Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-11 / 186. szám, szombat

Csendbe burkolózva

H

árom Olgát emlegetnek a csehek. A legnagyobb elismeréssel Václav Havel első feleségéről beszélnek. Míg élt, ugyanolyan tisztelet és elismerés övezte, mint halála óta. Jifí Menzel csinos, fiatal felesége már nem örvend ilyen nagy népszerűségnek. Csavaros szerelmi viszonya miatt ravasz kis perszónának tartják. Bár viharos, országhatárokat átlépő szerelmeket élt meg Olga Schoberová is, a csehek mégis büszkék rá. A hatvanas évek szőke bombázójaként még Hollywood számára is ő volt a cseh Brigitte Bardot. Hibátlan alakjával, dús hajkoronájával, érzéki arcával és nem utolsósorban telt kebleivel még a kor másik híres szexszimbólumát, Ursula Andress varázsát is túlszárnyalta. 1964-ben fekete pulóverben pózolt a Playboy címoldalán, mégis mágneses vonzerővel hatott a férfiakra. Ö volt az első kelet-európai szépség, akit a lapalapító Hugh Hefner az egész világnak megmutatott. Csehországban, 1963-ban, egy plakáton fedezte fel Antonín Kachlík, s máris szerepet adott neki Tízen voltunk című zenés filmvígjátékában. Igazi filmsztárrá azonban egy évvel később Oldŕich Lipský remekül sikerült westernvígjátéka, a Limonádé Joe avatta. Német, olasz, angol, amerikai filmek következtek, Olga Schoberovából rövid időre, hogy a tengerentúlon is gyorsan megjegyezzék a nevét, Olinka Berova lett, és beköltözött Beverly Hillsbe. Nyugat-Európában az idő tájt már fogalom volt a neve. De mint sokakat a film világában, őt is egy váradan helyzet indította útra. Három évvel idősebb nővére manökenként dolgozott, egy reklámfotózás időpontja azonban nem felelt meg neki, s hogy a lehetőség mégse vesszen el, beugrott helyette. Ennyi kellett ahhoz, hogy Olga Schoberová élete hatalmas fordulatot vegyen. Ez volt ugyanis az a bizonyos fotó, amelynek az első filmszerepét köszönhette.

„Sok pályatársam indult nagyon mélyről, egészen elképesztő családi körülmények közül - mondja a magányba zárkózott egykori színésznő. - Én hálás vagyok a sorsnak, mert jobb szülőket nem is kívánhattam volna. Valósággal elárasztottak a szeretetükkel. Vasárnap délelőtti sétáink során mindig valami olyan témát választottak,

ami számunkra is érdekes, tanulságos volt, szinte észrevédenül formáltak bennünket. Balett- és operaelőadásokra jártunk, könyveket kaptunk, minden héten moziba mehettünk. A ruháinkat anyukám varrta, a tánciskolában mindig mi voltunk a legcsinosabbak. Sokat költöttek ránk. Édesapám aztán tőlem kapta az első autóját. Hatvanévesen szerelte meg a jogosítványt...”

Cliff Owen rendezése, A nő bosz- szúja után már Az évszázad sztárjaként emlegették. 1967-ben készült a film, eredetileg Ursula Andress játszotta volna a főszerepét, de más elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni. így találták meg őt, aki még hasonlított is rá. Az olaszok is gyorsan megszerezték. 1968- ban ő kapja Lucrezia Borgia, majd Poppea szerepét. A németeknél az Arkansasi aranyásókkal robbant be. Közben itthon is forgatott. Ki akarja megölni Jessie-t?, Adéla még nem vacsorázott, Uram, Ön özvegyasszony lesz, Viszondátásra a pokolban, barátaim! Ez utóbbit nem is láthatta, hiszen elkészülte után azonnal betiltották.

Amerika nemcsak újabb lehetőségekkel, új szerelmekkel is várta.

Brad Harrisszel kötött első házassága nem tartott sokáig, John Calleyhez, a neves producerhez hosszú évek kötötték. Megismerkedésüknek azonban volt egy híres vesztese: Barbra Streisand.

„Ö is, én is Milos Formánnak köszönhetjük a történteket - meséli Olga Schoberová. - Barbra ugyanis egy nagyszabású pánit szervezett, amelyre Milost is meghívta. Ö pedig, hogy ne menjen egyedül, engem vitt magával. Barbra úgy gondolta, nincs vesztenivalója, igazából észre sem vett. Azt hitte, Milos és én fülig szerelmesek vagyunk egymásba, s már rég ösz- szetartozunk. Amikor asztalhoz ültünk,, egyszer csak John Calley mellé keveredtem, akiről mindenki tudta, hogy Barbra párja, csak én nem. Tizenhárom évvel volt idősebb nálam, látott már néhány hollywoodi istennőt, de valahogy mégis egymásba habarodtunk. Két évvel később össze is házasodtunk, John pedig nemsokára a Warner Brothers elnöke lett. Milos mesélte később, hogy Barbra Streisand any- nyira haragudott rám, hogy kímé- ledenül közölte vele: »Te bármikor jöhetsz hozzám, de még egy cseh cicababát ne hozz a házamba!«

Húsz évig tartott John Calley és Olga Schoberová házassága. Hollywoodban ilyesmivel kevesen dicsekedhetnek. Közrejátszott ebben nyilván az is, hogy mindketten inkább otthon töltötték az idejüket. Nem jártak partikra, fogadásokra, bemutatókra. Egymás társaságánál jobban semmire sem vágytak. Házasságkötésük 20. évfordulóján váltak el úgy, hogy végérvényesen sosem szakítottak.

Sabrina Calley a vezetéknevét kapta édesanyja második férjétől. 1968-ban született, vér szerinti édesapja Brad Harris, aki mindig kitartott mellette, és anyagilag is végig támogatta. Olga Schoberová mindenből a legjobbat akarta biztosítani lánya számára. Tizenöt éves, amikor egy svájci bentlakásos iskolába adja, ahol elsősorban nyelveket tanul. Később Párizsba kerül, diplomás kosztümtervező Amerikában lesz. Angelina Jolié, Matt Damon, Matthew Broderick, Julia Roberts... öltöztetett már jó néhány hollywoodi sztárt. Jelenleg New Yorkban él, évente kétszer meglátogatja édesanyját Prágában. Találkozhatnának Los Angelesben is, ahol Olga Schoberová több milliót érő

birtokot hagyott, de hatvankilenc évesen már nincs nagy kedve hosz- szú órákat tölteni a levegőben. A hatalmas ház kint a Csendes-óceán partján így aztán üresen áll, prágai tulajdonosa egyelőre még a bérbeadást sem fontolgatja.

A luxus, a pompa egyébként sem vakította el soha, szerényebb körülmények között is jól érzi magát. Társasági életet nem él, filmes közegben nem mozog. Amikor a kilencvenes évek elején végérvényesen hazaköltözött Prágába, a döntése is végérvényes volt: kamera elé nem áll soha többé. „Lezártam a múltat - jelzi határozott gesztussal. - Csak a legközelebbi barátaimmal tartok kapcsolatot, azokkal, akik védőbástyaként álltak mellettem akkor is, amikor azt hittem, senkire sem támaszkodhatok. Nem állítom, hogy az öregség kellemes dolog, de már nem is vágyom szenvedélyes viszonyokra, jobban élvezem magam körül a csendet, a nyugalmat, hogy úgy osztom be és azzal töltöm az időmet, ahogy és amivel akarom. A holnap nem igazán foglalkoztat. A mában élek Rendben és belső harmóniában.”

Szabó G. László