Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-22 / 195. szám, szerda
www.ujszo.com UJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 22. Horgász - hirdetés 15 Kérdéses, hogy a horgászat jelenlegi tempója mellett meddig tartható fenn természetes álló- és folyóvizeink halállománya Catch & release, avagy ki az igazi sporthorgász? Szakmai berkekben és laikus körökben egyaránt régóta dúl a vita arról, hogy ki az igazi sporthorgász? Az, aki sportszerű módszerekkel ejti el zsákmányát, vagy aki a hal kifogását követően visszaengedi azt a vízbe? Nem szándékom a felvetett kérdések megválaszolása - ezzel szemben fontosnak tartom néhány téveszme eloszlatását. LŐR1NCZ ADRIÁN Kezdjük talán egy kis történeti eszmefuttatással - annál is inkább, hogy összefüggéseiben tekinthessük át a catch & release, szabad fordításban a „fogd ki és ereszd el” filozófia lényegét. Nos, mint tudjuk, kezdetben vala az éhség; nem kétséges, hogy az idők hajnalát benépesítő emberősünket ez kergette ki a víz partjára. Az első horgok csontból és fából készültek, a zsinórt inak vagy bőrszalagok helyettesítették, pecabotnak meg egy karó is megjárta. A ,készség” a fémmegmunkálás megjelenésével finomult; mintegy négyezer éves ábrázolások bizonyítják, hogy az ókori Egyiptomban már akadtak sporik. Jóval később, 1496-ban egy angol bárónő, Dame Juliana Bemer volt az, aki a Horgászat módszertana című könyvében leírta a bot és a horog elkészítésének és használatának módját - e hölgyet tekinthetjük talán a sporthorgászat megalapozójának. Apostola viszont mindenképp a másfél évszázaddal később élt Izaak Walton volt, aki A tökéletes horgász című írásában a horgászati és halbiológiai ismereteken túl a sporthorgászat filozófiáját is közreadta. A XVIII. századtól a horgászat egyre nagyobb népszerű ségre tett szert; így jutottunk el odáig, hogy napjainkban talán több a horgász, mint a hal. Csak hús? Hogy pontosítsák: a problémát nem is a horgászok számának drasztikus növekedése jelenti, hanem az ipar térhódítása, amely a vizek minőségének romlását, s ezzel együtt a halállomány csökkenését hozta magával. S még valami: a húshorgászat. Gondolom, sokunk számára ismerős a kép: a horgászszervezetek által telepített halállomány nagy részét a tilaAz ajánlott irány (Képarchívum) lom feloldását követő néhány héten belül lehorgásszák (csak a fagyasztó tele legyen!), az év hátralevő részében meg üldögélünk lógó orral a tó partján. Sajnos, ezt még fokozni is lehet - például azzal, ha a „spori” (s itt, úgy vélem, az idézőjel használata jogos) haszonszerzésre használja a hobbiját, áruba bocsátva zsákmányát. Néhány éve az olaszországi sajtóban nagy visszhangot kapott a magyarországi „horgászmaffia” tevékenysége, amelynek tagjai tonnaszám szedegették ki a Pó folyóból a harcsákat, valóságos mészárszéket hagyva maguk után, hogy a húst odahaza értékesítsék. Ha szerényebb méretekben is, de hasonló esetek nálunk is előfordulnak. Mi hozhatna javulást e téren? A kifogott halak elvitelére vonatkozó rendeletek szigorítása, az ellenőrzések számának növelése, szabálysértés esetén pedig a következetes, elrettentő hatású büntetés - vélik sokan azok közül, akik a természetes vizek halállományának védelmére esküsznek. E sorok írója viszont meg van győződve arról, hogy egyedül a szemléletváltás lehet az, ami hosszú távon javulást hozhat. Egy idősebb sporival, aki egész életét a Duna ágvizein élte le, senki sem fogja elhitetni, hogy a hal azért nem kap, mert egyszerűen nincs, s azért nincs, mert évtizedekig „ipari mennyiségben” horgászták. A fiatalabb nemzedék viszont, szerencsére, fogékony arra, hogy a környezettudatos viselkedést - amelyet oly nagy erőkkel sulykolnak belé az iskolában - a vízpartra is magával vigye, s az elméletet gyakorlatra váltsa. Mindenkié, így senkié Valahogy így, nagy vargabetűkkel jutunk el a catch & release, azaz a „fogd ki és ereszd el” filozófiához, ami a közvélekedéssel ellentétben olyannyira nem új keletű, hogy valójában már az 1939-ben ala- ’ kult Nemzetközi Sporthorgász Szövetséget is eme elv érvényesítésének, no meg a halak és életterük védelmének céljából hívták életre. Hogy tájainkon bő hetven év elteltével sem vált általánosan elfogadottá és alkalmazottá, annak egészen sajátos történeti okai vannak. Hogy mást ne említsek: még mindig él az a téves, a letűnt rendszerben belénk sulykolt elképzelés, hogy ami az államé (például a vizek és annak lakói), az egy kicsit mindenkié, s ennélfogva igazából senkié. A lényegnél maradva: a catch & release gyakorlata nem kizárólag a hal kifogására és elengedésére teljed ki, hanem a halak körültekintő kezelésére, túlélési esélyeinek növelésére, tágabb értelemben pedig a természetes élővizek halállományának megóvására is. A szakáll nélküli horog, a pontymatrac mind megannyi furmányos találmány, amelyek nagyban javítják a halak túlélési esélyeit - ne vonakodjunk tehát használni ezeket, s ne feledjük: nem a horgász gyengeségéről, hanem inkább nagyvonalúságáról és előrelátásról árulkodik, ha az életképes halegyedeket visszaengedi a vízbe. Egy összesítés szerint Szlovákiában jelenleg 1825 horgászterület (ún. revír) található; ha a magántavakat nem számoljuk, azok száma, amelyeken a catch & release-elv betartása kötelező, mindössze hat. Szembeödő, hogy van hová fejlődnünk. (Felhasznált forrás: NatGeo, net) Körzeti ifjúsági- és gyermek-horgászversennyel indult az augusztus 18-ai falunap Vásárúton. Győztese a pozsonyeperjesi Pénzes Nikolasz lett, a második helyen a vámosfalui Süke György, míg a harmadikon a vásárúti Györög Tamás végzett; utóbbi akasztotta meg a rendezvény legnagyobb halát is. (la) (Házi Attila felvétele) A Horgász melléklet legközelebb 2012. szeptember 5-én jelenik meg. Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 32B 062 Vásárát, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 A SÉF AJANLASAVAL Bősi harcsapaprikás kapros túrós csuszával Hozzávalók 80 dkg harcsafiié, 2 db paradicsom, 2 db paprika, 2 fej vöröshagyma, 2 dl 0,33 %-os tejszín, só, 2 kávéskanál pirospaprika, 1 dl Sungarden olaj, halalapié. A túrós csuszához: 1 kg csusza, 20 dkg túró, 1 doboz tejföl, kapor. Elkészítése A vöröshagymát apróra vágjuk, majd felszeleteljük a paradicsomot és a paprikát. A harcsát közepes kockákra aprítjuk. Egy edénybe olajat öntünk, majd ezen párolni kezdjük a vöröshagymát. Közben hozzáadjuk a paprikát és a paradicsomot, ízlés szerint fűszerezzük, majd felöntjük halalaplével, és puhára főzzük. A tejfölt liszttel sünára keverjük, majd állandó keverés mellett a pörköltalaphoz öntjük. Felforraljuk, hozzáadjuk a feldarabolt harcsát, majd lasBindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa sú tűzön kb. 10 percig főzzük. Ne kevergessük, ehelyett néha rázogassuk meg. A csuszához hozzáadjuk a túrót és a tejfölt, ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott kaprot, sót, és jól összemelegítjük. A harcsapaprikást és a túrós csuszát együtt tálaljuk. (Fotók: Kanovits Gábor) A rovat támogatója a Btíšlaklw Dunatőkés - Dunajský Klátov* MP9120010 MP9120011
