Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-28 / 200. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 28'. www.ujszo.com ■UH Agócs Valéria temetése A korábban jelölttől eltérően a 66 éves korában elhunyt Agócs Valéria temetése csütörtökön 14 órakor lesz a pozsony-ré- csei temetőben, (ú) Goethe létáramlatai Weimar. Új állandó kiállítás nyílt a Nemzeti Goethe Múzeumban Wei- marban. A Lebensfluten - Tatensturm (Létáramlatok - Tettek rohama) című tárlaton több mint ötszáz kiállítási tárgy és dokumentum mutatja be, mivel járult hozzá Johann Wolfgang von Goethe (1749- 1832) az 1800 körül kezdődött modernizmus kialakulásához. A növekvő látogatószámra való tekintettel a legismertebb német író születésének 263. évfordulója alkalmából több változtatás is történt a múzeumban. (MTI) Két új tárlat Budapesten Budapest. Megnyílt az Izrael legjobb gyermek- könyv-illusztrációi, valamint a Zsidó kéziratok és kegytárgyak című kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A két tárlat szeptember 13-ig látogatható a Zsidó Nyári Fesztivál részeként. Tarlós István főpolgármester megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a zsidó kultúra a magyar kultúra szerves része. (MTI) Juhász R. Józseffel a Selmecbányái MPhilms művészeti workshopról beszélgettünk Fizikai és mentális határok tesztelése A Selmecbányái MPhilms művészeti workshopon fotó, videó és képzőművészet mellett per- formanszot is tanulhattak két héten át a művészpalánták. A negyedik alkalommal megvalósult workshop vezetője, Juhász R. József elmesélte, hogy az első három nap kulcsfontosságú a csapat számára, hiszen a diákok ez alatt sajátítják el a műfaj alapszabályait. Az első per- formansz, melyet már maguk a diákok találtak ki, kemény próbának bizonyult már a legelején. HAVRAN KATALIN Hogyan reagált a Selmecbányái lakosság, mikor egy- egy performansz során kivonultatok az útra, majd leállítottátok a forgalmat? Rögtön az első nap feltűnt egy rendőrautó a helyszínen, ami nagyon jót tett a csapatnak és a nézettségnek... Mikor az utcára visszük az akcióművészetet, léteznek szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Egy performansz során soha nem szabad olyasminek történnie, ami negatívan befolyásolná a járókelőket vagy az autósokat, így, mikor dugógyanússá fajult a helyzet, a diákok azonnal átengedték az autókat. A legelső performansz során ugyanis határellenőrzést állítottak fel egy zebra két oldalán, ahol megállították és ellenőrizték az autókat és a járókelőket. Mivel az idei workshop alapötlete az volt, hogy a munkák a határok témaA diákok fel voltak készülve minden eshetőségre, hiszen a nézők reakciói változók (Képarchívum' körből induljanak ki, a két hét alatt más típusú határokkal is foglalkoztunk. Készült olyan performansz, amellyel a diákok vendéglőkbe mentek be, megálltak az asztal mellett, figyelték a vendégeket, majd okleveleket adtak át helyes evőeszközhasználatért és a legjobb ételválasztásért. Az utcán sétálóknak türelemért és a legszebb napszemüvegért osztottak oklevelet. A diákok feladata ilyenkor a magánszféra határainak keresése volt. Megpróbáltak beférkőzni, természetesen érzéssel, az utcán járókelők magánszférájába. így nemcsak fizikai, hanem szellemi, mentális határokat is tesztelhettek. Éppen ez az, a személyes határok áüépése és a kontaktusteremtés, ami rengeteg pozitív löketet ad egy művésznek, nem? Ez oda-vissza működik. A performansz megállítja a járókelőt. Ha többet nem is ér el, szerez neki egy vidám pillanatot, de az is megtörténhet, hogy elgondolkodtatja bizonyos kérdésekről. A diákok fel vannak készülve minden eshetőségre, hiszen a nézők reakciói változók. Megtörténhet, hogy a performer egy kevésbé kommunikatív személybe botlik. Nyilván nem mindenki szereti, ha megállítják az utcán, és belépnek a magánszférájába. Amikor a performanszt találjátok ki, előre eltervezitek, milyen reakciót szeretnétek kiváltani a közönségből? Teljes mértékben tudjuk, hogy mit fogunk kivitelezni az utcán. A nézők reakciói viszont változók, és erre fel kell készülnie a diáknak, hiszen attól a pü- lanattól kezdve, hogy kint áll az utcán, már élő kommunikációt folytat. Színházon belül egyébként ugyanez történik, a színházi főiskolákon is tanítanak közönséggel való kommunikációt. A színház persze nem hasonlítható a performanszhoz, hiszen a performansz egy képzőművészeti indíttatású műfaj, amely elsősorban a vizualitásra épít. Érkeznek olyan diákok is, akik előtte soha nem foglalkoztak a műfajjal. Nekik mennyi ideig tart beleszokniuk, és mi mindent kell megtanulniuk, mielőtt a perfor- manszot az utcára vinnék? Három nap intenzív csapat- építés mindenképp szükséges, mielőtt az utcára megyünk. Két hét alatt nyilván nem lehet mindent megtanítani, az alapokat viszont igen. A vizualitás például tanulható és tanítható. Lényege, hogy egy tíz-húsz perces vagy akár egyórás performansz alatt végig nyilvánvalónak kell lennie, hogy a performer azért van ott, mert valamit közölni akar. Ezt anélkül kell érzékelhetővé tennie, hogy megszólalna. Fontos az időzítés is, hiszen a diáknak tudnia kell, hogy a performansz alatt máshogy telik az idő, mint ahogy valójában. Lehet ezt a műfajt más művészek munkáiból tanulni? Nem, soha nem mutatok az első három nap alatt performanszt a diákoknak, mivel az arra késztetné őket, hogy egy irányba kezdjenek el gondolkodni. A performansznak rengeteg ága van, s ezeket nem lehet pár nap alatt bemutatni. Milyen a jó performer? Gondolom, alapfeltétel a kreativitás... Az az első. Az ötletet tudni kell továbbfejleszteni, hogy az akcióképes, azaz performatív legyen. Fontos tudni, hogy a művész a performanszhoz a saját testét használja. Abból lesz a jó performer, akinek az ötletei mozgásban, kommunikációban és vizualitásban variálhatóak. A jó performansz a végén vagy többféle módon értelmezhető, vagy csak egyféleképpen, de akkor pontosan úgy, ahogy azt a performer akarja. Kísérőrendezvényekkel - kiállítással, szoboravatással, filmklubbal, vetélkedővel, szimpóziummal - is várják a közönséget Tar Renáta a Lőrincz Margit-emlékgyűrűvel (A szerző felvétele Jubileumi évad a Komáromi Jókai Színházban V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Hatvanadik, jubileumi évadára készül a Jókai Színház, amelyet öt saját bemutatóval, több vendégelőadással és számtalan kísérő- programmal ünnepelnek Komáromban. A tegnapi évadnyitó társulati ülésen Tóth Tibor igazgató úgy fogalmazott: komoly és felelősségteljes évad előtt áll a színház. „Színiigazgató társaim egy-egy évadnyitó alkalmával gyakran az értékteremtést fogalmazzák meg kitűzött célként, nekünk az értékmegőrzés a feladatunk - mondta. - Meg kell őriznünk azt a művészi színvonalat, azt a rangot, amelyet a színház az elmúlt 60 évben kivívott magának.” Miközben a színházban sorra születnek a szakmai elismeréseket és közönségsikert egyaránt kivívó előadások, az intézmény gazdasági helyzete, az igazgató szavai szerint, katasztrofálisnak mondható. Ennek ellenére az elkövetkező évadra ismét sokat, mondhatni, erőn felül vállalt a színház. Öt saját bemutatóval készülnek - Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból (rendező: Verebes István); Spiró György: Príma környék (rendező: Valíó Péter); Shakespeare: III. Ri- chárd (rendező: Martin Huba); Tasnádi István: Magyar zombi (rendező: Bagó Bertalan); Fenyő-Tasnádi: Made in Hungária (rendező: Méhes László) -, vendégül látják a kassai Tháliát, a nyitrai Bagar, a veszprémi Petőfi és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházat, fellép a Budapest Klezmer Band, a Muzsikás, a Ghymes, a Budapesti Vonósok Újévi koncertet adnak, és látható lesz a Férfi és Nő című színészkoncert is. Új színfoltnak, hiánypótlónak szánják a Vasmacska stúdiószínpadon beindított Filmklubot, ahol havi rendszerességgel vetítenek olyan csehszlovák, szlovák és magyar játék- és dokumentumfilmeket, amelyeknek a szereplők, alkotók, tervezők révén szlovákiai magyar kötődésük is van. Az évad első bemutatójának napján, október 12-én színháztörténeti kiállítás nyílik, leleplezik a színház első igazgatójának, Fellegi Istvánnak a szobrát, és emléktáblán örökítik meg az első társulati tagok nevét. Már zajlanak a színházi vetélkedő előfordulói, a döntőt januárban rendezik a Jókai Színházban. Decemberben Színházi rendszerváltók címmel interjúkötet jelenik meg, február 8-án pedig közönség- találkozót, szimpóziumot rendeznek, és készül a színház múltjáról szóló dokumentumfilm is. Az igazgató az évadnyitón bemutatta a színház új munkatársait is: 18 év után tért vissza a társulathoz Skronka Tibor, aki egyben a színház sajtosa is lesz. A szervezési osztályt erősíti Forgács Attila, a segédrendezői feladatokat pedig Dé- kány Nikolett látja el. A nehéz gazdasági helyzetben Tóth Tibor arra kért mindenkit, hogy bérletvásárlással támogassa a színházat, amiért cserébe nagyszerű előadásokat ígért az idei, jubileumi évadban is. TAR RENATAE A LORINCZ-EMLEKGYURU Az évadnyitó záróakkordjaként immár ötödik alkalommal adta át Lőrincz Margit színművésznő az általa alapított díjat, az Emlékgyűrűt. Idén Tar Renáta részesült az elismerésben, elsősorban a Diótörőben nyújtott alakításáért. „Elismerésre méltó, ahogyan balettozott Renáta, a kedvéért négyszer néztem meg az előadást” - mondta Lőrincz Margit. A díjat korábban Svrcsek Anita, Holocsy Krisztina, Holocsy Katalin és Bandor Éva kapta meg. (vkm)
