Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-28 / 174. szám, szombat
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 28. Az alkotmány nem védi a tolvajokat, a korruptakat akkor sem, ha képviselői mandátumuk van Parlamenti hazudozók Röviddel azután, hogy a parlament egyhangúlag jóváhagyta az alkotmány módosítását, mely alapján már nem kell a kollégák beleegyezése ahhoz, hogy egy képviselő ellen eljárás induljon, a politikusok nyilatkozatversenyt rendeztek. Hazudoztakés azzal tömték a médiát, hogy most már nem lesz mentelmijoguk, ezzel biztosították az egyenlőséget az egyszerű emberek és a képviselők között. JURAJ HRABK0 Pavol Paška házelnök azt állítja, hogy „megszüntették” a képviselők büntetőjogi mentelmijogát, de ugyanezt mondja elődje, Pavol Hrušovský is. Bugár Béla szerint „a polgár első ízben egyenrangú a parlamenti képviselővel”, Igor Matovič ráadásul „89 novembere üzenetének” beteljesüléséről beszél. Tárgyilagosan azonban mindez hülyeség. A képviselők semmi mást nem tettek, minthogy elébe mentek saját jövőbeni alkotmány- és házszabálymegsértéseiknek. Tehát mindannak, amit eddig tettek, amikor elutasították képviselőtársuk kiadását, meggátolva ezzel a büntetőjogi eljárás elindítását. Olykor még vissza is adták a rendőröknek a nyomozati anyagot, hogy egészítse ki, mert nekik hiányosnak tűnik. Miközben ezt sem az alkotmány, sem a törvény nem engedélyezi. Az alkotmány nem védi a képviselői mandátummal rendelkező gyilkosokat, a tolvajokat, a korruptakat, de a drogkereskedőket sem, hanem egyértelműen meghatározza, hogy a képviselőt csak szavazásaiért és a parlamentben elhangzott kijelentéseiért nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. Más tiltás nem létezik, csupán a politikai káderek és a különböző hatalmi struktúrák gyalázták meg az alkotmányt. Nézzük, hogyan fog kinézni a helyzet az alkotmány módosítása után, vagyis az „egyenjogúsítás” és a büntetőjogi mentelmi jog „eltörlése” után. Ha a rendőrség bűncselekmény elkövetésén kap egy polgárt, cellába ülteti. Ha képviselőt kap el, ki kell kérnie a parlamenttől, s ha elutasítják a kiadatást, azonnal szabadon kell engednie az illetőt. Ha a bíró úgy dönt, hogy a gyanúsított előzetesbe kerül, hogy ne szökhessen meg, vagy ne befolyásolja a tanúkat akár kenőpénzekkel, az egyszerű polgár börtönbe kerül. De ha hasonló okok miatt parlamenti képviselőt akar leültetni, a többi képviselőtől kell ehhez engedélyt kérnie. És ha azok nem egyeznek bele, akkor a képviselőt nem ültetheti börtönbe. Miközben ahhoz, hogy a képviselők ne adják ki kollégájukat, még döntést sem kell hozniuk. Elég, ha nem jönnek össze az ülésre 76-an, és a társuk szabad marad. És ez tényleg nem „egyenlőség” a képviselők és a polgárok között, de a büntetőjogi mentelmi jog megszüntetése sem. Ezért úgy gondolom, hogy akik mégis az előbbieket állítják, azok egyszerű hazudozók. Pontosabban nem egyszerűek, hanem hazudozók képviselői mandátummal. Engem már a japán cári család is fogadott, most pedig II. Erzsébet brit szultánhoz készülök (TASR-felvétel alapján) JEGYZET Sztárköcsögök JUHÁSZ KATALIN Különösebbjós- tehetség nélkül is meg merem kockáztatni: tömegek lesznek kíváncsiak a whiskys rabló kerámiáiból nyílt nagykaposi kiállításra. Olyanok is lesznek közöttük-sőt valószínűsíthetően ők lesznek többen - akik a kötelező iskolai tárlatlátogatások óta először teszik be a lábukat egy kiállításra. Nem tudom, kémek-e belépőt a helyi turisztikai információs központban, de ha igen, akkor a bevételből ősszel megcsináltathatják a tetőt, vagy kiadhatnak egy katalógust, de minimum jó pontokat szerezhetnek a megyénél. Ambrus Attila ugyanis korunk Rózsa Sándora, Robin Hoodja és Fekete Tulipánja egy személyben. Amikor annak idején szurkoltunk neki, nem azért volt szinte már pozitív hős számunkra, mert kirabolta a bankokat, hanem azért, mert túljárt mindenki eszén, belevigyor- gott a hatalom pofájába, és még ezt a whiskys imázst is kitalálta, azaz megcsinálta magát anélkül, hogy elvégezte volna hozzá a marketing-menedzsment szakot. Amikor a hajtóvadászat folyt ellene, úgy követtük a tévében az eseményeket, mintha egy krimit néznénk egy jóképű és dörzsölt fickóval a főszerepben. Aztán tessék, kiderült, hogy a jó magaviseletért tíz év után szabadult Ambrus Attila a dutyiban leérettségizett, lediplomázott kommunikáció szakonO), sőt a kerámiakészítés művészetét is elsajátította. A Nagykaposon látható alkotások természetesen megvásárolhatók. A fotókat nézegetve nem merném megsac- colni, valójában mennyit érhetnek, egyébként is minden műalkotás annyit ér, amennyit valaki hajlandó kifizetni érte. Az azonban látszik, hogy korrekt köcsögök, kulacsok, vázák és egyebek sorakoznak az asztalokon. Hogy az alkotó sokáig elpepecselt egy-egy tárggyal - nyilván volt ideje bőven. A hozzáadott értéket pedig az a huszonegyedik századi urbánus folklór által megteremtett és szimpatikusra színezett „mesefigura” jelenti, akivé a magyar kereskedelmi média hathatós segítségével Ambrus Attila válhatott. És karrierje még nem ért véget, sőt talán most kezdődik igazán, hiszen - müy megható - a börtönben más ember lett, megjavult, és kiművelt fővel lépett ki a kapun. Sőt művész is lett belőle, „akárkiláthassa...” Ha a nagykaposi galériavezetőknek az volt a céljuk hogy a kortárs iparművészetet a társadalom szélesebb rétegeivel is megismertessék, jobbat ki se gondolhattak volna. Mert mi, emberek, nemcsak szurkolni szeretünk a gyengébbnek, hanem igen kíváncsi lények is vagyunk... KOMMENTAR Nem könnyű eset LAKNER ZOLTÁN „Mi sem vagyunk könnyű eset, de úgy látom, ők sem azok” - mondta a magyar miniszterelnök, miután találkozott a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével Budapesten. Sejthető volt, hogy az IMF nem támogatja a pénzügyi szektor további terhelését. Micsoda véletlen, épp Orbán Viktor és a Valutaalap-küldöttség találkozójának napján hozta nyilvánosságra kifogásait az Európai Központi Bank a tranzakciós illeték kapcsán. Viszont az IMF-delegáció és a miniszterelnök egyetértett abban, hogy át kell alakítani a magyarországi közszférát. A Valutaalap gyorsítaná a folyamatot, Orbán Viktor szerint megfelelő tempóban haladunk. A végéről kezdve: igazán nem lehet állítani, hogy a kormány ne nyúlna hozzá a közszférához. Hamarosan tízezrével küldik nyugdíjba a 62 év feletti közszolgákat. Centralizálták az iskolákat és az egészségügyi intézményeket, átalakul az egészségügyi ellátásszervezés. Apad a gyógyszerkassza, növekednek a gyógyszerellátás gyártói és fogyasztói terhei. Az egészségügy piacosítása ellen népszavazást szervező Fidesz privatizáció nélküli piacosítást készít elő, amely aláássa a társadalombiztosítás logikáját. A tandíj ellen szintén népszavazást kezdeményező - és nyerő -Fidesz jóval nagyobb hallgatói terhet vezet be a felsőoktatásban, mint egykor Bokros Lajos. Amit az IMF kifogásol, az aligha a tempó, hiszen elsöprő lendülettel és stílusban folynak az átalakítások. A Valutaalap gondja inkább az lehet, hogy ezekaz átszervezésekhatáso- sabbá és hatékonyabbá teszik a közszférát vagy sem. Ez messze nem csupán a washingtoni szervezet gondja. Hanem azoké a magyar állampolgároké, akiknaponta használják vagy használnák a közszolgáltatásokat, például azért, mert arra nincs pénzük, hogy a piacon vásárolják mega gyógyítást vagy az oktatást. Arra ugyanis se segélyből, se nyugdíjból, se minimálbérből nem futja, sokszor az átlagkeresetből se. A tranzakciós illeték ügyében a miniszterelnök ragaszkodik a magyar állam adókivetési jogához. Holott, az elsődleges probléma talán inkább az, hogy létezik-e egyáltalán az a bevétel, amit a kormány a jegybank és az államkincstár megadóztatásától remél. Az ezzel kapcsolatos számítások nem túl meggyőzőek. A kereskedelmi bankok adóztatása pedig nem annyira elv, inkább mérték kérdése. Osztozzanak a bankok a közterhekben, rendben van. Ám ha nincs nyereségük, akkor nem adnak hitelt a vállalkozásoknak. Nem kell ehhez gazul összeesküdniük, pusztán nem éri meg nekik. Akkor aztán se növekedés, se munkahely, se adócsökkentés, se adósságcsökkentés. A helyzetet jelentősen bonyolítja, hogy Orbán Viktor szerint ma már nem lehet cél a nyugathoz való csadakozás, mert a nyugat hanyatlik. Ebben a narratívában az IMF a hanyatló nyugat egyik kulcsintézménye, amelynek nem is lehetnek megfontolásra érdemes javaslatai. Nem is nagyon érti az ember, miért az IMF készül hitelezni Magyarországot, s nem fordítva. Igaza van a miniszterelnöknek: a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy ez nem könnyű eset. A szerző magyarországi politológus TALLÓZÓ THE ECONOMIST Miközben a magyarországi szélsőjobb fesztelenül parádézik, a zsidók egyre rosszabbul érzik magukat - írta tegnapi kiadásában a The Economist, megállapítva ugyanakkor, hogy Orbán Viktor kormánya erőteljesen és azonnal elítéli az antiszemita incidenseket. A brit gazdasági-politikai folyóirat a háborús bűncselekmények miatt elítélt Csatáry László ügyével kapcsolatos cikkében „egyes vezető személyiségeket” idéz név nélkül, akik közölték, hogy a kommunizmus összeomlása óta nem emlékeznek olyan rossz légkörre, mint amilyen most tapasztalható Magyarországon. A lap ismerteti, hogy egy szélső- jobboldali portál százezer forintot ajánlott információkért olyan zsidó diákokról, akik Csatáry lakása előtt tüntettek, és elérhetőségeik gyorsan ismertté is váltak, fenyegetések és megfélemlítő üzenetek áradatát kiváltva. A hetilap azt is megjegyezte, hogy Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit, akit utcai inzultus ért, Ader János köztársasági elnök személyesen kereste fel otthonában. Egyesek mégis éreznek egyfajta nyugtalanító nosztalgiát a kormánykörökben az önkényuralmi múlt és Horthy Miklós egykori kormányzó iránt. A The Eco- nomistnak Ungváry Krisztián történész azt mondta: a kormány támogatja az összes olyan kísérletet, amely Horthy és követői rehabilitációjára irányul, miközben antifasiszta írókról és költőkről nem emlékeznek meg. (MTI)
