Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-28 / 174. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. JULIUS 28. RIPORT Jósé Cejudo „Güejarefio" nem volt formában (A szerző felvételei) Az öszvérnek nem szóltak, hogy ez a bevonulási ceremónia, ezért ő rutinosan végigtrágyázta az arénát Turistacsalogató valaki Nagyin a g y a r , Lontó vagy Bodrogszer- dahely focipályáján ledöfine egy bikát egy bazi nagy karddal, nem úszná meg a rendőrségi eljárást állatkínzás gyanújával. Ha ugyanezt Spanyol- országban teszi, az újságok címlapjára kerülhet, és a véres játék után emberek tucatjai állnak sorba, hogy fényképezkedjenek vele. Spanyolországban két program nem maradhat el vasárnap, a mise és a bikaviadal. A Malagához közeli „fehér falu”, Mijas bikaviadal-arénája, a plaza de toros is a helyi templom tő- szomszédságába épült. Építészeti szempontból nem nevezhető tipikusnak, az ovális küzdőteret nem veszi körbe a lelátó, csak a két rövidebb részéhez tapad, felülné- zetből hajót formázva. A közeli parkolóban hoszteszlányok várják az utazási irodák által tömegével ideszállított turistákat, hogy a viadal helyszínére kísérjék őket, szuvenírboltok, képeslap-, fánk- és üdítőárusok sorfala között. A kapu előtt mentő parkol, arra az esetre, ha a bika nyerne, a hátsó kijárathoz vezető szűk utcába pedig - miközben egy semmilyen idegen nyelvet nem beszélő, ám nagyon kedves, fogadan bácsika két vödörből a bolti ár többszöröséért sört és ásványvizet kínál a bevezető flamenco show-t néző tíkkadt turistáknak - szemérmesen odatolat egy hűtőkocsi, és kiszáll belőle egy fehér gumicsizmát és kötényt viselő férfi. Na ja, mit tetszettek gondolni, hogy majd elássák a bikát? A viadalon leszúrt állatot, miután a mulillerok, szarvára akasztott lánccal öszvérfogatukkal kivontatják az arénából, az arenerosok pedig gereblyeszerű szerszámaikkal elsimítják a homokot a következő matador csapata, cuadrillája számára, a kíváncsi szemek elől elzárt hátsó traktusban rutinosan bontják elemeire a henteslegények, hogy aztán a jobb szállodák és éttermek édapján köszönjön vissza aranyáron, de legalábbis az EU-kompatibilis marhatenyészetekben áramütés útján kimúlt fajtársainál lényegesen drágábban. De ne szaladjunk ennyire előre. Ha azt mondom, bikaviadal, az emberek többsége rögtön Spanyolországra gondol. A spanyolok ember és állat küzdelmét gyarmataikra is átvitték, így Mexikóban és Dél-Amerikában is válthatunk rá jegyet, ha éppen arra járunk. Európában pedig Spanyolországon kívül Portugáliában és Franciaországban hódolnak ennek a sportnakf?), Franciaországban közel hetven aréna van, igaz, nem mindegyik működik. Egy 2006-os közvélemény-kutatásban a spanyolok 72 százaléka állította, hogy nem érdekli őt a bikaviadal. 26,7 százalék viszont - a lakosság negyede - inkább vagy nagyon érdeklődik a véres látványosság iránt, melynek támogatottsága Spanyolországban sem egyértelmű, bizonyos tartományokban be is van tiltva, igaz, ezekből van kevesebb. E szűkre szabott terjedelemben nincs mód moralizálásra, a szeiző nem vállalkozhat a bikaviadal lét- jogosultságának eldöntésére - s ha vállalkozna is, a spanyolokat nem hiszi, hogy érdekelné -, még ha énje állatvédő része borzong is a gondolattól, hogy egy bikát karddal döfködnek, miközben a közönség fehér keszkenőkkel integet, de hát a taglózás se sokkal jobb... Ernest Hemingway, a bikaviadalok lelkes híve írta, hogy egyik állat sem hal meg olyan méltóságteljesen, mint a bika az arénában, a trombita hangja mellett. Ezt komolyabb előtanulmányok nélkül, egy viadalt látva is megerősíthetjük. A szerzőnek a július 8-ai bikaviadalra sikerült jegyet váltania, Jósé Cejudo „Güejareúo”, Ismael Cuevas és Jósé Angel Fuentes „fellépésére”. A bikák nevét nem tüntették fel a plakáton..., de a viadaloknak - bár ez cseppet sem látványos, és vélhetően csak egy nagyon szűk szakmai réteget érdekel - nagyon komoly adminisztrációs háttere van, mely nemcsak a matadoroknak, hanem a tenyésztőknek is fontos, akik tetemes hasznot húznak a viadalokból. De nem kell megélhetési gondoktól tartania a látványos ruházatot készítő szabóknak sem, mivel ezek elég gyorsan amortizálódnak. A Güejareftónak nem ment, bár ő volt a legidősebb a három matador közül. Banderillerói - a bika hátába szó szerinti fordításban „kis zászlókat”, vérveszteséget okozó, horgas, acél végű pálcákat szúró segédei - sem voltak a helyzet magaslatán, a banderillák fele kiesett a bikából. Bár előző nap Granadában ő volt a sztár, most csak negyedszeri próbálkozásra sikerült ledöfnie ellenfelét. Csak a turisták tapsoltak. Másnap a szakportálokon ott virított: a közönség silencióval, csenddel jutalmazta a teljesítményt. Ismael Cuevas korán megtanulta, hogy matadornak lenni veszélyesebb, mint mondjuk Linuxrendszergazdának, pályája elején, 2007-ben, ágyékon döfte őt a bika. Azonban horrorisztikus sérülése sem tántorította őt el a szakmától, és a nap leglátványosabb fellépését produkálta. Cuevas balett-táncosként spiccre emelkedve tipegett a bika előtt, letérdelve csalogatta. „Gyere, jó bika!” - buzdította, persze, a bika enélkül is rohamozott, Cuevas meg csak táncolt, táncolt, majd, kivárva a megfelelő pillanatot, döfött, egyeden szúrással „padlóra” küldve ellenfelét. A nézőtéren fehér keszkenők lobogtak. A puntillerónak nevezett közreműködő az elnök utasítására levágta a bika két fülét és farkát, melyet a matador jutalmul megkapott. Harmadikként Jósé Angel Fuentes lépett pályára. A bikaölő siheder a hölgyközönségre is nagy hatással volt. Milyen fiatal! - nézett össze két ír turistalány az előttem levő sorban. Nos, valóban, Jósé Angel még csak 18 esztendős, tavaly kezdte a pályát, de ez egyáltalán nem látszott a teljesítményén. Cuevasnál kevesebb látványelemmel dolgozott, de azt egyértelműen megmutatta, „ki az úr a háznál”, muletáját (ama bizonyos vörös posztót) többször is áthúzta a bika felett, amit a feltüzelt közönség őrjöngő ovációval jutalmazott, majd egy határozott döféssel az örök legelőkre küldte ellenfelét. Jósé Cejudo csendben távozott, Cuevast és Fuentest viszont a vállukon vitték ki az emberek az arénából, kint pedig kézről kézre adták őket. Az ifjú matador még nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, Cuevas viszont rutinosan pózolt rajongóival, legyenek azok szénné varrt szilikoncicák, potrohos német turisták vagy mosolygó japán nyugdíjasok. Villogtak a mobiltelefonok és a kiskompaktok. Jó lesz Facebook-profilképnek... Kocur László W Hemingway szerint egyik állat sem hal meg olyan méltóságteljesen, minta bika az arénában. A mijasi arénában az ovális küzdőteret nem veszi körbe a lelátó, csak a két rövidebb részéhez tapad, felülnézetből hajót formázva
