Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-23 / 169. szám, hétfő
14 Sport ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 23. www.ujszo.com Tour de France: Bradley Wiggins fantasztikusan versenyzett három héten át, s magabiztosan nyerte meg a világ legkeményebb bicikliversenyét Cavendishé lett a párizsi befutó Sagan előtt A legjobb fiatal versenyző, Teejay van Garderen, az összetett győztes Bradley Wiggins, a pontversenyt jobb hegyimenő, Thomas Voeckler az utolsó etap elején A már hagyományos pezsgőzéssel és egy szikrázó párizsi sprintbefutóval tegnap befejeződött a francia kerékpáros körverseny, a Tour de France. A champs-élisé- es-i célvonalat a Sky hajráembere, Mark Cavendish érte el elsőként, akinek ez volt az idei harmadik szakaszgyőzelme. Az összetettben csapattársa és „főnöke”, Bradley Wiggins végzett az élen, s ezzel a TdF történetének első brit bajnoka lett. GYÖRGY NORBERT A pontverseny győztesének járó zöld trikót a szlovák Peter Sagan (Liquigas-Cannondale) viheti el franciaföldről, aki fiatal kora ellenére látványosan bizonyította, hogy a sprinter- erőemberek közül messze ő a legkomplexebb versenyző. Peter Saganról szinte már mindent elmondtunk: huszonkét évesen, profi karrierje (mindössze) harmadik szezonjának kellős közepén már brin- gás szupersztár és rettegett ellenfél. Ráadásul Sagan, aki első benyomásra afféle Ráikköne- nesen dünnyögő, kicsit mafli- csek fiatal srácnak tűnik, igazi showman: a győzelmeket többnyire kedvenc filmhőseinek gesztusait idézve ünnepli (Hulk, Forrest Gump stb.), majd egykerekezik egy jót, s végül autogramot oszt a hölgyrajongók dekoltázsára. És fogadást köt a Liquigas főnökével, Paolo Zanival annak Por- schéjára még a Tour előtt, hogy legalább két etapot nyer majd, és megszerzi a zöld trikót. Nos, Sagan már az első héten túlteljesítette a normát (három szakaszt is megnyert), a zöld trikó pedig igazából soha nem forgott veszélyben. És tette mindezt teljesen magától értetődő módon, tulajdonképpen flegmán - élete első Tourján. Mit lehet ehhez hozzáfűzni. Semmit. Csendben megemeljük a kalapunkat. Mint ahogy meg kell emelnünk láthataüan kalapunkat Bradley Wiggins és csapata, a Sky teljesítménye előtt is. Mert szinte lehetetlen egy háromhetes kemény bicikliversenyt végigcsinálni úgy, hogy minden szakasz minden kilométerét ellenőrizzük. Egy Tour de France-t pedig különösen. De a Sky mégis megcsinálta: poroszos szigorral és precizitással, alázattal és elképesztő mennyiségű elvégzett munkával felértek a csúcsra. Mondhatjuk persze, hogy ez így kicsit uncsi volt, s hogy ma már nem az egyéni akciók és támadások döntik el egy hosszú és kimerítő bicikliverseny sorsát, hanem hogy ki marad talpon. Ami itt azt jelentette: aki a kaptatókon tartani tudta a lépést az elképesztő Sky-vonattal, az a végén elméletben még odaérhetett. Csakhogy hamar kiderült, hogy a lépést senki nem tudta tartani. A legtovább Sagan csapattársa, az olasz Vincenzo Nibali bírta szusszal, de a végére ő is kapitulált. És ez elsősorban Wiggins elsőszámú segítőjének és ámyékemberének, a zseniális Christopher Froome-nak volt az érdeme, aki gyakorlatilag pár éve a semmiből robbant be a bringasport élvonalába, és most éppen ott tart, hogy ha a csapat (egy csapat) történetesen őrá fog majd dolgozni, akár több Grand Tour-győzelmet is bezsebelhet. Mert a hegyekben végig erősebb volt, mint Wiggins, s bár a két időfutamon mindkétszer alaposan kikapott tőle, szívesen megnéztük volna, mi történik, ha hagyják egymással versenyezni őket. Persze ennyire azért nem vagyunk naivak, és tudjuk, hogy a végén bár mindig csak egyetlen győztest avatnak, azért az országúti kerékpárversenyzés is csak csapatsport, amelynek vannak írott és íratlan szabályai, és amely szabályokat egy brit (egy német, egy amerikai) csapatnál az egyéni önmegvalósítás céljából nyilván nem fog senki felrúgni. megnyerő Peter Sagan és a leg- (TAS R/AP-felvétel) Már csak a szerződése miatt sem. Ráadásul nagyon igazságtalanok lennénk Bradley Wig- ginsszel szemben (aki - és ezt is leírtuk már néhányszor - élete formájában versenyez az idén), ha azt állítanánk, hogy Froome nyerte meg neki a Tourt. Mert ez egyszerűen nem lenne igaz. Wiggo több kilót leadott a súlyából, és 100 000 magassági métert (mindenkinél többet) tekert ki a tavaszi felkészülés során, hogy a hosszú és húzós alpesi-, pireneusi kaptatókon ne étje majd meglepetés. És láss csodát: Wigginst az idei Touron semmilyen meglepetés nem érte, sem az alpesi, sem a pireneusi kaptatókon - és tulajdonképpen simán győzött. Bradley Wiggins, aki mint többszörös világ- és olimpiai bajnok pályakerékpáros már kezdte úgy érezni, mindent elért, amit egy bringás elérhet (és ettől alaposan meg is csö- mörlött, majd az alkoholba menekült: „Egész nap a kocsmákat jártam, tíz-tizenkét sör volt a minimum, amit naponta legurítottam” - mondta nem is olyan rég), most megnyerte a világ legnagyobb bicikliversenyét, a Tour de France-t. S hogy miért nem volt mégsem unalmas ez a Tour? Például Thomas Voeckler miatt, aki korábban azt nyilatkozta: „Mindenben közepes vagyok: legyen az sprint, hegymenet, időfutam. Ezért ha alkalmam nyílik rá, támadok. Egyéb lehetőségem nincs.” Nos, Voeckler megint támadott, és szökésből kétszer is sikeresen, hazaért. S bár valóban nem egy ortodox hegymászó, a hegyi pontverseny legjobbjának járó pöttyös trikót azért bezsebelte. Vagy az amerikai Tejay van Garderen miatt, aki amíg kellett (amíg volt értelme) főnökét, a tavalyi győztes ausztrál Cadel Evanst segítette, de mikor Cadel végleg elveszítette a fonalat (ez a két pireneusi szakasz alatt történt), Tejay nem ijedt meg a lehetőségtől, és kibiciklizte magának a legjobb huszonöt év alatti versenyzőnek járó fehér trikót, és egy előkelő ötödik helyet az összetettben. S végül itt az ifjú francia reménység, a mezőny legfiatalabb tagja (igen, néhány hónappal még Sagannál is fiatalabb, és ami a Tourt illeti, szintén elsőbálozó) Thibaut Pinot, aki kemény hegyi szakaszt tudott nyerni, aki ha emelkedett a makadám, mindig ott serte- pertélt a legjobbak mellett, s akinek végül sikerült megtartania az összetettbeli elképesztő tizedik helyét. így, kapásból, elsőre. Eredmények a 17. oldalon. Sagan hétszer a dobogón Peter Sagan nem élete első Tourján robbant be az élvonalba: azt már sokkal korábban megtette a kaliforniai meg a svájci körversenyen aratott győzelmeivel. A 22 éves, kissé flegma zsolnai versenyző a Tour légkörétől sem illetődön meg - az első héten három szakaszgyőzelmet aratott, összesen hétszer végzett a dobogón (egyszer egy hegyi szakaszon is!), s óriási fölénnyel megszerezte a zöld trikót. Sagan összetettben a 43. lett, debütálására sokáig emlékezni fognak a sportág rajongói. A SZLOVÁKOK A TOURON Peter Velits remek időfutamai Peter Velits, az Omega Pharma-Quickstep versenyzője negyedszer indult a Touron, s összetettben a szlovákok közül ő érte el a legjobb helyezést: a 27. helyen végzett. Tavaly a 18. volt, s idén szeretettvolna még jobb eredményt elérni, ám mindjárt az elején egy bukás miatt sok időt vesztett, s a hegyekben most nem teljesített olyan jól, mint ezt a korábbi években megszokhattuk tőle. Az időfutamokon azonban remekelt. Az első 41,5 km-es időfutamon a 7., míg az utolsó előtti napon megrendezett 53,5 km-es etapon a 4. lett. Martin Velits átesett a tűzkeresztségen Peter ikertestvére, Martin számára az volt a legfontosabb, hogy „túlélje” a háromhetes megpróbáltatást, s eljusson Párizsba. Ez sikerült is neki, összetettben a 90. helyen végzett. A14. szakaszon Peter Sagannal együtt ő is tagja volt annak a csoportnak, amely megszökött a mezőnytől, így egyrészt elkerülte a defektet (egy beteg elme ugyanis szögeket szórt szét az úton, aminek számtalan defekt és egy kulcscsonttörés lett az eredménye), másrészt életében először az első tízben ért célba egy Tour-etapon: a 8. lett. (bt)
