Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-26 / 172. szám, csütörtök
UJ szó 2012. július 26., csütörtök Személyes olimpiák fosztottak érmeiktől. Nem teljesen értesz egyet, de elgondolkodtatónak találod az ötletet. Peking alatt máson gondolkozol. Azon, hogyan volt képes végigcsinálni Kozmann és Kiss az. olimpiát néhány héttel Kolonics halála után. Hogyan tudtak bronzérmet nyerni ilyen iszonyatos teherrel a vállukon. Szeretnéd hinni, tényleg Kolonics is tolta a célba azt a hajót. Peking a várakozás olimpiája, az egyre kétségbeesettebb várakozásé, nincs arany, nincs arany, nincs arany, aztán jön Vajda Attila, aki évekkel korábban eldöntötte, hogy olimpiai bajnok lesz, és meg is csinálja. Ez pedig tetszik neked, mert mindig szeretted, ha valaki céltudatos, és nem érted, hogyan mondhat egy aranyesélyes a kudarccal végződő versenye után olyat, hogy a döntőre nem tudott felpörögni. Mert te, a drukker, száz százalékon pörögsz, és Londont is alig várod már. Végre újra olimpia lesz, és ez is felejthetetlen lesz. öt ziccert kifogott, a magyarok öt góllal nyertek, és kijutottak az olimpiára. Es a kézilabdacsapat nagyszerű, bronzérmes, Laurencz László szöv. kapitány pedig bekerül az olimpia nemzetközi összefoglaló klipjébe, amint lassítva azt üvölti, „Baaaaaaaazd meeeeeeeg!” Mert a hivatalos érem táblázatok mellett mindig ott vannak a személyes olimpiák. Még nem sejted, hogy négy év múlva nem érdekel majd a vízilabdacsapat eufóriája, mert a kézilabdacsapatot gyászolod. Atlanta az első. Szöulról és Barcelonáról homályos emlékeid vannak, néhány foszlány', a hivatalos dal, Vitray' hangja. A vízilabdát eközben mintegy mellékesen fedezed lel. De szívvel-lélekkel szorítasz a csapatért, ahogyan csak tizenhárom éves lányok szoríthatnak szép szál férfiakért, az elvesztett bronzmcccs pedig úgy fáj, ahogyan csak tizenhárom éves lányoknak fájhat szép szál férfiak bánata. érdekel, közönnyel vértezed fel magad, de a férfiak brillíroznak, te pedig szurkolsz. Még nem sejted, hogy négy év múlva nem ér- és amikor az. elődöntőben Pásztor ziccerét dekel majd a vízilabdacsapat eufóriája, mert kivédi Sola, az örökre beleég a tudatodba, a kéz.ilabdacsapatot gyászolod. Legszívesebben bőgnél, vagy úgy' tennél, mintha ez a nap soha nem is történt volna meg, csakhogy ez nem változtatna semmin: a magyar női kézilabda-válogatott hat góllal vezetett az olimpiai döntőben Dánia ellen, mégis kikapott. Atlantát már várod. Érzed, hogy különleges lesz, hogy' felejthetetlen lesz. Arra ébredni: „Rózsa arany, Czene arany!” látni Egerszcgi összeomlását, és nem érteni - valaki éppen most lett olimpiai bajnok, és nem tud örülni neki? Kokót ünnepelni önfeledten egy tökéletes napon, amikor Rimaszombat megnyeri történelmi első élvonalbeli meccsét (a Dubnica ellen 2:1-re, hazai gólok: Trio, Medgyes), az est megkoronázásiként pedig Kovács Kokó István magyar zászlóba burkolózva zokog a dobogón. Neked ez a pillanat Athén, ez a kimaradt ziccer, amivel néha még évekkel később is álmodsz, nem Annus meg Fazekas doppingbotránya. Azon talán meg sem döbbensz különösebben. Egyszer olvastál egy érdekes eszmefuttatást arról, hogy évtizedek múlva a dopping teljesen elfogadott lesz, s a korábban eltiltott sportolókat ugyanúgy rehabilitálni fogják, ahogy' ma rehabilitálják a „profikat", akiket az olimpiai mozgalom hajnalán megDe a legfontosabb a kézilabda. Hiszen a kézilabdával kezdődött minden, a 95- ös magyar-osztrák közös rendezésű női kézilabda-vb-vel, azzal a bizonyos meccsel az oroszok ellen, amikor Mcksz zsinórban Feldolgozhatatlan szurkolói trauma. Négy év múlva elhatározod, hogy nem érdekel a női kézilabdacsapat, vagy nem annyira london Olimpiai kalauz részletes menetrenddel
