Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-21 / 194. szám, kedd
20 Sport UJSZO 2012. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com Gelle Péter (elöl) Vicék Erikkel párosban a nyolcadik helyen végzett Londonban, a négyessel hatodikok lettek (SITA-felvétel „A mi ismeretségi körünkben mindenki tudja, mennyit dolgoztunk az olimpiáért, ezért mindenki pozitívan állt a londoni szereplésünkhöz" Gelle szerint együtt maradhat ez a négyes London után Pöstyén. Gelle Péter a kajakné- gyesbeli társaival együtt egy héttel az olimpiát követően már az országos bajnokságon versenyzett. Azt hitték, jobb hangulatban érkeznek, de a részvételt nem mondták le. Gelle három számban is győzött, egyesben ezer és ötszáz méteren, a négyessel pedig ezer méteren. A párkányi származású kajakossal a verseny után telefonon beszélgettünk. BŐDT1TANILLA Milyen érzés volt alig egy héttel az olimpia után újra versenyezni? Már az olimpia előtt megígértük, hogy részt veszünk az országos bajnokságon, amolyan kikapcsolódásképpen. Két egyest meg egy négyest mentem, jól éreztem magam, sok ismerőssel találkoztam. Kérdezősködtek az olimpiáról is, de senki sem volt túl szemtelen, mindenki tapintatosan viselkedett. Jó hangulatban egy kicsit lazítottunk, kicsit versenyeztünk. Szép hétvége volt, s most már tényleg csak a pihenés vár ránk. Nem volt nehéz rávennie magát, hogy a kemény olimpiai felkészülés és a londoni csalódás után még egyszer beleüljön a kajakba? Nem igazán, eredetüeg is ezt beszéltük meg, pont miattunk rakták a szlovák bajnokságot egy héttel az olimpia utánra. Persze mindenki azt várta, hogy más hangulatban érkezünk haza, de nagyon kellemes volt így is. Én mindig szívesen versenyzek, és csak jó, hogy ilyen hamar ismét vízre kellett szállni. Ha csak két héttel London után rendezték volna az országos bajnokságot, akkor biztosan nem indulunk el, de ezt az egy hétvégét mindenki fel tudta áldozni. Hogyan fogadták a többiek? Milyen volt az olimpiai eredményeik visszhangja? Gratuláltak, sajnálkoztak, esetleg kárörvendők voltak? A mi ismeretségi körünkben mindenki tudja, mennyit dolgoztunk az olimpiáért, mennyi mindent feláldoztunk érte, ezért mindenki pozitívan állt a londoni szereplésünkhöz. Abban biztosak lehettünk, hogy a barátainktól nem kapunk negatív hozzászólásokat. De biztosan vannak olyanok is, akik nagyon örülnek neki, hogy nem lettek érmesek. Biztosan vannak, de a szemembe senki nem mondta. így utólag hogyan látja az olimpián elért eredményeit? Párosban Vicék Erikkel nyolcadikok lettek, a négyessel hatodikok, pedig sokáig versenyben voltak a bronzéremért. Nem rossz eredmény, amit elértünk. Szép az... Csak az fáj, ahogy a négyessel végződött a verseny. Nem az bánt, hogy hatodikok lettünk, hanem az, ahogyan hatodikok lettünk. Mi történt tulajdonképpen nyolcszáz méterrel a cél előtt? Egészen addig a harmadik helyen haladtak, de ott mintha megállt volna a hajó. Megbülentünk, szétesett a ritmus, és nagyon lelassultunk. De ilyen is a sport, ez bárkivel bármikor megtörténhet. A sok edzés mellett a sikerhez kell az a sportszerencse, amely most nem állt mellettünk. Az egység négy tagja közül a célban önön látszott a legjobban az elkeseredettség, aztán élő adásban el is sírta magát. Hogyan tudta feldolgozni a történteket, hogyan teltek a döntő utáni napok? Az a néhány nap kicsit nehezebb volt, de próbálom kipihenni magam, és úgy venni, ez is egy szép eredmény, ennek is kell örülni. Abban a pillanatban nagyon el voltam keseredve, de az edzőm is megdicsért, megbeszéltük, hogy jó eredmény ez, szép, amit véghezvittünk. Ez is sokat segített. Van-e kifejezetten kellemes emléke Londonból, vagy a futam után már nem volt kedve, ereje mást is megnézni? A versenyünk után beköltöztünk az olimpiai faluba (a kajakosok addig a pálya mellett, Dorney-ban külön voltak elszállásolva - a szerk. megj.), és az ottani nyüzsgés nagyon pozitívan hatott rám. A záróünnepséget is élveztem, mi annál is jobban éreztük magunkat, mert a sportlövő Danka Barte- ková bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába. Ez óriási eredmény. Londonból hazaérve mivel töltötte az időt? Főleg pihentem, próbáltam kiszellőztetni a fejemet. Kétszer voltam vízen, hogy mégis meglegyen az az érzés, hogy készültem a szlovák bajnokságra. Egyébként a barátokkal, a családdal töltöttem az időt. Az országos bajnokságon a négyesbeli társakkal, Vlček Erikkel, Tarr Györggyel, Martin Jankoveccel szóba került még London, vagy más témákról beszélgettek? Más volt a téma, van sok minden, amiről beszélni tudunk, nem csak a sport. A futamra nem tértünk vissza, szerintem nem is érdemes már boncolgatni. Pöstyénben hogy ment a négyes? Jól. Lazán versenyezhettünk, nem volt kemény konkurencia, inkább csak a látványosság miatt, a nézők kedvéért vettünk részt a bajnokságon. Hogyan látja ennek a négyesnek a jövőjét? Sok huzavona után közvetlenül az olimpia előtt álltak össze. Együtt maradnak? Szerintem igen. Londonban is jól ment a négyes, aki ért egy picit a sportághoz, és látta a futamot, az nem mondhatja, hogy rosszul mentünk. Érdemes lenne ezt folytatni, és más versenyeken is ebben a felállásban indulni. Hiszen London volt az első verseny, amelyen ebben az összetételben indultunk. Levont-e valamilyen tanulságot vagy végkövetkeztetést az olimpiai szereplésből, ami segíthet a jövőben? Nem igazán. Egyelőre hagyom, hogy az egész egy kicsit leülepedjen bennem. Majd a nyaralás után az edzővel együtt leülünk, és higgadtan kiértékeljük az olimpiát, kitaláljuk, hogyan tovább. Újabb négy év következik, el kell dönteni, milyen legyen a felkészülés, esetleg min kell változtatni. Tavaly, amikor Vlček Erik megszólította, hogy üljön be vele párosban egy hajóba, s próbálkozzanak meg az olimpiai kvótaszerzéssel, még nem is gondolhatta, hogy végül két számban is elindulhat az ötkarikás játékokon. De valószínűleg nem bánta meg, hogy belevágott. Egyáltalán nem! Ha valaki négy évvel ezelőtt azt mondja, ott leszek a londoni olimpián, csak legyintettem volna: na persze! Akkor ez nem igazán volt reális. Akkor én csak álmodozhattam az olimpiai szereplésről, azt pedig még álmomban sem képzeltem, hogy négy évvel később kudarcnak fog számítani, hogy nem szereztem érmet Londonban. Ez négy év alatt óriási ugrás szerintem. Most újabb négy év áll előttem, s ha csak negyed- vagy ötödennyit tudok fejlődni, az hihetetlen dolog lesz. A brit tornász szerint azt kellene díjazni, aki nagyobb kockázatot vállal a gyakorlatában Louis Smith: „Nem Berkinek, nekem jár az arany” ÖSSZEÁLLÍTÁS EGY MONDATBAN ♦ Tíz évre eltiltottak egy máltai válogatott focistát a Norvégia elleni Eb-selejtező (0:4) manipulálása miatt. Kedd, augusztus 21. Foci BL, play off: 10334. Szpartak Moszkva- Fenerbahce 1,94-3,26-3,74-1,2-1,7-1,27. Át kellene értékelni a lólengés olimpiai eredményeit - nyilatkozta a Daily Mailnek Louis Smith brit tornász, aki a magyar Berki Krisztiánnal azonos pontszámot kapott Londonban, ám Berld kivitelezési pontszáma magasabb volt, így övé lett az aranyérem. .Amióta megváltozott a torna pontozása, és a pontszámoknak nincs felső határa, a tornászok igyekeznek technikailag minél erősebb gyakorlatokat bemutatni. Az, hogy aztán mégis azt büntetik, akinek magasabb a kiinduló pontszáma, teljesen érthetetlen. Azt kellene díjazni, aki nagyobb kockázatot vállal, aki érdekesebb, izgalmasabb gyakorlatot állít össze - idézte a 23 éves brit tornászt a napilap. - A szabályokat át kellene értékelni, s ha megteszik, remélhetőleg nekem adják az aranyat. Nekem járna, Berkinek pedig ezüstöt kellett volna kapnia.” Közvetlenül a verseny után Smith még másképp beszélt: azt mondta, a világ legjobbjától nem szégyen kikapni. Berki is elismerően szólt ellenfeléről: „Szurkoltam neki, mert élete legnagyobb pillanata lehetett volna, ha hazai közönség előtt nyer. Igaz, akkor én lennék szegényebb egy nagyon nagy pillanattal.” A két tornász a döntő után összeölelkezett, ezt a pillanatot több brit lap is az olimpia legemlékezetesebb jelenetei közé sorolta. Smith még a játékok után adott első nagyinteijújában, a London Evening Standardnak sem panaszkodott a pontozás miatt, inkább azt emelte ki, hogy hazai közönség előtt képes volt élete legjobbját nyújtani, s erre büszke. A Daily Mailnek azonban most azt is elmondta, négy év múlva Rióban már valószínűleg nem lesz ott. „Családcentrikus vagyok, szeretnék megállapodni. S arra is gondolnom kell, mi lesz velem sportpályafutásom után. A londoni sikeremet meglovagolva most kellene vállalkozásba kezdenem. Ráadásul a következő olimpia idején már 27 éves leszek.” Berki Krisztián egyébként pont ennyi idősen lett olimpiai bajnok... (bt)
