Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-25 / 198. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 25. Vélemény És háttér 7 Ha a bíróság teljesíti az ügyészség javaslatát, az mindenkit érinteni fog, most Hedvigen a sor Szlovák Hedvig Hat évvel az után az esemény után, amely megrengette Szlovákiát, újabb bukkan föl. Nem­csak ugyanazt a személyt - Maiina Hedviget - érin­ti, hanem ugyanazt az ál­lami szervet - az ügyész­séget. És ugyanolyan megrázó, mint a hat év­vel ezelőtti történet. JURAJ HRABKO Attól függetlenül, ki mit gondol Hedvig történetéről, esete arról tanúskodik, hogy az állam csődöt mondott. Bár ké­pes volt tizenhat napon belül eldönteni, hogy nem támadták meg, de hat év alatt sem tudta bizonyítani a vádat, mikor, ho­gyan, miért vallott hamisan. Nem azért, mert az állam nem akaija, hanem azért, mert nem teheti meg. A főügyészség legújabb ja­vaslata, hogy Hedviget zárják pszichiátriai intézetbe, tartsák ott lelki állapota megfigyelése miatt, már mindennek az alja - Szlovákia ennél lejjebb már nem csúszhat. Ez újabb kétség- beesett kísérlet a jog megerő­szakolására, minden szem­pontból - beleértve a szak­szempontokat - védhetetlen. Erről tanúskodik a Szlovák Pszichiátriai Társaság bizottsá­gának álláspontja is: ,A megfi­gyelés nem járulhat hozzá azoknak a kérdéseknek a meg­válaszolásához, amelyek a kár­vallott hat évvel ezelőtti lelki állapotára vonatkoznak” - je­lentették ki a szakértők. Természetesen, a legutóbbi parlamenti választások óta Szlovákiában az érvényes, hogy minden másként van, és a hazai pszichiáterek még meg­lepődhetnek azon, hova fejlő­dött a tudomány. Persze, ab­ban az esetben, ha a bíróság teljesíti az ügyészség javaslatá­nak, és Hedviget megfigyelésre pszichiátriai intézetbe küldi. Nagyon szép magyarázatot adott erre Ctibor Košťál fő­ügyészhelyettes: „Ha Hedvig nem beszél is az intézetben az orvosokkal, az ügyészség ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az egészségügyi intézetben megfigyelésen levő emberek más módon is megnyilvá­nulnak”. Pontosan. Ez már a kommu­nizmus idején is működött, ak­kor is zártak be embereket pszichiátriai intézetbe - a kü­lönbség annyi, hogy a Szlová­kiában most fennálló rendszert demokráciának hívják. Az elv ugyanaz - az ember elmondja azt is, amit nem tud, csak hogy hazaengedjék őt, főleg az az ember, akinek kisgyereke van. Különben ott őrül meg. Ne té­vesszen meg bennünket a do­log: ha a bíróság teljesíti az ügyészség javaslatát, az min­denkit érinteni fog, most éppen Hedvigen a sor. Lehet, hogy a javaslat, amely szerint pszichiátriai intézetbe kellene zárni, Szlovákia utolsó kísérlete arra, hogy hivatalosan kijelentse, az ügy le van zárva, felejtsük el. Lehet, hogy az ügyészség azon ügyködik, hogy tehetetlenségét a bíróságra há­rítsa. Akár így, akár úgy, Hed­vig és Košťál médiabeli szerep­léséből azt a következtetést vo­nom le, hogy egyiküknek való­ban a pszichiátrián a helye. Egy biztos, hogy nem Hedvignek.- Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: nem egy ismeretlen tört be önökhöz, amíg nyaraltak, hanem én. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kísértés Tatán LAMPL ZSUZSÁN NA A csodálatos, imádni való hő­ségben, panel­lakásom kelle­mes hűvöséből írom ezeket a sorokat. A szomszéd házon szigetelők dolgoznak. Munka közben egyfolytában ordítoznak, mert hangosan szól nekik a rádió, és ha nem ordítanának, nem hallanák egymást. A Bar­celona tegnapi győzelme mi­att veszekszenek. Néhány napja én is hatalmas kísértést éreztem, hogy a fiam vadonat­új focicipőjénekképét, amit a Barca dresszével együtt enge­dett csak lefényképezni, felte­gyem egy Real Madrid-druk­ker barátom F acebook-oldalá- ra, de aztán meggondoltam magam, mert a férfiak nagyon érzékenyen kezelnek min­dent, ami a kedvenc focicsa­patukkal kapcsolatos. A szige­telők is majdnem ölre men­nek, vagdossák egymást a po- lisztirénlapokkal. Kétórányi fúvószene és temérdek kur- jongatás után kezdek olyas­mit érezni, mint egy tömeg­gyilkos valamelyik filmben, aki arra a kérdésre, hogy miért ölt, csak ennyit mondott: fo­lyamatos kísértést éreztem, hogymegveijekvalakit. Egyszer már éreztem hason­lót. Kutatói munkaértekezle­ten voltunk Tatán. Családta­got is vihettünk magunkkal. Engem a tini lányom kísért el. Kiderült, hogy az élsportolók is ott edzőtáboroznak. Köztük volt az akkor már olimpiai bajnok Csollány Szilveszter is. A lányom ettől kezdve csak azon ábrándozott, hogy mi­lyenjó lenne vele találkozni. De úgy tűnt, Csollány már csak sóhaj marad. És akkor az történt, hogy a harmadik na­pon estefelé beszálltam a lift­be. Már majdnem becsukó­dott az ajtó, amikor valaki be­ugrott mellém. Egy pici, vé­konyfiatalember, magyarul mondva tyeplákiban, látszó­lag nagyon kimerültén. Éppen csak odapillantottam, és mit látok? Hát a hőn áhított Csol­lány roskadozik ott mellettem a fáradtságtól! Mire nem ké­pes egy anya. Elmondtam ne­ki, hogy a kislányom nagyon szeretne vele találkozni, nem lenne-e pár perc ideje. Csak annyit kell tennie, hogy velem jön, én szólok a lányomnak... Mondta, hogy most jön edzés­ről, nagyon fáradt, de rend­ben van, elkísér. Kiszálltunk a liftből. Rohantam előre. Be­vágódtam a szobába, és lelke­sen ecsetelni kezdtem, hogy itt a Csollány, kislányom, ta­lálkozhatsz vele. Micsoda? Si- koltott a gyerekem. De én nem megyek ki hozzá! Nincs megmosva a hajam! De hisz reggel mostad, mondom én. Nem, nem megyek ki, minek hívtad ide?! Kislányom, hisz te akartál vele találkozni! De nem így! Nem mindegy, hogy hogyan? Gyere ki, itt áll sze­gény, majd összecsuklik, és rád vár. Hiába győzködtem, nem jött ki. A végeredmény az lett, hogy nekem kellett kimennem az ajtónk előtt ácsorgó olim­pikonhoz - aki szerintem mindent hallott, mert halvány mosolyjátszadozott az.ajkán -, és megköszönni, hogy oda­fáradt. Aztán bementem a szobába, és nagyon nagy kí­sértést éreztem, hogyjól el­verjek valakit. Persze nem tettem. S ha akkor ellenálltam a kísértésnek, a szigetelőknek igazán nincs mitől félniük. KOMMENTAR Fedezet nélküli álmok VÍGl ZOLTÁN Szerbiának van két minisztere, aki szinte ugyanazzal a feladattal van megbízva. Amos- tani kormány megalakításakor arról regéltek az új hatalmat alkotók, hogy sokkal ésszerűbben dolgoznak, mint elődeik, kevesebb pénzt emészt fel a közigazgatás. Országos szinten mégis vannak ésszerűtlenségek és helyi, városi szinteken is. Néhány vajdasági városban a legszembeötlőbb ez, ahol sorakoznak a helyettesek helyettesei, mindenért kü­lön embert fizetnek az adófizetők pénzéből. Egy kicsit sarkít­va: a kávéfőző automatát tisztító városi tisztségviselőnek is van már segédje. Mert lehet. Nagykoalíciók, természetellenes egymásra találások: ebben a helyzetben pedig mindenkit ki kell elégíteni, mindenkinek kell munkahelyet találni. A két miniszter az elmúlt nyolc évben már különböző idősza­kokban volt az ország építője. Milutin Mrkonyics most a köz­lekedésügyi miniszter, Velimir Ilics az építésügyi. Ha névlege­sen nem is ugyanaz, de a munkaköri leírásban szinte azonos megfogalmazásokkal találkozunk. Mindkettejük feladatai közé tartozik az autópálya-építés is. Ennek nagyon egyszerű oka van. Amikor egy hónappal ezelőtt megalakult a kormány, szükség volt mindkettejükre. Mindketten megrögzötten imádják magukat építkezéseken látni, mintha a sárga sisak lenne a legmenőbb miniszteri kiegészítő. Ilics az otthoniaknak (a közép-szerbiai Csacsak környéke) megígérte, autópályát hoz nekik megbízatása lejártáig. Ez lenne a 11-es közlekedési folyosó mentén épülő autópálya, ami egyszer kijáratot jelentene a montenegrói tengerpartra. Mrkonyics pedig a már évtizedek óta épülő 10-es közlekedési folyosót építgette az elmúlt négy évben is. Ennék az autópá­lyának a vajdasági részét ismerheti az, aki Horgosnál érkezik Szerbiába. Minőségével is tisztában van, ha már használta. Lassan vége a nyári szabadságoknak, a két említett miniszter is munkába lendül. Mielőtt ez megtörténne, közgazdászok so­ra teszi fel a kérdést, hogyan, miből gondol a kormány pénzt előteremteni. Nem elsősorban az autópályákról beszélek (ar­ra van török, kínai és ki tudja, még milyen jelentkező), hanem a mindennapokra. Az ország sokak szerint csak azért nemju- tott csődbe, mert még nem mondta ki senki sem, hogy beeső­déit, összeroppant kiadásai terhe alatt. A választások előtt vi­szont megígértek ezt-azt, így most ott tartunk, hogy az aszály okozta veszteséget Szerbiában sem téríti meg a kormány, de a kisnyugdíjasoknakvalószínűleg jár majd a kampányban be­ígért 13. nyugdíj. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa TALLÓZÓ NYEZAV1SZ1MAJA GAZETA A lengyel állampolgárság megszerzését egyszerűsítő és a kettős állampolgárságot en­gedélyező lengyel törvény kö­vetkezményeitől tartanak Ki- jevben egy orosz lapvélemény szerint. Félnek a fiatalok tö­meges kivándorlásától, s nem záiják ki, hogy az ukránoknak már korábban útleveleket osz­tó Magyarország és Románia javaslatokat terjeszt elő az Uk­rajnában élő nemzeti kisebb­ségek autonómiájára - az uk­rán aggodalmakról a Nyezavi- szimaja Gazeta közölt cikket. Lengyelország az augusztus 15-én életbe lépett törvénnyel lehetővé tette a kettős állam- polgárságot és egyszerűsítette útlevelei kia3ását, ezzel meg­kérdőjelezte partneri viszo­nyát Ukrajnával - állapította meg a független és kritikus lap. „Az ukrán törvények tiltják a kettős állampolgárságot, de nem írnak elő szankciókat a szabályozás megsértőivel szemben. Ezt kihasználták a szomszédok: úgy tartják, Nyu­gat-Ukrajnában a lakosok leg­alább húsz százaléka kapta meg a második - román vagy magyar - útlevelet. A Krímben szakértők szerint hasonló a helyzet az orosz útlevelekkel” - írta Tatyjana Ivzsenko. Míg Románia és Kijev között ko­rábban is voltak súrlódások azoknaka területeknek a hova­tartozása miatt, amelyek lako­sai románnak vallják magukat, Magyarországgal idén bonyo­lódott a helyzet. Az újságíró idézi Bayer Mihályt, aki el­mondta, a magyar kormány támogatásáról biztosította a kárpátaljai magyarok legitim politikai szervezeteinek auto­nómiára vonatkozó kezdemé­nyezését. Magyarország uk­rajnai nagykövete hangsú­lyozta, nincs szó területi köve­telésekről, szakadár törekvé­sek ösztönzéséről, csupán az egy tömbben élő nemzeti ki­sebbség kulturális és oktatási igényeinek kielégítéséről. Vi- talij Bala rámutatott, hogy ki­alakulnak fenyegetések Uk­rajna nemzetbiztonságára nézve: politikai követelések­hez vezethet, ha a szomszéd országok megadják az állam- polgárságot az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeknek. Az ukrán politológus szerint a má­sodik állampolgárságot felve­vőket meg kell fosztani ukrán állampolgárságuktól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents