Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-31 / 176. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 31. Sport - londoni olimpia 13 ^ |j| Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Londonból Vasárnap este megszületett a magyar küldöttség első londoni aranya, a magyar férfi kardvívás 13. egyéni olimpiai bajnoki címe Szilágyit ezen a napon semmi nem zökkenthette ki „Ma olyan napot fogtam ki, hogy bárki szembejö­hetett volna” - nyilatkoz­ta boldogan Szilágyi Áron, a magyar csapat első londoni olimpiai bajnoka. A 22 éves kard- vívó fantasztikus vívás­sal menetelt az arany­éremig, a döntőben az olasz Diego Occhiuzzit győzte le. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Az eredmények alapján a magyar versenyző a ne­gyeddöntőben vív­ta a legszorosabb meccset - a 32 között a malajziai Ju Peng Ke- ant nagyon simán, 15:l-re, a következő fordulóban a címvé­dő kínai Csungot 15:10-re ver­te, a nyolc között azonban a német Hartung 13:8-ról egyen­lített ellene, ám Szilágyi végül tudott újítani, s 15:13-ra nyert. Az elődöntőben az orosz Koval- jovot 15:7-re verte, a döntőben Occhiuzzi ellen pedig oktatott. Végig a topon „Nagyon nehéz nap volt, ezt az eredmények talán nem is mutatják, folyamatosan a topon kellett lennem. Ahogy egy picit elkalandozott a figyelmem, például a negyeddöntőben, rögtön megbosszulták az ellen­feleim. De sikerült végig fóku­szálnom, mindig csak a követ­kező találattal vagy a szünetek­ben a következő meccsel foglal­koztam - mondta a verseny után az újdonsült olimpiai baj­nok, aki a finálét úgy keztde, hogy 7:0-ra és 8:l-re vezetett, s végül 15:8-ra győzött. - Csak akkor gondoltam először a győ­zelemre, amikor 8:1 volt az ál­lás a döntőben. Nagyon jól érez­tem magam, minden összejött. De a meccs második fele hihe­tetlenül nehéz volt, magammal is harcolnom kellett, hogy ne bízzam el magam, ne engedjek ki.” Konok, motivált, koncentrált Hogy Szilágyi milyen össze­szedetten és koncentráltan ment végig az aranyéremig ve­zető úton, azt jól példázta az elődöntőt követő viselkedése. Higgadtan ünnepelt, mint aki tudja, hogy még vár rá egy fel­adat. Occhiuzzi ezzel szemben már a győztes elődöntő után úgy esett térdre örömében, mintha olimpiai bajnokságot nyert volna - aki így örül annak, hogy döntőbe jutott, egy óra múlva már általában nehezen tudja újra felpörgetni magát. Szilágyi egész nap tudott összpontosítani, ennek kö­szönhetően ért fel a csúcsra, s lett a nagy elődök, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Szabó Bence követője. Az 1992-ben Barcelonában aranyérmes Sza­bó a helyszínen szurkolta végig Szilágyi diadalmenetét. ,A já­tékok előtt azt kívántam neki, hogy ő is élhesse át azt az érzést, amikor egy olimpián az ő tiszte­letére játsszák a Himnuszt - mondta a sajtónak Barcelona bajnoka. - Nagyon bíztam Áron jó eredményében. Profi módon, konokul készült, láttam, hogy elég motivált és jó értelemben véve individualista.” Csapattársak nélkül Pedig Szilágyi nem győzte hangsúlyozni, mennyire hiá­nyoznak neki a csapattársai. A magyar férfi kardcsapat ugyan­is - első ízben az olimpiák tör­ténete során - nem jutott ki Londonba. Szilágyi így azzal a teherrel utazott ki az olimpiá­ra, hogy a legmagasabban jegyzett magyar vívóként (a vi­lágranglistán az 5. helyen áll) tőle várják a sportág megmen­tését. „Ez nem így megy, egy fecske nem csinál nyarat, én egymagám nem mentem meg a magyar vívást. Erre vannak sokkal megfelelőbb emberek a vezetésben. Az én feladatom az, hogy ha négy év múlva is lesz férfi kardcsapatverseny az olimpián, akkor biztosítsam ott a csapat helyét, hiszen most is nagyon hiányoznak a csapat­társaim. Ha Rióban lesz csa­patverseny, ott leszünk” - je­lentette ki eltökélten Szilágyi. Lélekben is erősen Az olimpiára is eltökélten érkezett, nem félt kimondani, hogy éremért jött. „Másfél éve dolgoztunk együtt Kárpáti Ró­bert és Faludi Viktória sport-lé- lektanászokkal - ez az ő szakki­fejezésük! - azon, hogy ezen a napon nyugodtan álljak fel a pástra, csak az ellenfeleimre koncentráljak, biztos legyek magamban, ne borítson ki az ellenfeleim viselkedése, a zsűri döntései, vagy az, ha nem várt találatokat kapok. Ez is nagyon nagy mértékben befolyásolta az asszók kimenetelét” - árulta el Szilágyi, akit elméletben is érdekel a pszichológia. Jelen­leg az ELTE nemzetközi tanul­mányok szakára jár, de most felvételt nyert a Károli Gáspár Református Egyetem pszicho­lógia szakára is. „Még nem tu­dom, hogy a sportpszichológia fog-e érdekelni, vagy a pszicho­lógia más területe. Először is szeretném elkezdeni az egye­temet - nevetett a fiatal ma­gyar vívó. - Biztosan nagyon nehéz lesz összehangolni a ví­vással és a másik egyetemem­mel, de bízom benne, hogy sike­rülni fog.” „Áron, kelj fel!” Szilágyi egész nap rendkívül magabiztosnak tűnt. „Sok min­dent éreztem belül, de természe­tesen azt akartam mutatni, hogy az égvilágon semmi nem tud ma engem kizökkenteni” - mondta Szilágyi, akit tényleg semmi nem hozott ki a sodrából., A tele­fonomra szeretek ébredni, de most nem így történt. Bodnár József masszőr bekopogott, és beüvöltött: Áron, kelj fel! Úgy­hogy nem indult tökéletesen a reggel - jegyezte meg moso­lyogva Szilágyi. - Viszont nem vagyok a babonák rabja, hiszen egy ilyen versenyen rengeteg dolog közbejöhet. Az ember me­legítene, de már elviszik kont­rollra, aztán téved a zsűri, s tud­nám sorolni a végtelenségig. Bármi történhet, de nem szabad, hogy megzavarjon.” „Hiszem, hogy figyel” A magyarok új kedvencét ezen az olimpián már biztosan nem zavarja meg semmi, fel­szabadultan szurkolhat a többi­eknek, augusztus 2-án pedig elégedetten utazhat haza, hogy végre találkozzon szeretteivel, barátaival. „Mindenkinek kö­szönöm, aki mellettem állt, és hitt bennem - mondta az olim­piai bajnok, akinek rengetegen gratuláltak. - Annyi SMS-t kap­tam, mint eddig egész életem­ben összesen, nehéz lesz átrág­nom magam rajtuk, de ez most a legnagyobb problémám! ” Szilágyi a győzelmet négy éve elhunyt nevelőedzőjének, Gerevich Györgynek ajánlotta: „Gerevich Aladár fia, Gerevich György volt a nevelőedzőm, mentorom, apám helyett apám, ő látta meg bennem a tehetséget. Négy éve már nincs velünk, 2008-ban tragikusan elhunyt, de hiszem, hogy fém­ről figyel, és büszke rám. Ami­kor a döntő után égbe mutat­tam, az neki szólt.” (bt) Szilágyi Áron A 22 éves kardvívó már az olimpia második napján megszerezte a magyar csapat első aranyérmét (Pekingben 13-at kellett ehhez aludni). Ráadásul a nap utolsó próbáját is kiállta: arcizma se nagyon rezdült, amikor meghallotta a Himnusz B verzióját - a londoni filharmonikusok ugyanis egy kissé megújították az Erkel alkotta dalla­mot és ritmust. A szer­vezők ígéretet tettek a „mű" lecserélésére. A VESZTES A spanyol fociválogatott Juan Mata rekordot dönthet (a BL és az Eb után olimpiát nyerhet), Iker Muniain villoghat (az Eb-keretbe nem került be), a spanyolok újfent tarolhatnak - hangzottak az olimpiai férfi focitorna előtti jós­lások. Ehhez képest a spanyolok kikaptak Japántól (0:1) és Hondu- rastól is (0:1), és már biztosan búcsúznak a csoportmeccsek után. A LÚZER Hamadou Djibo Issaka A brit sajtóban csak „evező lajtárnak" nevezett nigeri sportoló nagy üdvrivalgás közepette ért be a célba az egypárevezősök 2000 mé­teres távján - óriási lemaradással. A 35 éves úszót májusban kérte meg hazája szövetsége, hogy a kapott szabadkártyák miatt váltson sportágat. „Jól ment! Átjutottam a célvonalon" - értékelt Issaka. a nap mondása: „Hollandiának és Kazahsztánnak már aranya van, érme pedig már Üzbegisztánnak is. Üz-be-gisz-tán! És mi? Az abszolút olimpiai nulla! A Bild napilap értékelése a játékokok első 2 napjáról, amikor nem született német érem. Repülhet a sisak, megvan a győzelen

Next

/
Thumbnails
Contents