Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-06 / 155. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 6. Vélemény És háttér 5 Nem vagyunk egy hajón, egy közösségben, egy katonai paktumban, egy gazdasági térségben? És megint egy kis Európa Két, látszólag egymástól független téma. Mégis találkoznak. Sőt, egymást erőteljesen befolyásolják, csak néha nem látjuk. Mint fától az erdőt, ugye... LOVÁSZ ATTILA A válság és annak kezelése miatt egyre gyakrabban beszélünk Európáról, annak jövőjéről, a nagy projekt, az Európai Unió kilátásairól. Föderalizálni vagy sem, visszafogni az integrációt vagy sem, takarékoskodni vagy... Nos, ebben nincs alternatíva. A szlovák kormányfő is megüzente, támogatjuk a költséglefaragást, de csak akkor, ha mindent érint, nem csak a kohéziós alapokat. Európának takarékoskodnia kell, de nem azért, mert valaki mondta, hanem azért, mert takarékoskodnia alaphangon kellene. Amikor az európai alapokról először beszélgettünk e kis országban, a kilencvenes évek elején jártunk, és a közvetlen költségvetési támogatásoknál sokkal ésszerűbbnek tűntek a pályázatok, a versenyhelyzet, amiből biztos valami jobb jön majd ki. De kicsi hazánkban a könnyen jött pénz könnyen megy, az európai alapok, merthogy nagy pénzekről volt szó, soha nem látott korrupciós modelleket, szofisztikáit lenyúlá- sokat is eredményeztek, arról nem is szólva, hogy a pályázat- írás, -készítés iparág lett, és azok jártak jól, akik az értéket közvetítették és nem megteremtették. Nem jó ez így. A keleti végek tapasztalatai nagyon is azt mutatják, az európai finanszírozás reform után kiált, sőt, ordít, mert szórjuk a lóvét vasvillával. Mindezt jobbára a tiszta befizetők állják, egyre savanyúbb arccal. Ha megunják, nem fognak többé európai modellekről vitatkozni. De fizetni sem. A szolidaritás valóban felzárkóztató hatású, kölcsönösen előnyös modelljei bizony újra csak az erősebb és jobban beleszóló integrációt erősítik. Tehát a nemzetállamok gyengülését. E sorok írója szerint ez így van jól. Merthogy a másik oldalon a szlovák alkotmánybírák első körben semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a szlovák állampolgársági törvény felülírja az alkotmányt, és valaki elveszítheti állampolgárságát beleegyezése nélkül is. Nagy a harag, szolidárisak leszünk Ilonka nénivel, Boldo- ghy Olivér barátunkkal és sokakkal, akik már nem szlovák állampolgárok. Csakhogy itt van a fa meg az erdő - a lényeges kérdés ugyanis az, vajon miért fontos az Unióban és a schengeni térségben, ki milyen -állampolgár? Ha ugyanis ennek jelentősége van, akkor az unió legalapvetőbb alapjait kell megkérdőjeleznünk. Az Unió bizonyos értékek mentén jött létre, alapja nem a bankrendszer vagy az euró, hanem az alapvető szabadságjogok, demokratikus értékek védelme és a háborús konfliktusok elkerülése. Demokratikus alapjog az egyén szabadsága, az esély- és jog előtti egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága, a szabad mozgás, a közös munkaerőpiac, az emberek és áruk szabad mozgását gátoló intézmények felszámolása. És egy sor más, de tegyük fel magunknak a kérdést: ezek a dolgok rendben vannak? Szabadok vagyunk? Akkor mi a jó fenéről vitatkozunk mi nemzetállami állampolgárság kapcsán egyik és másik oldalon? Ki és miért vegzál embereket egy olyan kérdésben, amelynek az égvilágon semmi jelentősége szimbolikus és érzelmi felhangon túl nincsen? Vagy van? Nem vagyunk egy hajón, egy közösségben, egy katonai paktumban, egy gazdasági térségben? Nem? Akkor Európa valóban csak a szétrabolható európai alapokat jelenti? Az értékek meg nem az elvekben, hanem a limuzinokban, hivatalokban és betonkerítéssel védett luxusvillákban vannak? A két dolog látszólag nem függ össze. Dehogynem! Európa alapvető értékek nélkül csak földrajzi megnevezés. Az meg kevés ahhoz, hogy a kontinensre jellemző minőségi élet akár csíráiban is megmaradhasson.- Istenem, mekkora a hőség! Most már el tudom képzelni, milyen lehet a pokolban. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Köszönjük, Victor! MOLNÁR IVÁN Ha mást nem, legalább egy üveg pezsgőt azért küldhetnének az európai jobboldali politikusok Victor Ponténak. A balliberális román miniszterelnöknek köszönhetően ugyanis ma már csak azok nem látják, akik nem akarják, hogy az európai baloldali pereputty - a Magyar Szocialista Párttal és a Robert Fico vezette Smerrel egyetemben - magasról tesz a demokráciára, a jogállamiságra és az alkotmányosságra. Az említett értékek számukra csak akkor fontosak, ha valamelyik jobboldali pártba jól bele lehét rúgni. Ellenkező esetben, vagyis ha az említett értékek ellen egy baloldali párt vét, foggal-körömmel kitartanak elvtársaik mellett. Mindez persze nem újdonság, hiszen már korábban is tapasztalhattuk, hogy míg a baloldali Smert már-már megtapsolták a demokrácia- és kisebbségellenes döntéseiért, ajobboldali Orbán-kormánynaksoha nem tudták megbocsátani, hogy csúfosan tönkreverte a magyar „elvtársakat”, és ezért akkor is belekezdtek, ha erre semmi okuk nem volt. Viktor Ponta az elmúlt időszakban olyan intézkedéseket hozott, amelyek közül ha akár csak egyet is Orbán Viktor követett volna el, az európai baloldal Hitlerrel és Mussolinivel példálózott volna. És most nem a választások után hozott magyarellenes intézkedésekről beszélünk, hiszen ahhoz már hozzászoktunk, hogy Romániának és hozzá hasonlóan Szlovákiának azt is elnéznék, ha harapófogóval tépnék ki a magyar kisebbséghez tartozók nyelvét, mertazokaz anyanyelvükön beszélnek. Azokra az intézkedésekre gondolunk, amelyekTraian Basescu államfő várható felfüggesztésével kapcsolatosak, és amelyek az alkotmánybíróság jogainak a súlyos csorbításához vezettek. A kormány sürgősségi rendeletet hozott arról, hogy a parlament határozatainak alkotmányosságát nem vizsgálhatja a taláros testület, így ha a törvényhozók többsége megszavazza az elnök felfüggesztését, azt már nem lehet megtámadni az alkotmánybíróságon. Ha Orbán Viktor hozott volna hasonló döntést, az európai baloldal vérpadra vonszolta volna, krokodilkönnyeket ejtve a magyar demokráciáért. Mit tesz most a baloldal? Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakcióvezetője idegrohamot kapott attól, hogy Joseph Daul, az Európai Néppárt frakcióvezetője aggodalmát fejezte ki a román demokrácia működésével kapcsolatban. Idegrohamát ezúttal is a magyar kormány lejáratásával vezette le, Swoboda így lassan a Móricka-viccek hősére kezd hasonlítani, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Jól példázza az európai baloldal karakterét, a demokratikus elvek melletti kiállását Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének, volt szocialista frakcióvezetőnek a nyilatkozata is. „Ponta a barátom, és ezt az sem kérdőjelezi meg, ha nem veszi tudomásul, a bíróság ítéletét” - közölte Schulz. A magyar szocialisták persze ezúttal is teljes mellszélességgel kiállnak a magyar kisebbséget terrorizáló román elvtársaik mellett, de ezt már megszokhattuk, hiszen ők csak arra haragszanak, aki elzavarta őket a vályútól, egyébként - amint ezt csúfos regnálásuk alatt is láthattuk - tesznek a demokráciára. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor vagy az európai jobboldali pártok teljesen makulátlanok lennének, csak a balliberális oldal azon hazugságának a cáfolatát, hogy ők a demokrácia egyedüli letéteményesei, míg egy magyar jobboldali csak nyilas vagy fasiszta lehet. Köszönjük, Victor Ponta! Megtalálták azt a részecskét, amely fontos jellemzőiben az évtizedek óta keresett Higgs-bozonra hasonlít. A fizika ezzel átlépett a harmadik évezredbe. Megtaláltam! - kiáltott Arkhimédész. Megvan! - öröm a svájci CERN-ben OZOGÁNYERNŐ Megtaláltam! - kiáltott fel a legenda szerint az ókori zseni, Arkhimédész, kiugorva a dézsából, csuromvizesen végigrohanva Szirakúza utcáin, amikor felfedezte a felhajtóerő törvényét. Ugyanezt mondhatta John Womersley angol fizikus azelőtt, hogy közölte volna a világgal a szenzációs hírt: az európai nagy gyorsítóban, a CERN-ben egy új részecskét találtak, amely minden jellemzőjében a Higgs-bozonra hasonlít. De mitől olyan érdekes ez a hír annak tudatában, hogy már kétszáznál is több elemi részecskét tart számon a fizika? Csakhogy ezúttal nem egy a sokból esetével állunk szemben: az anyag legkisebb építőkockáját találták meg, azt az építőkockát, amely a többi részecske tömegéért felelős, és amelyet több mint fél évszázaddal ezelőtt, az akkor 29 éves Peter Higgs jósolt meg. A 2500 évvel ezelőtt élt abdé- rai Démokritosz feltételezte elsőként, hogy az anyag darabolása közben egy idő után elérkezik az a pülanat, amikor a folyamat már tovább nem, folytatható. A görög tomosz - osztás - szóból képezte az a-tomosz, vagyis oszthatatlan kifejezést. Felismeréséhez állítólag a kecskesajt vezette, mivel feltételezte, hogy úgy jut el a csemege illata az orrába, hogy apró, oszthatatlan részecskék válnak le róla. A 18. századtól kezdve fokozatosan fedezték fel az egyes vegyi elemeket, amelyekről a tudósok azt hitték, hogy ezek a keresett atomok. Csakhogy John Joseph Thomson angol fizikus 1895-ben bebizonyította, hogy a korábban oszthatatlannak hitt atomban van egy kisebb részecske, ezzel felfedezte az elektront. Ezt követően honosodott meg a tudományban az elemi részecske fogalma, amely a szó démokritoszi értelmében valóban oszthatatlan. A múlt század ötvenes éveiben beindult a „tömegtermelés”: a nagyteljesítményű részecskegyorsítók csak úgy ontották magukból az elemi részecskéket. Elméleti szakemberek egész sora végzett számításokat, hogy megtalálják azt az egy vagy két építőkockát, amelyből a ma oszthatatlannak hitt elemi részecskék felépülnek. A rend megteremtése végett a nagyszámú elemi részecskét két fő csoportba osztották. Az anyagi jellegűeket Enrico Fermi olasz fizikusról fémionoknak, a közvetítőket Satyendra Nath Bose indiai kollégájáról bozonoknak nevezték el. Mindkét csoportnak tizenkét-tizenkét tagja van, ezek családokra oszlanak. Egy-egy családon belül az egyes részecskének van antiré- szecskéje is. A bozonok tanulmányozása közben 1960-banju- tott Peter Higgs arra a következtetésre, hogy a száz gigaelektronvolt fölötti tartományban kell előfordulnia annak a részecskének, amely visszahozza a természet nemes egyszerűségét: a róla elnevezett bozon felelős valamennyi elemi részecske tömegéért. Az elmélet azt is tartalmazza, hogy amennyiben a Higgs-bozon tömege nagyobb 250 gigaelektronvolt ütközési energiánál, a korábbi modellek nem használhatóak, egy új részecskefizika kidolgozására van szükség. Higgs elmélete szabályosan berobbantafizikába: már a hatvanas évek végétől tanították minden egyetemen. Csakhogy volt egy bökkenő: egészen a közelmúltig csak a kozmikus sugárzásból lehetett volna kimutatni, ezek az ütközések meg olyan biztosak, mint a kutya vacsorája. Végül a genfi CERN részecskegyorsítója hozta el a megoldást. E sorok írója 2009-ben Peter Higgs 80. születésnapjára megjelent cikkében megjósolhatta: ha megtalálják a keresett bozont, borítékolható, hogy a jubüáns kapja a soros fizikai Nobel-díjat. Most úgy tűnik, megvan! Akkor viszont Peter Higgs varrathatja a frakkját a stockholmi díjátadóra. Miért fontos a Higgs-bozon megtalálása? E felfedezéssel a fizika átlép a harmadik évezredbe. Ahogy mondották egykor: Vita brevis, ars longa. Magyarul: az élet rövid, a tudomány örök. Ez minden civilizáció fejlettségénekpróbája.
