Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-13 / 212. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 13. Iskola utca 17 Mit tegyünk, ha elsős gyermekünkről kiderül, hogy nem jól teljesít, még nem iskolaérett Vigyük vissza az óvodába? (Kanovits Gábor felvétele) Mi a teendő, ha azzal szembesül a szülő, hogy első osztályos gyermeke, akit ő mindig a legokosabbnak, legügyesebbnek tartott, nem jól teljesít, problémák vannak vele az iskolában? A kérdésre Németh Mária, a duna- szerdahelyi Pedagógiai- Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ pszichológusa válaszol. VOJTEK KATALIN Meg szokták fogadni a szülők a pszichológus tanácsát, ha azt ajánlja, hogy a vizsgálat során iskolaéredennek bizonyult gyermeket hagyják még egy évig az óvodában? Azt tapasztaljuk, hogy a szülők többsége elfogadja a szakember véleményét. A pszichológus csak javasolhat, a döntés a szülő kezében van. Akadnak szülők, akik mégis elviszik az iskolába a kicsit, mert már megvan az iskolatáskája, és már az egész környék tudja, hogy iskolába fog menni, mit szólnának, ha mégsem. Az első hetek után aztán jön a kelle- meden felismerés: a gyerek nem iskolába való. Ilyenkor beindulnak nálunk az újabb kivizsgálások. Nagyon fontos, hogy a szülő saját magával szemben is őszinte legyen, és ne a saját érdekeit nézze, ne a környezete véleménye befolyásolja, hanem a gyerek érdekét tartsa szem előtt. Tegye fel magának a kérdést: mi a legjobb a gyerekemnek? Nem szégyen, ha a kicsi csak hétévesen kezdi el az iskolát, mert ezzel nem veszít, hanem nyer egy évet. Arra van szüksége, hogy még egy ideig szabadon játszhasson, amit az iskolában már nem tehet meg. Mindig a gyerek életkori sajátosságaiból kell kiindulni, nála egy-két hónap is sokat számít. Mert lehet, hogy el tud számolni húszig, meg tudja mondani, hol lakik, tud szlovákul egy-két versikét, de érzelmi, szociális érettségét tekintve még nincs a kellő fokon. Mit jelent a szociális érettség? Például azt, hogy képes-e hosszabb ideig odafigyelni valamire, végigcsinálni valamit, még akkor is, ha nem olyan érdekes. Mennyire tud önállóan öltözni, rendben tartani a dolgait, önállóan enni, WC-re menni, kezet mosni? Képes-e a társaival együttműködni? Felesel, agresszív, verekedés vagy barátságos, esetleg visszahúzódó? Válaszol, ha a felnőtt kérdezi? Ezek mind a szociális érettség mutatói. Nagyon sok gyerek a megszokott környezetében átlagosan viselkedik, nyitott, kommunikál, de eljön ide, a rendelőbe, és nem köszön, nem mondja meg a nevét, nem beszél, nem néz a szemembe. Ezek árulkodó jelek, amelyek arra utalnak, hogy mégnem való iskolába. Ha kiderül a szociális éretlenség, adnak konkrét útmutatást, hogy mit tegyen a szülő? Általános recept nem létezik, tanácsot tudunk adni. Nagyon fontos megértetni a szülővel, hogy ne hunyja be a szemét a problémák előtt, hisz biztosan ő is látja, hogy a kicsi visszahúzódó, félénk, nem barátkozik, idegenekkel nem szívesen beszél. Ilyenkor azt tanácsoljuk, maradjon még egy évet az óvodában, ez minden szempontból sokat segít. Amit eddig tudott, rögzül, és új készségeket, képességeket sajátít el. Az a nyugati felfogás, hogy mindent tudjon, a tortának csak egy szelete, 20-30 százalék. A kutatások során bebizonyosodott, hogy az életben való sikeresség nagy részben az érzelmi intelligencián múlik. Ezt olyan árulkodó jelek alapján lehet lemérni, hogy mennyire ismeri fel a gyermek saját és mások érzelmeit, hogyan tud rájuk reagálni. Ha nem tudja kezelni a saját érzelmeit, ez problémákhoz vezethet az iskolában. Nem fog tudni például mit kezdeni a kudarcélményekkel, pedig ilyenek is érik a kis iskolást. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az első év milyen- sége a gyerek egész iskolai életére hatással van, ekkor dől el, hogy sikeres, jó tanuló lesz-e, vagy folyton problémái lesznek. A gyereknek az, hogy egykét hónap után visszakerül az óvodába, még mindig kisebb frusztráció, mint ha az iskolában marad, és a rossz start után végig sikertelen lesz. Gyakran azok a gyerekek is szoronganak, akikkel az iskolában nincs különösebb probléma. Azt tanácsolom a szülőknek, hogy az elsős gyereknek is meséljenek esténként. Ne mesét nézessünk vele, ne ültessük le a képernyő elé, hanem olvassunk fel neki, vagy magunk meséljünk. A mese feszültségeket old, és a gyerek jobban megnyílik a szülőnek is. Meséljünk neki az iskolai élményeinkről. Ne arról, hogy mi bezzeg milyen jó tanulók voltunk, mennyi egyest kaptunk, hanem a saját benyomásainkról. Milyenek voltak a tanító nénik, az osztálytársak? Ha a gyerek azt hallja, hogy bizony anyu vagy apu sem volt mindig a legügyesebb, rájön, hogy nem tragédia, ha valami esetleg nem sikerül. Ezen apa, anya is túltette magát, és a végén minden jóra fordult. Ezáltal csökkennek a szorongásai a pedagógusoktól, bizonyos tantárgyaktól. Amit még tanácsolni szoktunk: mellőzzük a tévét és a számítógépet. Egy 6-7 éves gyereknek mozgásra van szüksége, futká- rozzon, játsszon a szabadban. A szülők neheztelve szokták mondogatni: ez a gyerek folyton csak játszik. Mikor játsszon, ha nem ebben a korban? Hagyjuk a korának megfelelően élni, és akkor kevesebb probléma lesz vele az iskolában. Havonta sok érdekes olvasnivalóval Újra megjelenik a Kabóca LAPAJÁNLÓ Az új tanévben, szeptembertől újra megjelenik a kisgyerekek lapja, a Kabóca. Változatlanul 32 színes oldalon kínál havonta sok érdekes olvasnivalót, mesét, verset, játékot a legkisebbeknek. A kiadvány témái szerint elsősorban irodalmi és ökológiai. Környezetének értékeire hívja fel a kisgyerek figyelmét az ő nyelvéhez, tudásához illeszkedő módon, színes rajzokkal, képekkel gazdagon illusztrálva. Minden számban több mesét is talál az olvasó. A hosszabbak a betűk világában már jártas gyerekeknek, a rövidebbek a kezdőknek szólnak. Főleg kortárs magyar szerzők tollából valók, mondanivalójuk, stílusuk közel áll a mai olvasóhoz. Folytatódnak a lapban a kedvenc rovatok, az Ökoisi, a Barangoló, az Angol Egériskola, de szeptembertől új mesesorozat is indul. Az irodalmi szövegeket, a természeti és kulturális értékekről szóló rövid cikkeket nyelvi, honismereti, logikai feladatok, kézügyességi játékók, hajtogatok, kifestők egészítik ki, hogy együtt gondolkodásra, közös munkára s nem utolsósorban az olvasás megszerelésére ösztönözzék a legkisebbeket. (ka) A POSTA HOZTA Varázsigét mormolok! Főbanyaként jelenthetem: idén 14 fiatal boszival és 4 varázslóval bővült Galánta és környéke. A jelölteknek öt napig tartott banyákká és varázslókká válniuk a Boszorkány- és varázslóképző nyári bábos tábor keretében. Mágikus székhelyünk a Galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium volt, ahol a napi kézműves, bábos és játékos foglalkozásokon kívül megrendeztük a Banyák és Varázslók Olimpiáját és a nagy csokikereső akciót is. Az átváltozás előtt a fiatal jelölteknek többek között el kellett készíteniük a banya- és varázslóruhájukat, kiegészítőket. A napi teendők közé tartozott a reggeli rituálé, amikor is eltáncoltuk a banya- és varázslótáncot, eljártuk a kedvenc varázs mondókánkat, miközben aznapra kívántunk valami jót és kedveset. A foglalkozásokat a főbanyák vezették. Új technikákat és anyagokat mutattak be a táborozóknak, akik nagy élvezettel kezdték el a varázslatos munkát. Emlékszütyőjük pedig naponta gyarapodott sok-sok mesével, amelyeket interaktívan elevenítettek meg a tábor vezetői vagy bábjátékként láthattak az ifjú banyák és varázslók. Banyáink és mágusaink a varázsigék elsajátítása után megismerkedhettek a jóslás különféle fajtáival, nagy sikert aratott körükben a talp-, a tenyér-, illetve az arcjóslás. A táborozok egész heti munkájába a péntek délutáni nyitott nap keretében betekintést kaphattak a szülők is. Banyáink és varázslóink műsorral kedveskedtek nekik. Bemutatták a banya- és varázslótáncot, előadták a Hét holló c. mesét saját készítésű bábokkal, és beavattuk a szülőket a mágikus kör va- rázsmondókájának a titkába is. Bréda Enikő A versmondó és a képzőművészeti alkotótáborban hazai és magyarországi szakemberek foglalkoztak a közel 120 résztvevővel Értékteremtő nyári táborok BESZÁMOLÓ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Protestáns Oktatási és Közművelődési Egyesület szervezésében a nyári szünidőben, Komáromban került megrendezésre a IX. Jókai Mór Vers- és Prózamondó Tábor, valamint a II. Harmos Károly Képzőművészeti Alkotótábor. A két értékteremtő táborban közel 120 tanuló vett részt, akik a szünet első napjait aktív kikapcsolódással, tanulással töltötték. A megnyitón Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy mindkét tábort azzal az elgondolással indították útjára a szervezők, hogy a vakáció alatt lehetőséget adjanak az ország különböző részeiből Komáromba sereglett, a művészetek iránt nyitott, fogékony gyerekeknek az önkifejezésre, tehetségük kibontakoztatására. Teszik mindezt tapasztalt, kitűnő hazai és magyarországi szakemberek és gyakorló pedagógusok irányítása alatt, akik jól tudják, hogy a mai gyerekekben is ott az igény a szépség, a művészet befogadására, az értékteremtésre. A nyitóelőadást Gaál Ida muzeológus tartotta mindkét tábor résztvevőinek a komáromi Ipari Középiskola dísztermében. A versmondó tábor résztvevőivel hazai és magyarországi szakemberek foglalkoztak három korcsoportban. A napi foglalkozások alkalmával a tanulók betekintést kaptak a szövegválasztás és szövegelemzés rejtelmeibe, valamint az előadásmóddal, beszédtechnikai gyakorlatokkal ismerkedtek. A képzőművészeti alkotótábor résztvevőivel a komáromi Jókai Mór Alapiskola pedagógusai foglalkoztak két korcsoportban, azzal a céllal, hogy a résztvevők a különböző képző- művészeti technikák megismerése közben alkossanak. Ez az alkotási mód az élményszerű vizuális nevelésre alapoz sok más egyéb érték és képességfejlesztés mellett. A tábor résztvevői az ismeretek bővítése céljából balatonfüredi tanulmányúton vettek részt, ahol megtekintették a közelmúltban felújított Jókai- villát, és a Balatonon sétahajóztak. A zárónapon a versmondó tábor résztvevői közös produkcióikat mutatták be az érdeklődőknek, míg az alkotótábor résztvevőinek egész hetes munkáiból nyűt kiállítás. A résztvevők magas száma is Hazai iskoláinkban sok a tehetséges gyerek bizonyítja, hogy hazai iskoláinkban sok a tehetség, akikből nem hiányzik a céltudatos szorgalom, az akarat, a kitartás sem, hiszen ők a nyári semmittevés, a televízió, a számítógép helyett az alkotótáborokat részesítették előnyben. Mindkét tábor a nyelvvel való kommunikáció: az egyik az élő szó, a drámajáték, a másik a vizuális nyelvvel való lelket tisztító, (Fotó: SZMPSZ) embert gazdagító tevékenység, melynek sajátos lehetősége a teljességre való törekvés, melyben a gyermekek más-más helyről hozott kulturális élményei összekapcsolódhatnak, (jt)
