Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-04 / 204. szám, kedd

www.ujszo.com UJSZÓ 2012. SZEPTEMBER 4. Vélemény És háttér 5 Szomorú látlelet arról, hová jutott az ország ennyi idő alatt: széles körű erkölcsi válságba Húsz év múlva Mint ahogy Alexandre Dumas A három testőré­nek főhősei a regény kommentárral azonos című folytatásában, Szlovákia is leszámolt az ideáljaival húsz évvel az alkotmány elfogadása után. TOKÁR GÉZA Az évforduló alkalmából el­hangzó beszédek, az ország va­lós állapota és a kapcsolódó események egyszerre adtak szomorú látleletet arról, hogy hová jutott az ország ennyi idő alatt: széles körű erkölcsi vál­ságba. Elég számba venni csak az elmúlt hetek történéseit. Ivan Gašparovič államfő az alkot­mány szabad értelmezése mi­att továbbra sem hajlandó ki­nevezni a főügyészi tisztségbe a parlament által megválasz­tott Jozef Čentéšt. Malina Hed­viget alapvető emberi jogainak megcsúfolásával zaklatják a hatóságok. A Gorilla-ügy kap­csán benyújtott eddigi egyet­len, az ügy sokadrendű szerep­lője ellen indított eljárást is be­szüntetik, csakúgy, ahogy And­rej Ďurkovský volt pozsonyi fő­polgármesternek sem esik bán- tódása a PKO lebontása kap­csán. Az alaptörvény elfogadá­sának napján pedig Kassán tar­tanak alkotmánymenetet azok, akik nehezményezik, két éve milyen könnyedén túllépett a parlament azon a problémán, hogy az irat szellemének meg- feleí-e a kettős állampolgárság lehetőségének szűkítése. Húsz évvel az alkotmány létrehoza­tala után az ország és annak képviselői semmivel sem tiszte­lik jobban az alaptörvényben lefektetett elveket. Szlovákia létezésének húsz éve alatt persze megélt a mai­nál súlyosabb mélypontokat is, például a mečiarizmus legsöté­tebb éveiben. Korábban viszont mindig látszott a fény az alagút végén, volt miben bízni egy jobb jövő reményében: a Nyu-' gatban, az Európai Unióban, a kisebbségeket megvédő de­Húsz évvel az alkot­mány létrehozatala után semmivel sem tisz­telik jobban a benne le­fektetett elveket. mokratikus intézményekben. Húsz év alatt viszont megvál­tozott az eszközök megítélése is, már nem lehet rájuk csoda­szerként tekinteni, úgy gon­dolni, hogy puszta létükkel megoldják Szlovákia vagy a szlovákiai magyar közösség problémáit. A gazdasági és po­litikai válságra adott legújabb megoldások (melyekre az or­szág választói a Smer képében áldásukat adták) pedig inkább tűnnek riasztónak, mint valódi jövőképnek. Az erős és gon­doskodó állam képe, a rend­mánia vagy a kisebbségek irán­ti fokozott intolerancia és be­tagozódásuk szorgalmazása nem vezet sehová. Szlovákia fennállásának első húsz évében voltak hullámvöl­gyek és fényesebb időszakok is. A hétvégi gálaest szimboliku­san lezárt egy korszakot, még a külsőségeiben is: az eső és a rossz időjárás szétkergette a nézőközönséget, legfőbb köz­jogi méltóságaink pedig üres frázisokat pufogtattak a szín­padon, általános érdektelenség közepette. Valószínűnek tűnik, hogy jövőre megszüntetik az ünnepnapot. A szlovák alkot­mány második húsz évének va­lóban az használna a legtöbbet, ha nem ünnepelnék az okira­tot, hanem elsősorban tisztel­nék és betartanák. (Peter Gossányi rajza) Amit szinte minden környező ország már megvalósított, arra Szlovákia egyelőre még nem képes Lakossági államkötvények pro és kontra HORBULÁK ZSOLT A szlovák pénzügyminiszté­rium múlt héten nyilvánosság­ra hozta, hogy az államadósság finanszírozásában ezután szá­mítani szeretnének a lakosság­ra is. Tekintettel arra, hogy ez sok más fejlett országban is így van, a minisztérium ötlete egy­általán nem az ördögtől való. Vannak olyan nemzetgazda­ságok, amelyek éppen a belső finanszírozás miatt stabilak, holott más körülmények között már problémákkal küzdené­nek. Japán 200%.körüli GDP- arányos államadósságát éppen a lakossági megtakarítások mi­att tudják kielégítően kezelni. Nyugat-Európa sok országa, de Lengyelország, Csehország vagy Magyarország rendszere­sen bocsátott és bocsát ki ál­lampapírokat kimondottan polgárai számára. Tulajdon­képpen még Szlovákiában sem más a helyzet, habár mindez közvetett formában történik, mivel a kisbefektetők között oly népszerű szlovák alapkeze­lők által menedzselt nyílt végű pénzpiaci és kötvényalapok túlnyomó részben szintén szlo­vák állampapírokba fektetnek. Külön a lakosság számára ki­bocsátott államkötvényre tehát minden bizonnyal itt is volna igény. Ha az államadósság öt százalékát így lehetne kihe­lyezni, az már jelentős sikernek számítana. Igaz, a múlt vala­melyest beárnyékolja a várható sikert. Vladimír Mečiamak si­került ennek a befektetési al­ternatívának rossz mellékzön- gét adnia, amikor az országlása alatt kibocsátott papírról úgy beszélt, hogy a befizetésre szánt pénz eredetét nem fogják vizsgálni. Persze a szlovákiai polgárok az állammal való közvetlen pénzügyi kapcsolata­ikban egyébkor sem álltak mindig a nyertes oldalon, gon­doljunk csak az első hullámos privatizációra. Akkor a fő prob­léma ugyan az elégtelen jogi háttér volt, de a helyzet most sem lényegesen más. A fő gond az, hogy az állam­papírok kiskereskedelmi árusí­tása olyan többletköltséggel jár, ami bőven elviheti a hasz­not. Akadályt jelent az adózás is, hogy milyen intézmény kí­nálja a papírokat, valamint az, hogy mivel ebben az esetben formailag értékpapír-kereske­delemről van szó, miként bo­nyolítsák le az adminisztrációt. Egy kincstárjegyet a lejártáig érdemes tartani, de szükség esetén vissza is kell tudni vál­tani. Úgy néz ki, hogy amit szinte minden környező ország már megvalósított, arra Szlo­vákia egyelőre még nem képes. Ha mégis hibák adódnának, hosszú időre elvennék a lakos­ság kedvét az állampapírok vá­sárlásától, rosszabb esetben pedig egy kisebb piaci pánik is kialakulhatna. Az alapötlet te­hát mindenképpen jó, de ab­ban, hogy az értékesítésre már jövő év elején sor kerülhetne, szkeptikusak vagyunk. KOMMENTAR Dehogy többség NAGY ANDRÁS E Iveta Radičová után Daniel Lipšic a jelenlegi jobboldal legnépszerűbb politikusa, ám kérdé­ses, hogy személyes népszerűségével valóban képes-e egy olyan pártot felépíteni, mely a jobb­oldal új húzóereje, ne adj isten maga az új jobb­oldali többség lesz maj d. Míg a volt miniszterelnök mindenki saj nálatára - úgy tűnik-kivonult a politikából, Dániel Lipšic a hétvégén be­jelentette új pártját, az Új Többséget. Lipšic története egyebek mellett azért is érdekes, mert bár már az első Dzurinda-kabinetben, 1998-ban államtitkári posztot kapott, s a ciklus végén, majd a két további jobboldali kor­mányban is minisztervolt-tehát részese volt végig a jobboldal minden jó és hibás döntésének is -, 2012-ben azzal áll elő, hogy új pártjával új, az eddigieknél tisztább politikát akar megvalósí­tani. Az SaS politikusainak szájából 2010-ben, vagy Igor Matovičtól 2012-benjóval hihetőbben hangzott ez a szlogen, mint a hétvégén Dániel Lipsictől. Igazságügyi és belügyminisz­terként voltak komolynak mondható lépései, nagyobb botrá­nya pedig egysem, de azért ő nem tegnap kezdte a politikát. Korábbi pártja, a KDH bármelyik régi, leharcolt vezetőségi tag- jánálnagyobbtámogatássalrendelkezik, ez megmutatkozott a preferenciaszavazatokon is. Ám ha igazán a többség megszer­zése acél, akkor egy valóban szélesen integráló típusúvezető köré kellene politikai pártot alapítani. Míg Iveta Radičová népszerűségével utolérte Robert Ficót, s a jobboldali szavazók nagytöbbségeazonosulnitudottvele,DanielLipsicrőleznehe- zenmondhatóel.Kapotta2012-esváíasztásoksoránl04ezer karikát, amivel valóban megelőzte pártelnökét, de ez még egy új pártra nem elegendő. Lipšic most is, akárcsak tavasszal, ami­kor az országjáró körű tj ának kezdetét j elentette be, egy jobb­oldali néppártot vizionál, olyat, melynek erős, de egyszerű szlogenjei mögé valódi tömegek tudnak felsorakozni. Az Or- bánék által kialakított FIDESZ ideális példa lehet számára. Ám a szlovák jobboldali szavazók nagyon nehezen vehetőkrá az egyatábor, egyazászló ideológiára. Ha pedig igen, akkoregy Iveta Radičová típusú vezető kell hozzá. Ha Lipšicnek mondjuk a volt miniszterelnököt sikerült volna megszereznie, ahogy er­ről egy éve volt szó, akkor egyértelműen a jobboldal új vezető erejét kezdték volna építeni. Ám a jelenlegi felállás nem ezt mu­tatja, s az erőviszonyok sem. Jelenleg az összes ellenzéki erő közül sajnos Igor Matovič és amorf kezdeményezése, az Egyszerű Emberek több támogatót tud maga mögött, mint bármelyikjobboldali párt, ami azért elégszégyen. így hakomo- lyanés hosszú távon tervez Lipšic az ő Új Többségével, inkább a többiekintegrálásánkellenejobban ügyködnie. Az első integ­rálandó politikus Radoslav Procházka lehetett volna, akit a KDHlegjobb fiatal szakemberének tartanak, sakiugyanúgy ki­lógott a pártból, mint Lipšic, ám valamilyen oknál fogva még­sem követte őt, hanem inkább belső frakciót hozott létre a párt­ban. Ha már őt sem tudta meggyőzni Lipšic arról, hogy kövesse, az Új Többség nem marad más, mint félresikerült reklámszlo­gen, Lipšic pedig felkerül azon jobboldali politikusok egyre gyarapodó listájára, akiknek hála Robert Fico még éveldg gond nélkül vezetheti ezt az országot. FIGYELŐ Külföldi sajtó a kiadatásról Nagyon komoly okok ve­zethettek Ramil Safarov azeri tiszt kiadatásához - vélekedik hétfői kommen­tárjában a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napilap. A Safarov szabadságának ára címmel megjelent írás szerzője úgy véli: igen jelen­tős okok állhatnak annak hátterében, hogy a magyar hatóságok ilyen lépésre szánták el magukat, nem számolva a hazai ellenzék, valamint a Nyugat élesen negatív reagálásával 'és a nemzetközi szinten hatéko­nyan lobbizó, a világ számos országában élő örmény di­aszpóra valószínűsíthető el­lenállásával. ,Azerbajdzsán vezetésének - amely az el­lenzék aktivizálódása miatt kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát - a jövő évi vá­lasztások előtt nem rossz adu került a kezébe a lakos­ság nacionalista szellemi­ségű részével való játsz­mában” - írja a lap. A Rzeczpospolita című lengyel konzervatív napilap hétfői száma szerint Ma­gyarországnak az azeri bal- tás gyükos kiadatása miatt problémái lehetnek az első­sorban az Egyesült Államok­ban és Franciaországban be­folyásos nemzetközi örmény lobbival. A lengyel lap Szte- pán Grigoriján volt diploma­tát, a jereváni Globalizációs és Fejlődési Központ vezető­jét is megszólaltatta, aki sze­rint „Magyarország hatalmas hibát követett el, mert for­málisan joga volt a kiada­táshoz”, de nem volt előrelá­tó a döntés következményei­nek ügyében. (MTI)- Mi az, hogy nem készültél? Nem az iskolapadban ülsz...

Next

/
Thumbnails
Contents