Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-24 / 170. szám, kedd
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 24. A szlovák iskolarendszer nem foglalkozik azzal, mit is keresnek az ország területén a kisebbségek Az igazi nyelvrendőrök ASzlovákMegújhodásért Mozgalom két aktivistája a Facebookon közzétett fotó szerint fegyvernek látszó tárgyakkal ment be (állításuk szerint) az Orange komáromi fiókjába, hogy emlékeztessék az alkalmazottakat: az ügyfelekkel csak szlovákul lehet beszélni. TOKÁR GÉZA Felháborító? Akár megtörtént az eset, akár nem, az. De legalább világosan, a nyilvánosság előtt is megmutatkozik a szlovák „nyelvvédők” tevékenysége. Az igazi, köztünk élő nyelvrendőrök munkája azért veszélyesebb, mert üzenetük csak a közvetlenül érintettekhez jut el, nem pedig a nyilvánossághoz. Persze nagyon sok problémára mutat rá az is, hogy a kép elkészülhetett, és még büszkélkednek is vele. Mutatja például azt, hogy Szlovákia lakosságának egy nagyon komoly hányada nem hogy nem érti a kisebbségek nyelvhasználattal kapcsolatos problémáit és az arra vonatkozó szabályokat, hanem még tapsol is a hasonló akcióknak. Ezzel a jelenséggel rövid távon szinte semmit nem lehet kezdem, a szlovák iskola- rendszer (közelebbről leginkább a történelemoktatás) ugyanis gyakorlatilag nem foglalkozik azzal, hogy mit is keresnek az ország területén és mit akarnak a kisebbségek, így aztán a többségnek különösen nehéz átéreznie a problémákat, vagy felvállalni és megérteni a vonatkozó európai értékeket. A hatóságok előtt azért akadna feladat. Lehetne ugyanis rendszeresen figyelni és szigorúan büntetni a hasonló próbálkozásokat, hiszen alapvető probléma, hogy minden további nélkül felbukkannak az interneten hasonló gyűlöletkeltő anyagok. A szólásszabadsághoz vajmi kevés köze van annak, hogy a szélsőséges nézetek propagálása következmények nélkül marad, a hatóságok érdektelensége és a büntetlenség pedig csak leépíti azokat a belső gátakat, melyek valakit visszatartanak attól, hogy nyűtan hirdesse egyébként szalon- képtelen nézeteit. Az önkorlátozás teljes hiányára egyébként nemcsak a magyarokat, hanem a roma kisebbséget megfélemlítő képek rendszeA szólásszabadsághoz kevés köze van annak, hogy szélsőséges nézetek propagálása következmények nélkül marad. rés felbukkanása, és azok hasonló fogadtatása is példa. Az igazi problémát a nyelv- használat szempontjából viszont nem feltétlenül a fent említett aktivisták jelentik, sőt, nekik inkább hálával tarozunk azért, hogy a közömbös többség egy részét elriasztják az effajta nyelvvédelemtől ép ésszel vállalhatadan akcióikkal. Sokkal több az olyan önkéntes nyelvrendőr, aki nem hord magával játékpisztolyt és nem fényképezkedik nyilvánosan, hasonló üzeneteket közvetítve. Ők szintén nem értik, miért és mikor van lehetőség a magyar nyelv használatára. Azt hiszik, hogy a szlovák nyelv kizárólagossá tétele a hivatali és magánszférában javítja a szlovák nyelvtudást, vallják, hogy ez általános európai gyakorlat. Veszélyes precedenst látnak minden olyan intézkedésben, amely a kisebbségek jogait és lehetőségeit bővítené, mivel úgy gondolják, ez sérti Szlovákia szuverenitását. Ezek a nyelvőrök szintén jelen vannak a boltokban, az utcákon, a közéletben, és elmondják, amit gondolnak. S mivel ez a tevékenység a nagyközönség felé nem látható, még csak vitába sem lehet velük bocsátkozni. Ők jelentik az igazi veszélyt a kisebbségi nyelvhasználatra. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője- Biztos úr, tekintsük ezt is bankadónak! (Peter Gossónyi rajza) A kétsebességű unió nem észak-dél, hanem kelet-nyugat viszonylatában kezd kirajzolódni Adócsökkentési fáziseltolódás HORBULÁK ZSOLT Úgy tűnik, megtalálták a kiutat Görögország újkori történetének legmélyebb válságából. Giorgosz Mavraganisz pénzügyminiszter szerint a déleurópai országnak általános adócsökkentésbe kellene kezdenie. Azt már a független elemzők is észrevették, hogy a hármak (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, IMF) által ajánlott gyógymód nem igen segít Görögországnak küábalni a válságból, sőt, a megszorítások inkább hatványozzák a problémákat. A kétsebességű unió szókapcsolat néhány éve került be a köztudatba, negatív tartalommal. Arra utal, hogy az uniót nem szabad erősebb és gyengébb részre osztani, a lemaradókat nem lehet magukra hagyni. Az euróválság mostani fázisa is ennek a koncepciónak a folyománya, a fejlettek az eu- rósánc és kötvényvásárlás formájában támogatják a szegényebbeket. Az elmélet szép, de a gyakorlat mégis más. Ki a fejlett és ki támogat kit? Ez a két kérdés nem magától értetődő. Brüsszelből úgy tűnhet, hogy a fő adakozó Németország, amely mögött ott áll Hollandia és Finnország. Az unió nyugati közvéleménye is osztja ezt a felfogást. Az valahogy elsikkad, hogy az egyensúly fenntartására a Duna menti államok komoly intézkedéseket foganatosítanak. Jelenleg Szlovákiában milliárdos megszorításokat fogadtak el, amelyek a társadalom szinte valamennyi rétegét érintik, hogy pontosan megfeleljenek a Brüsszel által lefektetett követelményeknek, többek között az Európai Stabilitási Mechanizmusban való részvételnek. A görögök ellenben adócsökkentésen gondolkoznak. A helyzet akár emlékeztethet a nyolc évvel ezelőtt kialakult szituációra is. Annak idején német részről kritika érte Szlovákiát, hogy bevezette az egyenadót. Akkor elhangzott a vád, hogy a nyugati tagállamok adófizetői által feltöltött uniós alapok olyan gazdaságot finanszíroznak, amely adóversenyre kényszeríti a német vállalatokat. Most mintha valami hasonló alakulna ki, egyetlen különbséggel. Az eurózóna keleti tagállamainak is aktívan részt kell venniük Görögország segélyezésében, amely 31 éve tartó EU-tagsága óta folyamatosan haszonélvezője az uniós forrásoknak, miközben azóta sem képes felzárkózni, bár a bérszínvonal tekintetében jócskán megelőzi Szlovákiát. A német közvélemény ugyan háborog a görög támogatások miatt, de a német gazdaság haszonélvezője a gyenge államok eurozóna-tag- ságának. Nem így Szlovákia, amely egyelőre csak a közös teherviselésre j ogosult. Valóban kialakulóban van a kétsebességű unió, de ez nem észak-dél, hanem kelet-nyugat viszonylatában kezd kirajzolódni. KOMMENTÁR Hazugságmérő NAGY ANDRÁS Egyetlen politikusnak sem szabad hinni, mondják gyakran az emberek. De valóban így van ez, s ha igen, mégis miért hagyjuk őket hazudni? A demagog.sk weboldal pontos statisztikát vezet a szlovákiai politikusok elmúlt években tett kijelentéseiről, s azok valóságtartalmát elemezve próbálja bemutatni, kik a legnagyobb füllentők. Robert Fico kijelentéseinek közel fele vagy nem igaz, vagy félrevezető, vagy nem lehetett ellenőrizni az igazságtartalmát, a kormányfő kijelentéseinek csak 52 százaléka volt egyértelműen igaznak mondható. A statisztikát nézve, a többi szlovákiai politikussal összehasonlítva mind a mért kijelentések számában, mind a nem valós kijelentések arányában vezet a miniszterelnök. Ha ilyen gyakran nem mond igazat, és ez ilyen könnyen ellenőrizhető, vajon miért mégis ő a legnépszerűbb szlovák politikus? A válasz elég egyszerű és kézenfekvő: Nem arról van szó, hogy Robert Ficót Háry János, vagy Münchausen báró szellemi leszármazottjának kellene tekinteni. A nép egyszerűen imádja a populista politikusokat, nekik meg egyszerűen lételemük az igazság sajátos tálalása, a tények egy részének elhallgatása, elferdítése. Bár ezt sohasem vallják be a környezetüknek, és gyakran már maguknak sem, de talán néha még érzik, az embereknek nem kell mindig mindent elmondani, elmagyarázni. Ennek több oka is lehet: Egyrészt a lakosság többsége úgysem érti meg a dolgokat, másrészt a politika valójában nem egy egzakt tudomány. Itt nem mindig érvényes, hogy valami vagy fehér, vagy fekete, elég nagy a szürke zóna, amit aztán a saját kénye-kedve szerint tud magyarázni a politikus. Ez természetesen nem ország-, sőt politikai irányzatfüggő, hiszen a baloldali Robert Fico ugyanolyan populista módszerekkel állította a maga oldalára a szavazók többségét, mint a jobboldali populista Orbán Viktor. Nagyon fontos elem a kommunikáció, a PR és az emberek feledékenysége. A lakosság nem szereti a rosszat hallani, nem akarja, hogy a politikus nap mint nap a fejéhez vágja, hogy többet kell dolgoznia, és kevesebbet fog keresni. Ezért a politikus, aki komolyhatalmat akar, nagyon gyakran használja ezeket az elemeket. Később természetesen kiderülnek, kiderülhetnek a hazugságok, de az már a szavazótábor értelmi szintjétől is függ, hogy mennyire hagyja magát becsapni. Ebből kifolyólag egyértelmű a képlet: Minél alacsonyabb egy pártra szavazó csoport értelmi szintje, annál könnyebb a politikusnak hazudnia, mert nem veszik észre. így növekedhet a hazugságok száma, egyre nagyobb a populizmus. Folyamatosan emelkedhet a támogatók aránya is, amíg el nem éri azt a kritikus tömeget, amelyet már nem lehet meggyőzni hazugsággal. A populista lufi üyenkor kipukkad, és a nép többsége a saját bőrén érzi a hazugságok következményét. Tipikus példája volt ennek Görögország, érdemes lett volna mérni, ott mennyire mondtak igazat a politikusok az elmúlt években. A mi régiónkban egyelőre még a populisták vezetnek, de előbb-utóbb, hála a hazugságmérőknek is, befellegzik nekik. Vagy a nép sosem tanul? FIGYELŐ A „Zimmer Frei” alkonya A valamikor „nagy biznisznek” számító balatoni szobakiadásnak lassan vége, sem a kereslet, sem a kínálat nem ad esélyt a fennmaradásra - derül ki a Portfolio.hu helyzetképéből. Az agónia egyik oka, hogy a Balatonról a rendszerváltás (és a két Németország egyesülése) után fokozatosan elmaradtak a német turisták, akik korábban többhetes pihenés keretében találkoztak a tóparton, és igénybe vették a kiadó szobákat. További ok, hogy a balatoni turizmusból megélni tervező vállalkozók későn jöttek rá, hogy a mostani áron kínált, de 20-30 évvel ezelőtti színvonal már eladhatatlan. Az esetek nagyobb részében erősen leromlott színvonalú kiadó szobákkal-nyaralókkal lehet találkozni. Abszolút jellemző példának számítanak az óriási, számtalan kis lakóegységre szeparált családi házak, melyek magukon hordozzák a 80-as (jobb esetben a 90-es évek) szinte valamennyi stílusjegyét. Az ilyen típusú ingatlanok egyre kevésbé kiadhatóak, és egyáltalán nem versenyképesek a minden földi jót kínáló wellness-hotelek kínálatával, ám mérsékelt érdeklődés még mindig van irántuk. A tóparttól 5-10 perces járótávolságon túl lévő bérlemények hasznosítására gyakorlatilag semmi esély, ezeket már csak a legszűkebb pénztárcával rendelkező vendégeknek lehet alkalmi jelleggel kiadni - ők viszont lassan teljesen kiszorulnak a balatoni nyaralásból.
