Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-04 / 154. szám, szerda
12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 4. www.ujszo.com Az állam tétlensége a nacionalizmus és az extrémizmus erősödéséhez vezet, vélik a pedagógusok Levél a miniszterhez, avagy Gömörben a helyzet... Van számukra kiút a gödörből? rekek később képtelenek elhelyezkedni a munkaerőpiacon, hiszen a rendszer gyerekkoruktól arra ösztönzi őket, hogy kirekesztett státuszukat megőrizzék. „A beilleszkedni képtelen családok havi 17 eurós ösztönző pótlékot kapnak gyerekenként csak azért, mert eleget tesznek törvényből adódó kötelességüknek, azaz iskolába járatják csemetéjüket - sorolják a példák sokaságát a levél szerzői. - Az üyen szülők emellett havi 1,80, legfeljebb 3,20 eurót fizetnek a gyerek iskolai étkeztetéséért, míg a dolgozó szülők számára mindez több mint 23 euróba kerül havonta.” Legnagyobb problémaként mégsem ezt nevezik meg, hanem azt, hogy a perifériáról érkezett gyerekek a pedagógusok minden igyekezete ellenére is eleve kudarcra vannak ítélve. „A helyzet kritikus - írják. - A gyerekek úgy érkeznek az első évfolyamba, hogy többségük még az anyanyelvén sem képes kifejezni magát, higiéniai szokásaik gyakorlatilag egyenlők a nullával. Kortársaikhoz képest gyakran négy év hátrányban vannak, holott köztudott, hogy amit hatéves korukig nem sajátítanak el a családon belül, azt az életben meg nem tanulják.” Államilag támogatott extrémizmus? A megoldás a dobsinai tanítónők szerint a kötelező, úgynevezett nulladik évfolyam bevezetése, ületve a segélyek és pótlékok korlátozása lenne. A politika kritikájául fogalmazzák meg: az ország vezetői hosszú idő óta ignorálják, alibista módon tolerálják az erkölcsi hanyatlást, a szociális igazságtalanságot, és szemet hunynak a törvénytelenségek fölött - így az állam tétlensége a nacionalizmus és az extrémizmus erősödéséhez vezet. Hideget és meleget egyaránt kapott a két tanítónő, amiért mindezt papírra vetette. Többen faji türelmetlenséggel, rasszizmussal vádolták meg őket, megjegyezve: ne álljon a katedrára, aki képtelen elfogadni a másságot. A szóban forgó tanintézmény, illetve a város vezetése teljes mellszélességgel kiáll mellettük. Karol Horník iskolaigazgató úgy vélekedik: kollégái semmi egyebet nem tettek, mint felhívták a figyelmet egy olyan, évről évre súlyosbodó problémára, „amely a társadalom egészét frusztrálná teszi”. Jaroslav Hutník, a felső-gömöri város polgármestere hasonlattal élve elmondta: „egyre félelmetesebb méreteket öltő probléma- halmazt görgetünk magunk előtt, mely bármely pillanatban ránk szakadhat, a földbe döngölhet bennünket. Azzal, hogy szemet hunyunk fölötte, magunknak ártunk.” Zuzana Kusá, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Szociológiai Intézetének munkatársa szerint a levél arról tanúskodik, hogy .jelentős lemaradásunk van a regionális oktatásügy és a felkészítő intézmények, a szociális terepmunka, valamint a foglalkoztatottságot előremozdító programok finanszírozása terén”. Ctibor Košťál, az SGI-Inštitút pre dobre spravovanú spoloč- . nosť intézet igazgatója azonosul a tanítónőknek az oktatásügy hiányosságait feltáró bírálatával, ugyanakkor rámutat arra: a sztereotípiák felállítá(Somogyi Tibor felvétele sára általában a legkiszolgáltatottabb réteg, a gyerekek fizetnek rá. Az oktatásügyi tárca egyelőre nem reagált a tanítónők nyílt levelére. Rasszista az, aki... A közel húszéves pedagógiai praxissal rendelkező Eleonóra Liptákovát őszintén meglepte, milyen reakciókat váltott ki a levele a világháló fórumozói- nak körében; mint írja, nagyra értékeli azt az erkölcsi támogatást, amelyet a kollégáktól, illetve a laikusoktól is kap. „Ugyanakkor mélyen sért, hogy egyesek rasszistának neveznek csak azért, mert nevén nevezzük a problémát - teszi közzé a huszonhat éves Erika Polgáriová. - Szerintem rasszista az, aki igyekezetünk mögött fajgyűlöletet lát...” A két tanítónő úgy véli: a szociálisan hátrányos környezetből érkező tanulók növekvő létszáma új szemléletet, hozzáállást követel, ugyanakkor elengedhetetlen az iskolára felkészítő évfolyam kötelezővé tétele. Ugyancsak megszívlelendő a levélnek az a része, amelyben rámutatnak: a szociális és iskolarendszer félelmetes következetességgel egy olyan generáció kinevelésén munkálkodik, amelynek munkaerő-piaci lehetőségei gyakorlatilag egyenlők a nullával. ,,A szegénység a munkanélküliség egyenes folyománya - írják. - Az iskolázatlan ember napjainkban már nem jut munkához, ám bárminemű végzettségre csak az tehet szert, akinek az érdekében áll. A jelenlegi szociális rendszer motivációromboló hatású - és ezzel az ördögi kör be is zárul.. Nyűt levelet intézett Dušan Čaplovič oktatásügyi miniszterhez a dobsinai (Dobšiná) alapiskola két pedagógusa, amelyben közel tíz oldalon ecsetelik a többségében roma családokból származó, hátrányos helyzetű gyerekek oktatása és nevelése terén szerzett keserű tapasztalataikat. A világhálón is közzétett levél - élénk Kudarcra ítélt nemzedék A három kisgólya még nem volt elég fejlett A közelben lakók figyeltek fel rá, hogy baj van A hőségben a gólyafiókák is elpusztultak VRABEC AAÁR1A Feketekelecsény (Čierne Kľačany). Három gólyafióka pusztult el szombaton az Aranyosmarót melleti községben. Az ornitológus szerint nagyon későn, csak májusban keltek ki, és még nem volt elég tollazatuk, ami megvédte volna őket a nagy hőségtől. Arra, hogy a fészekben valami nincs rendben, a közelben lakók figyeltek fel, mert a fiókák nem várták felállva az ele- séggel érkező szüleiket.,Amint értesítettek, létrán másztam fel, hogy megnézzem, mi a gond, de már egyik fióka sem élt. A szülők ösztönösen még egy-két hétig hordani fogják az élelmet, aztán abbahagyják” - mondta Ľudovít Chládek ornitológus. A szóban forgó fészeknek minden évben van lakója, de már tavaly sem repültek ki belőle fiókák. Akkor rögtön a tojásrakás után valaki lelőtte az egyik gólyát, és mivel egy nem volt nem képes kikölteni a tojásokat, a fiókák elpusztultak. Idén a hím még áprilisban kilökött négy tojást a fészekből, mert azokat a párja még mással rakta. A három közös fiókáról már együtt gondoskodtak, de ezek most elpusztultak. „Idén több tojást nem raknak a gólyák, és az is kérdéses, jövőre visszajönnek-e ide, mert az egész Zsitva mentén kevés a gólya. Tavalyelőtt 11 pár fészkelt a régióban és 21 fiókát nevelt fel, tavaly 21 fészekből 60 fióka repült ki, idén 17 fészekben egyelőre 37 fióka él” - tudtuk meg az ornitológustól. Egész Szlovákiában évente összesen 1000-1300 gólyapár fészkel, a legtöbb Gömörben és a keleti régióban. A szigorúan védett madár eszmei értéke 1700 euró. társadalmi vitát kiváltva - önálló életre kelt. LŐR1NCZ ADRIÁN Dobsina kapcsán mindössze annyit jegyeznék meg, hogy Gömör északi részén található, és ötezer lakosának nem egész tíz százaléka vallja magát romának, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. A város honlapját böngészve kitűnik: a szociális szolgáltatások tervezése során a város vezetése komoly tényezőként számol a helyi lakosság több mint 33 százalékát kitevő cigánysággal; helyzetüket a fejlesztési terv 2.2.2-es számú, „Beilleszkedni képtelen lakosok” című fejezete tárgyalja. A helyi alapiskola két pedagógusa, Eleonóra Liptáková és Monika Polgáriová által szignált nyílt levéből meg csak annyit: bár rásüthető, hogy szerzői faji gyűlöletkeltés céljával fogalmazták meg, sokkal inkább problémafeltáró volta miatt tarthat számot érdeklődésre. Bárhogy is: országszerte, így Dél-Szlovákiá- ban is tapasztalható, évtizedek óta megoldatlan jelenségre hívja fel a figyelmet, amelynek lényege nagyjából annyi: a szociálisan hátrányos helyzetű, beilleszkedni képtelen családokból érkező gyerekek már az alapiskolában csődöt mondanak, és ez egész életüket végigkíséri. Idén jóval kevesebben öltöztek jelmezbe a Szenei karneválon. A résztvevők szerint ez egyrészt a rendkívüli meleggel magyarázható. A jó hangulatú rendezvényről nem hiányozhattak a törpék, a kis kertészek, a Flinstone család, a királyok és királylányok, a papok, a szerzetesek, a kedves nővérek, a vámpírok, de felvonult egy temetési menet is. Szencen 2009-ben rekord született, 3356 álarcos vonult fel. (B. Juhos Melinda felvétele) „Tisztelt Miniszter úr” - írja a két tanítónő -, e levéllel arra a tehetetlenségre szeretnénk felhívni a figyelmet, amellyel munkánk során nap mint nap találkozunk. Tekintse a »vadkeleti« tanítók egyszerű vallomásának, amelyet annak kapcsán vetettünk papírra, hogy türelmünk képzeletbeli pohara túlcsordult. Képtelenek vagyunk az emóciók nélküli, tárgyilagos megfogalmazásra; levelünk a szlováldai iskolarendszerben uralkodó tarthatatlan állapotokra és a szociális rendszer működésképtelenségére, igazságtalanságaira mutat rá, bízva abban, hogy új megvilágításba helyezi a tanítók munkáját, helyzetét is.” Nem csoda, vélik a tanítók, hogy a társadalom perifériáján élő családokból származó gye
