Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-25 / 171. szám, szerda
10 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 25. www.ujszo.com 1940-ben a Magyar Országgyűlés elfogadta az Országos Nép- és Családvédelmi Alap - ONCSA létrehozásáról szóló törvényt Hetven éve adták át az ONCSA-házakat... Minden ONCSA-telepen egyforma házak áltak T Minden ház kerítése elé diófát is ültettek (Képarchívum Királyrév. Hetven évvel ezelőtt jelentős eseményre került sor a má- tyusföldi Királyréven. Harmincegy család jutott kedvezményes feltételek mellett családi házhoz az ONCSA szociális alap segítségével. LELOV1CS TIHAMÉR 1940- ben a Magyar Ország- gyűlés elfogadta az Országos Nép- és Családvédelmi Alap - ONCSA létrehozásáról szóló 23. törvényt, amelynek célja egyebek között a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése, életviszonyainak javítása, társadalmi ki- egyenlítése volt. Az alap különösen a sokgyermekes családok intézményes támogatását, a megélhetésükben veszélyeztetett, légióként mezőgazdasággal foglalkozó családok boldogulásának elősegítését tűzte ki célul. A támogatási elve nem a támogatandók átmeneti segítése, hanem eszközök juttatásával az önálló életlehetőség biztosítása volt. Mivel Dél-Szlovákia nemzetközi egyezmények alapján az akkori Magyarország részét képezte, a törvény tájainkon is hatályos volt. Az alap szociális programokat finanszírozott, melyek lebonyolításával a belügyminisztérium volt megbízva. 1941- ben alakult meg a Közjóléti Szövetkezet A rászoruló lakosság igényeinek felmérése és a támogatási formák megítélése valamint a pénzügyi műveletek elvégzése az akkori közigazgatási egységek - vármegyék hatáskörébe tartozott, így az egykori Nyitra-Pozsony vármegyei hivatalban Thúróczy Károly főispán, dr. Majtényi József alispán, valamint Berecz Kálmán vármegyei főjegyző foglalkozott ezekkel a feladatokkal. Velük szorosan együttműködtek a szociálisan együtt érző, jobbára falusi értelmiséget képező, köztiszteletben álló személyek. Az egykori Nyitra-Pozsony vármegye területén 1941-ben miniszterelnöki rendelet alapján alakult meg a Közjóléti Szövetkezet, amelynek célja az ONCSA által finanszírozott szociális programok intézményes végrehajtása volt. Ennek igazgatója Czike Jenő volt, aki azelőtt Szatmár megyében többéves gyakorlatot szerzett a szociális munka terén. A szociális programok egy részét a házépítési program képezte, amellyel az arra érdemes sok- gyermekes családokat kívánták kedvező feltételek mellett otthonhoz juttatni. Földnélküli napszámosok E program kereténben jutott a mátyusföldi Királyréven 31 család 1942-ben az akkori időknek megfelelő modern családi házhoz. A Galántai járásban lévő településen ezer lakos élt abban az időben, a munkaképes lakosság 83 százaléka földnélküli napszámos volt. A község határában hatalmas Esterházy-birtok terült el, ahol a lakosság zöme dolgozott. A csehszlovák földreformok idején azonban az őshonos lakosságot a hatóságok kihagyták a földhöz jutás lehetőségéből, így nehéz helyzetbe kerültek. A magyar hatóságok a helyi szervekkel karöltve próbáltak az alap által nyújtott pénzeszközökkel segíteni ezen a nehéz szociális helyzeten. Sorsolás és kamatmentes hitel A házak megépítéséhez szükséges területet kisajátítás útján biztosította a vármegye, közel a Feketevíz partjához. Valamennyi ház 272 négyszögöles telken - megközelítőleg 980 négyzetméter területen épült fel, úgy, hogy a lakók kertet is művelhessenek. E célból a vármegye külön tanfolyamot szervezett a lakók számára. Az épületek felépítéséhez szükséges téglát a vármegye Pécsett vásárolt szabadalom alapján önerőből állította elő Szímőn és Csú- zon. A családi házak az akkori idők követelményeinek megfelelően szoba-konyhás, széles ablakokkal, kamrával, deszkapadlóval ellátott épületek voltak. A kiválasztott családoknak a házakat sorsolás útján utalták ki, akik az alaptól kapott kölcsönt 30 év alatt, kamatmentes törlesztéssel fizethették vissza. Az építkezés körüli szervezési munkálatokat a helyi munka- közösség vezetője, Kocsis Árpád községi igazgató, tanító irányította. A gondoskodó állam A házakat 1942. július 12-én, vasárnap ünnepség keretében adták át. Az ünnepélyen megjelent Kádár Levente belügyi államtitkár, Tegzes László szociális felügyelő, Thúróczy Károly főispán, dr. Majtényi József alispán, Czike Jenő közjóléti szövetkezeti igazgató, dr. Szenczi Géza, a Galántai járás főszol- gabírája. A vendégeket Kocsis Árpád, a helyi munkaközösség vezetője fogadta, majd a falu nevében megköszönte a kormányzati küldöttségnek a község megsegítését. Kádár Levente válaszában egyebek között az állam gondoskodó szerepét emelte ki, és egyben megköszönte az új otthonok lakóinak, hogy hittek a kormányzati vezetésben és egyben sorsuk jobbra fordulásában. Szarka János a házhoz jutottak nevében mondott köszönő szavakat. Utána Kocsis Ottilia verset szavalt, majd a vármegye nevében dr. Majtényi József alispán fejezte ki köszönetét a kormányzatnak és az ONCSA képviselőinek. A házhoz jutott családoktól becsületes munkát kért és kifejezte reményét, hogy a segítség arra érdemes családoknak volt odaítélve. Ez után Metzner János, a község katolikus plébánosa mondott beszédet, majd megáldotta a házakat. Az ünnepséget a budapesti rádió hanglemezre vette. 642 ezer pengős beruházás Az alap segítségével lényegesen javult a királyrévi lakosok helyzete. Ha meggondoljuk, hogy ebben az időben a II. világháború nehéz gazdasági helyzetbe sodorta az országot, külön is elismerést érdemelt az akkori kormányzat, hogy minden tőle telhetőt megtett a szociálisan rászoruló rétegek megsegítésére. Nyitra-Pozsony vármegyé- ban az alap finanszírozásával az 1942-1943-as években 108 család - 529 gyerek - jutott korszerű otthonhoz. Az ONCSA által erre a célra fordított összeg meghaladta a 642 ezer pengőt. E forrásból családi házak épültek egyebek között Magyarbélen és Németbélen, Pereden, Szen- cen, Szímőn, Zsitvabesenyőn és Érsekújvárban. Királyréven a házak legtöbbje kiállta az idők próbáját, a mai napig lakják őket. A 31 házból mindössze hat maradt, eredeti formáját viszont már egyik sem őrzi - a tulajdonosok kibővítették, felújították az ingatlanokat ...az első lakók közül néhányan még mindig ott élnek B. JUHOS MELINDA Királyrév. Mára kevesen maradtak azokból, akiknek megadatott a szerencse és az új ONCSA-házakba költözhettek 1942-ben. A 31 házból mindössze hat maradt, eredeti formáját viszont már egyik sem őrzi. A tulajdonosok kibővítették, felújították. Varsányi Lajos és Balogh György nyolcéves volt, amikor családjuk beköltözhetett az új házba. „A szüléink mindig azt mondták, az egészet Horthy Miklós felesége indítványozta. Azok a családok költözhettek ide, akiknek legalább négy gyerekük volt. Mi kilencen voltunk testvérek és addig rokonokkal, több családdal éltünk együtt egy kis házban. Királyrévben szegény emberek éltek, földnélküliek, szüléink napszámosok voltak” - mondta Varsányi Lajos. A nagy napon minden rászoruló család összesereglett az utcában és kisorsolták, ki melyik házba költözhet. „Elmondhatatlan boldogság volt, hiszen akkori viszonylatban pompás házak voltak ezek, még a leggazdagabbaknak sem volt olyan deszkapadlójuk, mint nekünk” - mondja Varsá’ i ■ ■ M 71 f JP t > 1 í„ II I “f 1 Varsányi Lajos (balról) és Balogh György Baloghék nemrégen felújított háza előtt Az 1942-ben kapott feszület is megvan még (A szerző felvételei) nyi Lajos. Azt mondják, akkoriban mások voltak az emberek, egyáltalán nem irigykedtek rájuk. Az idős emberek nosztalgiázva meséltek arról, müyen gyönyörű utca volt az övék, takaros házakkal, fakerítésekkel, minden ház kerítése elé diófát is ültettek. Az egyik házban kemence, a másikban kút volt, így a szomszédok egymásra voltak utalva, segítették egymást, az egyik vízért a másik kenyeret sütni ment a szomszédba. „Minden ház szobájában ki volt függesztve Horthy feleségének a képe és a szobaajtók felett feszület függött. Áz ONCSA tele volt gyerekkel, futballcsapatunk is volt. Sajnos mára kevesen' maradtunk, és az utca is teljesen átalakult, a házakat, mind a lakókat tekintve. De a legnagyobb baj, hogy az emberek már nem olyanok, mint régen” - zátja Balogh György.
