Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-30 / 201. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 30. Vélemény És háttér 5 A kiképzett afgánok nagy számban szöknek át a tálibokhoz, fegyvereikkel együtt Csőre töltött félelem HaAfganisztánbanszolgá- ló külföldi katona vagy és az étkezőbe mész vagy be akarsz ugrani a kantinba egy sörre, töltsd csőre a fegyvered. Ha afgán bajtár­saddal találkozol, tartsd készenlétben a fegyvered. MAL1NÁK ISTVÁN Ezt nem paranoiás kiskatonák találták ki. A NATO vezette nemzetközi biztonsági erő (ISAF) tagjainak ukázba adták. Eddig csak akció közben kellett fegyvereiket megtölteniük, a támaszpontokon csupán az őr­ségnél volt töltött fegyver. Mindez jól érzékelteti, milyen szörnyű a helyzet ott, ahol a há­borúra, az ún. béketeremtésre és újjáépítésre milliárdokat költ a Nyugat. Utálják is érte rendesen. Már heti rendszerességgel ér­keznek hírek „belülről jövő” tá­madásról, amikor afgán katona vagy rendőr - mindenképpen egyenruhás - öli meg külföldi bajtársát, a legnagyobb elősze­retettel amerikait. Volt olyan eset, amikor 15 éves felszolgáló­fiú ölt meg három tengerészgya­logost, máskor rendőrtiszt hí­vott magához vacsorára tenge­részgyalogosokat, lelőtte őket, és átszökött az amerikai fegyve­rekkel, terepjárókkal együtt a tá­libokhoz. Tavaly 21 támadásban 35, az idén mostanáig 42 külföl­dit öltek így meg. Omar molia, a tálibok vezetője azt állítja, azért tudnak egyre több külföldivel végezni, mert harcosai befér­kőztek az afgán fegyveres erők soraiba, s maguk az afgán biz­tonságiak segítenek nekik akció­ik végrehajtásában. Az ISAF meg a NATO illetékesei ezt a beszi­várgást hivatalosan tagadják, de a biztonsági intézkedések azt mutatják, hogy a mohának igaza van. Obama elnök azt mondta a minap, mély aggodalommal töl­ti el ez a kérdés, tíz nappal ez­előtt pedig Kabulba küldte Mar­tin Dempsey vezérkari főnököt. A tálibok heccből el is találták egy rakétával Dempsey gépét, amikor a tábornok nem volt benne, de két amerikai karban­tartó megsérült. Dempsey tár­gyalásai után az afgán szervek szigorították saját katonáik és rendőreik ehenőrzését: lehall­gatják telefonbeszélgetéseiket, megtiltották számukra a mobil­telefon-használatot, afgán tit­kos ügynökök tucatjait küldték a rendőri és katonai egységekhez szaglászni. Az afgán katonák persze lázadoznak, nincsenek szokva az ilyesmihez, s mindez a sorozást is nehezíti. Az afgán fegyveres erőket 2014-ig, a kül­földi csapatok kivonásáig 350 ezresre akarják felduzzasztani, ezért havonta kb. 12 ezer újon­cot soroznak be, ennyi embert pedig nem tudnak - talán nem is akarnak - átvilágítani. További probléma, hogy a már kiképzett afgánok is nagy számban szök­nek át a tálibokhoz, fegyvereik­kel együtt. Adott a válasz a kérdésre, ér- demes-e hyen körülmények kö­zött a NATO-nak további em­beréleteket feláldoznia. Ebben az évben eddig 310 NATO-kato- na halt meg Afganisztánban, s már senki sem hiszi, hogy a nyu­gati katonák a saját hazájukat védik ott. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy senki - sem a poli­tikusok, séma tábornokok - nem tudja, mi lesz 2014 után. A szov­jetek 1989-ben távoztak, a kü­lönböző fegyveres csoportok egymás között szétosztották a hátramaradt fegyvereket, repü­lőket és tüzérségi eszközöket. A szovjetek ehen harcoló mudzsa- hideket az amerikaiak is korszerű eszközökkel látták el, tehát fegyver volt bőven. S mi­után 1992-ben megbukott a Moszkva által támogatott kabuli kommunista kormány, e fegyve­reket az évekig - a tálibok győ­zelméig - tartó véres polgárhá­borúban egymás ehen is, meg a civil lakosság ehen is bevetették. A példa adott arra, hogy mi fog történni ebben a szegény or­szágban a nyugatiak távozása után, a helyzet kísértetiesen ha­sonló. A NATO csak imádkozhat azért, hogy a távozása ne legyen olyan dicstelen, mint az ameri­kaiaké Irakból. Méghogy működő és demokratikus áham marad utánuk... Na, hány fok van ágyékban ? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A modern férfi IAMPL ZSUZSANNA Ez a nyár tele volt esküvővel, s az egyiken a vőlegény nagy meglepetést okozott nem­csak a nász­népnek, hanem jövendő asszonykájának is. Képzeljük el, ott áll lazán az oltár előtt, szép darab kisportolt fiatalem­ber, olyan Jason Statham típus, aki ugye kemény legény (leg­alábbis a filmekben). A meny­asszony a nászindulóra moso­lyogva vonul be édesapja olda­lán. S ekkor zokogás hallatszik. Mindenki a vőlegény felé for­dul, meglepett, csodálkozó te­kintetek. Mert ő sírt. A megha­tódottságtól. Olyan gyönyörű volt, még sose láttam hyen szépnek, mondja később, és utólag sem szégyehi a könnye­it. Mindenki, aki látta, azt mondja, csodálatos volt ez aje- lenet. Fia gondolta is valaki, mondani nem mondta, hogy nahát, férfi létére... Az élet hyen múlandó pillana­taiban sejlenek elő a nagy tár­sadalmi változások. Mert az, hogy egy férfi nyilvánosan zo­kog, és ezt abban a helyzetben mindenki helyén valónak, sőt szépnek tartja, arról tanúsko­dik, hogy megváltozott a társa­dalom férfiakról alkotott képe. Emlékszem egy húsz évvel ez­előtti játszótérijelenetre. Az egyik kisfiú nagyon akart fo­cizni, de többet volt a földön, minttalpon. Ilyenkoraz anyja odarobogott, felráncigálta, és azt mondta neki: nehogy bőgj, a férfiak nem bőgnek. Egyszer hüppögve, vérző térddel sánti- kált a pádhoz, ahol az anyjával ültünk. Az anyjajól megrázta, és szigorúan rászólt: nem bőgsz, tudod, hogy egy férfi nem bőg. És visszaküldte a be­tonra. Miért mondod neki foly­ton, hogy egy férfi nem bőg, kérdeztem. Neked tetszene, ha a féljed minden marhaságért bőgne? Milyenférfi az, aki könnyezik, mondta megvető­en. Ésakkormagambanéztem. Valóban. Volt egy fiú, aki évek­kel korábban sírt előttem, ké­sőbbi eszemmel nézve okkal, én kegyetlen szívvel mégis el­küldtem, sőt, a sírás volt az utolsó csepp a pohárban. Irtóz­tam attól a sírástól. De a fiam, ha megüti magát, meg egyálta­lán, miért ne sírhatna? Vagyis egyikférfi férfiatlan, ha sír, a másik nem? Amelyiket az em­berszereti, attól nem tagadja mega könnyek okozta meg­könnyebbülés lehetőségét? Mert a sírás megkönnyebbülés, a lélek tisztára mosásának egyik eszköze. Nem hiába mondtákpszichológusok azokban az időkben, hogy a fér­fiak sérülékenysége abból is adódik, hogy nem nyilváníthat­ják ki az érzelmeiket, mert azt a társadalom nem tartja össze- egyeztethetőnek a férfi képé­vel. De hát az a másik anya is szereti a fiát... Teltek az évek és a modem férfi már sírhat. És sír. Nem emlék­szem rá, hogy a sportolók régen sírtak volna, még a nőksem. A londoni olimpián pedig szinte mindenki sírt, a győztesek, a vesztesek, nők és férfiak. És ez olyan őszinte volt. Tetszik ne­kem ez az egyre emberibb, mo­dem férfi. KOMMENTÁR Reménytelenül KOCUR LÁSZLÓ A szlovák államhatalom valószínűleg alapos megfigyelés alatt tarthatja a magyar könyvpia­cot, és inspirálódik is általa, legalábbis a Maiina Fledvig-ügy legújabb-bár, sajnos, biztosra ve­hetjük, hogy nem végső - fordulata erre enged következtetni. Az idei könyvhétre újra kiadták - immár harmadszor- Gazsó L Ferenc és Zelei Miklós: Őrjítő mandragora című könyvét, mely első kiadásban a rendszerváltás évébenjelent meg. A Bevezetés a politikai pszichiátriába alcímet viselő kötet annak bemutatására törek­szik, hogyan próbálta a kommunista diktatúra az elmegyógyin- tézeti elzárás eszközeivel „kezelni” a számára problémás sze­mélyeket. Aköteteddig80ezer példányban kelt el, erős lehet a gyanúnk, hogy egyik-másikdarabjaRobertKaliňák belügymi­niszter, vagy Ctibor Košťál, a rekordideje főügyész nélküli fő­ügyészséghelyettesének éjjeliszekrényénis ott van. De nem­csak a kommunistáknak, hanem a fasiszta diktatúránakis ked­velt eszköze volt az elmegyógyintézeti kezelés. Miért is ne, hi­szen a hatalom számára a végeredmény ugyanaz, mint a sza­badságvesztés esetében: az eljárás alá vont személy feletti totá­lis hatalom igazolása, ugyanakkor a kommunikációja sokkal kedvezőbb, a represszív állam helyett a paternalista, a „megté­vedt, beteg” állampolgár segítségére siető államot állítja a fó­kuszba. Azonsenkisem csodálkozhatna, ha Malina Hedvig valóban pszichológus segítségére szorulna, hiszen hat éve - és ennek egy részébencsaládjávalegyetemben-kénytelenegy, külsőleg a jogállamiságot reprezentáló szerv által megjelenített, valójá­ban viszont ismeretlen, láthatóan hatalmas és erős ellenség ré­széről érkező folytonos fenyegetettség állapotában létezni, amihez nem mindennapi lelki kondícióra van szükség. Ebben a helyzetben kellene nevelnie két gyermekét, és élni hétköznapi életét... Pontosabban: nem kellene, kell. Nincs más választása. Valószínűlegmárcsakmédiafogy asztok egy kis csoportja köve­ti a krimiírók pennájára kívánkozó ügy minden egyes fordula­tát, a többiekjó, ha a címet elolvassák. De az is lehet, hogy már csak legyintenek. Nekünkez ügy, Maiina Hedvignek viszont az élete. Nyílván ő is szeretne „csak” egy átlagos, kétgyermekes családanya lenni, akinek az a legfőbb problémája, hogy melyik pelenkátválasszaadunaszerdahelyiTesco kínálatából, nem pedig akaratlan közszereplő, és esettanulmány a politikai pszi­chiátria tárgykörében. Hat évtávlatából-ennyiidőalattválik iskolaéretté egy gyermek - az egész ügy olyan reménytelennek tűnik. A főügyészség, amely „nagy” ügyekben hallgat, hat éve vizsgáljaegyhamisvallomástételvégtelenbe nyúló ügyét, melyben fejlődésről nem, legfeljebb visszafejlődésről beszél­hetünk. Teszi mindezt annak ellenére, hogy az állam korábban elismerte, hogy „sérülhettek” Maiina Hedvig alapvető jogai. (Ha a honi kriminalisztika tágabb kontextusába helyezzük az ügyet: az állam keresztes hadjáratot folytat egy átlagpolgár el­len, miközben a szlovákiai szervezett bűnözés csúcsragadozója az államhatalom hatósugarán kívül koktélt szürcsöl a Karib- tenger partján.) így ez az ügy annak isapróbája, mittehetmeg az állam az állampolgárával. Egyelőre úgy fest, ebben az or­szágban nem nagy öröm állampolgámaklenni. TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY DIE PRESSE Tíz emberből hat támogat­ja, hogy csak egy egészségbiz­tosító legyen Szlovákiában - derül ki a gazdasági lap meg­bízásából végzett felmérés­ből. Mindössze a válaszadók 27,5%-a ellenzi az elképze­lést. Ivan Dianiška, a Focus közvélemény-kutató szocio­lógusa úgy véli, az emberek csalódtak az egészségbiztosí­tási piac liberalizálásában, nagyobb versenyt vártak. Az Union és a Dôvera magánbiz­tosítók ügyfeleinek 70,4 szá­zaléka nemmel válaszolt arra a kérdésre, érez-e valamilyen előnyét annak, hogy nem az állami Általános Egészségbiz­tosítóhoz tartozik. Leginkább a nyugdíjasok, az alapfokú végzettséggel rendelkezők és az 500 euró alatt keresők tá­mogatják a kormányfő elkép­zelését. (sán) „Szükség van az EU-ban egy olyan eszközre, amellyel ki lehet zárni az euróövezet- ből azokat a tagállamokat, amelyek tartósan terhet jelen­tenek a többieknek” - jelentet­te ki Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter. „Az eset­leges tagállami népszavazá­sokat is figyelembe véve öt évnél előbb nem valósulhat meg egy üyen módosítás” - mondta. Egyúttal úgy véleke­dett, Görögország kizárása el­sősorban az adófizetőket ter­helné. „Könnyű kocsmai be­szélgetésekben kijelenteni, hogy Görögországot ki kell zárni az euróövezetből, de a következményeket is figye­lembe kell venni” - mondta. Fekter ellenzi, hogy Görögor­szág „minden további nélkül” haladékot kapjon a reformok végrehajtására. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents