Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-13 / 187. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 13. Kultúra 7 A Szigeten van táncszínház, cirkusz, utcaszínház, irodalom, megannyi kiállítás és látványosság Most múlik pontosan És mit is tehetnék, enge­dem, hadd menjen. Mert azt, hogy vége, még nem jelenthetem ki. Önök ugyanis ideális esetben hétfőn reggel olvassák ezt, de lehet, hogy csak este. A Szigeten pedig vasárnap délután indul az utolsó nap. JUHÁSZ KATALIN Az általam látott legjobb koncertekről majd külön érte- kezek, ma (azaz tegnap) éjjel ugyanis további három-négy zenekarnak van esélye felke­rülni a listámra. Most inkább essék szó az atmoszféráról és a benyomásokról. Úgy érzem, a Sziget mára egy multikulturális vurstlivá alakult át. Nem olyan ez már, mint a régi szép időkben... (A szerző felvételei’ A kényelmes tákolmányon jólesik a pihenés RÖVIDEN Gael García Bernal színészi díja Díjat kapott a locamói filmfesztiválon Gael García Bemal mexikói színész, aki No című, a chilei diktatúráról szóló film­jével vett részt a svájci filmmustrán. A 33 esztendős García Bemal az egyik legfiatalabb színész a Locarnóban valaha díja­zottak közül. A mexikói művész Charlotte Rampling brit szí­nésznővel együtt vehette át a fesztivál rangos színészi elisme­rését, az Excellence Awardot. García Bemal a díj átvételekor megjegyezte, hogy valójában még zöldfülűnek érzi magát a szakmában, és van hová fejlődnie. A hét végén Jean Claude- Brisseau francia filmrendező La fiile de nulle part (A sehonnai lány) nyerte el a filmfesztivál Arany Leopárd-díját. (MTI) Elhunyt E.T. megrajzolója Catanzaro. Életének 86. évében elhunyt Carlo Rambaldi, a különleges effektusok Oscar-díjas olasz mestere, aki töb­bek között az E.T. - A földönkívüli, A nyolcadik utas: A Halál vagy a King Kong című filmeken dolgozott. Leghíresebb munkája az E.T. - A földönkívüli címszereplőjének megter­vezése volt. Rambaldiról közismert volt, hogy tökélyre vitte a filmes trükköket. További fontosabb munkái között szere­pelt a Harmadik típusú találkozások, a Dűne, Dario Argento Profondo rosso (Mélyvörös) című horrorja. (MTI) Hetven éve született Hajnóczy Péter Négy kötete jelent meg ...szokták mondogatni a régi szép idők tanúi a fiataloknak, akik akkoriban születtek, ami­kor elkezdődött ez a közép-eu­rópai sikersztori. És hogy miért nem? Talán, mert a mostani fesztivál már nem ránt ki min­ket olyan elemi erővel a való vi­lágból. A fogyasztói társada­lom, amelyből kimenekülünk egy számunkra ideális, zenével, kultúrával teli helyre, folyama­tosan ott van körülöttünk. Min­den harmadik ember ordítva hallózik a mobiljába, a koncer­teken nemcsak a kezek lendül­nek a magasba, hanem a digitá­lis fényképezőgépek és okoste­lefonok is, sőt, megfigyeltem, sokan magukat, egymást örökí­tik meg, háttérben a színpad­dal, hogy aztán szaladhassanak a netsátorba kiposztolni a fész- bukra: látjátok, ott voltam! A szolgáltatók nagy erőbedobás­sal szolgáltatnak, a büfések sze­mérmetlen árakon kínálják az ételt-italt, inkább a külföldi, mint a magyar közönségnek. És a pulthoz lépve rögtön angolul üdvözölnek, hiszen elővétel­ben a hetijegyek 80-85 százalé­ka külföldön kelt el. Azért hal­lani magyar szót is a sátrak kö­rül, ám egy átlagos fiatal már nem engedheti meg magának, hogy egész hétre letáborozzon itt. „Az egy hét szigetből egy nap sziget lett” - mondja a HEV-en egy pesti fiatalember, aki a napijeggyel és a fogyasz­tással együtt húszezer forintot szán a hajnalig tartó napra. Jól számolsz, tényleg kábé ennyi lesz, bólogatok, mire közli, hogy a tavalyi „számadatokból” indult ki. A mai közönség már jól fésült A fővárosiak egyébként mind egyszerre szeretnek ér­kezni, öt óra után. Ilyenkor hosszú sorok állnak a belépte­tésnél, mert a motozás alapos: vadásznak az alkoholos italok­ra, egyetlen dobozos sört sem lehet bevinni, hiszen az bent is kapható hétszáz forintért. Egy holland lánytól előttem vesz­nek el egy ecetes uborkát - a veszélyesnek számító üveg mi­att. Kap egy cetlit, jelentkezhet érte hazafelé menet. sült, alig néhányan vetkőznek ki magukból, vedlenek át ál­lampolgárból fesztiválozóvá, hogy külsejükkel is demonst­rálják korlátlan szabadságukat. Inkább a külföldiek vetemed­nek mezítlábaskodásra, test­festésre, kreatív fejfedők készí­tésére újrahasznosított hulla­dékból. Sehol sincsenek már például az első évek „alkalmi punkjai”, akik odafelé menet betértek a fodrászhoz, leborot- váltatták a fejüket, hogy csak középen maradjon egy csík. Ez persze rövidebb volt a rendes punktaréjnál, úgyhogy elég viccesen nézett ki, de a feszti­vál után gyorsan le lehetett bo­rotválni, így már kopaszon ér­kezett haza az ember (A nagy meleg miatt, tudod, anyuci...). Ám elmondhatta magáról, hogy egy hétig igazi punk volt a szigeten. Felfedeztem egy belga fazont (mondjuk, nem volt nehéz ész­revenni), aki évek óta járja Eu­rópa fesztiváljait és gyűjti a kar­szalagokat, állítólag 108-nál tart. Igazi látványosság, sokan fényképezkednek vele, sót többször meg is inteijúvolták már. Azt mondja, kajára, piára nincs gondja, mindig van, aki meghívja egy élménybeszámo­lóért cserébe. A Szigetet ő is a kontinens legjobb fesztiváljá­nak tartja - ideális helyszín, jó szervezés, változatos program -, pedig őt nem is kérdezték a nemzetközi ítészek, amikor odaítélték a tekintélyes díjat a tavalyi rendezvénynek. A hu­szadik évfordulót egyébként nem lihegték túl, nem volt el- ájulós öntömjénezés. Nincs is erre szükség, itt már minden önmagáért beszél. Szép, látvá­nyos faszobrok díszítették a te­reket, színpompás alkalmi tá­kolmányok csábítottak megmá­szásra, ismét népszerű volt a Hungarikum Falu, ahol idén pá­ros táncokat tanítottak a mezít­lábas külföldieknek, páros kol­bászt árultak, építettek fából egy hatalmas malmot, ahol a párosító bált tartották, és a kar­zaton is lehetett ülni, mint egy magyaros Globe Színházban. Nem csak a zenéről szól A Sziget szervezői szeretik hangsúlyozni, hogy a fesztivál nem csak a zenéről szól. Van táncszínház, cirkusz, utcaszín­ház, irodalom, beszélgetések, filmvetítések, képzőművészeti workshopok, megannyi kiállí­tás és látványosság. A magyar nyelvű eseményekre azonban egyre kevesebben kíváncsiak, és kevesen kezdenek el koron- gozni, társasjátékozni, szabni- varmi, hiszen a napijegy drága, ki kell használni az időt híres előadók megtekintésére. Ma este (tegnap) feltétlenül meg fogom kérdezni a szigetes könyvtár üzemeltetőitől, há­nyán kölcsönöztek náluk. Az igyekezet dicséretre méltó, de kétlem, hogy nagy sikert ara­tott volna. Aztán hátha megcá­folnak a kezdeményezők. Tervezem még az óriáskerék kipróbálását. Mert egy igazi vurstliban ilyesmi is van, hogy fentről is lehessen fotózni. A do­log csak első pillantásra tűnik méregdrágának, úgyhogy le­het, hogy csinálok önöknek egy nagytotált 1500 forintért. CSILLAG LAJOS „Ha volt s marad ködlovagja a 70-80-as években kibontako­zó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiunk közül az élen fog maradni” - ezekkel a szavakkal búcsúztatta Mészöly Miklós a harminckilenc éves ko­rában elhunyt írót. Azóta Haj- nóczyról a fenti mondatot már számtalanszor elmondták, vagy megírták különböző parafrazált változatban. Voltak, akik azt ál­lították, ha kevesebbet inna, sokkal sikeresebb lehetne, ami­re ő csak annyit válaszolt: „a si­ker bűn”. Ma már olyan is akad, aki szerint egész egyszerűen, ha nem ide születik, a beat iroda­lom egyik legkiemelkedőbb alakja lenne. (Képarchívum) Ha részletesen akarnám be­mutatni az életét és munkássá­gát, talán elegendő volna, ha egyenesen a wikipédiát java­solnám az olvasónak. Ott meg­tudnánk róla, hogy volt ládázó, kabinos, szentképügynök, mo­dell, kazánfűtő, kőművessegéd, betűszedőinas, szénlehordó... nagyjából ebben a sorrendben. Na és, hogy a Hajnóczy tulaj­donképpen szerzői név. Hasz­nos Ödön néven született Buda­pesten. .. vagy Porcsalmán, nem tudni pontosan hol. Nevelőszü­lőkhöz került, ahol gyermekko­rát egy igencsak feszes, konszo­lidált értékrendekkel bíró csa­ládban töltötte. Kamaszkorá­ban ismeri meg származását, és a nevelőanyjától való elridegü­lés kilöki őt addigi életéből, és az alkoholizmus felé sodoija. Rövid írói pályafutása alatt négy kötete jelent meg, két szakmai elismerésben, Füst Mi­lán- és Aszú-díjban részesítet­ték. Harminckilenc éves korá­ban megviselt szervezete nem bírta el az influenzás lázat, és egy balatoni nyaralás során el­hunyt. Sok, kötetben nem meg­jelent írást hagyott hátra, ame­lyek feltárásával a Hajnóczy Pé­ter Hagyatékgondozó Műhely foglalkozik Szegeden. így az Osiris Kiadó gondozásában megjelent gyűjteményes kötet nem teljes, lévén, hogy a Felol- dozás, amely főműve, A halál ki­lovagolt Perzsiából „előszö- vegének” tekinthető, már nem került bele. Csakúgy, mint sok más író, ő is „áldozata” volt a kommunista kultúrpolitikának. Könyveit sok­szor a kiadók visszatartották, nem kerültek az olvasók elé. Nem véletlenül. írásaiban néhol a politikai rendszer ellen emel hangot. Legtöbbször azonban az alkoholizmussal, függőséggel, a társadalomban való fuldoklás- sal álhtja szembe az olvasót, sokszor mintegy rideg, érze­lemmentes narrációval közve­títve azt. Nem láttatni akar, ha­nem szinte kitárulkozóan ír ezekről a dolgokról. Éppen ezért azon kevés szerzők egyike, akik életét nehezen tudjuk lefejteni műveiről. Hihetnénk is, talán jogosan, hogy azok az esemé­nyek, karakterek, amelyek leg­ismertebb prózáiban található­ak (A halál kilovagolt Perzsiá­ból, Krisztus menyasszonya), mind-mind megéltek és valósa- lapúak, ha ezekbe a történetek­be nem volna éppenséggel be­építve az abszurdum, amely ké­pes eltávolítani minket a való­ságtól. Egy olyan megteremtett, mégis teljeséggel valósalapú, fojtogató világba kerülünk (Haj­nóczy világába), ahonnét az ember úgy érzi, nincs menekvés, pedig nekünk egyszerű dolgunk van. Elég letenni a könyvet. Haj­nóczy teremtett vüága nem volt könyv, amit letehetett volna, és ez a saját maga által generált vi­lágragadta el. A mai közönség már jól fé­Egy utcaszínházi produkció és egy igazi látványosság 108 szalaggal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents