Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-25 / 171. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 25. Horgász - hirdetés 15 Olykor elég horgot vagy előkezsinórt cserélnünk, máskor meg elkövethetünk bármit, a kapás elmarad Kifogtak rajtam, avagy kis vizek dicsérete DRENKO FLÓRIÁN Szakomban az első pikkelyes i A Sajó potykái számára megunhatatlan, vágott dobozos kukoricával „tuningolt" etetőanyag Megtört ajég - nemsokára horogra akadt a második nem, hogy potykát, domolykót, bodorkát és vörösszárnyút egyaránt szép számban adott már nekem ez a zug, régebben meg paducot is, bár ezek az utóbbi időben elmaradoztak. Hogy megbiztassam a halakat, néhány gombócnyi etetőanyagot dobok a szerelék fölé, s csendben figyelem, mikor rezdül meg a finom botvég. Megtörik a jég Nem telik el sok idő, s megremeg a finom spicc. Nem egy eget rengető kapás, de mégis! Lesz itt valami, gondolom magamban, s újra dobom a szereléket. Ahogy szaporodnak a bedobások, úgy jönnek a kapások is. A tizedik dobás után aztán rendeset bólint a spicc, s a bevágás után végre érzem a halat a zsinór végén. Egy iramodás fölfelé, egy a sodrás irányába, végül egy erős rúgás - s búcsút mondunk egymásnak. Újra dobom az etetőkosaras szereléket; a horgon két szem vágott ván a zsinór végén, nincs mit tenni, újra kell kötni az élőkét. Míg ezzel bíbelődöm, a vadkacsák gúnyosan hápognak néhányat a túlsó parton. Bekeményítek; 25- ös damilra kötöm fel a horgot, s mint kiderül: jól döntök. Hamarosan már szákolom is az első potykát. Nem nagy, úgy másfél kilós lehet - de legalább megvan! Aztán jön a második, méreten aluli, majd egy kis pihenés, várakozás, s beköszönt a harmadik, negyedik... Ajég megtörni látszik, nyugtázom elégedetten - borúra itt a derű. Mi lehet mindebből a tanulság? Talán az, hogy olykor elég horgot vagy előkezsinórt cserélnünk, hogy sikeresek legyünk, máskor viszont elkövethetünk bármit, az egész horgászat alatt legfeljebb a botvéget fogjuk meg. Csüggedni azonban ilyen esetekben sem érdemes, hiszen mint tudjuk, a (horgász)szeren- cse forgandó. Nem kapitális, „csak"szép méretes kukorica, amely, úgy tűnik, ízlik a halaknak. Nemsokára megint rángatja is egy a botomat, a kirohanásokból ítélve nagyobb lehet az előzőnél - de valahol félúton ez is leakad! Nagyobbra cserélem hát a horgot, s elveszítem a harmadik pikkelyest is, immár az élőkével együtt. Csak a gyorskapocs és az etetőkosár fityeg árTalán már említettem e helyütt, hogy az idei tavi horgászidény egész jól kezdődött számomra. Aztán júniusban mintha csak hozzám szegődött volna a balszerencse; nemhogy nem fogtam halat, hanem a pikkelyesek fogtak ki rajtam. Júliusban úgy éreztem: elérkezett az idő, hogy változtassak a dolgok állásán. • A legbosszantóbb az egészben az volt, hogy valahányszor felvertem a horgásztanyát a hubói tó partján, annyiszor volt kapásom - csakhogy jó ég tudja, miért, mindet elbaltáztam! Tehettem a horogra pelletet vagy bojlit, az akasztás mindig balul ütött ki. Már-már a partszéli füvet rágtam mérgemben, amikor úgy a tizedik, biztosnak ígérkező kapás után is üresbe vágtam be, s hol csalival, hol meg anélkül tekertem ki a szereléket. A helyzetet tetőzte, hogy az egész jó néhányszor beakadt, s kénytelen-kelletlen be kellett szakítanom. Ki tudja, hány méter zsinórom veszett oda? No, ennek meg kell szűnnie! - határoztam el, s hátat fordítottam a finnyás tavi potykáknak. Irány a Sajó pelsőci szakasza, majd hazai pályán megmutatom én! Csak lazán... Késő délutánra jár az idő, amikor kicuccolok a folyócska partján. Sehol egy teremtett lélek, pontosabban csak én, meg néhány vadkacsa odaát; a folyó szélessége itt nem haladja meg ígéretes zuga Nagyhegy, azaz a Pelsőci-fennsík lábánál a tíz métert, s gyakorlatilag meglábalható. íme, a haditerv: a sötétedésig hátralévő néhány órában áztatom a zsinórt, aztán hány haza, holnap hajnalban vár a meló. Az etetőanyagot is ennek megfelelően álhtom'ösz- sze - száraz kenyeret áztatok be, s miután teleszívja magát vízzel, profi etetődarával sűrítem. Lazára, hogy ne tapadjon, s hozzácsapom a lemaradha- tatlan dobozos, apróra vágott kukoricát, hadd szóljon! Bízom abban, hogy a Sajó potykái még nem unták meg ezt a jól bevált csalit, s az esőzések utáni tisztuló vízben jólesik majd nekik. Nem rossz hely ez itt, biztatom magam, míg a finom feeder- szereléket a szemközti part fölött kókadozó fűzfa ágai alá juttatom, bár az igazat megvallva egy röpke pillanatra az is megfordul a fejemben: nem többet érne, ha gombázni mennék? Aztán csak felötlik ben(A szerző felvételei) A SÉF AJANLASAVAL A legizgalmasabb pillanatok egyike - amikor „elindul" a botvég horgászati és vadászati kellékek Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 32G 062 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 Kemencében sült leesés ponty Hozzávalók 4 x 20 dkg pontyszelet, 5 db. paprika, 3 db. paradicsom, 2 db. hagyma, 20 dkg szalonna, 1 dl. chillis Sungarden olaj, 10 db. főtt burgonya, 2 dl. Tejföl, 1 kávéskanál só, 1 mokkáskanál bors. Elkészítése A hagymát apró kockákra vágjuk és a szintén kockára vágott szalonnán üvegesre pirítjuk. Rátesszük a felszeletelt paprikát, paradicsomot, majd sózzuk, borsozzuk, és 15 percig pároljuk. Tűzálló edénybe rétegezzük a karikákra vágott főtt burgonyát és a lecsót, rátesszük a besózott halszeleteket, majd tejföllel és olajjal locsoljuk. Kemencében 220 fokon 30 percig sütjük. (Fotók: Kanovits Gábor) Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa ■ Bio SLNEČNICOVÝ OLEJ panenský fí A rovat támogatója a Btíšlah Dunatőkés - Dunajský Klátov MP9120010
