Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-22 / 195. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 22. Vélemény És háttér 5 Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Barack Obamát újra megválasztják Republikánus jobbkanyar Paul Ryan republikánus alelnökjelöltként való megnevezésével kirajzolódni látszanak az amerikai elnökválasztási kampány főbb vonalai. RAVASZ ÁBEL Obama elnök kihívója, Mitt Romney Ryan személyében egy keményvonalas, az állami kiadások mértékét jelentősen csökkenteni kívánó fiatal politikust választott maga mellé szárnysegédként, akitől elsősorban azt várja, hogy a kampányt a gazdasági ügyek felé mozdítja. Rom- neynak szüksége is lenne egy ilyen váltásra, az elmúlt hetekben elsősorban személye és ügyei - például nyilvánossá nem tett adóbevallásai, egykori céges ügyletei, diplomáciai nehézségei - körül forgott a közbeszéd. A mindössze 42 éves Ryan azonban nem kis kockázatokat is hordoz magával. Gazdasági terve elsősorban azért híres-hírhedt, mert az amerikai nemzetgazdaság teljesítményét a szociális kiadások (és elsősorban az egészség- ügyi kiadások) lefaragásával szeretné javítani, miközben a szupergazdagoknak (republikánus terminológiával: a „munkahelyteremtőknek”) adókedvezményeket adna. A szociális kiadások csökkentése azonban nem feltétlenül fog jól rezonálni az amerikai középosztálybeliek körében - az Obama reformja által végre egészségbiztosításhoz jutókról nem is beszélve. Ryan világnézete legalább annyi kaput zár be Romney kampánya előtt, mint amennyit kinyit. Az új alel- nökjelölt ugyanis a konzervatív jobbszél, az ún. Tea Party gondolati köre felé tendál, egyebek között abortuszellenes, a globális felmelegedést tagadó (egyben „olajbarát”), szélsőségesen individualista nézeteivel. A sajátjai által is szélkakasnak titulált Rom- neynak szüksége volt egy olyan társra, aki bizonyíthatta konzervatív elkötelezettségét: ezzel azonban elzárta magától a bizonytalan szavazók, az Obamából kiábrándult demokraták vagy a nem a „gazdag fehér férfi” típusú jelöltekre vágyó kisebbségi szavazók jelentős részét is. A Ryan által fémjelzett kő- konzervatív vonal térnyerése az elmúlt évtized egyik legfontosabb története az amerikai politikában. A Republikánus Ryan világnézete legalább annyi kaput zár be Romney kampánya előtt, mint amennyit kinyit. Párt gyakorlatilag jobbszámya túsza lett: ma a pártban nem kerül prominens pozícióba az, aki nem tudja bizonyítani konzervatív, fundamentálisan keresztény-individualista erkölcsi tartását. A republikánusok e szellemi vonal miatt kérdőjelezik meg napjainkra növekvő számmal az evolúcióelmélet hitelességét, a globális felmelegedés valóságosságát, a megerőszakolt nők abortuszának erkölcsiségét, miközben az egyéni jogokra hivatkozva védik az automata fegyverek otthoni tartását. Az Obama/Biden és Rom- ney/Ryan párosok harca a Tea Party erejének és a republikánusok kohéziójának tesztje is lesz. Nem elképzel- heteden, hogy a fundamentalisták nyomása alatt szétrobban a republikánus bázis, és a párt nagy veszteségbe fut bele - ahogy az sem, hogy a karizmatikus Ryan új lendületet adhat a kampánynak, a gazdasági témákkal szorongatva Obamát. Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Obamát újra megválasztják, a republikánusoknak pedig meg kell küzdeniük saját belső radika- lizálódásukkal, amelynek magjában egy olyan ideológia áll, melynek Európából tapsolni a demokraták hibái ellenére is szűklátókörűség. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Mello, hogy vagy? VERES ISTVÁN Helló, hogy vagy, jó hogy vagy -énekelte Lovasi András a 90-es évek végén. A dalszöveget napjainkban alighanem Mello, hogy vagy, jó hogy vagy- változatban dúdolgatják, legalábbis a szlovák bulvárlapok szerkesztőségeiben. A több- rendbeli gyilkossággal vádolt Karol Mellóból ugyanis a bulvársajtó kezd híres embert, ce- lebet csinálni. Felhívják, meginterjúvolják, amit mond, közük. Nemrég Mirka Kemová, az egyik hazai médiaelemző cikkezett arról, hogy ezt talán mégsem kellene. Mármint ce- lebet csinálni egy állítólagos gyilkosból. Mello tagadja is bőszen, hogy közreműködött a dunahidasi kettős gyilkosságban, és hogy egyike volt azoknak, akik2004-ben egy ligetfalui étterem előtt kidugták géppisztolyuk csövét egy autó ablakán, és szitává lőtték Čongyt, a maffiavezért. A gyanútlan olvasónak már az az érzése, hogy ezt az áldott jó embert békén keüene hagyni, élje tovább a maga kis hétköznapi életét. Itt a nyár, főzzön lecsót, járjon a strandra napozni, és nézze a futballközvetítéseket, mint a többi rendes polgár. A magyar tévénézőknek ismerős lehet a történet, az ezredforduló környékén a magyar- országi sajtó ugyanezt tette Ambrus Attilával, a whiskys rablóval. Még egy talkshow-ba is meghívták, ahol őszintén vallott arról, hogy a sorozatos rablásokra pusztán azért kényszerült, hogy nagyigényű barátnőjét elvihesse nyaralni satöbbi. Hogy a sajtónak ezen a téren meddig illik elmennie, azt mindenki maga eldöntheti. Minden lap vagy tévécsatorna annyit vállal be, amennyit nem szégyell a profit érdekében. De az már mégiscsak fejbe csapja az embert, hogy a belizei hatóságok Mellót egyszerűen szabadon engedik, miközben tudják, hogy Szlovákia kéri a kiadatását az elkövetett gyükosságok gyanúja miatt. Az Interpol megtalálta, mire ők egyszerűen kiengedik. Vagy a hatóságok bénák, vagy Mello nagyon ügyes. De lehet, hogy mi akarunk sokat. Végül is Mello csak a legkeresettebb szlovák bűnöző. Börtönbe csukni valakit pusztán ezért? KOMMENTÁR Jogkövetés NAGY IVÁN ZSOLT Miközben augusztus 20-ával gyakorlatilag véget ért a szünet, és minden bizonnyal újabb dicsőséges idény veszi kezdetét a magyar társadalmi, még inkább a gazdasági, de legfőbbképpen a politikai életben, emlékezzünk meg a nyár talán legszebb, közéletünket minden másnál pontosabban leíró momentumáról. A pillanatról, amikor a magyar vidékfejlesztési tárca államtitkára kijelentette: igen, kartelleztünk! Lehetne persze e kijelentésnek bűnbánó, szomorú hangsúlya is, mondjuk egy rendőrségi kihallgatáson, ahol a beismerés enyhítő körülménynek is számíthat, de nem ez történt. Nagyon nem. Az államtitkár büszkén mondta ezt, gazdakörök fórumán, tehát nagyobbacska nyilvánosság előtt. Sőt, hogy zokogjon a gyönyörtől a magyar paraszt, még ki is fejtette: ,A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartel- lezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?” Szavai egyenes folyománya pedig nem az volt, hogy a kormányfő szabadságáról üzent: „Gyula, te nagyon zseni, ki vagy rúgva!” Frászt. Következmény egyszerűen nem volt. Illetve annyi igen, hogy Budai pár nap múlva icipicit magyarázkodott, mondván: kartellezésről igazából szó sincs. De akkor miről van? Lényegében arról, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium két vezetője, miniszter és államtitkár pár hete bejelentette: elbeszélgettek a nagy üzletláncok képviselőivel, és arra kérték őket, a tavalyihoz hasonló árban indítsák és fejezzék be a dinnye értékesítését, és külföldről ne vásároljanak. Magyarán: versenykorlátozás, azaz törvénysértés. Mert a látszat ellenére mindez nem Fehéroroszországban vagy Moldovában történik, bár ha ott esik meg, nyilván akad magyar képviselő az Európa Tanácsban, aki jó napidíj fejében elmegy kivizsgálni az esetet, majd ír hümmögő jelentést arról, mennyire nem civilizált dolgok folynak arrafelé. De nem, sajnos nem, a helyszín egy olyan ország, amely azt állítja magáról, hogy nemcsak formálisan, hanem tényleg és komolyan és nagyon is az Európai Unió tagja, s mint ilyen, annak elveit erősebbnek érzi saját belső törvénykezésénél is. A ciki csak az, hogy ezen elvek egyike az áruk szabad mozgása, illetve a versenytorzító szabályok kizárása. Amiről tehát vagy sem Budai Gyula, sem minisztere, sem miniszterelnöke nem hallott, vagy mindegyik tojik rá nagy ívben. Ne tippeljenek, melyik az igaz, úriember biztosra nem fogad. Ja, és még valami: Budai Gyula egészen a közelmúltig az elszámoltatásért felelős kormánybiztos is volt, neki kellett felderíteni, kik sértettek törvényt az előző ciklusban. Nyilván azért, mert jól ismeri ajogszabályokat. Mellesleg: hivatala úgy másfélezer üggyel foglalkozott, ezek többsége a gyanúsításig sem jutott, és jelenleg mindössze négy ügyben zajlik bírósági eljárás. A tények makacs dolgok. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Nenad Csanak szerint Szerbia éveket fog elveszíteni Da- csics miniszterelnökségének ideje alatt. A májusi választások után egy dolog vált egyértelművé: Vajdaságban nem történt változás, és erre nem is kell számítani, a nemzetközi közösség segítsége nélkül nem válik jobbá a tartomány helyzete - szögezte le Nenad Csanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke. ,A kérdés nemzetközi vizekre vitele logikus, hiszen Belgrad túl hosszú ideje nem hajlandó figyelembe venni Vajdaság specifikus helyzetét. Nem szeretnék meggondolatlan megállapításokat megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy az új összetételű kormány túl nagy szigort kezdett- e alkalmazni Vajdasággal szemben, vagy hogy párhuzam vonható-e a mostani történések és a joghurtforradalom között. Ám bizonyos tényeket nem lehet nem észrevenni. Egyértelmű, hogy rosszakaratú történések tanúi lehetünk. Az is tény, hogy a mostani kormány bizonyos tagjai Milosevics idejében is politizáltak. Ez kellemetlen érzéseket ébreszt az emberben, ugyanakkor idő kell ahhoz, hogy objektiven értékelhessük a kormányt. Én azonban semmi jóra nem számítok” - magyarázta Csanak. Szerinte az új összetételű kormány mindegyik lépésével, egyebek között a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzójának leváltásával is azt igazolta, tovább szándékozik mélyíteni Szerbia centralizáltságát, és akadályokat kíván gördítem minden önállóságra törekvő intézmény útjába. Ezzel a kormány a múlt század kilencvenes éveibe röpíti vissza az országot - véli Čanak, hozzátéve: attól tart, hogy Ivica Dacsics miniszterelnökségének ideje alatt Szerbia éveket veszít el, amelyeket nem lehetvisszahozni.
