Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-25 / 171. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 25. www.ujszo.com FULVIDEK (re)make up PUHA JÓZSEF A formáció neve telitalálat! Pedig sántít, nem fedi a való­ságot. Columbónak, a filmtör­ténet leghíresebb nyomo­zójának sokat emlegetett fe­leségét sosem láttuk. De így volt jó, csalódás lett yolna, ha egyszercsak felbukkan. A Mrs. Columbo zenekar vi­szont egy percet sem titokza- toskodott. Ráadásul a híre jó­val korábban jött, mint a ze­néje, én legalábbis jó ideig csak azt tudtam, hogy a Megasztár első sorozatában megismert Galambos Dorina e frappáns néven alakított együttest Hudák Zsófi nagy­bőgőssel és Sárközy Fanni zongoristával. Arról is csak később értesültem, hogy mi­lyen stílust képviselnek. A negyedik fő zenész, Kovács Norbert dobos értelemsze­rűen hivatalosan nem tag. Furcsán venné ki magát. Azért kis titokzatosság jót tett volna a produkciónak. Akkor korántsem biztos, hogy a Játékország című nagyle­mezét 2005-ben kiadott Dori- nát azonnal felismerjük. Sok­kal jobb énekesnőként tért vissza, hallatszik, hogy képez­te a hangját. A (re)make up című CD-n tizennégy nemzet­közi sláger dzsesszes átdolgo­zása csendül fel. A merítés a stílust és a kort tekintve egy­aránt széles, a hanghordozón helyet kapott többek között Willie Dixon, a The Doors, a Queen, Madonna, a Modjo egy-egy, és a The Beatles két dalának átirata. Azt már több nagylemez kapcsán írtam, hogy nem szeretem az átdol­gozásokat, pontosabban csak azokat szeretem, amelyekből szinte új zeneszám születik, s ilyenből - valljuk be - kevés van. Itt ez a kritérium teljesült: a szerzemények egészen új köntöst kaptak. Az átiratok változatosak, a hangszerelés populáris, könnyed, mégis tar­talmas. A legtöbbjüket ugyan szokni kell, mivel az eredeti­jük egytől egyig emlékeze­tünkbe vésődött sláger. Sajnos kis idő után Dorina hangja egysíkúvá válik, így jobb lett volna, ha a zenekar vokalis­tákkal egészül ki. A legjobb át­irat talán a Soundgarden kul­tikus, Black Hole Sun című slágerénekswingesváltozata. A kezdés kipipálva. Bár nem tudom, hogy a Mrs. Co­lumbo a CD-vel kiket céloz meg. A dzsesszrajongók ugyanis igényesek, többsé­gük nem éri be átdolgozások­kal, még akkor sem, ha azok jók. A formáció nemrég debü­tált első saját dala, a The Sunny Side of Jazz szerencsé­re azt jelzi, hogy a folytatás izgalmasabb lesz. Értékelés: ••••OO Az előzetest hetek óta vetítik a mozik Mozis leszámolás egy új hollywoodi filmben ÚJ SZÓ-HÍR Los Angeles. A denveri ámokfutó miatt bajba kerülhet a Gangster Squad című film is, úja az L.A. Times. A film az 1950-es években játszódik, és arról szól, hogyan igyekezett a Los Angeles-i rendőrség meg­akadályozni, hogy a New York­ból érkező maffiacsaládok hata­lomra jussanak Kaliforniában. A meglehetősen véres film előze­tesében látható egy jelenet, amelyben gengszterek lövik szét egy mozi nézőterét. A traüert egyébként a Coloradóban tör­téntek előtt már vetítették a mo­zikban. A Warner Bros. ugyan villámgyorsan eltüntette az elő­zetesből az ominózus képsort, ám a film szeptember 7-i bemu­tatója túlságosan közel esik a denveri eseményekhez. Astúdió pillanatnyilag nem tudja, mi le­gyen magával a filmmel, amely­ben Sean Penn, Josh Brolin és Nick Nolte is játszik. A mozis le­számolást ugyanis nem lehet ki­vágni belőle, mivel az a film csúcspontja, (juk) A Gangstar Squad 1 eredeti előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Nem tudni, mikor kerül a mozikba (Képarchívum) Hogyan menthetőek át a hanyatló írásbeli kultúra értékei a vizuális kultúrába Nem árt, ha egy jó mű örök életű Spiró György a mai magyar irodalom egyik legtekinté­lyesebb, legtermékenyebb szereplője. író, költő, drámaíró, műfordító, színháztörténész. Szinte minden műfajban írt fon­tos műveket. Az írásbeli­ség válságáról készültem faggatni őt, és azt vártam, hogy kollégáihoz hasonló­an panaszkodni fog. JUHÁSZ KATALIN Ön nemrég olyasmit mon­dott, ráadásul remekül idő­zítve, az Ünnepi Könnyvhét ideje alatt, hogy az írásbeli­ség megszűnése nem is lenne olyan nagy baj a kultúra egé­sze szempontjából. Bajnak baj lenne, de már épp eleget lamentáltunk az írásbe­liség válsága kapcsán. Kevesen tudatosítják, hogy az írás, olva­sás és számolás tömeges taní­tása az iskolákban kifejezetten újkeletű dolog, úgy száznyolc­van éve keztdék bevezetni Ke­let-Európábán. Ha ez éppen hanyatlik, akkor azon kell el­gondolkodni, hogyan lehetne az íráseli kultúrából minél töb­bet átmenteni a vizuális kultú­rába, a filmbe, a televízióba. Ez Magyarországon sajnos kevés­bé foglalkoztatja az illetékese­ket, mint a szomszédos orszá­gokban, például Szlovákiában is. Mindenütt sokkal több tévé­film készül, mint nálunk. Vagyis kortárs írók műveit a képernyőre? Nem csak kortársakra gondo­lok. Máig rendkívül népszerűek például a Várkonyi-féle Jókai- filmek, vagy a Mikszáth-re- gényadaptációk. Erre tényleg kell, hogy legyen pénz, hiszen mire való az állam, ha nem arra, hogy elősegítse a nemzeti kul­túra terjesztését. Azt is hallottam már öntől, hogy korunkban a szappan- operák veszik át a regények szerepét. A szappanopera kifejezetten epikus műfaj, amit lehet jól is csinálni. Nincs előírva, hogy ez a műfaj csak vacak lehet, rossz színészi alakításokkal. Példa er­re a Vészhelyzet című amerikai sorozat, amelyet nagyon jó szí­nészekkel forgattak, és évekig tudták tartani a magas színvo­nalat. A színháznak mekkora sze­repe van vizuális világunk­ban? Mondok egy elképesztő számadatot: az elmúlt húsz év­ben Magyarországon a színház- látogatások száma évi négy és fél millió körül mozgott. Ebben persze benne van minden, az operett, a szórakoztató műfa­jok, a haknitársulatok előadá­sai, nagyon sok blődli is, de ezek mind kellenek ahhoz, hogy a nagy művek is meg tudjanak születni. És persze nem négy és fél millió ember vett színházje­gyet. De mégis elmondhatjuk, hogy a színház a vezető magyar műfaj. Bár most néhány teát­rum megszűnt, és pénzhiány miatt kevesebb bemutatót tar­tanak. Valószínű, hogy ez nem­sokára a nézőszámon is érezhe­tő lesz. Ráadásul a válság kife­jezetten a színházba járó réte­geket érinti, a középréteget, az értelmiséget. Az irodalom is szellemi lu­xus kezd lenni, egyre keve­sebben engedhetik meg ma­guknak, hogy rendszeresen vásároljanak új könyveket. És a könyvtárakba sem jutnak el ezek a kötetek. Igen, a könyveket nálunk is világpiaci áron árulják, és álta­lában pont a kisfizetésű embe­rek érdeklődnének irántuk. A könyvtárak leépítését tragédi­ának tartom. Az egyik legna­gyobb budapesti könytárban mondták nekem, hogy két éve egyetlen fillért sem kapnak új kötetek vásárlására. Nem is ér­tem, hogyan engedheti ezt az állam. Nemrég nagy vihart kavart Magyarországon az új Nem­zeti Alaptanterv. Sokak sze­rint olyan nevek is szerepel­nek benne, amelyeknek nincs ott keresnivalójuk. Kortárs írók pedig Kertész Imre kivé­telével egyáltalán nem kerül­tek bele. ­Hát, majd belekerülnek. Ezek a tendenciák maximum öt, tíz, tizenöt évig tarthatnak. Egyébként is nagyon kevés idő jut az iskolában irodalomra. Annak idején mi sem jutottunk el a második világháború utáni alkotókig, pedig nagyszerű magyartanárunk volt. De sem­mi baj nem történt, mert úgyis elolvastuk, ami számunkra fontos volt. Szóval az ilyesmit azért lehet kezelni. A tanárnak nem az a feladata, hogy belénk sulykolja a kötelezőket, ha­nem hogy megszerettesse ve­lünk az olvasást. Egyébként szerintem a magyar remek­művek kilencven százalékáról szó sem esik az órákon. De ez eddig is így volt. Nagyobb baj­nak tartom, hogy a gyerekek nem tanulják meg élvezni az olvasást. Arról is folyik a nemzetkö­zi vita, helyes-e, hogy egyes írókat futtatnak, médiasze­mélyiségeket csinálnak belő­lük, és nem mindig azok a művek kapják a legnagyobb figyelmet, amelyek megér­demelnék. Szerintem hosszú távon csakis a mű számít, semmi más. Nem árt, ha egy jó mű örök életű. Részben igaz, hogy egy átlagolvasó nehezen tud tájékozódni ebben a döm- pingben, de ez is mindig így volt. Nem hiszem, hogy példá­ul a Nyugat korában olyan so­kan tudták volna, mit érdemes elolvasni. A Nyugat időnként csupán ötszáz példányban je­lent meg. Móricz Zsigmond is panaszkodott, hogy két-há- romezer példányban kelnek el a regényei. Annyiban ma is el­kelnek a jó írók művei, sőt. A helyzet tehát se jobb, se rosszabb nálunk, mint anno. Néhány angol vagy amerikai bestsellert kivéve a könyvek a nyugati világban is nagyon kis példányszámban jelennek meg. A költők pedig lassan maguk fizetnek azért, hogy kétszáz példányban megjelen­jen a kötetük. De aminek fenn kell maradnia, az valószínűleg fenn is marad. Mert akit erre az iskolában megtanítanak, az ki tudja szűrni az értékek kö­zül a maradandót. Ezért fon­tos, hogy kialakuljon az érdek­lődésé, hogy merjen önállóan választani. És tudjon olyan szinten olvasni, hogy ez neki örömet okozzon. A táborban négy napon át tapasztalt írók, szerkesztők foglalkoznak a sarjadó tehetségekkel Fiatal toliforgatók a zsinagógában Új SZÓ-HÍR Ipolyság. Új helyszínen, az ipolysági zsinagóga inspiráló falai között kezdődik ma az a négy napos irodalmi tábor, amelyet tizennegyedik éve rendez a Szlovákiai Magyar írók Társasága. A Fiatal írók Tábora elsősorban a pályakez­dő szerzők útját hivatott egyengetni, és lehetőséget nyújt arra, hogy a sarjadó te­hetségek elismert írókkal, szerkesztőkkel találkozzanak. A fiatalok szövegeit állandó „mentorok” elemzik, fésülge- tik, és lehetőség nyílik a hely­színi alkotásra is, komoly, il­letve tréfás írói feladatok megoldásával. Ezek a work- shopok tavasszal és ősszel is zajlanak, évek óta visszajáró és folyamatosan fejlődő résztve­vőkkel. A nyári táborok iránti érdeklődés azonban, az iskolai szünidőnek és a gazdag kísé­rőprogramoknak köszönhető­en mindig fokozottabb. A budapesti Szépírók Társa­ságának köszönhetően neves írók, költők látogatnak el a fia­talokhoz. Ma este nyolckor kezdődik például az a beszél­getés, amelynek főszereplője Grecsó Krisztián lesz, Mellet­tem elférsz című kötete kap­csán. Holnap Garaczi László­val beszélget a fiatalok egyik mentora, Csapody Kinga, szombaton pedig Kukorelly Endre író és országgyűlési képviselő kerül fókuszba. Lesznek ezenkívül internetes lapbemutatók (Szőrös Kő, Ambroozia, Bárka, Prae) a fő- szerkesztők jóvoltából, Antal Balázs előadást tart Málik Ro­land költészetéről, N. Tóth Anikó pedig a prózaírás mű­helytitkairól. Idén a tábor központi témá­ja a kritika. Ennek kapcsán Németh Zoltán, Csehy Zoltán irodalomtörténészek, vala­mint három fiatal, Bende Ta­más, Horváth Veronika és Mechiat Zina beszélget az irodalomkritika helyzetéről és lehetőségeiről a jelenlévők­kel. A Pegazus Alkotópályázat kiértékelése és a díjak ünne­pélyes átadása szintén a tá­borban lesz péntek délután. Az internetes lapok mellett egy nyomtatott irodalmi lap, a Palócföld is bemutatkozik, Szöllőssy Balázs, Németh Dorka, Neszlár Sándor jóvál- tából pedig a Fiatal írók Szö­vetségével ismerkedhetnek meg a táborlakók, (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents