Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-07 / 207. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 7. Kultúra 7 Scott Speer táncfilmje, a Step Up 4. - Forradalom, látványos mozi ütős koreográfiákkal Rajtaütés dübörgő táncokkal Az új rész hősei: Kathryn McCormick (Emily) és Ryan Guzman (Sean) (Fotó: Bontonfilm) Nyár, pezsgés, Miami, tenger és tánc. Jó hangu­latot hoz a film, és jó ko­reográfiákat. Ha itt, a 4-es epizódnál befeje­ződne a tánc, élvezetes jó, robbantós és robba- nós vége lenne ennek a hosszú táncfilm-sorozat- nak. De folytatni is lehet, hiszen a tánc véget nem érő, köré pedig ömlesz- teni lehet a szinte mindig ugyanazon dramaturgia alapján kibontott sztorit. TALLÓSl BÉLA A film hivatalos ajánlója úgy szól, hogy: „Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi kar­rierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan bele­szeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, lát­ványos flash mohokkal hívja fel magára a figyelmet. Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szál­lodákat építeni, és emiatt em­berek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelessé­gének érzi, hogy csatiakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változ­tassák.” A táncteljesítményekről, és a sportteljesítményekről szóló, elsődlegesen a középiskoláso­kat megszólító játékfilmek ugyanaz alapján a dramaturgia alapján készülnek az álom­gyárban. Heroikus sztori áll a középpontban, amelynek a hő­se alulról indul, majd látványos buktatókkal, általában egy bandát kovácsolva maga köré, eljut a csúcsra. Olyan mese ke­rekedik a személyes kiemelke­désről és a csapat megerősödé­séről, amelyben már az első kockától világos, hogy a sport­tal vagy tánccal kitörni kívánó egyénről, illetve csoportról szó­ló karriertörténet soha nem bu­kással, hanem a nagy győzelmet meghozó, kirobbanó teljesít­ménnyel végződik. Ami (annak ellenére, hogy tudjuk, mi lesz a vég) megfeszített drukk után túlfokozott hamis érzelmi ka­tarzist vált ki a nézőben. A Step Up 4. - Forradalom sem tér el a sztori- és karakter­sablontól, viszont a koreográ­fiáival, dübörgő táncaival (a legtöb táncbetéttel) kiemelke­dik az átlagból. A forradalmár Banda, Se­annal az élen, „táncterroris­tákra játszik”, vagyis a táncos bandatagok a város egy-egy pontján váratlanul megjelen­nek, és táncukkal megbotrán­koztatják az előkelő közönsé­get (ezzel valamiféle elsőséget akarnak kivívni a világhálón, s jó úton haladnak efelé, de til­takozó magatartásuk ezt ke­rékbetöri). Táncuk ötletes, magával ra­gadó, energiáktól áradó, nem­csak látványos elemekből sza­badon összerakott utcai ön­megvalósítás, hanem valóban színvonalat képvisel. A prezen­tált táncok közül a legkiemel­kedőbb, varázslatos, kreatív és tényleg a csúcs az a koreográ­fia, amelyet egy kiállítás meg­nyitóján mutat be a Banda. Egy pillanatban, amikor a parádés megnyitó előkelő, sznob kö­zönsége a leginkább színleli a művészetértést, a Banda kiváló táncosai finom lendülettel megelevenednek egy-egy fest­ményből. Tényleg ritka látvány az, ahogy a kiállítás képeiből a festett figurák táncba lépnek. Zseniális ötlet hatásosan meg­valósítva. E koreográfia ki­emelkedik a naiv történetből. Ami messzemenőkig irreális, még nyári mesének is. 2006-ban indult a tánc- filmfolyam. Az első epizód­nak Channing T atum miatt volt nagy sikere. Őjátszotta Tylert, a nehezen kezelhe­tő srácot, akit a fiatalkorú­ak bíróságán közmunkára ítélnek. Takarítóként kell letöltenie a büntetését, de a tánccal megváltj a magát. Briana Evigan alakítja az új hőst, a lázadó Andie-t, aki a marylandi művészeti iskola új diákjaként arról álmodozik, hogy baltimo- re-i utcai táncosokkal dol­gozhasson. Az egyik tánc- együttessel aztán bene­veznek a város legnagyobb utcai táncversenyére. A harmadik részbe is új fiú „ugrott be”, Rick Ma- lambri. Ő Luke, aki meg­menti az utcai táncosokból alakult Kalózokat, akiket ki akarnak lakoltatni a le­pukkant áruházból. Egyet­len esélyük a maradásra, ha az utcai táncversenyen legyőzik a rivális csapatot. Rimaszombati származású díjazott a listán Díj a magyar művészetért ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. A Magyar Művé­szetért Díj kuratóriuma nyilvá­nosságra hozta az idei díjazot­tak névsorát. Dévényi Sándor építészt, Horváth Ádám opera­énekest, Kosa Ferenc filmren­dezőt, Mihály Gábor szobrász- művészt, a Misztrál együttest és Rófusz Ferenc filmrendezőt illeti az elismerés, amelyet 25 éve, 1987 óta adományoznak művészeknek. Kézdi Imola ko­lozsvári színésznő A Magyar Művészetért - Bubik István-dí- j at kapta meg. Nekünk, szlovákiai magya­roknak is van kire büszkének lennünk a rangos díj kapcsán, a Misztrál együttes egyik tagja, Tóbisz Tinelli Tamás gitáros­énekes ugyanis rimaszombati származású. A zenekar tizenöt éve mű­ködik, repertoárjukon magyar és külföldi költők versei, illetve népdalfeldolgozások szerepel­nek. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek vi­lágzenével. Saját fesztivált is szerveznek, tíz albumuk és egy válogatáslemezük jelent meg. A Magyar Művészetért Díjat összesen 320 alkotó, illetve előadó kapta meg, valamennyi művészeti ágból, (juk) Világzene, jazz és nívós popzene két napon át Indul a Borostyán Fesztivál AJÁNLÓ Komárom. Ma kezdődik a 18. Borostyán Fesztivál, amely két napon át kínál igényes vi­lágzenei, pop- és jazzkoncerte- ket, valamint gyermekprogra­mokat a Tiszti Pavilon udva­rán. Ma este 18 órától a házi­gazda Borostyán együttes lép színpadra énekelt versekkel és ír zenével, utánuk Csemer Bog­lárka, illetve Bognár Szilvia és az etNoé várja a közönséget. Holnap két fiatal előadó, Öl- veczky András és Zsidek Pál Cseh Tamás-emlékkoncerttel lép színpadra, majd a László testvérek műsorával folytató­dik a program, 20.30-tól pedig az 1984-ben alakult, folyton változó, újuló, világzenét ját­szó Makám lép fel, amelynek egykor Bognár Szilvia is tagja volt. Jelenleg a 2006-os formá­ció működik, melynek szólistái Homai Zóra és Korzenszky Klá­ra. A két énekesnő eltérő hang­színe és éneklési stílusa jó táp­talaja Krulik Zoltán kísérletező kedvének. Míg Homai Zóra a jazzéneklés területén érzi ott­hon magát, Korzenszky Klára az eddigi énekesnők utóda­ként, a népdal felől közelít. Ez a látszólagos zenei távolság azonban nem zavaró. A Makám különböző kultúrák zenei rendszerét olvasztja magába, mintegy új egészet alkotva a magyar, indiai, balkáni és klezmer motívumok felhaszná­lásával, amelybe a kortárs zene elemeit is beépítik. Vasárnap 16 órától a Zseb­sün zenekar vidám gyerekkon­certjét élvezhetik a legkiseb­bek. A fesztivál énekelt versek­kel zárni, az Aranymetszés duó előadásában, fiuk) A Makám holnap este lép fel (Képarchívum) Az LMP országgyűlési képviselője már a választások előtt jelezte, hogy nem akar beülni a parlamentbe, illetve nincsenek politikusi ambíciói Kukorelly Endre két év alatt belefáradt a honatyáskodásba JUHÁSZ KATALIN Budapest. Lemondott man­dátumáról Kukorelly Endre, a Lehet Más a Politika (LMP) országgyűlési képviselője, mert belefáradt a parlamenti munká­ba, amelyet egyre nehezebben tudott összeegyeztetni írói tevé­kenységével. A József Attila-díjas író még a 2010-es választások előtt kije­lentette: csak húzónévként csat­lakozik az LMP-hez. „A választás napján fogtam fel, hogy bekerül­tem, és azért nem mondtam le ab start, mert annyira elcsodálkoz­tam ezen az egészen, hogy úgy maradtam. Ha megképződik a lelkemben, hogy ez már így sok, rögtön lelépek. Tulajdonképp, ha őszinte akarok lenni, élve­zem, hogy én vagyok a Parla­mentben az egyetlen, akinek nincs politikai karrier-ambí­ciója” - nyilatkozta Kukorelly egy évvel ezelőtt. Frakcióbeli kollégáit ugyanebben az inter­júban így jellemezte: „Okos, szakértő, nagyon őszinte csapat. Helyesek. Iszonyú erős bennük az antikorrupciós attitűd, nin­csenek karrierszempontjaik, csak azért csinálják, mert komo­lyan gondolják, hogy lehetne másképpen élni az országban. Megszerettem őket, egyre jobb véleménnyel vagyok róluk, még ha itt is éppúgy működnek min­denféle, olykor széttartó erők, mint bármely közösségben.” Úgy tűnik, ezek az erők nyilvá­nultak meg szerdán, amikor a párt országos választmánya bi­zalmi szavazásra bocsájtotta a kérdést: kívánatosnak tartanák- e, ha Kukorelly Endre a párt képviselőjeként folytatná mun­káját. Megosztott eredmény született, Kukorellyt hatan tá­mogatták és hatan nem. A kép­viselő kevésnek érezte ezt a bi­zalmat, ezért lemondott. Az LMP megköszönte, és nagyra értékeli Kukorelly par­lamenti képviselői munkáját, és azt a missziót, amit a kultúra terjesztésében, és a kultúrpoli­tikában betölt, de ezzel együtt elfogadja a felajánlását, misze­rint visszaadja a mandátumot, és átengedi valaki másnak. „A testemmel hasítok ki egy kis részt a humán szférának. (Képarchívum) Reprezentálom, hogy van ilyen, és ezt akceptálják is. Na­gyon. A kívánatoshoz képest kevéssé - de ebben a vonatko­zásban nincs olyan, hogy elég, mert a kultúra minden. Alap. És minden, ami erre az alapra épül. Majd megképződik a be­látás kritikus tömege” - mond­ta az író-képviselő egy évvel ezelőtt. Idén júniusban, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának ipolysági írótáborában pedig azt fejtegette, hogy a szakpoli­tikusokat és a döntéshozókat egyáltalán nem érdekli a kultú­ra, illetve a művészetek, min­den más fontosabb számukra ennél a területnél. „Persze nem arról van szó, hogy kultúra­ellenesek lennének, vagy pél­dául ne szeretnék a zenét. A po­litikus egyszerűen mindig abból indul ki, hogy mi a szavazatma­ximálás optimuma, és úgy gon­dolja, a kultúra ebből a szem­pontból nem érdekes. Illetve sokan vélik úgy, hogy a kulturá­lis élet résztvevői amúgy sem szavaznak rájuk, tehát nem kell őket támogatni, mert úgysem hálálják meg. Ezért elengedték ezt a területet, vonják kifelé be­lőle az erőforrásokat, amit csak lehet, elvesznek. És mivel én ezt a szférát képviselem, engem a parlamentben legtöbben furán méregetnek, csodabogárnak tartanak.”

Next

/
Thumbnails
Contents