Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-08 / 208. szám, szombat
24 Sport ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Szilágyi Áron szerint fontos a pszichológia, de pusztán attól, hogy elmegy sportpszichológushoz, senki nem lesz olimpiai bajnok „Ez így volt jó, és így is volt eltervezve” Nem számított ekkora felhajtásra, de igyekszik minden interjúkérésnek eleget tenni. Legszívesebben a vívásról beszél, és nem gondolja, hogy az első aranyérem értékesebb volna a többinél. Szilágyi Áron kardvívóval beszélgettünk, aki a londoni olimpián a magyar küldöttség első aranyát szerezte. BŐDT1TAN1LLA Mennyire változott meg az élete London óta? Ahelyett, hogy edzésről edzésre mennék, most interjúról interjúra megyek. Nagyon sűrű a programom, de örülök neki, mert így elmesélhetem a történetemet, és népszerűsíthetem a vívást, ami viszonylag ritkán kap ilyen nagy teret. Annak is örülök, hogy ennyien együtt tudnak örülni a sikeremnek. Amikor hazajöttem Londonból, rengeteg gratulációt kaptam, s még mindig megmegállítanak ismeretlenek az utcán egy fotó vagy egy autogram erejéig. Ez nagyon jólesik. Van egyébként olyan téma, amiről szívesen beszélne, de a számtalan interjú során még senki nem kérdezte meg? Ezt ma már harmadszor kérdezik tőlem! De én el szoktam mondani azt, amit szeretnék. Kérdésektől függetlenül? Akár. Ha valamiről beszélni akarok, akkor arról beszélek is. Ez pedig a vívás. Mindig a sportágat szeretem előtérbe helyezni, hiszen a sportágnak fontos igazán, hogy megjelenjen, hogy a kisgyerekek tudjanak a létezéséről, és a szülők figyelembe vegyék, amikor sportra adják a gyereküket. A vívás még mindig a hagyományos értékrendet képviseli, ezért is viszem mindenhová a hírét, ahol csak megfordulok. Emellett a klubom, a Vasas az, amelyről szívesen beszélek. Tizenhárom éve, a kezdetektől itt edzek. Nagyon örültem, amikor az ügyvezető igazgató elújságolta, állami támogatásból megújulhat a vívóterem. Ez akár 20-30 évre is meghatározná a szakosztályjövőjét. Miért ajánlaná a vívást egy sportolni vágyó gyereknek? Azoknak ajánlom, akiknek vágyaik, céljaik vannak, hiszen itt a legmagasabbak is beteljesülhetnek. Amikor kilencévesen lekerültem a vívóterembe, csak egy álom volt az olimpiai bajnoki cím, és láss csodát, sikerült. Ezenkívül a vívósport klasszikus értékrendet képvisel: megtanít küzdeni, koncentrálni, s lojalitásra, tiszteletre nevel. A vívásban sok múlik a zsűrin is. Hogyan lehet azt feldolgozni, ha a zsűri nem úgy ítél, ahogyan a vívó a páston érzi? A vívásban nagyon nagy a szubjektivitás, és sokszor érezzük azt belülről, hogy téved a zsűri. Utólag visszanézve azonban általában beismerjük, hogy például az egy kétértelmű találat volt, ami nem könnyen eldönthető. Az a jó zsűri, amely konzekvensen dönti el a találatokat: ha ugyanaz megesik mind a két oldalon, akkor mind a két oldalon egyformán adja meg. Nemzetközi szinten egyre több a nagyon jó zsűri, az olimpián például semmi problémám nem volt ezzel. Asszón- ként talán egy vagy két olyan találat fordult elő, amikor kikértem a videózsűrit. Ez után még meg lehet változtatni a döntést. Jót tett a vívásnak a videó bevezetése? Nekünk, vívóknak jó. Biztonságérzetet ad, hogy ha téved is a zsűri, még van módosítási lehetőség. Hogy külső szemmel ez jó-e? Nem biztos, mert azért picit lassítja az asszót. De sokkal tisztább így a sportág, a bírói tévedések nagy része ldszűrhető. Londonban végig nagyon összeszedett benyomást keltett. Míg az elődöntő után az olasz Diego Occhiuzzi üvöltött, csókolgatta a pástot, és úgy ünnepelt, mintha megnyerte volna az olimpiát, ön csak egy visszafogott gesztussal jelezte, hogy nyert. Az újságírókkal is nagyon koncentráltan beszélt az elődöntő és a döntő között. Ha még van asszóm hátra, akkor nem ünnepiek, ez nálam egyértelmű. Másrészt nagyon jó felkészülésen voltam túl Somlai Béla mesterem irányításával, és úgy éreztem, mindent megtettem azért, hogy jól sikerüljön az olimpia. Ez magabiztosságot és nyugalmat adott. Ráadásul egy jó mentális felkészülésen is túl voltam. Másfél éve kezdtem dolgozni két sportlélektanásszal, Kárpáti Róberttel és Faludi Viktóriával, akik nagyon sokat tettek azért, hogy nyugodt és magabiztos lehessek a páston. Felkészültem rá, hogy ha nyerek egy-két asszót, akkor mindig ott lesz még a következő, és arra kell koncentrálni, így minden más gondolatot megpróbáltam kizárni. A döntő elején 7:0-ra elhúzott. Ezt befolyásolhatta az is, hogy az olasz versenyző az elődöntő után kitombolta magát, s nem tudott olyan gyorsan újra felpörögni? Az első néhány tusnál látszott rajta, hogy nagyon indiszponált, és nem tudta, hogy mihez kezdjen, milyen akciót vegyen elő. Jól láthatóan nem tudott annyira koncentrálni az asszó elején, mint én. Az egyperces pihenő után magához tért, pár tusra fel is jött, s akkor nekem kellett váltanom, sokkal A teljes interjút |s?L—i az ujszo.com-ra ________kattintva olvashatják. jobban koncentrálnom, így magabiztosan tudtam hozni azt az asszót. Megnyerte a döntőt, felállt a dobogóra, megkapta az érmet, megszólalt a Himnusz - csak valahogy másképpen... Picit megzavart, de ez nem vont le semmit az élvezeti értékéből, mert egy olimpiai győzelem után énekelhettem sok-sok magyar szurkolóval. Ez nekem óriási élmény volt. Úgy történtek egyébként a dolgok az olimpián, ahogyan azt kilencéves korában, amióta az aranyéremről álmodik, elképzelte? A páston nagyjából igen. Mindig az asszókat képzeltem el, hogy milyen fantasztikus élmény lehet olimpiai döntőben vívni - és tényleg az. Rengeteg magyar szurkoló segített, akiknek nagyon hálás vagyok. Minden jól ment. Talán a negyeddöntőt leszámítva nem is voltak szoros asszóim. Az első interjúk között kaptam olyan kérdést is, hogy mit csinálnék másképp, ha újrakezdhetném - hát semmit! Ez így volt jó, és így is volt eltervezve. Amit viszont nem képzeltem el, azok az utána lévő napok, hetek, hónapok, évek, hogy ez miben változtatja meg az életemet. Eddig csak a pozitív oldalát érzékelem, és megpróbálom ezt élvezni. Nem fogta el az olimpia után egyfajta tanácstalanság, hogy elért egy nagy célt, de most akkor mi következik? Nem sokat kellett gondolkodnom rajta, hogy új célokat keressek, hiszen jövő augusztusban Budapesten rendezzük a vívó-világbajnokságot. Szeretnék egyéniben és csapatban is eredményesen szerepelni. Hol tartja az érmét? Ha kérik, akkor szívesen viszem mindenhová, de azért próbálok vigyázni rá. Otthon van, a szüleimnél. Odaadta-e valakinek, hogy a nyakába is akaszthatta, vagy az csak a bajnok kiváltsága? Nem vagyok erre érzékeny, úgyhogy aki szeretné, annak szívesen odaadom egy fotó erejéig, vagy hogy a nyakába tegye. Amikor az olimpia alatt valaki arra utalt, hogy ön jó értelemben véve individualista, mindig rögtön a csapatról kezdett beszélni. Nagyon szomorú voltam, amikor áprilisban kiderült, hogy nem szereztünk kvótát. Úgy éreztem, mindent megtettünk. A csapat mindig többről szól, mint az egyéni verseny, ott nemcsak magunkért küzdünk, hanem egymásért is, s a magyar válogatott színeit képviseljük. Ezért is szívügye minden vívónak a csapat, így nekem is. Nagyon bízom benne, hogy ha a következő olimpián lesz csapatverseny, akkor kijutunk, és eredményesek leszünk. Mikor dől el, hogy mely fegyvernemekben rendeznek legközelebb csapatversenyt? A Nemzetközi Vívószövetség vagy idén, vagy jövőre határoz erről. Néhány internetes oldalon azonban már kész tényként közük, hogy Rióban pont a férfi kard marad ki. Még semmi nem dőlt el. Kíváncsian várjuk a döntést, és szurkolunk, bogy a férfi kard is ott legyen. 1896 óta ön a legfiatalabb oümpiai bajnok férfi kardban. Mitől olyan különleges ez a fegyvernem, hogy a fiatalok nem szoktak érvényesülni benne? Ahhoz, hogy kiteljesedjen az ember, sok rutinra, felnőttségre van szükség. Nem érzem, hogy kiteljesedett vívó lennék, sok mindenben lehet még fejlődnöm. 2007 óta vagyok a válogatottban, vagyis a rutin megvan, de még mindig én vagyok a legfiatalabb a csapatban. A technikámon és a taktikámon is lehet még fejleszteni, ami nagyon jó, hiszen így vannak előttem új célok, megtanulandó dolgok. Nemcsak a páston, hanem az iskolapadban is szeret tanulni, két egyetemre is jár. Miért fontos az, hogy egy sportoló így is képezze magát? Az élsport véges ideig tart, én pedig készülök az utána lévő életre is. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy amíg sportolok, megtehetem, hogy tanuljak, és szeretnék is így tenni. Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy azt tanulom, amit szeretnék. Az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán leszek harmadéves, s elkezdem a pszichológia szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen levelező tagozaton. Kíváncsian várom, miket fogunk tanulni, a tanulmányaimban is ugyanolyan motivált vagyok, mint a vívásban. Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot egy, sőt, két egyetemmel? Nagyon nagy kompromisszumkészség szükséges hozzá, hiszen azért nem lehet mindent maximálisan koncentrálva csinálni. Nagyon sok segítséget kaptam az ELTÉ-n a tanáraim részéről, de sokszor meg kellett húzni egy határt, mi az, amit még vállalok, mennyi az a kredit, amit még teljesíteni tudok. Szerencsére a bolognai szisztémában ez véghezvihető. Az ország legjobb matematika-tagozatos gimnáziumába járt. Hogyan tudja a matematikát hasznosítani a vívásban? Mind a kettőhöz elengedhetetlen a logika. A vívásnál azért, hogy az ember tudja, hogy ha eddig ilyen akciók voltak, akkor milyenek következhetnek, ha az ellenfél ezt és ezt teszi, akkor én arra milyen választ adhatok. Ezt át kell látni, és ehhez jó logikai készség szükséges. Ez a matematikával fejleszthető. Egyre több magyar olimpiai bajnok és érmes beszél nyíltan arról, hogy sportpszichológussal dolgozik együtt. Miben tud segíteni a sportpszichológus? Abban, hogy ki tudjuk hozni magunkból a maximumot, és akkor, amikor kell. A mi szintünkön már mindenki elvégzi a megfelelő mennyiségű edzésmunkát, mindenki odateszi magát a versenyeken, edzéseken, de kell egy kis plusz. Egy cikkben a pszichológusa elárulta, hogy még vívtak is együtt. Kárpáti Róbert párbajtőröző, egészen jó párbajtőröző volt. Egyszer lejött a Vasas vívótermébe, és fogadtunk is, hogy nem tudom 15:0-ra megverni. Hát 15:0-ra megvertem, így egy vacsorát nyertem. Volt ennek szakmai alapja is? Csak szórakozásból vívtunk, semmi szakmai alapja nem volt, maximum önbizalomnövelés! Ön szerint a nyolc magyar aranyból mennyit köszönhetünk a sportpszichológusok munkájának? Nem szeretek százalékokat és számokat mondani ilyenkor. Nem tudom, hogy ha nem lenne Magyarországon sportpszichológia, akkor hány aranyérmet hoztunk volna. Nem szeretném elvenni a kenyerüket, nyilván nagyon sokat segítettek sok sportolónak, de abban a hitben sem szeretnék senkit sem ringatni, hogy ha elmegy sportpszichológushoz, akkor biztosan olimpiai bajnok lesz. Ahhoz azért az is kell, hogy elvégezze az edzésmunkát, s meglegyen a tehetsége, kitartása. S mekkora része volt a magyar aranyakban önnek? Azzal, hogy már a második napon olimpiai bajnok lett, óriási lendületet adott a csapatnak. Nem gondolnám, hogy Kozák Danuta azért nyerte meg az egyéni versenyét, mert másfél héttel korábban én is nyertem. Egy csepp voltam a tengerben, egy a nyolc aranyérmes közül. Az eredményemet egyáltalán nem tartom többre azért, mert ez volt az első.
