Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-12 / 211. szám, szerda

12 Régió-szülőföld UJSZO 2012. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com Az iskolaalapítás gondolata termékeny talajra hullott; a kistelepülésen megértették, hogy iskola nélkül leépül a közösség Kisiskola a karsztok alján - jövőépítés Szádudvarnokban Az idei tanévet megújult tanteremben kezdték; Simon Tímea a természetismeret alapjait oktatja Köteles Anikó iskolaigazgató: „A nevelés legalább annyira fontos, mint a megszerzett tudás" Szádudvarnok. Ha a falusi kisiskolákról esik szó, hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy egy nosztalgikus sóhajtással elintézzük: szép volt, jó volt - de saj­nos, eljárt fölöttük az idő. Úgy kezeljük ezt, mint megingathatatlan igazságot, örökérvényű princípiumot. Egy keleti kisközség, Szádudvar­nok példája bizonyítja, mindez mennyire nem állja meg a helyét. LŐR1NCZ ADRIÁN Tény, hogy a magyar tannyelvű iskolák száma or­szágszerte évről évre csökken. Az idei tanév kezdetére például a lekéri magyar tannyelvű alap­iskola, illetve a pozbai alapisko­la felső tagozata „vérzett el”. Bögellő, Királyfiakarcsa, Zsar- nó, Patonyrét, Ipolypásztó, Ke- lenye, Sőreg, Vámosladány, Zsére, Abara, Medve, Gomba, Vághosszúfalu, Sáró, Garam- szentgyörgy és Rimaszombat egyik alapfokú tanintézménye szintén erre a sorsra jutott - öt év leforgása alatt. Hasonló a helyzet a szlovák oktatási in­tézményekkel is, ám ez aligha lehet vigasz számunkra. Az okok közül mindenképp emlí­tést érdemel a demográfiai visszaesés, az iskolákat fenn­tartó önkormányzatok rossz anyagi helyzete, illetve az a tény, hogy a szülők gyakran maguk mondják ki a halálos íté­letet a vidéki kisiskolák fölött, amikor a magasabb színvonalú oktatás reményében gyerekei­ket úgynevezett központi isko­lákba íratják. Az egykori Torna megyében található Szádud­vamokban 2011-ben megfordí­tották ezt a törvényszerűnek tűnő folyamatot. Egy iskolaalapítás története A festői szépségű, a Felvidék Grand Canyonjaként is emlege­tett Szádelői-völgy szájával - azaz magával a szádával - szemközt, a Rozsnyót Kassával összekötő főút mentén fekvő kistelepülésen 1886-tól műkö­dött magyar tanítási nyelvű, egyházi fenntartású iskola. A második világégést követően a tanintézményt az állam vette át, s bár a falu legalább kilenc­ven százaléka akkortájt is ma­gyar ajkúnak vallotta magát, egyszer csak szlovák nyelven folyt tovább az oktatás. Három éve aztán az államnyelvű iskola is bezárt; fennállásának utolsó évében már csak négy-öt gye­rek látogatta. A település ma­gyar ajkú lakossága az elmúlt évtizedek során persze több íz­ben is kérte a magyar iskola visszaállítását - ám erre, úgy tűnik, csak az ezredforduló után egy évtizeddel érett meg az idő. Miliczky Sándor, a Méhészke és Udvarnok településrészek­ből álló, alig négyszázötven lelket számláló kisközség első embere szerint megérte foglal­kozni az ötlettel. „Jó ideje ke­restem megoldást a falu elnép­telenedésének megfékezésére, legkézenfekvőbb megoldásnak a magyar tannyelvű iskola lét­rehozása tűnt - mondja a pol­gármester. - Mivel az oktatás mellett a nevelés színvonalát is fontosnak tartottam, a kezde­tektől fogva egyházi tanintéz­ményben gondolkodtam. Ami­kor előhozakodtam az ötlettel, az akkori tornai plébánostól azt a választ kaptam, hogy a rozs­nyói püspökség nem támogatja az iskolaalapítást. Néhány év­vel később viszont új plébános került ide Juhász Attila szemé­lyében, aki maga állt elő a kez­deményezéssel. A püspökség végül beleegyezett az iskola létrehozásába - azzal, hogy ne­vét adja hozzá, a többi viszont a mi vállunkon nyugszik.” Ez a szádudvamoki Szent István Egyházi Alapiskola tör­ténete-dióhéjban. Túllépni a nehézségeken Azt már Köteles Anikó isko­laigazgatótól tudom meg, hogy a Torna környéki falvakban a létszükséglet diktálta a magyar tannyelvű iskola létrehozását - a magyar lakosság ugyanis egy­re inkább Szepsi felé húzódik, elhagyja a környéket. ,A tornai plébánia kezdeményezése és a falu, illetve a szűkebb térség igényei egymásra találtak - közli -, így 2011 szeptemberé­ben öt gyerekkel megkezdtük a tanévet. Spártai körülmények közt folyt a tanítás; egy évet kellett várnunk arra, hogy pá­lyázati pénzen és szponzorok révén új berendezést, segéd­eszközöket vásárolhassunk. Az idei tanév kezdetére a gyerekek új padokat kaptak, a szövetke­zet meg háromezer eurós in­teraktív táblával lepett meg bennünket. Négy elsősünk, ugyanannyi másodikosunk, il­letve egy harmadikosunk van; a hittanon kívül angolnyelv-ok- tatásban is részesülnek a gye­rekek, négy oktató és nevelő foglalkozik velük felváltva.” Hogy lehet mindennek a költségeit kigazdálkodni? „Ha az állami fejkvótákból akar­nánk megélni, tíz és fél tanuló­ra lenne szükségünk ahhoz, hogy az intézmény rentábilis legyen - mondja az igazgatónő. - Tavaly ezzel szemben mind­össze öt diákunk volt. Szeren­csénkre az épületért sem bérle­ti, sem közüzemi díjat nem kell fizetnünk, mindezt a községi hivatal vállalta magára, amely kisbuszt is vásárolt. így Torná­ról, Zsamóról, Újfaluból és Horvátiból ingyen tudjuk utaz­tatni a gyerekeket.” Magyarország 2011-ben 1,5 millió forint támogatást nyúj­tott a szádudvamoki tanintéz­ménynek, amelyet a dologi ki­adásokra fordított, majd to­vábbi 3 millió forintot folyósí­tott a bérek „betakarására”. így tudták maguk mögött az első tanévet. Mennyiség helyett minőséget A település központi terének szélén álló iskolaépület osz­tálytermébe lépve hatalmába kerít a nosztalgia. Aki diákéveit falusi kisiskolában kezdte, tud­ja, miről beszélek; megvan a sa­játos varázsuk ezeknek a tanin­tézményeknek. „Intő jel, ha a szülők egyik vagy másik iskolából kiveszik a gyerekeket. A fejkvótás rend­szer alapvető hibája, hogy az oktatási intézményeket a lehe­tő legmagasabb tanulói lét­szám elérésére ösztönzi - vég­tére is a megélhetésük múlik ezen. Mi a hangsúlyt a mennyi­ség helyett a minőségi oktatás­ra és nevelésre helyezzük; ez utóbbi legalább annyira fontos, mint az, hogy milyen szintű tu­dással kerül ki a gyerek az alma mater padjaiból. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, ugyanoda jutunk, mint a többi iskola.” - teszi hozzá Köteles Anikó. Az iskolaépület hátsó részé­ben nevelkedik az utánpótlás. Az óvodát jelenleg huszonnégy gyerek látogatja, kilenccel több, mint egy évvel korábban. Lehet, hogy az iskola jó hírének köszönhetően ugrott meg a lét­szám, véli az iskolaigazgató, hozzáfűzve: minden adott ah­hoz, hogy az elkövetkező tan­évben - persze az ésszerűség határain belül - bővítsék az is­kolát, és akár két osztályt nyis­sanak. Ez azon is múlik, hogy a plébánia pályázata, amely isko­labusz vásárlását célozza, sike­res lesz-e. Már Szepsiben élő szülők is jelezték, hogy szíve­sen járatnák gyereküket a szád­udvamoki egyházi kisiskolába - utaztatásuk viszont egyelőre megoldatlan. Hogyan tovább? Több tényező játszott közre abban, hogy a karsztok alján ál­ló kisiskola túl van a második tanévkezdésen. Miliczky Sán­dor szerint az anyaországi ala­pítványokon kívül a Híd, az egyház, a község és a hívek együttes érdeme, hogy Szád­udvarnokban ismét magyar nyelven folyik a tanítás. A teljes képhez persze az is hozzátarto­zik, hogy az aprócska település határában két nagyüzem, egy cementgyár és egy kőfejtő is üzemel, amelyek a község pénztárába fizetik az ingatlan­adót. De a történet nem feltét­lenül csak a pénzről szól. Az idei, szeptember 2-án zaj­lott tanévnyitó során szobrot avattak az iskolával szemközti téren. Szent István alakját a szepsi Lukács János faragta ki három hét leforgása alatt a szádudvamoki erdőben nőtt tölgyfából. Jobb helyre aligha kerülhetett volna - államalapí­tó királyunk intelmeit, például az elődök hagyatékának meg­őrzéséről, gyarapításáról szólót itt még komolyan veszik. Miliczky Sándor polgármester: „A hangsúlyt a falu fiatalítására helyezzük - legalább száz fővel szeretnénk növelni a lakosok számát" (Somogyi Tibor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents