Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-18 / 192. szám, szombat

www.ujszo.cpm PRESSZÓ ■ 2012. AUGUSZTUS 18. ÉLETUTAK 17 A Britain's Got Talent tehetségkutató ver­seny első, 2007-ben rendezett évfolyama zsűrijének tagjai el­gyötört arccal, fáradtan intettek: jöjjön a következő. Aligha lehet csodálkozni rajtuk: aznap már vagy a századik, magát tehetségesnek gondoló önjelölt énekes produkci­óját kellett végigszenvedniük. Kife­jezéstelen arccal vették tudomásul, hogy a jellegtelen külsejű, olcsó öltönyében bekacsázó, középkorú­nak tekinthető, enyhén testes férfiú Puccini Turandot című operájá­nak könnyűnek aligha mondható Nessun Dorma áriájával kívánja meggyötörni őket. Megszólaltak az első taktusok, a harminchét éves, vidéki énekesjelölt kinyitotta a szá­ját. Másodperceken belül a zsűri valamennyi tagja felkapta a fejét. Hamarosan a jelen levő közönség zsongása is megszűnt, a kamerák csak azt mutatták, hogy tátott szájjal, majd egyre rajongóbb, csil­logóbb tekintettel hallgatják. A néhány perces produkció végén nemcsak a közönség, hanem a bí­rálóbizottság tagjai is állva, ováci­ók kíséretében tapsolták meg Paul Pottsot. Mindenki számára egy csapásra világossá vált, hogy isten­áldotta tehetségre, csiszoladan drá­gakőre bukkantak. Valami hasonló élményben volt része négy évvel később a nemzet­közi TUDOK verseny szlovákiai döntője hallgatóságának és bíráló- bizottságának, amikor a múlt év novemberének végén az alsószeli Takács Árpád, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium végzős diákja bemutatta négyéves tevékenységé­nek eredményét Gyakorlati ma­dárvédelem a „semmiből” címen. (Ozogány Kata felvétele) Nulláról a csúcs felé Nem a szakirodalomból összeolló­zott, a világhálóról leemelt anyagot, hanem mindazt, amit megélt, ku­tatott, megállapított a természetvé­delem területén. Nem volt kétség, hogy kategóriájának győztese lesz. A további zsűrikkel való konzul­táció után pedig az abszolút győz­tesnek járó elismerést is elnyerte. Ennek megfelelően az első helyen jutott el a budapesti nagy döntőre, ahol már az egész Kárpát-medence magyar diákjaival mérte össze tu­dását. Ezen, az idei, áprilisi döntőn különdíjban részesült. Aligha lehet azon csodálkozni, hogy az érettségit követően a Nyugat-magyarországi Egyetem vadgazda mérnöki sza­kán folytatja tanulmányait. Ahhoz, hogy egyetemi polgár lehessen, ter­mészetesen szükségeltetett a nagy­szerű érettségi, sőt Árpád még a biztonság kedvéért Győrben emelt szintű magyarországi érettségi vizs­gát is tett. Érdemes felidézni, mivel is érde­melte ki a szlovákiai és a magyaror­szági elismeréseket. Napjainkban meglehetősen divatos téma a természetvédelem, a növé­nyek és az állatok életterének meg­óvása. Elméletben. Mert a gyakor­lat egészen mást mutat: elég csak a veszélyeztetett fajokra gondolni, arról már nem is szólva, hogy téli estéken a kereskedelmi tévék tudó­sításai azzal borzolják a nézők ide­geit, hogy lám, már megint melyik lakott területre szemtelenkedett egy-egy, akár vérszomjassá is válha­tó medve. Arról szó sem esik, hogy e nemes vadnak már alig van hol élnie, minden talpalatnyi területet elfoglal előle az ember. Takács Árpád fél évtizede arra tö­rekszik, hogy magához édesgesse a természet madarait. Erre a legjobb lehetőség télen kínálkozik, amikor élelemtől, italtól elzárja a hó és a fagy a vadakat. Könnyű annak, akit szakemberek avatnak be a hivatás titkaiba: van kitől ellesnie a módszereket, az egyes fogásokat. Árpádnak nem adatott meg ez a szerencse: még távolabbi környezetében sem volt senki, akire szakmailag támasz­kodhatott volna. Maradtak tehát a könyvek. Mosolyogva meséli, hogy tízévesen elejétől a végéig megta­nulta az első, kezébe került ma­dárhatározót. Ez nyújtott alapot a szakirodalom tanulmányozásához, majd a világhálón való tájékozódás­hoz. Közben tizennégy éves korától hulladék deszkákból, falapokból és farosdemezekből etetőket és odú­kat kezdett készíteni. A madarak hamarosan megjelentek, közöttük vagy két meat, az embertől kisebb- nagyobb távolságban élő faj képvi­selői, amelyekből olykor száznál is többen nyüzsögtek az etetők körül. Ritka példányok is akadtak közöt­tük: az emberkerülők közé tartozó meggyvágók, amelyek minden bizonnyal nemcsak a kemény tél miatt jelentek meg, hanem tapasz­talták, hogy az idejárok nincsenek semmilyen veszélynek kitéve. Meg­jelentek a Svédországban honos fe­nyőpintyek is. Ez utóbbiak a nagy hideg hatására télen vándorolnak, nem túl gyakran nálunk is megje­lennek, hogy aztán nyáron eredeti költőhelyükre menjenek vissza. Takács Árpád családi házuk kútja mellett apró tavacskát alakított ki, ahova a madarak még az ember jelenlétében is járnak inni, any- nyira nem félnek. De a fiú igazi nagy büszkesége, hogy a határban elhelyezett odújában évek óta vö­rös vércsék költenek. Mint minden sólyomalakú ragadozó, a vércse is magasan fészkel, Árpi viszont nagy­jából csak öt méter magasságban tudta elhelyezni a fán az odúját. Első alkalommal izgatottan várta, hogy ilyen alacsonyan is hajlandó lesz-e a tojó megtelepedni. Meg­tette. Az immár évek óta üzemelő „keltetőben” idén három kis fióka látta meg a napvilágot. Amikor ott jártunk, éppen kirepülés előtt vol­tak a fiókák, tollazatukról látszott, hogy egy héten belül elhagyhatják a fészket. A fiatal amatőr ornitológus lelke­sen osztja meg tapasztalatait hall­gatóságával, közöttük idősebb és legidősebb Takács Árpáddal, édes­apjával és nagyapjával, akik büsz­keségtől dagadó kebellel hallgatják. Van mire büszkének lenniük: Árpi már most egy sor kérdésben igazi szakértőnek számít. A többit meg biztosítja számára a világ második legrégebbi világi felsőfokú műsza­ki intézménye, amely az egykori Selmecbányái akadémia jogutód­jaként Sopronban működik. Nem vitás, hogy kiváló szakember lesz belőle. Az sem, hogy egy életen át elkötelezetten próbálja majd meg­menteni a madarakat az ember romboló tevékenységének követ­kezményeitől. Bizton állítható, hallunk még róla. Akkor már nem­csak szűkebb és tágabb környeze­te, hanem valamennyien büszkék leszünk rá. A tudás útján immár messzire el­jutott. Bár a nulláról, külső segít­ség nélkül kezdte, ez nem jelentett igazi hátrányt számára. Ahogy má­soknak sem jelenthet, ha megvan bennük a tudásszomj, az akarat, a tettrekészség. Csak lelkesedés, elha­tározás, kitartás és munka szüksé­geltetik hozzá. Ozogány Ernő Happy Cafe — a szülők pihenneky a gyerekek játszanak J úlius elején nyílt meg Érsekújvárban „az első gyermekkávézó, tele szórakozással, pontosan olyan, amilyen hiányzott városunkban és régiónkban”. Ezt a szlogent is tartalmazza a Happy Cafe szórólapja, mellyel a speciális szórakozóhelyre invitálja a szülőket és gyermekeiket. A két tulajdonossal, Kővágó Annával és Kántor Krisztinával beszélget­tünk.- Kitűnő szórakozási lehetősé­get nyújtunk a legkisebbeknek is. Belső játszóterünk van trambulinnal, csúszdával, színes labdákkal teli medencével. A gyerekek hintázhatnak, elekt­romos motorbiciklin és autón száguldozhatnak a délutáni órákban, amikor már üres a kinti térség. A szülők közvet­lenül a játszózóna mellett vagy a teraszon tartózkodhatnak - mondja Kővágó Anna. A Happy Caféban nyárbúcsúzta­tó, halloween- és mikuláspartikat szerveznek, és persze gyerek- zsúrokat, ha igény van rá, akár csokoládé szökőkúttal. Minden héten különböző programo­kat szerveznek, hetente egy alkalommal van alkotóműhely, minidiszkó, arcfestés. Jelenleg Renáta Uhrinová vezetésével csiribiri zenés műsort is kínálnak. Még gyermekmegőrzést is vállalnak, a szülők ezalatt nyu­godtan elintézhetik ügyes-bajos dolgaikat. A kávézóban különböző fajta kávét, forró csokit, teát, üdí­tőket szolgálnak fel, s egyebek mellett speciális burgonyás gyorsételeket — szalmakrumplit, krumplis palacsintát — készí­tenek. A nagyobb gyerekeket a könyvespolcokon érdekes könyvek várják. Természetesen a felnőttek is találnak olvasni­valót - könyveket, újságokat, magazinokat, és wifi is van a kávézóban.- Babakocsival is könnyen meg­közelíthetők vagyunk, van par­kolási lehetőség, szemben a rend­őrséggel, az egykori CCX diszkó termeiben rendezkedtünk be. Örülünk, hogy valóra válthattuk terveinket - mondja elégedetten Kántor Krisztina -, létrehoztunk egy olyan helyet, ahol a gyerekek kedvükre játszhatnak, a szülők pedig megpihenhetnek. Aktuális akcióinkról a www. happycafe.sk honlapon, valamint a Facebookon olvashatnak. Min­denkit szeretettel várunk, (kp) Tel: 0948494969, 0911938778, www.luippyaife.sk, a Facebookon is keresel: Happy Cafe. MP120525

Next

/
Thumbnails
Contents