Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-06 / 181. szám, hétfő

16 Sport- londoni olimpia UJSZO 2012. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com A magyar férfi pólósok három negyedben jól védekeztek Kötelező győzelem kipipálva Ma a szerbek ellen dől el, továbbjut-e a férfi kézilabda-válogatott Beállóból nyolc gólt kaptak Nagy (felül) hét gólt dobott a spanyoloknak (MTI-felvétel) KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Kötelező győzelmet aratott a magyar férfi vízilabda-vá­logatott a házigaz­da Nagy-Britannia ellen, s 17:6-os sikerével már biztosan bejutott a legjobb nyolc közé az olimpiai tornán. A magyar csapat három ne­gyeden át magabiztosan uralta a meccset, csak a másodikjáték­részben jutottak némi szóhoz a házigazdák. ,A britek voltak a vízilabda megalkotói, négyszer nyertek olimpiai bajnokságot, de aztán teljesen amatőr kere­tek közé süllyedt a sportág. A brit válogatott csak hetente egyszer edzhet 50 méteres me­dencében Manchesterben, nincs is külön vízilabda-szövet­ség, az úszószövetséghez tarto­zunk” - magyarázta Kásás Zol­Biros egyik gólját ünnepli (MTI-felvétel) tán, aki jelenleg a brit váloga­tott szakmai stábjának tagja. A britek célja csak a tisztes helytállás, eddig mindegyik meccsüket elvesztették az olimpiai tornán, így ebből a mérkőzésből nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni a magyar váloga­tott valós erejéről. „Bement egy-két elkerülhető gól is, de ez már csak így van ilyen tét nélküli meccseken” - mondta a kapus Szécsi Zoltán. „Azt nyilván tudtuk, hogy az angolokat meg lehet verni hat­nyolc góllal, akár tízzel is, de nem volt mindegy, hogy 12:2 vagy 18:8 lesz-e az eredmény- emelte ki Kemény Dénes szö­vetségi kapitány. - Az előző há­rom meccs után az volt a fontos, hogy lenyugodjunk védekezés­ben. Az első, a harmadik és a negyedik negyedben sikerült is jól védekezni, akkor összesen csak két gólt kaptunk, ezzel már elégedett vagyok.” A magyarok második meccsü­ket nyerték meg a tornán, s győ­zelmükkel biztosították helyü­ket a negyeddöntőben. Ma az amerikaiak ellen játsszák utolsó csoportmeccsüket, amelyen el­dől, hányadik helyen jutnak to­vább. (bt) Pikánsnak ígérkezett, de túlságosan sima lett a magyar-spanyol össze­csapás az ötkarikás férfi kézilabdatornán. A spa­nyolok Nagy László nél­kül is 33:22-re verték a Nagy Lászlóval felálló magyar válogatottat, pe­dig az első húsz percben úgy tűnt, sokkal jobban meg kell izzadniuk a si­kerért. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Nagy Laci például az első negyedórá­ban négy nagysze­rű gólt lőtt, s bizo­nyára nem egy spanyol drukker verte a fejét a falba, hogy ez a fantasztikus játékos végül még­sem spanyol színekben szerepel az olimpián. Van viszont a spa­nyoloknak egy másik magyar sztárjuk: a Vajdaságban szüle­tett, korábbi jugoszláv és szerb válogatott kapus Sterbik Árpád, aki ezen a meccsen is hozta a szokott formáját. Néha moz­dulnia sem kellett, úgyis eltalál­ták, míg a magyar kapusok nem igazán tettek hozzá a csapat játékához... A spanyolok beál- lósa, Aguinagalde pedig szórta a gólokat, összesen nyolcszor talált be a hatosról. Mocsai La­jos szövetségi kapitány szerint a találatok fele szabálytalan volt, mivel Aguinagalde rendre be­lökte védőjét a hatoson belülre, vagy csak egyszerűen beleült az ölébe, ám a cseh játékvezetők ezt egyáltalán nem akarták ész­revenni. Észrevették viszont mást, ezért az első félidő végén a ma­gyarok emberelőnyben játsz­hattak - s pont akkor kezdtek rosszul alakulni a dolgok. El­adott, feleslegesen, rosszul el­lőtt labdák után a magyarok emberelőnyben kaptak két gyors gólt, a spanyolok elhúz­tak néggyel, s bár Császár még pont a szünet előtt bevágott egyet, érezhető volt, hogy ez a hajó már elment. A spanyol válogatott a má­sodik félidőben különösebb megerőltetés nélkül növelte egyre nagyobbra és nagyobbra a különbséget. A Rézdoboz kö­zönsége ezúttal is fantasztiku­san buzdította a csapatot, de a realistább nézők már tudták, nem egyenlítés lesz itt, hanem legalább tízgólos spanyol siker. A vége 22:33 lett, ez Sterbik Árpádot is meglepte. „Az első félidő mutatott reális képet a két csapat közti különbségről - nyüatkozta az 4tlético Madrid kapusa. - Furcsának tűnt az egész meccs, mert nagyon könnyen nyertünk. Többet vár­tam a magyaroktól.” Nagy László hét gólig jutott, profiként játszott, és profiként is nyilatkozott. „Más volt ez a meccs, mint a többi, de próbál­tam kizárni az érzelmeimet, és nagyjából sikerült is - nyilatkoz­ta a klasszis balátlövő, aki tizen­két Barcelonában töltött év után igazolt nyáron a Veszprémhez, és bár már minden készen állt ahhoz, hogy spanyol állampol­gár legyen, végül mégis vissza­tért a magyar nemzeti együttes­be. - Szerbia ellen határozot­tabban kell játszanunk, erősza­kosabban támadnunk, gyorsabb lábmunkát végeznünk labdával és labda nélkül is, és fel kell ten­nünk mindent egy lapra.” A magyar válogatottnak tényleg nincs más választása: ha tovább akar jutni a csoport­jából, ma délelőtt (közép-eu­rópai idő szerint 10.30-kor) le kell győznie az Eb-ezüstérmes Szerbiát, amely eddig szintén csak a dél-koreaiakat verte meg a tornán, (bt) LONDONI NAPLO A britek és a csapatok BŐDT1TANILLA A britek nagyon büszkék a csapatukra. Az olimpiai parkban úgy veszik a Tearn GB feliratú pólókat, mint a cukrot, pedig kétszer annyiba kerülnek, mint a „sima” olim- piás trikók, és a házigazdák brit zászlóval járnak szurkol­ni még azokra az események­re is, ahol nincs is hazai ver­senyző. A szuperszombat (az a nap, amikor a legtöbb bajnokot avatták, szám szerint 25-öt) a britek számára is szuperül si­került, összesen hat aranyat szereztek. Csakhogy amíg a Team GB nagyon szépen tel­jesít, a „GB teams”, azaz a csapatsportágakban induló hazai gárdák nem villognak. A legtöbbet természetesen a futballválogatottaktól várták. A férfi csapat bizonyos érte­lemben már a játékok előtt csalódást okozott a népnek - azzal, hogy kimaradt a keret­ből David Beckham, meg az­zal is, hogy az egyesült brit csapatban nem kapott helyet egyetlen skót vagy északír futballista sem, csak Anglia és Wales képviseltette magát. De ezen még valahogy felül­emelkedtek volna a drukke­rek, ha a negyeddöntőnél messzebbre jutottak volna a fiúk. Stuart Pearce együttese azonban a nyolc között bú­csúzott - tizenegyesekkel, hogy másképp? Nem jutott a négy közé a női futballcsapat sem (2:0-s vere­ség Kanadától), a többi csa­patsportban pedig sokkal- sokkal siralmasabb a helyzet. Eddig csak a női röplabdások nyertek meccset (lapzárta után a női kosarasok is csatla­kozhattak hozzájuk a még szintén nyeretlen brazilok el­len), minden mérkőzésüket elvesztették a férfi kosarasok, a férfi kézisek, a női kézisek, a férfi röplabdások, a női póló­sok és a férfi pólósok is. Kérdés, mi lesz ezeknek a csapatsportágaknak a sorsa Nagy-Britanniában az olim­pia után - a női kézilabdacsa­pat mindenesetre már vissza­vonta a nevezését a 2013-as vb selejtezőiről, a vízilabda- válogatottakjövőjét pedig majd a novemberben szétosz­tandó támogatások összege határozza meg. A nézők viszont hihetetlenül lelkesek, és próbálják meg­érteni a számukra ismeret­len sportágak lényegét. A kézilabdára nem mondják azt, mint az amerikaiak, hogy „egy nézhetetlen [csú­nya szó] [csúnya szó] [csú­nya szó]”, a férfi vízilabda­meccs harmadik negyedé­ben pedig már odáig fejlőd­tek, hogy nem ünnepeltek ujjongva, ha egy mellément lövés után a labda hátulról hozzáért a hálóhoz, mert az bizony nem gól. Tarics Sándor, a legidősebb élő olimpiai bajnok 1936-ban nyert a magyar vízilabda-válogatottal, de Hitlerrel személyesen nem találkozott Sanyi bácsi tanácsa: „Vagy igazad van, vagy boldog vagy” KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A berlini olimpián szerzett aranyér­met a magyar vízi­labda-válogatottal, s ma is pontosan emlékszik minden részletre. A kilencven­kilenc éves Tarics Sándor a leg­idősebb élő olimpiai bajnok, testileg-lelkileg friss és egész­séges, s a Magyar Olimpiai Bi­zottság jóvoltából feleségével együtt díszvendégként vesz részt a londoni olimpián. Egy tegnapi sajtókonferencián fá­radhatatlanul mesélt életéről. Tizenegy szőke, kék szemű lány „Hitlerrel személyesen nem találkoztam. Ne felejtsük el, hogy 1936-ban még béke volt, nem sejtettük, hogy háború lesz. Bár az tény, hogy na­gyon sok egyenruhás katonát láttunk az olimpián, és min­denhol horogkeresztes zász­lók lógtak. A döntő meccsen épp a németeket múltuk felül, de az aranyérmeket nem poli­tikusok adták át, hanem a csapat tizenegy tagjának ti­zenegy szőke, kék szemű lány gratulált!” - idézte fel az eredményhirdetés pillanatát Sanyi bácsi, mire a hallgató­ságból valaki közbevágott: ,Akkor azért emlékszik ilyen jól a részletekre!” Magyarul veszekszik Tarics Sándor 1948-ban emigrált Amerikába, jelenleg San Franciscóban él. .Amikor a kommunisták elvették a szavazati jogomat, mert a MAC-ban, az úgymond arisz­tokrata csapatban játszottam, úgy éreztem, én itt nem va­gyok senki, meg aztán egy kis kalandvágy is volt ben­nem. Amerikába mentem, tíz évig dolgoztam egy vállalat­nak, azután pedig a vállalat dolgozott nekem” - mesélte Sanyi bácsi, akit az USA-ban Alex Tartósként ismernek. Okleveles mérnökként földrengésbiztos épületeket tervezett, technikáját ma szerte a vüágon használják. San Franciscóban sem felej­tett el magyarul. „Kell hozzá bizonyos szeretet és büszke­ség is. Van, aki el akar felej­teni magyarul, az aztán el is felejt. De mi minden nap Magyarországra gondolunk, főleg azért, mert a felesé­gemmel, Erzsikével magyarul veszekszünk! - mondta csi­bészes mosollyal Sanyi bácsi. - De most elárulom nektek a nyugodt házasélet titkát: vagy igazad van, vagy boldog vagy!” Néha rózsaszín lett a water Sanyi bácsi élettörténetére a magyar és a nemzetközi sajtó is kíváncsi volt, hol an­golul, hol magyarul hangzot­tak el a kérdések. Az egykori kiváló vízilabdázó szíveseb­ben mesélt az anyanyelvén, de hogy a külföldiek se érez­zék magukat kívülállónak, egy-egy angol szóval jelezte, miről is van szó. ,A vízilabda mindig olyan sport volt, hogy néha kicsit rózsaszín lett a water. A já­ték természetéből ered az ember ember elleni küzde­lem, s mivel a bíró nem látja, mi történik a vízben, megy ott minden. Mesterünk, Kom- jádi Béla viszont arra tanított minket, hogy soha nem sza­bad verekedést kezdemé­nyeznünk, az ütéseket el kell tűrnünk, aztán pedig gólt kell dobnunk!” - emlékezett Sanyi bácsi. Rohanna a medencébe A legidősebb élő olimpiai bajnok szerint a magyar férfi vízilabda-válogatottnak van esélye zsinórban negyedszer is aranyérmet szerezni az öt­karikás játékokon. „Láttam a britek elleni mérkőzést, ez a magyar vá­logatott technikailag első osztályú, és képes rá, hogy megnyerje az aranyérmet. De a vízilabdában sok apró­ság is közrejátszhat az eredmény alakulásában, amit az avatatlan szem talán nem is vesz észre - jegyezte meg Sanyi bácsi, aki kora el­lenére még szívesen beállna egy-két percre játszani. - Ahogy ott voltam az uszodá­ban, úgy éreztem magam, mint az öreg csataló, ha meghallja a trombitát: leg­szívesebben rohantam volna a medencébe!” (bt)

Next

/
Thumbnails
Contents