Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-22 / 195. szám, szerda

10 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com Közép-európai cserkésztalálkozó a Tátrában Játék az elemekkel A találkozónak holland, német, magyar, lengyel, francia és olasz résztvevői is voltak Közel ötezer motor dübörgött A közönségszavazatok alapján megválasztották a legszebb veterán motort is (A szerző felvétele ÚJ SZÓ-HÍR Királylehota (Králové Le­hota). Véget ért a 11. Közép­európai Jamboree, melyet idén az Alacsony-Tátrában, Király­lehota mellett rendeztek meg. A nemzetközi cserkésztalálko­zót a visegrádi négyek országai szervezik kétévente: idén Szlo­vákiára, a Szlovák Cserkész- szövetségre került sor. A talál­kozónak 508 résztvevője volt a magyar, a szlovák, a cseh és a lengyel mellett ukrán, ír, szlo­vén és svéd szavakat is lehe­tett hallani. A nemzetközi munkacsoportot, amely a tá­bor és a programok zavartalan lefolyását biztosította, 170 fi­atal önkéntes alkotta. A Szlo­vákiai Magyar Cserkészszö­vetséget a találkozón hat résztvevő képviselte. A találkozó célja az volt, hogy a különböző nemze­tiségű, vallású, eltérő kultúrájú fiatalokat minél közelebb hoz­za egymáshoz. A táborban a programok a négy fő elem (föld, víz, tűz, levegő) köré épültek. A változatos progra­mok között szerepelt evezés, vitorlázás, drótkötélpályán va­ló csúszás, kézműves-foglalko­zások, sportjátékok, esténként pedig teaházba mehettek vagy koncerteken vehettek részt a cserkészek. A dzsemborival egy időben és helyen zajlott az Aqua elnevezésű vízicserkész- találkozó is. (szmcs-p) Nagymihály. Az ország ke­leti felében a napokban rendezték meg Szlovákia legnagyobb motorosta­lálkozóját, a Nagymihá- lyi járásban található Széles-tónál (Zemplín­ska Šírava) tartott össze­jövetelnek a becslések szerint közel ötezer ha­zai és külföldi résztvevője volt. LECZO ZOLTÁN Az egyik országos szaklap által megszervezett esemény­nek a kelet-szlovákiai üdülő- központ idén már tizenegyed­szer adott otthont. A találko­zó évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, míg 2009-ben 3900-an vettek részt rajta, tavaly 4800 szlo­vákiai, magyarországi, cseh­országi, lengyelországi, né­met, holland, olasz és francia motoros jött el az eseményre, és akkoriban még az Amerikai Egyesült Államokból is érkez­tek érdeklődők. A motorosta­lálkozó miatt a tó környékén már pénteken szigorú forga­lomkorlátozó intézkedéseket léptettek életbe, rendőri fel­vezetéssel ugyanis aznap dél­után motoros felvonulást tar­tottak Nagymihály központ­jában. Az érdeklődőket a hét végén különböző szórakozta­tó programok várták, az ügyességi és gyorsasági ver­senyeken és bemutatókon túl rockkoncertek és tűzijáték is volt, de a nézők szavazatai alapján megválasztották a ta­lálkozó legszebb veterán járművét is. Ezt a címet egy 1962-ben gyártott Jawa 361-es motorke­rékpár nyerte el, melynek tu­lajdonosa Varannóról (Vranov nad Topľou) érkezett az össze­jövetelre. A szervezők ugyan a résztvevők számáról egyelőre nem tudtak pontos tájékozta­tást adni, de szerintük a látvá­nyosságra ebben az évben leg­alább annyian jöttek el, mint a 2010-ben szervezett 10. jubi­leumi eseményre. A találkozónak 508 résztvevője volt (Képarchívum „Bevetés alatt nincs idő átélni a helyzetet - később azonban sokszor előjönnek súlyos balesetek képei" Két évtized alatt teljesen megváltozott a tűzoltók munkája B. JUHOS MELINDA Dunaszerdahely. Sok kisfi­úval ellentétben ő nem álmo­dott tűzoltó-egyenruháról. Gé­pésznek tanult, autókat szerelt, de hajtotta az adrenalin - men­tős szeretett volna lenni. Egy véledennek köszönhetően az­tán a Dunaszerdahelyi Járási Tűzoltó-parancsnoksághoz ke­rült. Varga István 22 éve dol­gozik tűzoltóként. Életeket akart menteni Varga István az alapiskola után, mivel érdekelte az autók világa, gépésznek tanult, majd Pozsonyban egy autóverseny­zőnél helyezkedett el. Ott bele­kóstolt, milyen a veszély, és megtetszett neki az érzés. „Mentős akartam lenni. Von­zott a változatosság, ugyanak­kor segíteni akartam másokon. Több mint húsz évvel ezelőtt még nem irányult ekkora figye­lem a tűzoltókra, a mentősök­re. Nem lehetett naponta a te­levízióban, a híradókban látni őket. Ma már - talán ennek is köszönhetően - sokakat vonz a szakma” - kezdi a beszélgetést Varga István, a járási tűzoltó­ság egyik műszakvezetője. Po­zsonyi munkahelyét otthagyva a dunaszerdahelyi kórházban helyezkedett el, mentősképzé­sen vett részt. Később munka­társat kerestek a tűzoltó­sághoz. Mivel megfelelt az erőnléti vizsgán, volt érettségi­je és C típusú járművezetői en­gedélye, felvették. Ezt követő­en egy képzést abszolvált du- naszerdahelyen, majd a zsolnai tűzvédelmi szakközépiskola kurzusát is elvégezte. Széntüzek helyett autógyújtogatások István tisztán emlékszik első bevetésére. Akkoriban nagyon gyakoriak voltak a széntüzek, először ő is egy ilyen esethez vonult ki társaival. „1990-ben léptem be, lényegesen keve­sebb volt a bevetés, évente a já­rásban úgy száz körül volt a ki­szállásaink száma, a riasztások 99 százaléka tűzesethez szólt. Tavaly a járásban a 656 kiszál­lásunkból 253 volt a tűzoltás. Mára rendkívül sokrétűvé vált a munkánk. Sok autóbaleset­hez kapunk riasztást. Korábban ilyen mentésekhez nem is volt felszerelésünk. Évekkel ez­előtt, amikor még a falvakban kisállattenyésztéssel foglalkoz­tak, főleg a téli időszakban sok melléképület gyulladt ki, és több volt a tűz az aratások al­kalmával is. Most több az autótűz és a rövidzárlatok okozta lakástűz. Gyakran a kéményekre rakódott műa­nyagok égéstermékei gyullad­nak be” - mondja István, akivel szolgálat közben beszélget­tünk. A nem egész két óra alatt szerencsére egyszer sem szólalt meg a vészcsengő. Nincs idő kártyázni István szerint tévedés azt hinni, hogy a 24 órás szolgálat alatt, ha nem riasztják őket, nyugodtan kártyázgatnak. ,Á szolgálatunk percről percre be van osztva. Reggel műszak­váltáskor ellenőrizzük a gép­parkot, a berendezéseket, a rá­diókat. Utána az autók és a te­rület karbantartása következik. Délután kiképzés folyik. Mivel nagyon sokrétű a munka, sok mindenre fel kell készülnünk, állandóan képeznünk kell ma­gunkat. Egyebek mellett is­mernünk kell a vegyi anyago­kat, tudnunk kell, milyen kö­rülmények között szállíthatók MN* Legközelebb Őszi Irma népművelőt mutatjuk be. Varga István szerint a tűzeseteknél az első tíz perc a legfonto­sabb, gyors bevetéssel elég néhány liter víz, de előfordulhat, hogy később már háromautónyi sem elegendő (A szerző felvétele) a veszélyes anyagok, miként távolíthatjuk el ezeket az út­testről, a sérült felületekről. Délután erőnléti edzés van” - mondta István. Elmondja, hogy az emberek az utóbbi években nagyon rá­szoktak arra, hogy minden mi­att a tűzoltókat hívják. Előfor­dult, hogy egy Somoija mellőli településről hívott egy lakos, és azt szerette volna, hogy kiszi­vattyúzzák a vízcsőrepedés mi­att a házba ömlött vizet. Sok­szor hívják őket méhek befogá­sára. „Mi nem szolgáltatást kí­nálunk, akkor megyünk ki, ha valaki veszélyben van. Sokszor hívnak, ha nem tudnak kinyitni egy ajtót. Akkor megyünk ki az ilyen hívásra, ha a lakásban kiskorú maradt benn, vagy a tűzhelyen maradt az étel. Ha nincs veszély, akkor ez nem a mi munkánk” - mondta István. Rossz tapasztalatai között egy régi dunaszerdahelyi esetet idézett fel. Egy idős asszony szomszédai riasztották őket, ugyanis a nénit már rég nem látták. A mentősökkel és a rendőrökkel együtt úgy döntöt­tek a helyszínen, hogy betörik az ajtót. A nénit combnyaktö­rés gyanújával találták a gar­zonlakásában. A rokonok vi­szont komoly balhét csaptak a betört ajtó miatt. Eszében sincs nyugdíjba menni István 22 évnyi szolgálat után már nyugdíjba vonulhat­na, mégsem teszi. „Fiatal va­gyok még, nem lenne elég az a pénz, amit nyugdíjasként kap­nék, mindenképpen munka után kellene néznem. Éppen ezért eszem ágában sincs itt hagyni a hivatásomat” - árulja el a dunaszerdahelyi tűzoltó, és hozzáteszi, egyáltalán nem vágyik arra, hogy a terepmun­kát adminisztratív munkára cserélje. Vallja, hogy az élet­mentés megnyugvást ad neki, és meggyőződése, hogy aki szívből csinálja, nagyon nehe­zen hagyja abba ezt a munkát. Igaz, vannak esetek, amelyek máig élénken élnek emlékeze­tében. „A látvány megmarad, nem tudom elfelejteni, sokszor előjönnek súlyos balesetek ké­pei. A helyszínen viszont nem azt kell nézni, mi történt, ha­nem azt, hogyan lehet segíte­ni. A látottakat igazából csak később, az állomáson vagy otthon dolgozom fel” - zárta István.

Next

/
Thumbnails
Contents