Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-21 / 194. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 21. Vélemény és háttér 5 A cseh kormányfő szerint a kormány és 17 egyház megállapodásáról van szó, nem kárpótlásról Vita az egyházi kárpótlásról Felülír két fontos, a II. vi­lágháború után Eduard Beneš csehszlovák köz- társasági elnök által ki­adott dekrétumot a jobbközép cseh kor­mánypártok által a par­lament elé terjesztett egyházi kárpótlási tör­vénytervezet - állítja a cseh baloldali ellenzék. KOKES JÁNOS A szociáldemokraták és a kommunisták álláspontjához a sajtóban Václav Klaus köztársa­sági elnökkét tanácsadója is csat­lakozott. Egybehangzóan azt mondják: ha a parlament a mai formájában jóváhagyja az egyhá­zi kárpótlást, meginoghat a II. vi­lágháború utáni csehszlovákiai vagyonjogi elrendezés, amelyet a Beneš-dekrétumok szabályoz­nak, melyeket a rendszerváltás utáni cseh és szlovák politikai ve­zetés érinthetetlennek és sérthe- tetlennekminősítette. Az 1989-es rendszerváltás után Csehszlovákiában 1948. február 25. és 1989. december 31. dátumokkal határozták meg azt az időszakot, amelyre kárpót­lás vonatkozhat. Az egyházi kár­pótlási törvény tervezete ugyan tiszteletben tartja ezt az idősza­kot, de a szakértők szerint van benne egy gyenge pont, amely vi­tákat és eltérő értelmezéseket szülhet. „Ez annak a vagyonnak a visszaadása, amelyet az első köz­társaságbeli földreform revíziója keretében koboztak el. A földre­form revíziójára 1947-ben került soť’ - mutat rá a Mladá Fronta Dnes című liberális napilap. „Az 1947-es törvény számolt a vagyon elvételével, de kárpótlás ellenében. Ám megvalósították volna, lezajlott a kommunista fordulat, s kárpótlás nélkül vették el a földeked’ - magyarázza Jaro­slav Sebek, a Cseh Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa. Alena Hanáková kulturális miniszter (TOP 09) a képviselő- házi vitában úgy érvelt: az első földreform felülvizsgálatáról szóló törvényt valóban 1947-ben fogadták el, de az 1948 februári kommunista hatalomátvétel megakadályozta életbe lépését, ezért az egyházaknak joguk van az elvett vagyon kárpótlására. „Ez az értelmezés a kárpótlási határ (1948. február 25.) áttöré­sét jelenti” - vélekedett Jih Di­enstbier, a Cseh S zociáldemókra- ta Párt (ČSSD) alelnöke. Úgy vél­te: a miniszter kijelentése azt bi­zonyítja, hogy az ellenzék aggá­lyai megalapozottak. Dientsbier leszögezte: a ČSSD-nek meggyő­ződése, hogy a törvénytervezet elfogadása után új viták kezdőd­hetnek a II. világháború utáni va­gyonjogi rendezésről, melyet a Beneš-dekrétumok rögzítettek. Felújíthatja kárpótlási követelé­seit a Német Lovagrend, melynek nagy földbirtokai voltak Dél- Morvaországban. Jaroslav Kuba, az államfő ta­nácsadója a Právo című baloldali lapban azt állította, a törvényter­vezet két Beneš-dekrétumot sért: a 12-es számút (ez a németek, a magyarok és az árulók mezőgaz­dasági vagyonának elkobzásáról rendelkezik), valamint a 108-as számút (ez az ellenséges vagyon elkobzásáról rendelkezik). A ta­nácsadó úgy véli: mielőtt a par­lament elfogadná ezt a törvényt és Václav Klausnak újra bizonyí­tania kellene a dekrétumokhoz való viszonyulását, „meg kellene vizsgálniszerzői felelősségét”. A vitában Petr Nečas minisz­terelnök (ODS) is megszólalt. „A kockázat eltúlzott és túldramati­zált. Meglehet, hogy a sok ezer té­tel között találni néhány vitatha­tót is. Az egyházak is nyilván azt akarják, hogy a folyamatot senki se kérdőjelezhesse meg, s ezért ügyelni fognak arra, hogy az 1948-as restitúciós határt ne von­ják kétségbe” -nyilatkozta Nečas a Lidové Noviny című konzerva­tívnapilapnak. A kormányfő ugyanakkor azt mondta: nem kárpótlásról és nem az egykori sérelmek helyre- hozataláról van szó, hanem „a kormány és 17 egyház megálla­podásáról”. A Petr Nečas vezette kormány és az országban működő 17 egy­ház képviselői tavaly nyáron egyeztek meg abban, hogy az egyházak visszakapják a szocia­lista rendszer idején államosított egykori vagyonuk 5 6 százalékát- erdőket, termőföldeket, halasta­vakat, épületeket melynek mai becsült értéke 75 milliárd korona (3 mid. euró). A fennmaradó ré­szért az állam 5 9 milliárd koronát (2,36 mld.euró)fizet ki kárpót­lásként 2030-ig. Az inflációt is fi­gyelembe véve a végösszeg vár­hatóan 78,9 milliárd (3,15 mid. euuró) és 96,24 milliárd korona (3,85 mid. euró)között lesz - ál­lítják a felek. 2030-tól viszont megszűnne az egyházak állami támogatása, ami évente több mil­liárd koronára rúg. A hőség nem zavar, az idegesít, hogy nemsokára elkezdődik a tanítás. (Peter Gossónyi rajza KOMMENTÁR Meddig alszanak még? NAGYANDRÁS Lassan véget ér a nyár, a politikai uborka- szezon, a pártoknak is ébredezniük kellene, de egyelőre nem látszik, nem érkeznek új témával, hogy legalább egy cseppet meg­szorongassák a kormányzó Smert. Pedig téma és ügy lenne bőven. Robert Ficóék simán képesek lesznek arra, hogy a jövő évi költségvetést a különböző megszorítá­sokkal - melyekből nem lesz kevés - úgy fogadják el, hogy az ellenzéki pártok ezeket a rossz híreket képtele­nek lesznek a saját javukra fordítani. Minden rendes demokratikus ország úgy működik, hogy ha egy kormánypárt megszorításokra kényszerül, akkor az ellenzék kiabálni kezd. így működött ez korábban nálunk is, az elmúlt években a Smer egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy ellen­zékből ne védje a lakosságot bármilyen megszorítás el­len, becsületes baloldali populista módon viselkedett. Ám most, amikor ők vannak kormányon, a különböző megszorító intézkedéseket és csomagokat nagyon könnyen elfogadják anélkül, hogy bármilyen komolyabb érdekvédelmi csoport felemelné a hangját ellenük. A második nyugdíjpillér szűkítése, a gépjármű regisztrá­ciós adójának bevezetése, az önálló vállalkozók terhei­nek növelése mind-mind olyan téma, mely talán a leg­szegényebb rétegeket nem annyira érinti, de azért Szlo­vákiában is létezik egy széles középréteg, melynek ezek miatt kevesebb pénz marad a zsebében. Lehet, hogy bizonyos ellenzéki politikusok szerint még túl kevés idő telt el a választások óta, de az ember azt szeretné, hogy ne csak a kampány idején, hanem mond­juk a választások előtt 3,5 évvel, azaz a választások után úgy öt-hat hónappal is törődjenek vele a pártok. Nem azt várjuk el, hogy a pártelnökök és beosztottaik hetente kétszer tartsanak sajtótájékoztatót, ahol elmond­ják, mennyire rossz a kormány, de a felszínes pufogta- tásnál ők sem jutnak előbbre. Sokkal jobb volna azt látni, ha valódi alternatívákat ja­vasolnának. Szakmai műhelyek javaslatait volna jó olvasni, hogy azt mondhassuk, igen, ezeket érdemes megválasztani, mert ők jó irányba tudnák vinni az országot, legyen szó gaz­daságról, egészségügyről, vagy mondjuk oktatásról. A botrányok nagyon kellemetlenek tudnak lenni, de gyakran csak ezekkel lehet rákényszeríteni a hatalmat bizonyos ügyek megoldására. Éppen ezért az ellenzéknek kellene figyelnie a kormány minden rossz lépésére, és erről tájékoztatni úgy, hogy közben megoldási javaslattal is álljon elő. Pár hónapja, amikor a kormányt első körben kritizálták a készülő megszorítások miatt, Robert Fico felszólította őket, mutassák be saját javaslataikat, honnan kellene összeszedni a hiányzó pénzt a költségvetésbe. S bár lehet, de nem valószínű, hogy voltak kész javasla­tok, senki sem tudta ezt úgy kommunikálni, ahogy kel­lett volna. A kormányfő könnyedén tette nevetség tárgyává őket, mint akik nem is értenek az ország irányításához. Ha az elkövetkező hónapokban nem látunk javulást, va­lóban olyan érzésünk támadhat, hogy a jobboldali pár­tok többségét ki kellene vonni a forgalomból, hiszen képtelenek lépést tartani a kormánnyal. Szlovákia ugyan a kedvezményezettek közé tartozik, államkötvényeinek hozama rekord alacsony, de pánik esetén az irántuk való kereslet zuhanna Vihar előtti csend HORBULÁK ZSOLT A nyári uborkaszezon mi­att úgy tűnik, mintha kissé háttérbe szorulnának az uni­ós események, pedig sokak szerint az eurózónában most halmozódnak csak igazán a bajok. A napi hírek legfeljebb csak a gazdasági növeke- dési/csökkenési adatokról szólnak - a GDP az eurózó­nában a második negyedév­ben 0,2 százalékkal csök­kent, de a problémás orszá­gok helyzetét jobban érzékel­teti néhány, a gazdasági kon­junktúrát jobban leképező mutató, például az, hogy Spanyolországban és Olasz­országban a nem lakásra szolgáló ingatlanok adásvéte­le a második negyedévben 90 százalékkal esett. Persze a jól tájékozottak tudják, hogy a spanyol ingat­lanpiac összeomlása volt az egyik legfontosabb oka az európai válság kialakulásá­nak, a számok is azt mutat­ják, hogy a gazdasági vissza­esés távolról sem érte el a mélypontját. A spanyol bankok gyakran tálalt sanyarú helyzete csak a jéghegy csúcsa. Negatív mutatóból még van elég, és ebből a szem­pontból akár örülhetünk is, hogy Szlovákia költségvetése Ha Szlovákiának teljesí­tenie kell az eurómen- tőövből származó köte­lességeit, nincs az a tar­talék, ami elég lenne! esetében csupán arról van szó, hogy jövő évi hiányt mi­ként tudjuk a hazai összter­mékhez viszonyított 2,9 szá­zalék alá szorítani. Mostanság sokan lennének elégedettek egy 3,5 százalé­kos deficittel is! A jelenlegi hírek mindig egy-egy országról szólnak, de a tét mégis az euró maga. Amikor a szlovák pénzügy­minisztérium a jövő évi költ- ségevetéssel foglalatoskodik - miközben a szaktárca a GDP-növekedést próbálja meg helyesen belőni -, az igazi veszélyforrás a közös pénz, pontosabban néhány tagállam sorsa. Ha Szlovákiának valóban teljesítenie kell az eurómen- tőövből származó kötelessé­geit, nincs az a tartalék, ami erre elég lenne! De valószínűleg még ez sem lenne minden. A kilépés bejelentésekor azonnal megugranának a hi­telkockázatok, az ország ál­lamadósságának finanszíro­zása abban a pillanatban megdrágulna. Ezekben a hetekben Szlo­vákia ugyan a kedvezménye­zettek közé tartozik, állam­kötvényeinek hozama rekord alacsony, de egy pánik ese­tén az irántuk való kereslet szinte biztosan zuhanna. Persze nem kell az ördögöt a falra festeni. Jobb esetben - és érre azért nagyobb az esély - nem az eurózóna bomlik fel, ha­nem egy-két ország kilép be­lőle. Ez az jelenti, hogy egy „B- tervnek” Szlovákia számára sem a korona visszahozatalát kellene tartalmaznia, hanem egy olyan költségvetés elké­szítését, amely meg tudna előzni egy rövid, de nagyon turbulens időszakot. Ha Robert Fico miniszter- elnök annyira vágyik a nyugdíjpénztárak vagyonára, csökkentse a befizetést egy időre, de helyesebb lenne ezt egy tartalékalapba irányítani, és csak szükség esetén fel­használni.

Next

/
Thumbnails
Contents