Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-20 / 193. szám, hétfő

www.ujszo.com UJSZÓ 2012. AUGUSZTUS 20. Vélemény És háttér 5 Ha nincs pénz, akkor főleg a kultúra látja kárát, onnan vesznek el, minek a sok művészre költeni Úgy hull le rólam... A kultúra Szlovákiában zűrös ügy. Háromezer gé­pelt oldalnyi szöveget tet­tek közzé a lapok arról, mibe került a Szlovák Nemzeti Színház új épüle­te. Bár e sorok írója sem azon az épületen gyakor- latoztatná a műépítész­hallgatókat, mégis csak a kultúra háza, ennek elle­nére sokallotta e kis or­szág azt a pénzt, amelyből egyébként négy kilomé- temyi autópályát építenek hazai árakon. LOVÁSZ ATTILA Az állam elszélhámoskodta Krasznahorka megmentését, az oroszvári kastély pere fonto­sabb, mint az, hogy az angol gótika egyik legszebb épülete a kontinensen lassan ledől. Ha nincs pénz, akkor elsősorban a kultúra látja kárát, onnan megy el a pénz, minek a sok lö­kött művészre pénzt költeni, ha a valamit érő alkotók kormány­tól függetlenül mindig is ellen­zékiek. A kultúra úgy hull le rólunk - József Attilát plagizálva -, mint másról ruha a boldog szerelemben, és ez senkit sem zavar. Igen, más, talán gazda­gabb, de nem feltétlenül jó­módú országokban is vannak valóságsós celebek, akiknek a szégyentelenségüknél már csak az ostobaságuk nagyobb, igen, másutt is ünnepelnek fu­tóbolondokat sztárként, de azért tudnak büszkék lenni bécsi vagy berlini filharmoni­kusokra, budapesti fesztivál- zenekarosokra, Béjart vagy Ky- lián balettosaira, Hundertwas­ser épületeire..., ne is soroljuk tovább. Pozsonyban meg fel­lép a világ egyik legjobb basszusa (aki szlovák énekes), néhány napra elhagyja a Met­ropolitan és a La Scala öltöző­it, hogy itt tündököljön, s alig tud róla valaki, az egyik legis­mertebb szlovák szoprán húsz éve nem lép föl hazai színpa­dokon, az egyik legismertebb szlovák trombitaművész a vi­lágon meg Bajorországban ke­resi meg a mindennapit. Ebben a kontextusban nem is meglepő, hogy a 600 millió eurós költségvetési lefaragás első híre a kisebbségi kultúra támogatására szánt összeg aránytalan csökkentése. Ugyan minek ide 4,5 mülió, elég rá egy is, válság van. Ta­karékoskodjunk. Itt jegyezzük meg újra és hangsúlyosan: né­hány méter autópálya áráról beszélgetünk! Persze, nem eszik olyan forrón a kását: nem egymillió lesz a vég­összeg, az egyeztetések után majd lehet arról kommunikál­ni, hogy sikerült fölemelni há­romra (?) négyre (?) és nyuga­lom van. S míg folyik a nagy egyeztetés, addig sem törő­dünk más bajokkal, hiszen van mit a lapok címoldalára tenni. Kemény kommunikációs küz­delem folyik itt, a kormányzat spindoktorai tündökölnek, miközben helyi és regionális rendezvények szervezői fehé­rebbek a falnál, hiszen akkor jövőre ugyanitt a nagy semmi várható. Le kell már írnunk, hogy a kultúra támogatására szánt összegek elvi elosztása nem a világ legtökéletesebb rendsze­re, nagyon komoly filozófiai változásokra szorul, sokkal többet kellene adnia a minő­ségre, nem elaprózni a pénzt olyan rendezvényekre, ame­lyek megélnek maguk is, de ezt ne a költségvetési vitában tisztázzuk. Először a keret, az­tán lehet filozofálni. A keret pedig eddig sem felelt meg a nemzetiségi számarányoknak, mint ahogy semmilyen téren semmi nem felel meg azoknak. A keret csökkentése annak ne­gyedére elfogadható lenne ugyanis, ha minden kultúra­támogató rendszerben érvé­nyesülne (no de akkor Szlová­kia igazán az az ország lenne, ahol nem szabad és nem is ér­demes élni). Van egy-két tip­pünk a megtakarításokra - elég csak újságot olvasni. Még egy tisztességes elemzés árába sem kerül. De addig a kultúra továbbra is, József Attila után szabadon, úgy hullik le ró­lunk... Ili i / 1 1 /l jft^l. J / L- Képzelje, a gyerek azt akarja, hogy parlamenti képviselőként intézzem el a fagylaltárusok adókedvezményét! (Peter Gossányi rajza) Václav Klaus cseh államfő: Csehszlovákia kettéosztása sikerült, az EU szétesése sem lenne szörnyű Elkerülhetetlen volt a szövetségi állam vége MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Václav Klaus cseh államfő szerint a szövetségi Csehszlo­vákia kettéválása 1992-ben a lehető legjobb megoldás volt, s nem okozott semmiféle ka­tasztrófát. ,Abban a pillanat­ban ez volt a legjobb megoldás. Ez mindkét országnak hasz­náld’ - jelentette ki Klaus ab­ban az interjúban, amelyet szombaton késő este sugárzott a cseh közszolgálati televízió. Klaus 1992 nyarán - a parla­menti választások eltérő cseh­országi és szlovákiai eredmé­nye alapján - még miniszterel­nökként állapodott meg Vla­dimír Mečiarral, szlovák kollé­gájával a szövetségi beren­dezkedésű ország békés ketté­osztásáról, s 1993. január 1-jén létrejött az önálló Cseh Köztár­saság és a Szlovák Köztársaság. Mindkét ország tagja lett a NATO-nak és az Európai Unió­nak. A politikus kifejtette: Csehszlovákiában nőtt fel, és korábban soha nem gondolt ar­ra, hogy ez az állam egyszer megszűnik. Ma, két évtized el­teltével azonban Csehszlovákia létét csak egy „rövid történelmi szakasznak” látja. Klaus elis­merte, hogy a csehek és a szlo­vákok közös államának vége veszteségeket is okozott mind­két oldalon, de nem vezetett semmiféle katasztrófához. „Ezt mondom ma Európával kapcsolatban is” - tette hozzá Klaus. Úgy vélte, hogy az eu­rópai kontinens integrációja elhamarkodott, gyors volt, s ma sokan azzal riogatnak, hogy az Európai Unió szétesé­se katasztrófát okozna. ,A részleges dezintegráció nem lenne egyáltalán katasztrófa, ellenkezőleg megkönnyebbü­lést jelentene” - szögezte le a cseh államfő, aki évek óta nyilvánosan is ellenzi az euró­pai integráció elmélyítését. Klaus úgy véli, hogy Csehszlo­vákiát 1992-ben nem lehetett megmenteni, mert a szlovák politikai elit az önálló szlovák állam híve volt. „Nem akarok arról spekulálni, hogy mit akartak az egyszerű emberek, de a politikai pártoknál az igyekezet már egyértelmű volť’ - fejtette ki a volt cseh miniszterelnök. Megjegyezte: úgy véli, hogy Szlovákia önál­lósodását semmiféle népsza­vazás sem akadályozta volna meg, legfeljebb csak hátráltat­ta volna. Csehszlovákia fenn­maradásának hívei népszava­zást szerettek volna a közös ál­lam további sorsáról, de az ak­kori politikai vezetés ezt mind a cseh, mind a szlovák oldalon elutasította. Vladimír Meéiar akkori szlovák miniszterel­nökkel kapcsolatban megje­gyezte, hogy Szlovákia önálló­sodásának kérdésében „nem Meéiar volt a legradikálisabb”. Klaus már júliusban, a Meéiar 70. születésnapjára küldött levelében azt írta: két évtized után megmutatkozott, hogy Csehszlovákia kettéosz­tása elkerülhetetlen lépés volt, és sikerrel járt. Klaus a levél­ben Meéiart mint „tehetséges államférfid’ és „igazi szlovák hazafit” méltatta. „Az a rend­kívül nehéz vágás, amelyet húsz éve közösen végeztünk el, elkerülhetetlennek és szük­ségesnek mutatkozott. Mind­nyájunknak segítetd’ - írta Klaus levelében, amely a www.klaus.cz weboldalon ol­vasható teljes teijedelmében. KOMMENTAR Újrahasznosítás VERES ISTVÁN Nagy hibát követnek el az ellenzéki pártok, ha a 2014-es elnökválasztáson egy elfuserált pártpolitikust indítanak köztársasági elnök­nek. A közvélemény-kutatások ugyanis fo­lyamatosan azt jelzik: rengeteg a politikából ldábrándult, bizonytalan választó. Az embe­reknek tehát elegük van a hivatásos politiku­sokból, akik évtizedekig abból élnek, hogy a választások előtt a megváltót játsszák, az „évközi időben” pedig egy­mással vannak elfoglalva. A Smer egyelőre hallgat. Indít­hatják Pavol Paška házelnököt vagy akár egy homonnai mozigépészt - jelöltjük bizonyára toronymagas esélyese lesz az elnökválasztásnak. Az ellenzéki pártok valószínűleg hajba kapnak. Az SDKÚ-KDH-Híd szövetség előreláthatóan közös jelölt mögé áll, alighanem egy kivénhedt kereszténydemokratát támo­gatnak majd, Pavol Hrušovskýt vagy Ján Čarnogurskýt. Mö­géjük még az MKP is kész felsorakozni, jelezte a hétvégén Csáky Pál. A volt pártelnök szerint az ellenzék az MKP nélkül nem tudja megnyerni az elnökválasztást. Hozzá kell tenni, hogy valószínűleg az MKP-val sem lesznek képesek erre. Fő­leg, ha egy olyan politikust támogatnak majd, aki ráunva a pártpolitikusi szerepre az állam bölcs és jóságos fejeként kí­vánja újrahasznosítani magát. Ebbe a csoportba tartozik Ivan Gašparovič jelenlegi államfő mellett Hrušovský és Čamogurský is. Mivel Iveta Radičovát már nem érdekli az egész cirkusz, az el­lenzéknek a civil szférában kellene államfőjelöltet keresnie. Egy olyan személyiséget, aki ott van a köztudatban, mégsem szennyezte be a nevét a napi politikában való részvétellel. Példákat találni nehéz, de mégis könnyebb, mint Hrušovskýval megnyerni az elnökválasztást. Mögé állhatná­nak az SDKÚ csalódott, de létező választói, a szlovákiai ma­gyarok szintén. És talán azok is, akik nem tudják, mit akar­nak, ezért kínjukban az Egyszerű Emberekre szavaztak. Az­tán ki tudja, talán éppen a Smer indít majd egy ilyen sze­mélyt. Bár hülyék lennének, ha nem pártkatonát indítaná­nak, hisz minden esélyük megvan a győzelemre. A leg­valószínűbb tehát, hogy ők is az újrahasznosítás mellett dön­tenek. Mi pedig tovább élvezhetjük a „recikláció” előnyeit. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Irak pénzintézeti tranzak­ciókkal és olajcsempészéssel segít Iránnak kivédeni a gaz­dasági szankciókat, amelye­ket atomprogramja miatt ve­tettek ki rá - jelentette a The New York Times című ameri­kai lap hétvégi száma. Bizo­nyos esetekben az iraki kor­mánytisztviselők szemet hunynak az Iránnal folytatott kereskedelem felett, míg máskor iraki tisztségviselők­nek kifejezetten haszna származik ezekből a tevé­kenységekből - közülük egye­sek nagyon közel állnak Núri al-Málild iraki miniszterel­nökhöz. Barack Obama ame­rikai elnök júliusban szerzett tudomást a problémáról, és akkor megtiltotta egy kis iraki banknak, az Elaf Islamicnak, hogy bármilyen kapcsolata legyen az amerikai bankrend­szerrel - állítja az újság. Az el­nök akkor azt mondta: ,A bank iráni bankok nevében végzett tranzakciókat több millió dollár értékben, pedig ezeket az iráni bankokat szankciók sújtják, mert közük van Irán tiltott nukleáris tevé­kenységéhez”. Iraki bank­szakértők elmondták, hogy Obama tiltása ellenére az Elaf Islamic Bank mind a mai na­pig részt vesz az Iraki Közpon­ti Bank napi aukcióin, ame­lyeken a bankok iraki dinárt adhatnak el, és dollárt vásá­rolhatnak. Eme aukciók révén Irán dollárhoz jut, amiből be tudja szerezni a neki nagyon fontos árukat. THE TIMES A The Times című ameri­kai folyóirat amerikai kor­mányzati forrásokat, jelen­legi és volt amerikai és iraki tisztségviselőket, bank- és olajipari szakértőket idézve azt írta: Washington bizal­masan panaszkodott iraki tisztségviselőknek a Bagdad és Teherán közötti pénzügyi és szállítási kapcsolatokról. Obama nemrég tudomást szerzett arról is, hogy az iraki kormány lehetővé teszi Irán számára, hogy a iraki légté­ren keresztül szállítson utánpótlást a szíriai rezsim­nek. Ekkor az amerikai elnök felhívta Málikit, hogy szem­rehányást tegyen neki emi­att. De az iráni gépek ezután is használhatták az iraki lég­teret, csak egy másik útvona­lon - írta a The Times. Iráni intézmények iraki közvetítő­kön keresztül ellenőrzést szereztek legalább négy iraki kereskedelmi bank felett, ami azt jelenti, hogy közvet­len kapcsolatot teremtettek a nemzetközi pénzügyi rend­szerrel, pedig abból ki van­nak tiltva a szankciók által - állította a folyóirat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents