Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-09 / 184. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 9. Vélemény És háttér 5 Az állam felelős gazdálkodást vár el a cégektől, egyéni vállalkozóktól, magánszemélyektől A felelős gazdálkodás felé A nyári uborkaszezonban az egyeduralkodó Smer olyan intenzitással vetette rá magát a nyaraló embe- reknyugdíjára, hogy a mai fiatalok és középkorúak szinte biztosra vehették, hozzájuk már sosem jut el a postás a hó eleji járandó­sággal, ha egyáltalán meg­érik az addigra jó, ha csak 65 évre emelt nyugdíjkor­határt. KOCUR LÁSZLÓ Úgy tűnt, a nyári nyugdíjle- nyúlásnál semmi sem fontosabb, egy dolog azonban váratlanul megállásra kényszerítette a par­lamenten átgázoló smeres út­hengert: az állami vagyon (úgy­mond) védelme. A honatyák kedden, a nyugdíj- törvény vitáját megszakítva ik­tatták be programjukba a végre­hajtásról szóló törvény módosí­tását, melyettegnap gyorsított el­járásban el is fogadtak, mert a je­lenlegi helyzet egy alkotmánybí­rósági döntést követően veszé­lyeztette az állami vagyont, mely, még ha nem is mindig érezzük úgy, mindannyiunk vagyona, így értelemszerűen védelme is köz­érdek. Az állami vagyonnal szembeni végrehajtás tilalmát kimondó, az erős államot támo­gató koncepció azonban ütközik a természetes és jogi személyek jogos gazdasági követeléseivel. Ha ugyanis a nyájas olvasónak a kertszomszédja tartozik, ráküldi a végrehajtót, és az visz házat, ko­csit, a szerződésbe foglalt mér­tékben. Ha viszont az állam az adósa, az, ha nem küldi is mele­gebb égtájakra a végrehajtót, az ajtót mindenképpen becsukja az orra előtt, a követelő pedig hop­pon marad. Ez, éppen úgy, mint a tervezett költségvetési hiány, a felelőtlen állam koncepcióját erősíti. Az ál­lam felelős gazdálkodást vár el a cégektől, egyéni vállalkozóktól, magánszemélyektől, és felelős gazdálkodásuk gyümölcsét le is szüreteli adó formájában. Ha pe­dig ezt, vagy a járulékokat, vagy bármilyen egyéb, az állam által kirótt terhet elmulasztanak befi­zetni, jön a fizetési felszólítás, majd, több lépcsőt követően elju­tunk addig a végrehajtóig, ami alól a mindenható állam magá- nakeddigkivételtbiztosított. Másrészt nyilván az sem lenne jó az állampolgároknak, ha árvíz esetén a hadsereg nem tudna egy pontonhidat lerakni, vagy nagy­mamájuk nem tudna befeküdni egy állami kórházi ágyra, mert azokat az állam tartozása fejében elvitte a végrehajtó. Van ez az Alkotmánybíróság. Az, hogy az államfő 2011. június 17. óta nem nevezte ki a parla­ment által megválasztott fő­ügyészt, nemizgatjaőket, anővé- rek béréről meg olyan gyorsan döntöttek, mint egy olimpiai bokszbíró Londonban. E két pél­da jól szemlélteti, kik ők, és ho­gyan is működnek, de még min­dig ők a törvényesség őrei e hazá­ban. Ha valamire azt mondják, hogy az alkotmányellenes, akkor az alkotmányellenes. A kormány és a parlament erre olyan, sala­moninak csak többszörös idéző­jelbe téve nevezhető döntést ho­zott, mint a mentelmi jog eseté­ben, látszólag engedve vala­micskét, azonban továbbra is kü­lönbséget téve ember és ember, ill. állampolgár és állam között. A mentelmi jogról szóló, nagy csinnadrattával beharangozott törvénymódosítás eredménye­ként, ha a képviselő ellen eljárás indul, és szökés, bűnismétlés vagy tanúbefolyásolás miatt a bíró előzetes letartóztatásba he­lyezné, ehhez a többi képviselő engedélye szükséges, míg egy át­lagpolgár esetében nem. A vég­rehajtásról szóló, módosított törvény kijelöli, mely állami va­gyontárgyak -jó sok van - élvez­nek mentességet a végrehajtás alól, és melyek azok, amelyek esetében - bevezetve a viszony­lagos mentesség fogalmát - bí­róság dönthet a végrehajtásról. Az állampolgárokkal az állam nem ennyire benevolens. így az alkotmánybírósági határozatnak is kihúzták a méregfogát, lát- szólagf!) az állami immunitást is felszámolták. Folytatódhat a fe­lelős állami gazdálkodás. Szép, szép a világcsúcs, de jobban örülnék, ha a nyugdíjam emelkedne ugrásszerűen. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET A halálos gomba LAMPL ZSUZSANNA Miközben ájul- dozunk a hőség­től, aztán meg szidjuk a vihart, hogy letördelte az ágakat, eszünkbe sem jut az a szörnyűséges ese­mény, amely 67 évvel ezelőtt történt: az amerikaiak 1945. augusztus 6-án és 9-én atombombát dobtak a japán Hirosimára és Nagaszakira. A Kisfiú és a Dagi, ez a két ke­délyes nevű bomba perceken belül megölt 150 ezer civil lakost, majd további meg­számlálhatatlan embert. Mert nem mindenki halt meg azonnal. A bombázóból nézve felül­múlhatatlan látvány volt a robbanás. A katonák megille- tődötten ültek, egyikük kezé­ben berregett a filmfelvevő gép: a fekete füstből kibomló tűzgolyó fokozatosan fehér gombává válik, a gomba nö­vekszik, a feketeség eloszlik, és a horizontot betölti a ra­gyogó fehér - immár óriás­gomba. Ez látszott fentről. És mi volt lent? A Sakaebashi híd felé eszeve­szetten ordító emberek tö­mege rohan. Égett bőrük ca­fatokban lóg rajtuk és röpköd a testük körül. A hídhoz érve egymás után vetik magukat a vízbe. A korláton ugorni ké­szülő, de időközben halál­görcsbe dermedt testek. A17 éves Yamagata egy asszonnyal találkozik, aki üszkös, szénné égett gyerme­két magához szorítva fut va­lahova. Egy rendőr olajba mártott ronggyal próbálja ke­zelni az égetteket. Aztán el­ered a fekete eső. Egy kisgye­rek haldokló testvérét rázza, fején csak ott maradt haj, ahol sapka fedte. A14 éves Senzi Yamagutinak, aki más­fél kilométerre volt a robba­nástól, elég a fél arca. A hal­doklókat belepik a legyek. Az amerikai katonák mindent fényképeznek. A legnagyobb szenzáció egy ember foltja, 250 méterre a hipocentrum­tól, egy lépcsőbe égve. A rob­banás pillanatában több mil­lió fok volt a hőmérséklet... A 85 ezer láb hosszú filmfel­vétel évtizedekig az USA Ál­lami Levéltárában feküdt. 1978-ban Tsutomu Ivakura, japán üzletembernek alkalma nyílt a megtekintésére. Elha­tározta, hogy nem nyugszik, amíg ezt a páratlan doku­mentumot meg nem szerzi, ezért megalapította a Tíz láb nevű mozgalmat, amelynek az volt a lényege, hogy min­den önkéntes tag annyi összeggel száll be, amiből megvásárolhatnak tíz láb hosszú filmet. Én a nyolcva­nas évek közepén találkoz­tam Tsutomoval, aki egy bé­keküldöttség vezetőjeként érkezett egyebek között Du- naszerdahelyre. Tőle kaptam azt a fotóalbumot, amelyben a fentebb leírt jelenetek és még sok egyéb borzalom lát­ható. Fantasztikus ember volt. Címet cseréltünk. Amint hazaért, azonnal írt, válaszol­tam is, aztán megint írt, hogy miért nem válaszolok, aztán megint válaszoltam... Ez még kétszer ismétlődött, aztán többet nem írt. Biztosan nem továbbították a leveleimet az imperialista Japánba, hiába volt ő már akkor a Japán Bé­kemúzeum igazgatója... Nézegetem az albumot. Hallottam már emberektől, hogy nem félnek egy követ­kező világháborútól, mert az úgyis csak egy pülanatig tar­tana. Isten mentsen attól a pillanattól. És ahogy mond­tam, nem mindenki hal meg azonnal. KOMMENTAR Fogyasztóbutítás MOLNÁR IVÁN Afogyasztói nacionalizmus szítása mára ugyanolyan elfogadott vásárlócsalogató mar­ketingfogás, mint a környezetbarát termékek reklámozása, miközben az esetek többségében mindkettő primitív hazugságokon alapszik. A cégek korábban a globális felmelegedésről szóló híreket lovagolták meg, a legkömyezet- károsítóbb termékekre is zöld matricákat ragasztva. A gazdasági válság kirobbanása és a munkanélküliség növe­kedése után a helyi piacok védelmét szorgalmazó fogyasztói nacionalizmus vette át a fő vásárlóbutító marketingfogás sze­repét, miközben a cégek és az üzletláncok egyre furfangosabb módszereket használnak a gyanútlan vásárlók beetetésére. „A fogyasztók 94%-a inkább hazai termékeket vásárol, s úgy véli, ezek jobb minőségűek, mint a külföldiek, 70%-uk haj­landó akár többet is fizetni a szlovák áruért” - derül ki az Azet.sk internetes portál és az INCOMA Slovakia ügynökség felméréséből. A hírt e héten a hírügynökségek és a hazai na­pilapok is átvették, azt sugallva, hogy az emberek többsége „felelős vásárló”, vagyis él-hal a hazai termékekért. Aki más­képp gondolkodik, az ma már kisebbségnek számít, és mint tudjuk, az emberek nem szívesen tartoznak a kisebbséghez. Kiváló pszichológiai trükk. Hogy a hatás teljes legyen, a hír­ben elfelejtették megemlíteni: a felmérés csupán egy inter­netes fogyasztói játék részét képezte, amelyen vásárlási utalványokat lehetett nyerni, vagyis az ebben szerepelő ada­tok nem lehetnek mértékadók. Az INCOMA Slovakia fő part­nere ráadásul a hazai cégeket tömörítő Szlovák Kereskedel­mi és Idegenforgalmi Szövetség, a fogyasztói nacionalizmus egyik hazai szószólója. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen hasonló fo­gyasztóbutító trükkökkel nap mint nap találkozhatunk, és felkészülhetünk arra is, hogy az elkövetkező időszakban egyre kifinomultabb módszereket vetnek be a fogyasztói na­cionalizmust reklámfogásként felhasználó cégek. Az alapté­zis azonban nem változik: a hazai élelmiszerek jók, míg a külföldi cégek életveszélyes termékekkel próbálják megfer­tőzni a nemzetet. Ha ez igaz lenne, biztonságos élelmiszerek nem is léteznének, hiszen míg a szlovák fogyasztói naciona­listák azt vallják, hogy a környező országokból csak selejt ér­kezik hozzánk, a magyarok ugyanezt állítják a szlovákokról, a lengyelek pedig a két utóbbiról. Nem lenne szabad hallgat­nunk azokra sem, akik a lelkiismeretünkre hivatkoznak, azt állítva, hogy aki külföldi terméket vásárol, az a hazai mun­kanélküliséget növeli. A tudatos fogyasztónak elsősorban a minőséget és az árat kellene fő szempontnak tekintenie a vá­sárlásnál. Persze, ha egy hazai és külföldi termék e két utóbbi szempontból azonos szinten van, választhatja a hazait, semmiképp sem lenne szabad azonban selejtes és drága ter­mékeket gyártó hazai cégeket támogatni csak azért, mert va­laki ezt sulykolja belénk. Mára persze a fogyasztói naciona­lizmus tételei olyannyira elfogadottak, hogy mértékadó poli­tikusok, miniszterek, kormányfők is ezt szajkózzák. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a fajta na­cionalizmus ugyanolyan primitív és buta, mint az összes többi, nemzeti alapon kirekesztő ideológia. TALLÓZÓ DER SPIEGEL A Der Spiegel a magyar kormányfőt Európa tíz legve­szélyesebb politikusa közé so­rolta. Orbán Viktor azok kö­zött a populista politikusok között szerepel, aldk belpoli­tikai okokból még szítják is a válságot, hogy a szavazatokat maximalizálják a magukjavá- ra - Európa rovására. ,A kon­tinensen teljed a félelem, hogy Orbán kormánya kiüre- síti a demokratikus jogokat” - írja a tekintélyes hamburgi hírmagazin. A Der Spiegel lis­táját Markus Söder bajor pénzügyminisztervezeti. Őt a görög Sziriza vezetője, Alek- szisz Ciprasz, Silvio Berlusco­ni, a börtönnel fenyegetett volt olasz kormányfő és a francia szélsőjobb amazonja, Marine Le Pen követi. Szintén a radikális vonalat képviseli a TOP 10-ben Timo Soini, az idegenellenes Igazi Finnek pártjának elnöke. MAGYAR SZÓ „Az európai uniós csatlako­záshoz közeledve mind több­ször hallani az európai érté­kekről, európai szabványok­ról, európai előírásokról, eu­rópai elvárásokról. Hogy ez pontosan mit jelent, bizonyos értelemben homály fedi. Nyil­ván léteznek irányelvek, ame­lyeket a Koppenhágai Egyez­mény keretén belül határoz­tak meg, a csatlakozni kívánó országok részére, amely vilá­gosan kimondja müyen gaz­dasági, társadalmi és politikai feltételei vannak a csatlako­zásnak, milyen szintet kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki kívánatos legyen Európa számára...”

Next

/
Thumbnails
Contents