Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-27 / 173. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 27. Vélemény És háttér 5 A gazemberségek jelentős része azért nem történik meg, mert időben írnak róla Időben szóltunk Lehet az újságírókat azzal vádolni, hogy részrehajlók, hogy érdekeket, csoportokat szolgálnak ki, hogy hiénák és felszínesek. De emellett azt is lássuk be, az újságírók itt-ott szólnak, nem a rendszer vagy a kormányzat ellen, hanem a társadalom védelmében. És időben. LOVÁSZ ATTILA Davil Habelstarm, a „Mert övék a hatalom” c. könyv szerzője szerint a gazemberségek jelentős része azért nem történik meg, mert időben írnak róla. Szlovákia jelenlegi kormánya erős mandátumot kapott, hajszálnyira elmaradva az alkotmányos többségtől. Az általa bevezetett vagy bevezetendő intézmények sorának legitim voltához semmi kétség nem fér. De a legitim még mindig nem azt jelenti, hogy jó. Sem azt, hogy előnyös. A szavazóktól kapott mandátummal a kormányzat azt akarja elérni, hogy egy egészségbiztosító legyen. Csakhogy nem erre kapott mandátumot, hanem arra, hogy rendbe rakja a köz- egészségügy nem éppen zökkenőmentesen haladó szekerét. Hogy anyagi helyzettől függően sok polgár minőségi egészség- ügyi ellátást kapjon. Erre kérték a választók. Az egybiztosítós rendszer ezt az elvárást nem feltétlenül teljesíti, hazai viszonyok közt inkább nem. Időben szólunk. Az oktatási tárca a választók mandátuma alapján akarja elérni, hogy a szakképesítésnek, iskolai végzettségnek legyen munkaerő-piaci értéke. A dotációs rendszer eddig jelzett változásai, az állam által meghatározott keretek nem ezt a célt szolgálják. Ezt a célt csak a tanító társadalmi presztízsének növelésével, munkájának megbecsülésével, ergo a pedagógusi pálya attraktívvá tételével érheti el. Ha nem éri el, az iskolákban megjelenik a helyi macsók önkényuralma, elhatalmasodik az igénytelenség s vele párhuzamosan az ököljog, aminek eredménye nem az oktatás színvonalának emelése, hanem erőszak és talán tragédia is lesz. Időben szólunk. A kormányzat erős mandátumot kapott arra, hogy rendberakja az államháztartást és elfogadható, fenntartható állapotban tartsa. Ezt a célt a jövő felélésével, a nyugdíj-biztosítási rendszer államosításával vagy az erre való törekvéssel nem éri el. Ha igen, akkor egy, maximum két évre. Generációs problémát generálva. Időben szólunk. A Gorilla és más ügyek szőnyeg alá való söprésével a kormányzat nem a közélet tisztaságára vonatkozó nagyon erős mandátumát váltja aprópénzre, éppen ellenkezőleg. Ha az állami, egyben pazarló, klientúrának osztogató és a büntetlenül rabló szókapcsolatok szinonimája marad, akkor a lakosság teljesítőképessége, szolidaritása, összefogása a béka bizonyos testrésze alá kerül és a mainál nagyobb válsághelyzetben erőszakot és tragédiát szül. Időben szólunk. A politika és a bűnözés lehetséges összekapcsolódásának megakadályozására kapott nagyon erős mandátummal nem a mentelmi jogot kellett volna megszüntetni, ami önmagában egyrészt kevés, másrészt a hatalmaskodó hatalom esetére pedig kimondottan veszélyes. A törvényesség betartását kikövetelő magatartás - főügyész kinevezése, az ügyészség törvényességet felügyelő feladatának erősítése, a bíróságok reformja - nélkül elvész a polgárok hite a jogban, az öntörvénykezés, vagy a kettős - otthoni és társadalmi - viselkedés szociban megszokott formájának visszatérése a szegénység és a nyomor felé vezető út. A mentelmi jog ügyében már korábban és időben szóltunk, most már késő. A többire viszont van még idő és esély. Sokszor, sok mindenben időben szólunk, szóltunk. Nem fanyalogni kell, nem ujjal mutogatni a sajtóra, sőt, még fogadásokra sem kell invitálni minket. Elég olvasni. A legolcsóbb tanácsadók vagyunk. S mindig időben szólunk. Nem nyafognék, de most már kä sört! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Kötelező kasszasiker VERES ISTVÁN Tom Nicholson korábban betiltottleleplező műve, a Gorilla •ott gőzölög a könyvesboltok polcain. Állítólag kasszasiker lesz. Egy ekkora horderejű alkotás igazán megéri aztanyolceurót. Szóval Józsi bácsi hazaviszi Nicholson szövegét, és este egy pohár bor mellett elkezdi olvasni, pár nap alatt a végére is ér. Mocskos dolog a politika- jegyzi meg a kollégáj ának a buszon munkába menet. Olvastam ezt a Nicholsont, hát mit mondjak, jól odatette nekik. Aztán eltelik húsz év, megint kirobban egy politikai botrány, megint írnak róla egy könyvet, az emberek elkapkodják, és megy minden tovább. Ez így rendben is van, ha ezek a botrányok képesek elősegíteni a közélet megtisztulását. A Gorillától is mindenki ezt várja: akik érintettek benne, viseljék a felelősséget és távozzanak a politikából. A baj csak az, hogy a közélet megtisztulását mindenki másként képzeli, mindenki a saját ellenségeit akarja félreállítani. A választók pedig képesek elhinni a hihetetlent: a politika működhet gazdasági lobbi nélkül, és hogy azok a tisztességesebb politikusok, akik még újak a parlamentben. Nicholson mindenesetre jó szolgálatot tett Szlovákiának azzal, hogy felvállalta a témát. Külföldiként talán egy fokkal könnyebb volt a dolga. Pedig a Gorilláról már korábban is sokan tudtak, mégsem merte senki elővenni. Nicholson saját története is megérne egy könyvet: a Kanadából ideszakadt újságíró kirobbantja a kis közép-európai ország történetének legnagyobb politikai botrányát. Újságíró nem is akarhat ennél ütősebb karriert - tíz-húsz év múlva már a történelemkönyvekben is ott lesz a neve. Története, a Gorilla, viszont csak egy a sok közül. A benne leírtaknál alighanem történtek a közelmúltban érdekesebb és botrányosabb dolgok is a hazai politika színfalai mögött. A bűn persze továbbra is csak az, aminek híre kel - ezt már pár száz éve tudjuk. Robert Fico azt mondta, nem olvassa el Nicholson könyvét, bár szerinte mindenki tanult a történtekből. Elég szerencsétlen kijelentés. Frappánsabb lett volna azt hazudni, hogy elolvassa. De mit tegyen a Józsi bácsi-féle egyszerű ember? Olvassa el a könyvet, vagy ne? A válasz egyszerű. Akit érdekel, olvassa, akit nem, az olvasson mást. Ficónak is csak ezt tudjuk ajánlani. Azt ugyanis elég nehéz elhinni, hogy éppen őt nem érdeklik a benne leírtak. KOMMENTAR • • Örök pesszimizmus? MÓZES SZABOLCS Semmi meglepő - mondhatjuk a 2011 -es nép- számlálás községsoros adatainak böngészése közben. Ha országos szinten többminttizedével csökkent a magyarság száma, akkor mindennek helyi szinten is meg kellett mutatkoznia .Mégis mellbevágó. Minden egyes adat, mindenegyes települési számsor egy külön kis történet. Az országos adatsor ugyanis olyan, mintha gépen szállnánkfö- lébe. S éppen ezért, térkép e táj, mely elénk tárul. Felülnézetből kissé megfoghatatlan. Ha viszont a buzitai, féli, somorjai vagy kassai magyar meglátja faluja, városa számait, talán jobban felhőköl. Mert abban ő is benne van. Benne van, ám emellett hiányzik onnan pár tucat, pár száz magyar- akik különböző okok miatt „elfogytak”, s amiért ismét csökkent a magyarság száma. Ismét, merthogy ez most már lassan száz éve így megy. Lassan pedig már kezdünk is belenyugodni. Fogyunk. És ? Ez a normális, nem? Tíz éve is fogytunk, harminc, meg ötven éve is, a következő évtizedekben is ez várránk. Akisebbségeknek amúgy is ez a sorsuk. Vagy nem? - kérdezik nem kevesen, meggyőzőnek tűnő érveket sorolva. Ha pedig mindennek ellent kell mondani, néha úgy érezzük magunkat, mint aki a kötelező köröket futja- a kincstári optimizmus nevű kétes hírű dopping által hajtva. S lassan azon kapjuk magunkat, hogy az abnormális hozzáállás lett a normális. Kissé olyan ez, mintha egy hónapok óta betegeskedő ember a gyógyulás és az életbe vetett hit helyett azzal nyugtatná magát,hogyeddigisaz ágyat nyomta, hát a jövőben is biztos így lesz. Ő már csak ilyen, a betegekre ez vár, megkell halni és kész-mormolgatja. Valóban megkell halni? Valóban nincs más, mint a lassú kimúlás? Akkor meg minek az erőlködés? Minek ide magyar pártok, magyar szervezetek, iskolák, nyelvi jogok és más egyéb? Holnap keljünk dobrý deň-nyel és kezicsókolom, lezártuk az agóniát! Vége lehet anagy nemzeti pesszimizmusnak, a növekvő többségben felolvadva a szebb holnapok következnének. Ha ez az opció valami miatt mégsem szimpatikus, akkor viszont felelősségteljesen el kellene gondolkodni ajövőről. ANagy Közös Gondolkodás előtt viszont szemléletet kellene váltani, hogy egy modem szóval éljünk: paradigmaváltáson kell „átesnünk”. E nélkül nem megy. A pesszimista, az életről lemondó pácienst még Kollár doktor sem tudná megmenteni. TALLÓZÓ Szlovákellenes névsor a Maticától A Matica slovenská húsz év után is a Csehszlovákia szétválását ellenzőkkel van elfoglalva. Lapja, a Slovenské národné noviny közölte annak a 891 személynek a névsorát, akik 1991-ben csatlakoztak a Kultúrny život című lapban megjelent felhíváshoz, és aláírásukkal tiltakoztak az ország szétválasztása ellen. A lap „a szégyenteljes névsor” elnevezéssel közli a „szlovák államiság ellen” fordulók neveit, és megállapítja, hogy ezek az emberek mind a mai napig a szlovák függetlenség ellen cselekszenek. Köztük van például Iveta Radičová volt kormányfő, vagy Milan Lasica színész. Radičová szerint a Maticának nincs joga ilyesmit állítani. „Beteg dolognak tartom, ha azzal hadakoznak, hogy ki a jó és a rossz szlovák” - nyilatkozta az üggyel kapcsolatban Radičová. Lasica nem veszi komolyan a Maticát. .Azonnal halálbüntetést fogok kérni magamra” - jegyezte meg ironikusan. Marián Tkáč, a Matica elnöke a lap szerkesztőbizottságának is tagja. Az említett írásban szerinte nincs semmi kifogásolnivaló. „Sajtószabadság van. Ha valakinek nem tetszik, tegyen valamit ellene” - mondta Tkáč a Hospodárske noviny napilapnak. A Matica a szlovák nemzetnek többet árt, mint használ, mondta Dušan Kováč történész. Szerinte nyilvánvaló, hogy a szervezetnek fogalma sincs a demokráciáról, „Nincs joguk megmondani, ki jó vagy rossz szlovák” - állítja Kováč. A Matica állami finan- szírozástkap, idén például 1,5 millió eurót. (vps) Tokody kitiltva az Operából Kitiltották az Operából az operaház örökös tagját, Tokody Ilonát - írta a Blikk. Az ügy előzménye: a világhírű énekes a miniszter és a társulat előtt mondta el véleményét az utóbbi időben bekövetezett változásokról, élesen bírálta az operaház új vezetőit és Ókovács Szilveszter kormánybiztost. Ókovács indoklása szerint az énekesnő sajtómegnyilvánulásai valótlanságokat is tartalmaznak, ezért nem engedte, hogy felvegyenek vele egy műsort az épületben. „Megtiltja, hogy egy örökös taggal a házban vegyenek fel egy nemzeti műsort!? Ez micsoda, ha nem nemzetellenes!?” - tette fel a kérdsét Tokody Ilona.