Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-22 / 195. szám, szerda
10 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com Közép-európai cserkésztalálkozó a Tátrában Játék az elemekkel A találkozónak holland, német, magyar, lengyel, francia és olasz résztvevői is voltak Közel ötezer motor dübörgött A közönségszavazatok alapján megválasztották a legszebb veterán motort is (A szerző felvétele ÚJ SZÓ-HÍR Királylehota (Králové Lehota). Véget ért a 11. Középeurópai Jamboree, melyet idén az Alacsony-Tátrában, Királylehota mellett rendeztek meg. A nemzetközi cserkésztalálkozót a visegrádi négyek országai szervezik kétévente: idén Szlovákiára, a Szlovák Cserkész- szövetségre került sor. A találkozónak 508 résztvevője volt a magyar, a szlovák, a cseh és a lengyel mellett ukrán, ír, szlovén és svéd szavakat is lehetett hallani. A nemzetközi munkacsoportot, amely a tábor és a programok zavartalan lefolyását biztosította, 170 fiatal önkéntes alkotta. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget a találkozón hat résztvevő képviselte. A találkozó célja az volt, hogy a különböző nemzetiségű, vallású, eltérő kultúrájú fiatalokat minél közelebb hozza egymáshoz. A táborban a programok a négy fő elem (föld, víz, tűz, levegő) köré épültek. A változatos programok között szerepelt evezés, vitorlázás, drótkötélpályán való csúszás, kézműves-foglalkozások, sportjátékok, esténként pedig teaházba mehettek vagy koncerteken vehettek részt a cserkészek. A dzsemborival egy időben és helyen zajlott az Aqua elnevezésű vízicserkész- találkozó is. (szmcs-p) Nagymihály. Az ország keleti felében a napokban rendezték meg Szlovákia legnagyobb motorostalálkozóját, a Nagymihá- lyi járásban található Széles-tónál (Zemplínska Šírava) tartott összejövetelnek a becslések szerint közel ötezer hazai és külföldi résztvevője volt. LECZO ZOLTÁN Az egyik országos szaklap által megszervezett eseménynek a kelet-szlovákiai üdülő- központ idén már tizenegyedszer adott otthont. A találkozó évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, míg 2009-ben 3900-an vettek részt rajta, tavaly 4800 szlovákiai, magyarországi, csehországi, lengyelországi, német, holland, olasz és francia motoros jött el az eseményre, és akkoriban még az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek érdeklődők. A motorostalálkozó miatt a tó környékén már pénteken szigorú forgalomkorlátozó intézkedéseket léptettek életbe, rendőri felvezetéssel ugyanis aznap délután motoros felvonulást tartottak Nagymihály központjában. Az érdeklődőket a hét végén különböző szórakoztató programok várták, az ügyességi és gyorsasági versenyeken és bemutatókon túl rockkoncertek és tűzijáték is volt, de a nézők szavazatai alapján megválasztották a találkozó legszebb veterán járművét is. Ezt a címet egy 1962-ben gyártott Jawa 361-es motorkerékpár nyerte el, melynek tulajdonosa Varannóról (Vranov nad Topľou) érkezett az összejövetelre. A szervezők ugyan a résztvevők számáról egyelőre nem tudtak pontos tájékoztatást adni, de szerintük a látványosságra ebben az évben legalább annyian jöttek el, mint a 2010-ben szervezett 10. jubileumi eseményre. A találkozónak 508 résztvevője volt (Képarchívum „Bevetés alatt nincs idő átélni a helyzetet - később azonban sokszor előjönnek súlyos balesetek képei" Két évtized alatt teljesen megváltozott a tűzoltók munkája B. JUHOS MELINDA Dunaszerdahely. Sok kisfiúval ellentétben ő nem álmodott tűzoltó-egyenruháról. Gépésznek tanult, autókat szerelt, de hajtotta az adrenalin - mentős szeretett volna lenni. Egy véledennek köszönhetően aztán a Dunaszerdahelyi Járási Tűzoltó-parancsnoksághoz került. Varga István 22 éve dolgozik tűzoltóként. Életeket akart menteni Varga István az alapiskola után, mivel érdekelte az autók világa, gépésznek tanult, majd Pozsonyban egy autóversenyzőnél helyezkedett el. Ott belekóstolt, milyen a veszély, és megtetszett neki az érzés. „Mentős akartam lenni. Vonzott a változatosság, ugyanakkor segíteni akartam másokon. Több mint húsz évvel ezelőtt még nem irányult ekkora figyelem a tűzoltókra, a mentősökre. Nem lehetett naponta a televízióban, a híradókban látni őket. Ma már - talán ennek is köszönhetően - sokakat vonz a szakma” - kezdi a beszélgetést Varga István, a járási tűzoltóság egyik műszakvezetője. Pozsonyi munkahelyét otthagyva a dunaszerdahelyi kórházban helyezkedett el, mentősképzésen vett részt. Később munkatársat kerestek a tűzoltósághoz. Mivel megfelelt az erőnléti vizsgán, volt érettségije és C típusú járművezetői engedélye, felvették. Ezt követően egy képzést abszolvált du- naszerdahelyen, majd a zsolnai tűzvédelmi szakközépiskola kurzusát is elvégezte. Széntüzek helyett autógyújtogatások István tisztán emlékszik első bevetésére. Akkoriban nagyon gyakoriak voltak a széntüzek, először ő is egy ilyen esethez vonult ki társaival. „1990-ben léptem be, lényegesen kevesebb volt a bevetés, évente a járásban úgy száz körül volt a kiszállásaink száma, a riasztások 99 százaléka tűzesethez szólt. Tavaly a járásban a 656 kiszállásunkból 253 volt a tűzoltás. Mára rendkívül sokrétűvé vált a munkánk. Sok autóbalesethez kapunk riasztást. Korábban ilyen mentésekhez nem is volt felszerelésünk. Évekkel ezelőtt, amikor még a falvakban kisállattenyésztéssel foglalkoztak, főleg a téli időszakban sok melléképület gyulladt ki, és több volt a tűz az aratások alkalmával is. Most több az autótűz és a rövidzárlatok okozta lakástűz. Gyakran a kéményekre rakódott műanyagok égéstermékei gyulladnak be” - mondja István, akivel szolgálat közben beszélgettünk. A nem egész két óra alatt szerencsére egyszer sem szólalt meg a vészcsengő. Nincs idő kártyázni István szerint tévedés azt hinni, hogy a 24 órás szolgálat alatt, ha nem riasztják őket, nyugodtan kártyázgatnak. ,Á szolgálatunk percről percre be van osztva. Reggel műszakváltáskor ellenőrizzük a gépparkot, a berendezéseket, a rádiókat. Utána az autók és a terület karbantartása következik. Délután kiképzés folyik. Mivel nagyon sokrétű a munka, sok mindenre fel kell készülnünk, állandóan képeznünk kell magunkat. Egyebek mellett ismernünk kell a vegyi anyagokat, tudnunk kell, milyen körülmények között szállíthatók MN* Legközelebb Őszi Irma népművelőt mutatjuk be. Varga István szerint a tűzeseteknél az első tíz perc a legfontosabb, gyors bevetéssel elég néhány liter víz, de előfordulhat, hogy később már háromautónyi sem elegendő (A szerző felvétele) a veszélyes anyagok, miként távolíthatjuk el ezeket az úttestről, a sérült felületekről. Délután erőnléti edzés van” - mondta István. Elmondja, hogy az emberek az utóbbi években nagyon rászoktak arra, hogy minden miatt a tűzoltókat hívják. Előfordult, hogy egy Somoija mellőli településről hívott egy lakos, és azt szerette volna, hogy kiszivattyúzzák a vízcsőrepedés miatt a házba ömlött vizet. Sokszor hívják őket méhek befogására. „Mi nem szolgáltatást kínálunk, akkor megyünk ki, ha valaki veszélyben van. Sokszor hívnak, ha nem tudnak kinyitni egy ajtót. Akkor megyünk ki az ilyen hívásra, ha a lakásban kiskorú maradt benn, vagy a tűzhelyen maradt az étel. Ha nincs veszély, akkor ez nem a mi munkánk” - mondta István. Rossz tapasztalatai között egy régi dunaszerdahelyi esetet idézett fel. Egy idős asszony szomszédai riasztották őket, ugyanis a nénit már rég nem látták. A mentősökkel és a rendőrökkel együtt úgy döntöttek a helyszínen, hogy betörik az ajtót. A nénit combnyaktörés gyanújával találták a garzonlakásában. A rokonok viszont komoly balhét csaptak a betört ajtó miatt. Eszében sincs nyugdíjba menni István 22 évnyi szolgálat után már nyugdíjba vonulhatna, mégsem teszi. „Fiatal vagyok még, nem lenne elég az a pénz, amit nyugdíjasként kapnék, mindenképpen munka után kellene néznem. Éppen ezért eszem ágában sincs itt hagyni a hivatásomat” - árulja el a dunaszerdahelyi tűzoltó, és hozzáteszi, egyáltalán nem vágyik arra, hogy a terepmunkát adminisztratív munkára cserélje. Vallja, hogy az életmentés megnyugvást ad neki, és meggyőződése, hogy aki szívből csinálja, nagyon nehezen hagyja abba ezt a munkát. Igaz, vannak esetek, amelyek máig élénken élnek emlékezetében. „A látvány megmarad, nem tudom elfelejteni, sokszor előjönnek súlyos balesetek képei. A helyszínen viszont nem azt kell nézni, mi történt, hanem azt, hogyan lehet segíteni. A látottakat igazából csak később, az állomáson vagy otthon dolgozom fel” - zárta István.
