Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-01 / 177. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 1. Sport-londoni olimpia 17 Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Londonból A szlovák vízi szlalomozó történelmet írt a londoni olimpián: zsinórban ötödik ötkarikás érmét szerezte Martikán bronzot nyert, s már Rióra gondol „Hölgyeim és uraim, egy legenda következik!” - így konferálta fel Michal Martikánt a London kö­zelében lévő Lee Valley White Water Centre ví- ziszlalom-pálya műsorközlője. A szlovák versenyző legendához méltóan versenyzett, ötödik olimpiáján is ér­met szerzett, és még nem akarja befejezni. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Martikán címvé­dőként érkezett Londonba, s ő sze­rezte Szlovákia történelmi első olimpiai aranyát is Atlantában. Sydneyben és Athénben ezüst­érmes lett. A londoni ered­ményhirdetésen kissé csaló­dottnak tűnt, a sajtó kérdéseire azonban készségesen vála­szolt, s az interjú végére már nevetni is tudott. Elégedett, hogy érmes lett, Ötödik olimpiai érme vagy sajnálja, hogy nem tud­ta megvédeni a címét? Valahol legbelül biztosan boldog vagyok, de egyelőre még csak a csalódást érzem. A célba éréskor éreztem, hogy volt néhány kisebb hibám, fő­leg a pálya alsó részén. Ez nem különösebben technikás pálya, a puszta gyorsaság is sokat számít. A pálya felső részén jól kaptam a vizet, szinte magától vitt, de lejjebb már nem jött ki olyan jói a sodrás. 98,31 másodperces idő­eredménnyel ért célba, de három versenyző még hátra volt. Hogy érezte, mire lehet elég a teljesítménye? Örültem, hogy hiba nélkül értem le a pályán, és annak is, hogy 100 másodpercen belül vagyok. De tudtam, hogy ha el­lenfeleim jól lapátolnak, meg­előzhetnek. Azt sejtettem, hogy az érem meglesz, de ab­ban a pillanatban csak az arany érdekelt. Kis szerencsével sike­rülhetett volna, de ilyen a sport. Most először életében ha­zai válogatón kellett kihar­colnia az olimpiai szereplés jogát. Melyik volt a nehe­zebb? Matej Beňuš ellen megszerezni a londoni repü­lőjegyet, vagy az olimpiai döntő? A kettőt össze sem lehet ha­sonlítani. Persze a válogatókon is közbejöhetett volna valami, de az olimpiai döntő a világ legkeményebb versenye. Csak a negyedik legjobb idővel került a döntőbe, mi­vel a középdöntőben mind­járt az első kapuhoz hozzá­ért. Mi történt? Egy pillanatra elkalandozott a figyelme? Az edzéseken úgy tapasztal­tam, bal oldalról kell közelíteni iSM. 1 . ’n-. * te Martikánon nem látszott, hogy sokáig hátsérüléssel bajlódott (TASR-felvételek) a kapuhoz, ezért így is próbál­tam, de megdobott a víz. Nem zökkentett ki a hiba, az új sza­bályok szerint a középdöntő­nek nincs sok jelentősége, a döntőben újra nulláról indu­lunk. Tudtam, hogy bent leszek a legjobb nyolcban, tehát a fi­nálé nincs veszélyben, nem is vállaltam felesleges kockáza­tot. Hogyan töltötte a közép­döntő és a döntő közötti időt? Nem volt sok időm a két fu­tam között, átöltöztem, pihen­tem kicsit, videón megnéztem a teljesítményemet, aztán már mehettem is újra melegíteni. Édesapja, Juraj Martikán azt mondta, valószínűleg a tizennyolcas és a tízenkilen- ces kapu között úszott el az arany. így volt? Ott is. Nehéz ezt így konk­retizálni. A pálya minden sza­kaszán lehet gyorsabban menni, még ott is, ahol az ember azt gondolja, hogy nem. Az olimpia előtt az volt a célom, hogy a lehető leg­jobb időt érjem el. Most azért vagyok kicsit csalódott, mert bár közel voltam hozzá, nem ez volt a lehető legjobb, amire képes vagyok. Mit szól az ellenfelek telje­sítményéhez? Tasiadis nem lepett meg, fia­tal, de Európa-bajnok volt idén, úgyhogy gondoltam, hogy nem fog összeomlani. Tony Estanguet-val pedig már hosszú évek óta versenyzünk egymás ellen, és nagyon tisztel­jük egymást. Az aranyérmes Tony Es- tanguet a sajtótájékoztatón azt mondta, valószínűleg be­fejezi. Ön hogyan tervezi a jövőt? Rió még messze van, de az évek gyorsan szállnak. Most biztosan nem fogom befejezni, imádom a vízi szlalomot, ez a leggyönyörűbb olimpiai sport­ág. Mindent megteszek azért, hogy 2016-ban Rióban is ott lehessek, és az aranyért har­colhassak. Öt egymást követő olim­pián szerzett öt érmével már így is történelmet írt. Hát, ez szép. Ez az ötös számomra nem csak egy szám, hiszen minden egyes éremhez konkrét élmények, nagyszerű élmények fű­ződnek. De most még egye­lőre nem tudom ezt így összességében nézni, még az jár a fejemben, hogy nem let­tem aranyérmes. Nem lehe­tek százszázalékosan boldog, de azért kilencvenegy száza­lékra az vagyok! (bt) A HŐS Ruta Meilutyte Bombameglepetésre a mindössze 15 éves litván Ruta Meilutyte nyerte a női 100 méte­res mellúszást. A balti ország történetének ötödik - úszásban az első - aranyérmét szer­ző tini 2009 óta Angli­ában él. .Amikor meg­érkezett, a mellúszását alaposan rendbe kellett tenni" - mondta róla edzője. Elég jól sikerült a „korrekció"... Sin Álam Olimpiai elődöntőt elveszteni nagyon fájó. Egy mérkőzést az utolsó utáni pillanatban elveszteni nagyon fájó. 70 percnyi tanácstalanság után meghallgatni a vetélytársat továbbjuttató bírói döntést nagyon fájó. Ha pedig mindez egyszerre történik... Megértjük a dél-koreai párbajtőröző bánatát, aki egy órán keresztül sírt a páston. SnIST A NAP MONDATA: Nagy szar volt az egész, nem tudok mit mondani... ” A FÖLDÖNKIVULIEK Az ausztrál női evezősök Rangos sportesemények során (mint pl. az olimpia) megszokott dolog, hogy az egyes versenyek alatt (mint pl. az evezés) a szur­kolók hangosan biztatják hazájuk sportolóit (mint pl. Londonban). Legalábbis a Földön. Mert Jason Lane, az ausztrál női négyes evezősök edzője szerint „a zaj egy egészen új tényezővé vált, amit meg kell szokni a versenyek alatt." Cseh László úszó értékelése, miután 200 pillangón sem jutott a döntőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents