Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-11 / 186. szám, szombat

Csendbe burkolózva H árom Olgát emle­getnek a csehek. A legnagyobb el­ismeréssel Václav Havel első fele­ségéről beszélnek. Míg élt, ugyan­olyan tisztelet és elismerés övezte, mint halála óta. Jifí Menzel csinos, fiatal felesége már nem örvend ilyen nagy népszerűségnek. Csava­ros szerelmi viszonya miatt ravasz kis perszónának tartják. Bár viha­ros, országhatárokat átlépő szerel­meket élt meg Olga Schoberová is, a csehek mégis büszkék rá. A hat­vanas évek szőke bombázójaként még Hollywood számára is ő volt a cseh Brigitte Bardot. Hibátlan alakjával, dús hajkoronájával, ér­zéki arcával és nem utolsósorban telt kebleivel még a kor másik híres szexszimbólumát, Ursula Andress varázsát is túlszárnyalta. 1964-ben fekete pulóverben pózolt a Playboy címoldalán, mégis mágneses vonz­erővel hatott a férfiakra. Ö volt az első kelet-európai szépség, akit a lapalapító Hugh Hefner az egész világnak megmutatott. Csehországban, 1963-ban, egy pla­káton fedezte fel Antonín Kachlík, s máris szerepet adott neki Tízen voltunk című zenés filmvígjátéká­ban. Igazi filmsztárrá azonban egy évvel később Oldŕich Lipský reme­kül sikerült westernvígjátéka, a Li­monádé Joe avatta. Német, olasz, angol, amerikai filmek következ­tek, Olga Schoberovából rövid idő­re, hogy a tengerentúlon is gyorsan megjegyezzék a nevét, Olinka Berova lett, és beköltözött Bever­ly Hillsbe. Nyugat-Európában az idő tájt már fogalom volt a neve. De mint sokakat a film világában, őt is egy váradan helyzet indította útra. Három évvel idősebb nővé­re manökenként dolgozott, egy reklámfotózás időpontja azonban nem felelt meg neki, s hogy a le­hetőség mégse vesszen el, beugrott helyette. Ennyi kellett ahhoz, hogy Olga Schoberová élete hatalmas fordulatot vegyen. Ez volt ugyan­is az a bizonyos fotó, amelynek az első filmszerepét köszönhette. „Sok pályatársam indult nagyon mélyről, egészen elképesztő csalá­di körülmények közül - mondja a magányba zárkózott egykori színésznő. - Én hálás vagyok a sorsnak, mert jobb szülőket nem is kívánhattam volna. Valósággal elárasztottak a szeretetükkel. Vasár­nap délelőtti sétáink során mindig valami olyan témát választottak, ami számunkra is érdekes, tanul­ságos volt, szinte észrevédenül for­máltak bennünket. Balett- és ope­raelőadásokra jártunk, könyveket kaptunk, minden héten moziba mehettünk. A ruháinkat anyukám varrta, a tánciskolában mindig mi voltunk a legcsinosabbak. Sokat költöttek ránk. Édesapám aztán tőlem kapta az első autóját. Hat­vanévesen szerelte meg a jogosít­ványt...” Cliff Owen rendezése, A nő bosz- szúja után már Az évszázad sztárja­ként emlegették. 1967-ben készült a film, eredetileg Ursula Andress játszotta volna a főszerepét, de más elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni. így találták meg őt, aki még hasonlított is rá. Az olaszok is gyorsan megszerezték. 1968- ban ő kapja Lucrezia Borgia, majd Poppea szerepét. A németeknél az Arkansasi aranyásókkal robbant be. Közben itthon is forgatott. Ki akarja megölni Jessie-t?, Adéla még nem vacsorázott, Uram, Ön özvegyasszony lesz, Viszondátásra a pokolban, barátaim! Ez utóbbit nem is láthatta, hiszen elkészülte után azonnal betiltották. Amerika nemcsak újabb lehető­ségekkel, új szerelmekkel is várta. Brad Harrisszel kötött első há­zassága nem tartott sokáig, John Calleyhez, a neves producerhez hosszú évek kötötték. Megismer­kedésüknek azonban volt egy híres vesztese: Barbra Streisand. „Ö is, én is Milos Formánnak kö­szönhetjük a történteket - meséli Olga Schoberová. - Barbra ugyan­is egy nagyszabású pánit szervezett, amelyre Milost is meghívta. Ö pedig, hogy ne menjen egyedül, engem vitt magával. Barbra úgy gondolta, nincs vesztenivalója, igazából észre sem vett. Azt hitte, Milos és én fülig szerelmesek va­gyunk egymásba, s már rég ösz- szetartozunk. Amikor asztalhoz ültünk,, egyszer csak John Calley mellé keveredtem, akiről minden­ki tudta, hogy Barbra párja, csak én nem. Tizenhárom évvel volt idősebb nálam, látott már néhány hollywoodi istennőt, de valahogy mégis egymásba habarodtunk. Két évvel később össze is házasodtunk, John pedig nemsokára a Warner Brothers elnöke lett. Milos mesélte később, hogy Barbra Streisand any- nyira haragudott rám, hogy kímé- ledenül közölte vele: »Te bármikor jöhetsz hozzám, de még egy cseh cicababát ne hozz a házamba!« Húsz évig tartott John Calley és Olga Schoberová házassága. Holly­woodban ilyesmivel kevesen dicse­kedhetnek. Közrejátszott ebben nyilván az is, hogy mindketten in­kább otthon töltötték az idejüket. Nem jártak partikra, fogadásokra, bemutatókra. Egymás társaságá­nál jobban semmire sem vágytak. Házasságkötésük 20. évfordulóján váltak el úgy, hogy végérvényesen sosem szakítottak. Sabrina Calley a vezetéknevét kapta édesanyja második férjétől. 1968-ban született, vér szerinti édesapja Brad Harris, aki mindig kitartott mellette, és anyagilag is végig támogatta. Olga Schoberová mindenből a legjobbat akarta biz­tosítani lánya számára. Tizenöt éves, amikor egy svájci bentlaká­sos iskolába adja, ahol elsősorban nyelveket tanul. Később Párizsba kerül, diplomás kosztümterve­ző Amerikában lesz. Angelina Jolié, Matt Damon, Matthew Broderick, Julia Roberts... öltöz­tetett már jó néhány hollywoo­di sztárt. Jelenleg New Yorkban él, évente kétszer meglátogatja édesanyját Prágában. Találkoz­hatnának Los Angelesben is, ahol Olga Schoberová több milliót érő birtokot hagyott, de hatvankilenc évesen már nincs nagy kedve hosz- szú órákat tölteni a levegőben. A hatalmas ház kint a Csendes-óceán partján így aztán üresen áll, prágai tulajdonosa egyelőre még a bérbe­adást sem fontolgatja. A luxus, a pompa egyébként sem vakította el soha, szerényebb kö­rülmények között is jól érzi ma­gát. Társasági életet nem él, filmes közegben nem mozog. Amikor a kilencvenes évek elején végérvé­nyesen hazaköltözött Prágába, a döntése is végérvényes volt: kame­ra elé nem áll soha többé. „Lezártam a múltat - jelzi határo­zott gesztussal. - Csak a legköze­lebbi barátaimmal tartok kapcso­latot, azokkal, akik védőbástyaként álltak mellettem akkor is, amikor azt hittem, senkire sem támasz­kodhatok. Nem állítom, hogy az öregség kellemes dolog, de már nem is vágyom szenvedélyes viszo­nyokra, jobban élvezem magam körül a csendet, a nyugalmat, hogy úgy osztom be és azzal töltöm az időmet, ahogy és amivel akarom. A holnap nem igazán foglalkoztat. A mában élek Rendben és belső harmóniában.” Szabó G. László

Next

/
Thumbnails
Contents