Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-18 / 192. szám, szombat
www.ujszo.cpm PRESSZÓ ■ 2012. AUGUSZTUS 18. ÉLETUTAK 17 A Britain's Got Talent tehetségkutató verseny első, 2007-ben rendezett évfolyama zsűrijének tagjai elgyötört arccal, fáradtan intettek: jöjjön a következő. Aligha lehet csodálkozni rajtuk: aznap már vagy a századik, magát tehetségesnek gondoló önjelölt énekes produkcióját kellett végigszenvedniük. Kifejezéstelen arccal vették tudomásul, hogy a jellegtelen külsejű, olcsó öltönyében bekacsázó, középkorúnak tekinthető, enyhén testes férfiú Puccini Turandot című operájának könnyűnek aligha mondható Nessun Dorma áriájával kívánja meggyötörni őket. Megszólaltak az első taktusok, a harminchét éves, vidéki énekesjelölt kinyitotta a száját. Másodperceken belül a zsűri valamennyi tagja felkapta a fejét. Hamarosan a jelen levő közönség zsongása is megszűnt, a kamerák csak azt mutatták, hogy tátott szájjal, majd egyre rajongóbb, csillogóbb tekintettel hallgatják. A néhány perces produkció végén nemcsak a közönség, hanem a bírálóbizottság tagjai is állva, ovációk kíséretében tapsolták meg Paul Pottsot. Mindenki számára egy csapásra világossá vált, hogy istenáldotta tehetségre, csiszoladan drágakőre bukkantak. Valami hasonló élményben volt része négy évvel később a nemzetközi TUDOK verseny szlovákiai döntője hallgatóságának és bíráló- bizottságának, amikor a múlt év novemberének végén az alsószeli Takács Árpád, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium végzős diákja bemutatta négyéves tevékenységének eredményét Gyakorlati madárvédelem a „semmiből” címen. (Ozogány Kata felvétele) Nulláról a csúcs felé Nem a szakirodalomból összeollózott, a világhálóról leemelt anyagot, hanem mindazt, amit megélt, kutatott, megállapított a természetvédelem területén. Nem volt kétség, hogy kategóriájának győztese lesz. A további zsűrikkel való konzultáció után pedig az abszolút győztesnek járó elismerést is elnyerte. Ennek megfelelően az első helyen jutott el a budapesti nagy döntőre, ahol már az egész Kárpát-medence magyar diákjaival mérte össze tudását. Ezen, az idei, áprilisi döntőn különdíjban részesült. Aligha lehet azon csodálkozni, hogy az érettségit követően a Nyugat-magyarországi Egyetem vadgazda mérnöki szakán folytatja tanulmányait. Ahhoz, hogy egyetemi polgár lehessen, természetesen szükségeltetett a nagyszerű érettségi, sőt Árpád még a biztonság kedvéért Győrben emelt szintű magyarországi érettségi vizsgát is tett. Érdemes felidézni, mivel is érdemelte ki a szlovákiai és a magyarországi elismeréseket. Napjainkban meglehetősen divatos téma a természetvédelem, a növények és az állatok életterének megóvása. Elméletben. Mert a gyakorlat egészen mást mutat: elég csak a veszélyeztetett fajokra gondolni, arról már nem is szólva, hogy téli estéken a kereskedelmi tévék tudósításai azzal borzolják a nézők idegeit, hogy lám, már megint melyik lakott területre szemtelenkedett egy-egy, akár vérszomjassá is válható medve. Arról szó sem esik, hogy e nemes vadnak már alig van hol élnie, minden talpalatnyi területet elfoglal előle az ember. Takács Árpád fél évtizede arra törekszik, hogy magához édesgesse a természet madarait. Erre a legjobb lehetőség télen kínálkozik, amikor élelemtől, italtól elzárja a hó és a fagy a vadakat. Könnyű annak, akit szakemberek avatnak be a hivatás titkaiba: van kitől ellesnie a módszereket, az egyes fogásokat. Árpádnak nem adatott meg ez a szerencse: még távolabbi környezetében sem volt senki, akire szakmailag támaszkodhatott volna. Maradtak tehát a könyvek. Mosolyogva meséli, hogy tízévesen elejétől a végéig megtanulta az első, kezébe került madárhatározót. Ez nyújtott alapot a szakirodalom tanulmányozásához, majd a világhálón való tájékozódáshoz. Közben tizennégy éves korától hulladék deszkákból, falapokból és farosdemezekből etetőket és odúkat kezdett készíteni. A madarak hamarosan megjelentek, közöttük vagy két meat, az embertől kisebb- nagyobb távolságban élő faj képviselői, amelyekből olykor száznál is többen nyüzsögtek az etetők körül. Ritka példányok is akadtak közöttük: az emberkerülők közé tartozó meggyvágók, amelyek minden bizonnyal nemcsak a kemény tél miatt jelentek meg, hanem tapasztalták, hogy az idejárok nincsenek semmilyen veszélynek kitéve. Megjelentek a Svédországban honos fenyőpintyek is. Ez utóbbiak a nagy hideg hatására télen vándorolnak, nem túl gyakran nálunk is megjelennek, hogy aztán nyáron eredeti költőhelyükre menjenek vissza. Takács Árpád családi házuk kútja mellett apró tavacskát alakított ki, ahova a madarak még az ember jelenlétében is járnak inni, any- nyira nem félnek. De a fiú igazi nagy büszkesége, hogy a határban elhelyezett odújában évek óta vörös vércsék költenek. Mint minden sólyomalakú ragadozó, a vércse is magasan fészkel, Árpi viszont nagyjából csak öt méter magasságban tudta elhelyezni a fán az odúját. Első alkalommal izgatottan várta, hogy ilyen alacsonyan is hajlandó lesz-e a tojó megtelepedni. Megtette. Az immár évek óta üzemelő „keltetőben” idén három kis fióka látta meg a napvilágot. Amikor ott jártunk, éppen kirepülés előtt voltak a fiókák, tollazatukról látszott, hogy egy héten belül elhagyhatják a fészket. A fiatal amatőr ornitológus lelkesen osztja meg tapasztalatait hallgatóságával, közöttük idősebb és legidősebb Takács Árpáddal, édesapjával és nagyapjával, akik büszkeségtől dagadó kebellel hallgatják. Van mire büszkének lenniük: Árpi már most egy sor kérdésben igazi szakértőnek számít. A többit meg biztosítja számára a világ második legrégebbi világi felsőfokú műszaki intézménye, amely az egykori Selmecbányái akadémia jogutódjaként Sopronban működik. Nem vitás, hogy kiváló szakember lesz belőle. Az sem, hogy egy életen át elkötelezetten próbálja majd megmenteni a madarakat az ember romboló tevékenységének következményeitől. Bizton állítható, hallunk még róla. Akkor már nemcsak szűkebb és tágabb környezete, hanem valamennyien büszkék leszünk rá. A tudás útján immár messzire eljutott. Bár a nulláról, külső segítség nélkül kezdte, ez nem jelentett igazi hátrányt számára. Ahogy másoknak sem jelenthet, ha megvan bennük a tudásszomj, az akarat, a tettrekészség. Csak lelkesedés, elhatározás, kitartás és munka szükségeltetik hozzá. Ozogány Ernő Happy Cafe — a szülők pihenneky a gyerekek játszanak J úlius elején nyílt meg Érsekújvárban „az első gyermekkávézó, tele szórakozással, pontosan olyan, amilyen hiányzott városunkban és régiónkban”. Ezt a szlogent is tartalmazza a Happy Cafe szórólapja, mellyel a speciális szórakozóhelyre invitálja a szülőket és gyermekeiket. A két tulajdonossal, Kővágó Annával és Kántor Krisztinával beszélgettünk.- Kitűnő szórakozási lehetőséget nyújtunk a legkisebbeknek is. Belső játszóterünk van trambulinnal, csúszdával, színes labdákkal teli medencével. A gyerekek hintázhatnak, elektromos motorbiciklin és autón száguldozhatnak a délutáni órákban, amikor már üres a kinti térség. A szülők közvetlenül a játszózóna mellett vagy a teraszon tartózkodhatnak - mondja Kővágó Anna. A Happy Caféban nyárbúcsúztató, halloween- és mikuláspartikat szerveznek, és persze gyerek- zsúrokat, ha igény van rá, akár csokoládé szökőkúttal. Minden héten különböző programokat szerveznek, hetente egy alkalommal van alkotóműhely, minidiszkó, arcfestés. Jelenleg Renáta Uhrinová vezetésével csiribiri zenés műsort is kínálnak. Még gyermekmegőrzést is vállalnak, a szülők ezalatt nyugodtan elintézhetik ügyes-bajos dolgaikat. A kávézóban különböző fajta kávét, forró csokit, teát, üdítőket szolgálnak fel, s egyebek mellett speciális burgonyás gyorsételeket — szalmakrumplit, krumplis palacsintát — készítenek. A nagyobb gyerekeket a könyvespolcokon érdekes könyvek várják. Természetesen a felnőttek is találnak olvasnivalót - könyveket, újságokat, magazinokat, és wifi is van a kávézóban.- Babakocsival is könnyen megközelíthetők vagyunk, van parkolási lehetőség, szemben a rendőrséggel, az egykori CCX diszkó termeiben rendezkedtünk be. Örülünk, hogy valóra válthattuk terveinket - mondja elégedetten Kántor Krisztina -, létrehoztunk egy olyan helyet, ahol a gyerekek kedvükre játszhatnak, a szülők pedig megpihenhetnek. Aktuális akcióinkról a www. happycafe.sk honlapon, valamint a Facebookon olvashatnak. Mindenkit szeretettel várunk, (kp) Tel: 0948494969, 0911938778, www.luippyaife.sk, a Facebookon is keresel: Happy Cafe. MP120525
