Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-04 / 154. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Kincses-hangverseny Komárom. Ma 18 órától Kincses Veronika Kossuth- és Liszt-díjas operaénekesnő, valamint Teleki Miklós Liszt-díjas orgonaművész lép fel a komáromi református templomban. Kincses Veronika pályája során számtalan szopránszerepet énekelt a világ operaházaiban. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán alapítója volt az ének tanszéknek, ahol tan­székvezetőként is dolgozott. Teleki Miklós orgonaművész 1995-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Még egyetemistaként elnyerte a Liszt Ferenc Orgonaverseny kü- löndíját, majd nagy sikerrel koncertezett szerte Európában, valamint az USA-ban. Jelenleg a Székesfehérvári Zeneiskola és Zenei Szakiskola orgonatanára, (k) Elhunyt Gruber Hugó Budapest. Hetvennégy éves korában elhunyt Gruber Hugó színművész. Az elsők között végezte el a bábszí­nészképző tanfolyamot, majd az Állami Bábszínház, később pedig a Budapest Bábszínház vezető művésze volt. A nagy- közönség elsősorban szink­ronalakításairól ismerheti őt, számtalan karakternek köl­csönözte hangját. (MTI) Gazdag programkínálat az önismeret jegyében Ismét nyári egyetem Jászón AJÁNLÓ Minden szekcióban vannak kiemelkedő alkotások Karlovy Vary filmes seregszemléjén Emerenc mélységes csendje Kemény film Thomas Vinterberg friss alkotása, a Vadászat (Képarchívum) Jászó. Festői környezet és gazdag műsor várja az érdeklő­dőket a XV. Jászói Nyári Egye­temen, a Csemadok szervezé­sében. A művelődési tábor'júli- us 10-16. között zajlik a szokott helyen, a Szepsihez közeli Jászó autókempingjében. A tábor idén is az anyanyelvi művelődést, a nemzeti önisme­ret fejlesztését, a közösségszer­vezés gyakorlatának elsajátítá­sát, a hagyományőrzést és a csa­ládi jellegű programokat helye­zi előtérbe. „Azt a réteget pró­báljuk megszólítani, amely be tudja fogadni az igényes iro­dalmi, történelmi, társadalom- tudományi, sport- és zenei érté­keket is”- tájékoztatott Zborai Imre főszervező. A programból szemezgetve: előadást hallgatnak az érdeklő­dők a Magyar Művészeti Aka­démia tevékenységéről, költők­ről és csillagokról, korunk ma­gyar építészetéről, Makovecz Imre munkásságáról, a kettős állampolgárság nehézségeiről, a magyar képzőművészet jele­néről, a fiatalok jövőképéről, a magyar kultúra helyzetéről, Eu­rópa gazdasági helyzetéről, a magyar iskolaügy változásairól és terveiről, a rozgonyi csatáról és következményeiről, I. Károly király Kassa melletti győzelmé­ről, Kassa történelmi szerepé­nek növekedéséről, és ennek hatásáról a Bódva völgyére. Az előadók között lesz Dévényi Sándor és Túri Attila építész, Czakó Gábor Csaba író, publi­cista Szemadám Györgyi kép­zőművész, Gál Sándor író, köl­tő, Zombori Ottó csillagász, Gazda István tudománytörté­nész, Bogár László közgazdász, Lomnici Zoltán alkotmányjo­gász és PomogátsBéla közíró. A táborlakók megtekinthetik Az ember tragédiája című ma­gyar rajzfilmet, valamint két rövidfilmet a szepsi Regfilm Kft. műhelyéből, találkozhat­nak továbbá Vujity Tvrtko ri­porterrel, aki pokoli és angyali történeteit meséli el filmrészle­tekkel tarkítva. Már hagyomány a versének­lők fóruma is, ahol fellép a Zseb verséneklő együttes és a szepsi Gate zenekar. Vasárnap délelőtt ünnepi szentmise lesz a jászóvá­ri Premontrei Apátság Kereszte­lő Szent János-templomában, délután pedig Jászó Napja zaj­lik, szórakoztató műsorokkal. A teljes program itt található: csemadok.sk, szepsi.sk. (k) Kelet-Európa országai­nak filmgyártását tekint­ve 2012 a lengyel film éve Karlovy Varyban. Tíz alkotással ugyanis ők büszkélkedhetnek a filmfesztiválon, utána következnek a csehek ki­lenccel, négy filmet hoz­tak a magyarok, hármat- hármat a románok és a bolgárok, négy (csehek­kel forgatott) koproduk­ciót a szlovákok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Telt ház előtt vetítették Sza­bó István legfrissebb opusát, Az ajtót. Emerenc és Magda, vagy­is az erdélyi múltját őrző, ener­gikus házvezetőnő és a szelíd természetű, debreceni írónő története mélységes csendet teremtve elevenedett meg a fesztiválpalota 1450 férőhelyes mozijában. Azoknak, akiknek nem jutott jegy, egyetlen lehe­tőségük maradt: a földön, vagyis a szőnyegen ülve végig­nézni a filmet. Emerenc maga­tartása, makacssága, jószívű­sége láttán a közönség több­ször is beletapsolt a történé­sekbe, igazolását adva Szabó István felvezető szavainak, hogy a film mindig a jól megvá­lasztott arcoknál, a színészek­nél kezdődik. Helen Mirren pedig hangsúlyozta: csupa re­mek magyar színésszel dol­gozhatott a filmben, akik ha Nyugaton születtek volna, már a fél világ ismerné őket. Epetjes Károly, Szirtes Ági, Börcsök Enikő, Nagy Mari, Tóth Ildikó, Andorai Péter, Pindroch Csaba és Koncz Gábor kapott pár mondatos szerepet a filmben. Szabó Istvánt élő klasszikus­ként tisztelik Karlovy Varyban. Tavaly a nemzetközi zsűri el­nöke volt, az elmúlt napokban a fesztivál legkiemelkedőbb rendezője. Michelangelo An­tonioni és Jean-Pierre Melville alkotásainak retrospektív válo­gatása ugyancsak kiemelkedő programja a mostani sereg­szemlének. „Ha semmi dolgom Pozsony. Hogyan változott a város a múlt század első évtize­deiben, illetve első felétől, ezt mutatja be a városi múzeum Pozsonyi motívumok című kiál­lítása, mely az Óvárosháza fel­újított kiállítótermeiben szep­tember 30-áig látható. A múzeum gyűjteményéből olyan képzőművészeti és ipar- művészeti alkotásokat válogat­tak össze, amelyek a változó városból eltűnt motívumokat ábrázolják. A kiállításnak fő­ként muzeológiai hozadékát kell nézni. Az intézmény hosszú évek feltáró- és gyűjtő­munkájával alapozta meg ezt a műtárgykollekciót, mely a vá­rosképet képzőművészeti eljá­nincs, akkor nézelődöm - nyi­latkozta sok évvel ezelőtt az olasz mester. - A nézésnek is megvan a maga technikája, sőt többféle technikája létezik. Ezek közül csak az egyik az enyém.” És ezzel a sajátos lá­tásmóddal készítette el azt a tíz dokumentumfilmjét (Pier Francesco Orsini szobrairól, Kínáról, Indiáról, Szicíliáról, Lisca Bianca szigetéről), ame­lyet Melville tíz, immár legen­dás játékfilmje (köztük A zsa­ru, az Ámyékhadsereg, A sza­muráj, Az áruló, a Vásott köly­kök) mellett láthatnak a hatva­nas évek francia új hullámáról koruknál fogva is lemaradt, de mára már megszállott mozira­jongók. Elsőfilmes rendezőként tette le a névjegyét a japán Tacuja Jamamoto, aki Kamihate Sho- ten című munkájával máris ki­emelkedik a versenyfilmek me­zőnyéből. Szépen lehangoló vagy inkább lehangolóan szép alkotás: egy világvégi halászfa­lu boltosnője akaratán kívül vá­lik az öngyilkosság útját válasz­tó, messziről érkező idegenek utolsó óráinak részesévé. Van, akit képes megmenteni, vissza­rángatni az életbe, mások meg- győzhetetlenek, és a tengerbe vetik magukat egy magas szik­rásokkal dokumentáló alkotá­sokból áll. E kiállítás pedig első alkalommal mutatja be ennek a munkának az eredményét: nagyrészt városképeket ábrá­zoló festmények, akvarellek, rézkarcok, rajzok révén, to­vábbá olyan iparművészeti eszközök segítségével, ame­lyeken Szintén megtalálhatók pozsonyi motívumok, legyenek azok korabeli ezüstdóznik, porcelánpoharak, -tányérok vagy üvegkelyhek. A felfedezés szándékával kell megnézni ezt a kiállítást, hogy lássuk, amit az idő múlásával és az átalakító-korszerűsítő épít­kezésekkel elveszítettünk. Nosztalgiával tekinthetünk rá, ha korábban láthattuk ezeket a városképeket eredetiben a va­láról. A boltosnő élete sem csu­pa napfény. Magányosan éli az életét. Bátyjával meglehetősen laza a kapcsolata. A helybélie­ket sem igazán engedi közel magához, inkább ő tartja rajtuk a szemét, ha megérzi a bajt. Las­san folydogál a történet, de szándékosan lassan, hogy jó mély gyökereket eresszen a né­ző lelkében. Ütós az idén a függetlenek csapata. A holland Rolf van Eijk Bent címmel egy javító-nevelő­intézetben forgatott felkavaró lélektani drámát. Isabel az apja miatt hagyta el a családját, ám hogy pontosan miért, az a vász­non nem derül ki. A múlt törté­néseinél sokkal fontosabb a lány jelene: lesz-e vajon ele­gendő lelki ereje a rácsok mö­götti kemény világ túléléséhez, és mennyit formálnak rajta a benti konfliktusok? Ki segít többet neki? Az intézet pszicho­lógusa, az edzője, vagy kintről az édesanyja? Ugyancsak elsőfilmes a hongkongi Gilitte Pik Chi Le­ung, aki rövidebb lélegzetű munkáival már megjárta Pá­rizs, Tokió, Berlin és Szöul me- legfilm-fesztiválját. Ugyanezt a témát boncolgatja a Ne szeressl-ben is. Egy fiú és egy lány, akik mindketten a saját lóságban. De ha nem láttuk, ak­kor is át tudjuk érezni azt a letűnt hangulatot, amely a vá­rost jellemezte. Néhány városrészlettel, kép­témával próbáljuk felkelteni a kíváncsiságot, mert tényleg ér­demes betérni erre a kiállításra, s elkalandozni a letűnt, régi Po­zsonyban. Képet kapunk arról, hogyan nézett ki a Váralja utca 1956-ban, hogyan működött itt a ,jéggyár” 1953-ban, milyen sétányai voltak a Hegyi parknak 85/86-ban. Milyen látványt nyújtott a dunai kikötő az Öreg híddal 1943-ban, a mai Szabad­ság tér 1951-ben, vagy 1929-ben az a zsinagóga, amelynek makettjét éppen az idei a nyárra építtették fel. Ma már azokat a kapukat sem lát­nemükhöz vonzódnak, közös lakásban, jó barátságban jár­ják a maguk útját. A fiú anyja még reménykedik, hogy több közük is lesz egymáshoz, ők maguk azonban tudják: vágya­iknak nincs közös nevezője, legfeljebb megosztják egymás­sal mindennapi örömeiket, amelyeket egymás közelében, egymástól mégis oly távol él­nek meg. Cannes-ból jött Karlovy Va- ryba, a Horizont szekcióba Thomas Vinterberg friss alko­tása, a Vadászat, amely ugyan­olyan megrázó családi dráma, mint a negyvenkét éves, világ- viszonylatban is kiemelkedő tehetségű dán rendező 1998-as Születésnap című filmje. Ott az apa a főbűnös, aki egykor meg­erőszakolta saját fiát, itt egy óvó bácsiként dolgozó tisztes­séges apára esik a pedofüia gyanúja. Mads Mikkelsen ala­kítja a negyvenéves, elvált, új életet kezdett férfit, akinek nemcsak az egész falu, hanem kamaszfia előtt is bizonyítania kell ártatlanságát. Közben megverik és megalázzák, kikö­zösítik és eltaszítják. Kemény film Vinterberg alkotása. Dra- maturgiailag minden a helyén van benne, ezért tud olyan ir­tózatosan fájni. juk a Mihály-kapu utcában, amelyeket 58-ban vagy 65-ben a festők még nagy csodálattal örökítettek meg. Húsvéth Béla ecsetje nyomán elevenedik meg a látogató előtt egyebek közt a mai Hviezdoslav tér 1938-as látványa, a Mirbach-palotához vezető patinás utca, vagy a Du- na-parti ősz 1940-ből. S hogy milyen látványt nyújtott 1945 telének éjszakáján a Duna felett emelkedő vár, azt Marx Béla vászna hozza vissza a múltból. De nemcsak az ecset művészeit, a csipkeverőket is megihlette a város. A múlt megismerése vé­gett, és azért is érdemes kihasz­nálni az alkalmat a tárlat meg­tekintésére, mivel több kiállí­tott mű ezúttal kerül először nagyközönség elé. Pillanatkép a tavalyi táborból (Képarchívum) A Pozsonyi Városi Múzeum kiállításán a város ma már nem látható arcával találkozhat a közönség Pozsonyi motívumok a múlt század elejéről TALLÓSl BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents