikusoknak, hogy míg a pénzügyi szektor globális szintre lépett, a szabályozás nemzetállami szinten maradt, amit az adófizetők éreznek meg leginkább, és erre az egyik megoldás az általuk szorgalmazott bankunió lehet. Az Európai Bizottság elnöke igazi fiskális irányítást is sürgetett, mivel - főként a valutaunióban - az egyes tagállamok gazdasági döntései hatással vannak a többiekre. A közös fizetőeszköz sikertörténetnek indult, sajnos, mi akkoriban csak a pénzváltónál találkozhattunk vele, s mire a miénk is lett, részben a globális pénzügyi válság, részben a régi tagállamok egy részének felelőtlen gazdaságpolitikája, részben a gyenge európai ellenőrzési mechanizmusok miatt, ahelyett, hogy élvezhetnénk az előnyeit, megmentésének lehetőségei között kell lavíroznunk, miközben lassan az is kétségessé válik, hogy egyáltalán megmenthető-e. Az unió kapcsán napjainkban főként a pénzről esik szó, miközben azok az alapértékek, amelyek mentén és végett létrejött, elsikkadni látszanak. A pénzügyi rendszer fenntarthatóságáért a tagállamok önként, bár nem dalolva mondanának le az oly fontos alapértékként hangoztatott szabadság és demokrácia egy részéről, államiról központi szintre helyezve bizonyos jogköröket, azzal a felkiáltással, hogy a még rosszabbat-az összeomlást-akarjuk elkerülni. Mindezt úgy, hogy már nyakig benne vagyunk az unióban, és jelenleg minden más megoldás ha nem is fatálisnak, de a jelen helyzetben gazdaságüag nehezen megvalósíthatónak tűnik. Vegyünk hát egy mély lélegzetet... TALLÓZÓ NEUEZÜRCHERZE1TUNG Magyarország Orbán Viktor miniszterelnök autokratikus stílusa ellenére továbbra is demokrácia; ami hiányzik Magyarországon, az egy igazi polgári társadalom. A politikusok külön osztályt alkotnak, amely Budapestről mozgatja a szálakat - állt a tekintélyes liberális-konzer- vatív svájci lap riportjának bevezetőjében. Pécsett és vidékén járva Beat U. Wieser arról számol be, hogy még sikeres vállalkozók is pesszimisták. Ez a hangulat a kormány és különösen a miniszterelnök vezetési stílusával függ össze. Orbán Viktor „úgy kormányoz, mint egy király” - vélekedik egy magát Fidesz- szavazónak valló vállalkozó. Egyes cégvezetők azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán rendszerváltozás zajlott le, mert úgy találják, a politika továbbra is beavatkozik a magángazdaságba. Feltűnő - írta a lap -, hogy milyen sokan csak név nélkül vállalnak ilyen kendőzetlen véleményt. „Úgy tűnik, a félelem légköre uralkodik” - jegyezte meg a szerző. (MTI)
