Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-27 / 199. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 27. Vélemény És háttér 5 A legkorszerűbb technológia sem sietteti ügyünket, ha azt az értünk felelős ügyintéző nem akarja Ne csak olcsót, jót is... Közel 700 milliót takarítana meg a kormányzat az államigazgatás 64 specializált hivatalának megszüntetésével az elkövetkezendő két esztendő alatt. Üdvözölhető a szándék, sőt, még azt is elhihetjük a kabinetnek, hogy nem annyira a leépítés, mint inkább a hatékony, a lakossághoz közeledő struktúrákban gondolkodva a jó köz- igazgatás a cél. LOVÁSZ ATTILA Az alapvető probléma nem az, hogy az államigazgatás drága. Bajnak baj, de inkább következmény. A gond másutt keresendő. Az állam- és közigazgatás hazai története ugyanis nem más, mint az uralkodó hatalmak kiszolgálásának története. Magyarán: nem az állampolgárok, hanem a mindenkori hatalom szolgálata. Irodalmi élményeinkből ismerjük az „alázatos szolgája” kifejezést, nos, ez az, amit nem a hivatalnok mondott az ügyfélnek, hanem az ügyfél a hivatalnoknak. A demokrácia építésének 22. esztendejében még mindig ott tartunk, hogy az állam- és köz- igazgatás alapvetését kell megváltoztatnunk. Ahhoz pedig elsősorban nem a közigazgatási struktúrák és szervezés átépítése szükségeltetik, hanem a polgár és az állam kapcsolatának, pontosabban az ezen kapcsolattal összefüggő szemléletnek a megváltoztatása a fontos. A bürokrácia egy állam működésében nélkülözhetetlen, de nem azért, hogy a virtuális állam érdekeit védje, hanem az azt eltartó állampolgárét. Összefoglalva: egyszerűen el kell felejteni a kollektivista elméletek és gyakorlat azon szemléletét, amelyben az állam és nem annak polgára a fontos. Csak e szemléletváltást követően válik a hivatalnok képessé arra, hogy szakmai identitását az ügyfél, a polgár szolgálatában találja meg. Hogy sikerének mércéje ne a főnök mosolya és prémium alatti aláírása, hanem a lehető legtöbb ügyét elintéző, köz- igazgatási határozatot gyorsan kézhez vevő polgár legyen. A szemlélet fentebb leírt változása alig képzelhető el egy olyan országban, ahol a nemzeti, állami kollektivista hozzáál„Alázatos szolgája” - nos, ez az, amit nem a hivatalnok mondott az ügyfélnek, hanem az ügyfél a hivatalnoknak. lás nem bír megszűnni. Pedig e nélkül nem megy. E nélkül csak kevesebb hivatalnok dolgozik majd az informatikai és kommunikációs hálózatoknak köszönhetően esetleg valamivel gyorsabban. Hogy a hivatal ne kérjen mindenféle, állam által már nyilvántartott információt, az ukáz kérdése. A lehető legjobb felszerelés, legkorszerűbb technológia sem sietteti majd ügyünket, ha azt az értünk felelős ügyintéző nem akarja. Szlovákia egy közigazgatási reformot már megélt. Az ezredfordulót követő reform nem bukott meg, éppen az volt az ereje és a lényege, hogy közelebb kerüljön az állam a polgárhoz, minél több „ügy” kerüljön a polgár lakóhelyéhez legközelebb eső hivatalhoz. Ha viszont négyévente változnak a főnökök, és az új kihívásokra a hivatal reagálni képtelen, akkor a jól megfogalmazott reform sem lehetett sikeres. Akármennyire hihetetlen, itt és most drukkolnunk kellene Fico kormányának. A jól működő, ügyfélcentrikus állam- és közigazgatás ugyanis alapból olcsóbb - mert döntéseinek következményei sem drágítják meg működését, így hát drukkolunk. Szkeptikusan és odafigyelve közben.- Komoly diétára fogtam magam. Megvettem az unokám tanszereit, így most üres a hűtő. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Lábnyom a Holdon S1DÓH. ZOLTÁN 1969. július 20-án elsőként érintette az ember egy másik égitest felszínét. Neil Armstrong az Apollo 11 parancsnokaként, miután alig 30 másodpercre elegendő üzemanyag maradt csak a leszállóegységben, a Nyugalom tengerén landolt Sas elnevezésű holdkompjával, majd néhány órával később elsőként érintette égi társunk felszínét. A szombaton 82 éves korában elhunyt vadászpilóta, majd űrhajós életrajza 1971-ig-amikor az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA úgymond nyugállományba helyezte - eseményekben jócskán bővelkedett, ám a koreai háború veteránja és a Gemini 8 űrmisszió tagja mégis végtelenül szerényen nyilatkozott magáról. „Én csak egy fehér zoknis, zsebvédős, unalmas mérnök vagyok, ahogy mindig is voltam” - mondta 2000 februárjában, ritka nyilvános szerepléseinek egyikén. Armstrong elsőként járt a Holdon, ám mindvégig a földön maradt. Másrészt az Apollo-program, amely az asztronauta diadalát eredményezte, nagyban segített abban, hogy bölcsőnket, a Földet, ha csak időlegesen is, de elhagyjuk. Ugyanis nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Armstrong, Aldrin és Collins első sikeres Hold-expedíciója, amelyet még további 5 követett, gigantikus méretű ipari, műszaki és tudományos erőfeszítés árán született meg. A J. F. Kennedy elnök által 1961 májusában meghirdetett Apollo-program mintegy 20 ezer cég és tudományos laboratórium közel 400 ezer munkatársát mozgósította, amire az atombombát létrehozó Manhattan-program óta nem volt példa. A Szovjetunióval folyó hidegháborús versengés okán természetesen politikai dimenziókat is kapott óriási tudományos, műszaki kihívás kivitelezésére 1969-es árakon számítva közel 25 milliárd dollárt fordítottak. Ez akkoriban roppant összegnek számított, azonban az elkövetkező 30 évben a befektetett összeg több mint tízszeresen térült meg. Az Apollo-program elképesztő lökést adott az elektronikának (a BBC szerint az Apollo 11 tudása körülbelül ezredrésze volt egy mai laptopnak), az új anyagok kifejlesztésének, az orvostudománynak, a nagy gyártási folyamatok megszervezésének (a 110 méter magas Satum hordozórakéta több mint 2 millió alkatrészből állt). Mindenki ismeri Armstrong mondatát, amit a Holdra huppanva mondott: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Nos, a mondat második fele az Apollo-program gerjesztette technológiai ugrásra (is) utal. Mostanában az űrhajózás, az űrkutatás már nem tartozik a legizgalmasabb tudományos és műszaki témák közé. Igaz, a legújabb amerikai Mars-jármű, a Curiosity sikeres landolását azért kellő hírverés övezte, azonban napjainkban a távközlés, a mobiltelefónia áll az érdeklődés homlokterében. A fejlett világ államainak gazdasága 2008 óta ugyancsak gyengén muzsikál. Talán nem ártana példát venni a 60-as évek Amerikájáról, amely a pénznyelő vietnami háború kellős közepén is hajlandó volt tetemes összeggel támogatni az űrtudományt, amelyből aztán számos ágazat még hosszú éveken át profitált. A sorozatos takarékossági intézkedések ellenére érdemes áldozni a műszaki és tudományos kutatásokra, mert a technológiai áttörések, ugrások mindig új lökést adnak a gazdaságnak. Ilyen értelemben Armstrong mondása a hatalmas ugrásról új értelmet nyerhet. Correa szeretne a szólásszabadság bajnokaként feltűnni, bár otthon megfegyelmezte a sajtót Julian Assange ecuadori barátja MTl-HÁTTÉR Elnöksége bő öt éve alatt külföldi vállalatokat államosított, folyamatosan harcban állt politikai ellenfeleivel, és elnyomta a sajtót. Elsöprő lendületével lelkes hívekre tett szert, és megnyert két választást, ugyanakkor sok ellensége is lett: önkéntes jogvédőktől olajtársaságokig. Legújabb döntésével, hogy menedéket nyújt Julian Assan- ge-nak, a WikiLeaks portál alapítójának, ismét megmutatta: nincs olyan eleve rossz helyzet, amelyen ne lehetne még tovább rontani - írta a Newsweek amerikai magazin Rafael Correa ecuadori elnökről. Miután Latin-Amerika lázadó államfője, Fidel Castro megöregedett és elerőtlenedett, a „helyére beugró” Hugo Chávez pedig rákbetegséggel küzd, sokan úgy tartják, Rafael Correa lehet a földrész jövőbeli „erős embere”. Latin-Amerika ma is fogékony a populista lází- tók szólamaira. Correa nagyon jó közszereplő. A spanyol és a kecsua mellett folyékonyan beszél angolul és franciául. Köz- gazdasági diplomát szerzett Belgiumban, és az Egyesült Államokban, az Illinois egyetemen doktorált. Kőkemény baloldaliként 2005-ben kinevezték pénzügyminiszternek, de négy hónappal később kénytelen volt lemondani, miután összeveszett a Világbankkal, amely fölfüggesztett egy Ecuadornak szánt 100 millió dolláros kölcsönt. A konfrontáció a védjegyévé vált. 2007-es elnöki beiktatása óta ritkán hagyott ki alkalmat, hogy megfenyítse a külföldi befektetőket, az ecuadori elitet és ezek vélelmezett támogatóit a médiában. Correa elvarázsolta a tömegeket a nacionalista dobszó, a gringóknak kiosztott pofonok és a szegényeknek juttatott alamizsna keverékével. Megfigyelők szerint az ecuadori elnök szeretne a szólásszabadság bajnokaként feltűnni azzal, hogy védelmet ajánlott Assange-nak. Az ausztrál újságíró Ecuador londoni nagykövetségére menekült, mert szeretné elkerülni, hogy a brit hatóságok kiadják Svédországnak. Attól tart, hogy a skandináv országból kiadják az Egyesült Államoknak, ahol akár halálra is ítélhetik. Assange mérhetetlen kárt okozott Washingtonnak azzal, hogy a WikiLeaks közreműködött több százezer titkos amerikai diplomáciai irat és más dokumentumok nyilvánosságra hozatalában. „Üdvözöllek az üldözöttek klubjában” - tréfálkozott az ecuadori elnök Assange-zsal idén májusban egy Skype-on bonyolított közös interjúban. „A korlátlan szólásszabadság jelképe” - mondta Correa a beszélgetésben az ausztrál újságíróról. Amíg a londoni patthelyzet fennáll, „ha csak egy pillanatra is, de egy kétes hírű politikus vonja magára a világ figyelmét a dél-amerikai hegyekből” - állapította meg Rafael Correa elnökről terjedelmes írásában a Newsweek amerikai hetilap. TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY Csehszlovákia félosztása két önálló államra - Csehországra és Szlovákiára - teremtette meg az alapfeltételeit annak, hogy a csehek és a szlovákok viszonya ma olyan jó legyen, mint amilyen a múltban, a közös állam idején soha nem volt - állítja a Lido- vé noviny című cseh konzervatív napüap az évforduló alkalmából közölt írásában. Kifejti: az 1989-es rendszerváltás utáni időszak legfontosabb mérföldköveinek a NATO-hoz, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozást szokás tekinteni, ezek azonban csak az Európába vezető út lelkes, konszenzusos döntései voltak. „Az 1992. augusztus 26-án meghozott döntés, amely Csehszlovákia szétesésének feltételeit rögzítette az ország 74 éves fennállása után, azonban más volt. Ebben a cseh és a szlovák politikai képviselet vezetői, Václav Klaus és Vladimír Mečiar egyeztek meg” - írja Zbynek Petráček szerkesztőségi jegyzetében. Rámutat: az 1992-es év csehszlovákiai fejleményeire visszanézve úgy tűnhet, mintha Csehszlovákia szétesése a csehországi és szlovákiai választások eltérő eredményének automatikus következménye lett volna. Mindez azonban „nem történt automatikusan”, csak a brün- ni Tugendhat-villában létrejött politikai megállapodás tette lehetővé, hogy az egész tervszerűen és rendezetten legyenlebonyolítva. (MTI)
