Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-12 / 211. szám, szerda
12 Régió-szülőföld UJSZO 2012. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com Az iskolaalapítás gondolata termékeny talajra hullott; a kistelepülésen megértették, hogy iskola nélkül leépül a közösség Kisiskola a karsztok alján - jövőépítés Szádudvarnokban Az idei tanévet megújult tanteremben kezdték; Simon Tímea a természetismeret alapjait oktatja Köteles Anikó iskolaigazgató: „A nevelés legalább annyira fontos, mint a megszerzett tudás" Szádudvarnok. Ha a falusi kisiskolákról esik szó, hajlamosak vagyunk arra, hogy egy nosztalgikus sóhajtással elintézzük: szép volt, jó volt - de sajnos, eljárt fölöttük az idő. Úgy kezeljük ezt, mint megingathatatlan igazságot, örökérvényű princípiumot. Egy keleti kisközség, Szádudvarnok példája bizonyítja, mindez mennyire nem állja meg a helyét. LŐR1NCZ ADRIÁN Tény, hogy a magyar tannyelvű iskolák száma országszerte évről évre csökken. Az idei tanév kezdetére például a lekéri magyar tannyelvű alapiskola, illetve a pozbai alapiskola felső tagozata „vérzett el”. Bögellő, Királyfiakarcsa, Zsar- nó, Patonyrét, Ipolypásztó, Ke- lenye, Sőreg, Vámosladány, Zsére, Abara, Medve, Gomba, Vághosszúfalu, Sáró, Garam- szentgyörgy és Rimaszombat egyik alapfokú tanintézménye szintén erre a sorsra jutott - öt év leforgása alatt. Hasonló a helyzet a szlovák oktatási intézményekkel is, ám ez aligha lehet vigasz számunkra. Az okok közül mindenképp említést érdemel a demográfiai visszaesés, az iskolákat fenntartó önkormányzatok rossz anyagi helyzete, illetve az a tény, hogy a szülők gyakran maguk mondják ki a halálos ítéletet a vidéki kisiskolák fölött, amikor a magasabb színvonalú oktatás reményében gyerekeiket úgynevezett központi iskolákba íratják. Az egykori Torna megyében található Szádudvamokban 2011-ben megfordították ezt a törvényszerűnek tűnő folyamatot. Egy iskolaalapítás története A festői szépségű, a Felvidék Grand Canyonjaként is emlegetett Szádelői-völgy szájával - azaz magával a szádával - szemközt, a Rozsnyót Kassával összekötő főút mentén fekvő kistelepülésen 1886-tól működött magyar tanítási nyelvű, egyházi fenntartású iskola. A második világégést követően a tanintézményt az állam vette át, s bár a falu legalább kilencven százaléka akkortájt is magyar ajkúnak vallotta magát, egyszer csak szlovák nyelven folyt tovább az oktatás. Három éve aztán az államnyelvű iskola is bezárt; fennállásának utolsó évében már csak négy-öt gyerek látogatta. A település magyar ajkú lakossága az elmúlt évtizedek során persze több ízben is kérte a magyar iskola visszaállítását - ám erre, úgy tűnik, csak az ezredforduló után egy évtizeddel érett meg az idő. Miliczky Sándor, a Méhészke és Udvarnok településrészekből álló, alig négyszázötven lelket számláló kisközség első embere szerint megérte foglalkozni az ötlettel. „Jó ideje kerestem megoldást a falu elnéptelenedésének megfékezésére, legkézenfekvőbb megoldásnak a magyar tannyelvű iskola létrehozása tűnt - mondja a polgármester. - Mivel az oktatás mellett a nevelés színvonalát is fontosnak tartottam, a kezdetektől fogva egyházi tanintézményben gondolkodtam. Amikor előhozakodtam az ötlettel, az akkori tornai plébánostól azt a választ kaptam, hogy a rozsnyói püspökség nem támogatja az iskolaalapítást. Néhány évvel később viszont új plébános került ide Juhász Attila személyében, aki maga állt elő a kezdeményezéssel. A püspökség végül beleegyezett az iskola létrehozásába - azzal, hogy nevét adja hozzá, a többi viszont a mi vállunkon nyugszik.” Ez a szádudvamoki Szent István Egyházi Alapiskola története-dióhéjban. Túllépni a nehézségeken Azt már Köteles Anikó iskolaigazgatótól tudom meg, hogy a Torna környéki falvakban a létszükséglet diktálta a magyar tannyelvű iskola létrehozását - a magyar lakosság ugyanis egyre inkább Szepsi felé húzódik, elhagyja a környéket. ,A tornai plébánia kezdeményezése és a falu, illetve a szűkebb térség igényei egymásra találtak - közli -, így 2011 szeptemberében öt gyerekkel megkezdtük a tanévet. Spártai körülmények közt folyt a tanítás; egy évet kellett várnunk arra, hogy pályázati pénzen és szponzorok révén új berendezést, segédeszközöket vásárolhassunk. Az idei tanév kezdetére a gyerekek új padokat kaptak, a szövetkezet meg háromezer eurós interaktív táblával lepett meg bennünket. Négy elsősünk, ugyanannyi másodikosunk, illetve egy harmadikosunk van; a hittanon kívül angolnyelv-ok- tatásban is részesülnek a gyerekek, négy oktató és nevelő foglalkozik velük felváltva.” Hogy lehet mindennek a költségeit kigazdálkodni? „Ha az állami fejkvótákból akarnánk megélni, tíz és fél tanulóra lenne szükségünk ahhoz, hogy az intézmény rentábilis legyen - mondja az igazgatónő. - Tavaly ezzel szemben mindössze öt diákunk volt. Szerencsénkre az épületért sem bérleti, sem közüzemi díjat nem kell fizetnünk, mindezt a községi hivatal vállalta magára, amely kisbuszt is vásárolt. így Tornáról, Zsamóról, Újfaluból és Horvátiból ingyen tudjuk utaztatni a gyerekeket.” Magyarország 2011-ben 1,5 millió forint támogatást nyújtott a szádudvamoki tanintézménynek, amelyet a dologi kiadásokra fordított, majd további 3 millió forintot folyósított a bérek „betakarására”. így tudták maguk mögött az első tanévet. Mennyiség helyett minőséget A település központi terének szélén álló iskolaépület osztálytermébe lépve hatalmába kerít a nosztalgia. Aki diákéveit falusi kisiskolában kezdte, tudja, miről beszélek; megvan a sajátos varázsuk ezeknek a tanintézményeknek. „Intő jel, ha a szülők egyik vagy másik iskolából kiveszik a gyerekeket. A fejkvótás rendszer alapvető hibája, hogy az oktatási intézményeket a lehető legmagasabb tanulói létszám elérésére ösztönzi - végtére is a megélhetésük múlik ezen. Mi a hangsúlyt a mennyiség helyett a minőségi oktatásra és nevelésre helyezzük; ez utóbbi legalább annyira fontos, mint az, hogy milyen szintű tudással kerül ki a gyerek az alma mater padjaiból. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, ugyanoda jutunk, mint a többi iskola.” - teszi hozzá Köteles Anikó. Az iskolaépület hátsó részében nevelkedik az utánpótlás. Az óvodát jelenleg huszonnégy gyerek látogatja, kilenccel több, mint egy évvel korábban. Lehet, hogy az iskola jó hírének köszönhetően ugrott meg a létszám, véli az iskolaigazgató, hozzáfűzve: minden adott ahhoz, hogy az elkövetkező tanévben - persze az ésszerűség határain belül - bővítsék az iskolát, és akár két osztályt nyissanak. Ez azon is múlik, hogy a plébánia pályázata, amely iskolabusz vásárlását célozza, sikeres lesz-e. Már Szepsiben élő szülők is jelezték, hogy szívesen járatnák gyereküket a szádudvamoki egyházi kisiskolába - utaztatásuk viszont egyelőre megoldatlan. Hogyan tovább? Több tényező játszott közre abban, hogy a karsztok alján álló kisiskola túl van a második tanévkezdésen. Miliczky Sándor szerint az anyaországi alapítványokon kívül a Híd, az egyház, a község és a hívek együttes érdeme, hogy Szádudvarnokban ismét magyar nyelven folyik a tanítás. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy az aprócska település határában két nagyüzem, egy cementgyár és egy kőfejtő is üzemel, amelyek a község pénztárába fizetik az ingatlanadót. De a történet nem feltétlenül csak a pénzről szól. Az idei, szeptember 2-án zajlott tanévnyitó során szobrot avattak az iskolával szemközti téren. Szent István alakját a szepsi Lukács János faragta ki három hét leforgása alatt a szádudvamoki erdőben nőtt tölgyfából. Jobb helyre aligha kerülhetett volna - államalapító királyunk intelmeit, például az elődök hagyatékának megőrzéséről, gyarapításáról szólót itt még komolyan veszik. Miliczky Sándor polgármester: „A hangsúlyt a falu fiatalítására helyezzük - legalább száz fővel szeretnénk növelni a lakosok számát" (Somogyi Tibor felvételei)
