Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-21 / 168. szám, szombat
8 Szombati vendég_______________________________________________________________ ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 21. www.ujszo.com Ivan Zachariáš: „Szerencsére nem kell ahhoz külföldön élnem, hogy szabadon dolgozhassak, szabadon utazhassak. Prágából is eljutok bárhova..." Reklámfilmrendezőként jutott fel a csúcsra Háromszor díjazták már Cannes-ban, a reklámfilmek fesztiválján. Nagy- Britanniában egy sörreklámjával 2002 legjobb rendezője lett. A Gunn Report felmérése szerint a világ tíz legsikeresebb reklámfilmrendezőinek egyike. Mulit című rövidfilmje bekerült a New York-i Modem Művészetek Múzeumának állandó gyűjteményébe. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ivan Zachariáš jól megélne Angliában vagy Amerikában is, igazán jól azonban Prágában érzi magát. Nyaranta kilenc napig pedig Karlovy Varyban, hiszen az ő fesztiválklipjeinek tapsol a közönség minden játékfilm előtt. Csehországban csak szűk szakmai körökben ismerték a nevét, amikor Londonban már világviszonylatban is a legjobb reklámfilmesek között jegyezték. Forgatott a Hondának, a Mercedesnek, a Land Rovernek, a Levi Straussnak, az Absolut vodkának, a Stella Artois-nak, a Toyotának, az Adidasnak, kétszer választották meg Eurobestnek, s csak azután lett próféta a saját hazájában. Négy évvel ezelőtt, amikor Karlovy Vary fesztiváljának első klipjét forgatta, mégsem sejthette, hogy mesterien megfogalmazott „egyperceseivel” elindít egy sorozatot. Ezek a klipek azokról készülnek, akik a filmművészet terén nyújtott rendkívüli teljesítményükért Kristályglóbuszt kapnak a fesztiválon. Jó esetben már a következő évben eljut a mozikba a klip, de például Robert De Niróval még mindig nem sikerültforgatnunk. És a tavalyi díjazottal, Judi Dench-csel sem. De Niróval egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Megegyezünk egy időpontban, s az utolsó pillanatban mindig közbejön neld valami. Minden alkalommal kedvesen közli, hogy: „Semmi baj, ne izguljatok, meglesz!”, de még mindig nincs meg. Judi Dench előbb az új James Bond- filmre hivatkozva tolta odébb a forgatás időpontját, aztán családi problémája adódott. Megbetegedett az unokája, és neki kellett gondoskodnia róla. Volt egy „tartalékosunk”: Antonio Banderas. Sajnos ő is foglalt volt, amikor forgatni szerettünk volna vele. így döntöttünk aztán a tavaly elhunyt Otakar Vávra mellett. Az új fesztiválklip az ő emléke előtt tiszteleg. Az első három klipet Milos Formánnál, Danny DeVitóval és Harvey Keitellel forgatták. Méghozzá első nekifutásra! Kimentünk Amerikába, és egymás után mind a három klipet elkészítettük. Forman Párizsból jött haza, de máris fogadott bennünket connecticuti otthonában. DeVito alig várta, hogy dolgozzunk, annyira tetszett neki az ötlet, hogy édes álmából veri fel a telefon, és a Kristályglóbusszal hallgattatja el. Harvey Keitellel megegyeztünk, hogy improvizálni fogunk, ott helyben találjuk ki a történetet, aztán mégis meggondoltam magam. Reggel, a forgatás előtt megírtam a szöveget. Féltem, nehogy rosszul süljön el a dolog. Mivel épp azokban a napokban fájt a lába, alig tudott járni, azt találtam ki neki, hogy ráesett a Kristályglóbusz. Kacagva fogadta az ötletet. Mind a három forgatás kellemes hangulatban zajlott, amint elkezdtük a munkát, rögtön elmúlt az idegességem. Véra Chytilová dühösen ra- gasztgatja a klipben a széttört üveggömböt. Vele is könnyű volt közös nevezőre jutni? Ő azt mondta, ha eltörne a glóbusza, kivágná a francba, nem bíbelődne vele. De neki is tetszett az ötlet, hogy csak az orra folyik, a ragasztó beszáradt, ezért más megoldást kell találnia. Jude Law is ujjongva fogadta a sztorit, hogy miután lelopják az autójáról az orrdíszt, ő az átalakított Kristályglóbuszt illeszti a kocsi elejére. Egyébként ő is úgy viszonyult hozzám, mintha régóta ismernénk egymást, pedig akkor találkoztam vele másodszor. Mindent megtett, hogy a lehető legjobban sikerüljön a felvétel. Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen egyperces klip lefor- gatása? Általában két órát. Az előkészítés jóval hosszadalmasabb. De volt, aki nem sürgetett bennünket. John Malkovich meghívott az otthonába, kávét főzött nekünk, aztán kocsiba ültünk, tett velünk egy nagy kört Boston belvárosában, majd miután leforgattuk a klipet, együtt vacsoráztunk. Elképesztően kedves, szórakoztató ember. Azt mondta, a divattervezés már sokkal jobban érdekli, mint a színészet. Drága ingeket, öltönyöket, cipőket tervez, a világ különböző pontjain nyit butikokat. Ön is a világ különböző pontjain forgat, és élhetne is több helyen, mégsem költözik el Prágából. Ennyire szívéhez nőtt a város, vagy ilyen erős lokálpatrióta? Két évig éltem Londonban anélkül, hogy megszerettem volna. Szerencsére nem kell ahhoz külföldön élnem, hogy szabadon dolgozhassak, szabadon utazhassak. Prágából is eljutok bárhova, nemcsak Londonból vagy New Yorkból. Azokon a helyeken nem is szívesen dolgozom, mert ott mindenki kapkod, rohan, más az életritmusuk. Indiában és Izlandon szeretek forgatni, ott sokkal nyugisabb a tempó. De még Los Angelesben is jól érzem magam, mivel ott állandó stábunk van, ismetjük egymást, remekül dolgozunk együtt. Hány reklámot forgat évente? Háromnál többet nagyon ritkán. Vannak feltételeim. Az ügynökségek ritkán küldenek az ízlésemnek, elvárásaimnak megfelelő forgatókönyvet. Világviszonylatban egyre gyengébb reklámfilmek készülnek. Húsz éve vagyok a pályán, pontosan látom a helyzetet. Hol és mivel kezdett? Rögtön, ahogy elvégeztem a főiskola dokumentumfilmes szakát... ... azt hagyta ott a reklám miatt? De azután, hogy kezemben volt a diploma. Az operatőri munka is érdekelt, voltaképpen minden, aminek köze van a filmhez. Gyártásvezetőként dolgozott a nagymamám, vágóként az anyukám. Hol az egyik, hol a másik vitt magával. Vagy valamilyen forgatásori nézelődtem, vagy a vágópult mellett ültem. Élveztem nagyon, hogy például egy autóversenyen, amelyről dokumentumfilmet készítettek, beülhettem a pilóta mellé. Amikor az általános iskolában oroszórán megkérdezte tőlem a tanítónő, hogy mi szeretnék lenni, oroszul válaszoltam neki, hogy filmrendező. Nem is gondolkodtam semmi máson. Egyértelmű volt, hogy ezt a hivatást választom. A főiskolán Jan Špáta, a legjobb cseh dokumentumfilmesek egyike volt a tanárom. Szinte apa-fia kapcsolatban voltunk. Égyszer elvitt magával egy tíznapos forgatásra, az apácák életéről készített filmet. Mindent tőle tanultam, amit a szakmáról tudok. „Nyitott szemmel járj, légy mindig készenléti állapotban! - mondta. - Használj ki minden helyzetet, úgy készülj a forgatásra, mint sportoló az olimpiára. Sose hagyd veszni a lehetőséget!” A legelső reklámfilmemet Jan Svéráknak köszönhetem. A Pilsner Urquell kérte fel egy sörreklámra 1992- ben, de ő akkor mással volt elfoglalva, és nekem passzolta át a lehetőséget. A filmnek aztán akkora sikere lett, hogy egy neves londoni ügynökség azonnal szerződtetett. Tehát megkapja a forgató- könyvet... ... és csak a legritkább esetben mondom azt, hogy igen, ez tetszik! A legtöbbször komoly változtatásokat kérek. S belemegy a megrendelő? Egyre gyakrabban megesik, hogy nem. Az ügynökség ragaszkodik a leírtakhoz. Ha nem sikerül megegyeznünk, köszönettel visszaadom a forgatókönyvet. Jobb ez így, mert ha forgatás közben akarok elrugaszkodni a leírtaktól, máris figyelmeztetnek, hogy too much! Nem engedik meg, hogy ne pontosan azt csináljam, amit a kliens vár tőlük. Nyilván van jó és rossz kliens. A jó kliens időben rájön, hogy ha valami extrát vár tőlem, akkor nem gátolhat az alkotói folyamatban. Beleszólhat, de csak annyira, amennyire elviselem. Ha látom, hogy nem ért hozzá, csak a magáét papolja, gyorsan elválnak az útjaink. Sok felkérést kellett ilyen okokból visszautasítania? Elég sokat. Évekkel ezelőtt Catherine Deneuve-vel forgattam volna, aztán mégsem lett belőle semmi. Unalmas volt a forgatókönyv. Én azt szeretem, ha annak az egy percnek is felépített története van. Ha ráadásul még szellemes is, vagy jön egy váratlan poén, annak nagyon örülök. Előfordul, hogy megírhatja a forgatókönyvet? Volt már példa arra is. A Stella Artois reklámhoz elég jó sztorit kaptam, csak az nem tetszett, hogy a cselekmény a francia forradalom idején játszódott. Megkértem a forgatókönyvírót, hogy helyezze át az első világháború éveibe. A befejezést aztán rám hagyta. Az eredeti sztoriban a kocsmáros kiadja az angol pilótát a németeknek, s mivel elfelejtette elzárni a csapot, megijed, hogy kifolyik a korsóból a sör. Én hozzáírtam, hogy amikor elvezetik a pilótát, a németek közül az egyik visszalép, és felhajtja a sört. Szinte látom, ahogy élvezettel issza. Én csak örömmel tudok dolgozni, s ha ez a filmből is kiérződik, akkor nyugodt vagyok. Az nem fordulhat elő velem, hogy munka közben egyfolytában arra gondoljak, mekkora hülyeségre vállalkoztam. Új munkához csak úgy jutok, ha a legutóbbi jól sikerült. És mi volt a legutóbbi felkérése? Egy komputerreklám Kiefer Sutherlanddel. Figyelmeztettek: legyek óvatos vele, mert köny- nyen elveszíti a türelmét, s akkor ordít, csapkod, elviselhetetlen. Hozzám végig kedves volt, meglepően kedves. Üdítőital-reklámot is forgatott már nemegyszer. A legmulatságosabb talán az volt, amelyet filmes közegbe, az Oscar-gálához kötöttünk. Hajthatatlan a filmsztár. Azt mondja, addig nem hagyja el a lakókocsiját, és nem áll kamera elé, amíg nem kapja meg a diétás kóláját. Csakhogy a cateringben már elfogyott, azért az asszisztens különböző filmek díszletei között rohangálva próbálja beszerezni. Közben lépésenként felborít, összetör valamit, és amikor sikerül végre hozzájutnia, és boldogan viszi a sztárnak, kezében marad a lakókocsi kilincse, így nem tudja beadni neki a kért kólát. Olyan az egész, mint egy groteszk, és még nem olvastam rossz véleményt róla. Van olyan termék, amelyet soha nem reklámozna? A cigaretta. Nem dohányzom, és nem is dohányoztam soha. Hasonlóan negatív hozzáállás? A hadseregnek sem dolgoznék. Pacifista vagyok. Nyilván egészen más egy Karlovy Varynak szóló fesztiválklipet készíteni, és egy külföldi piacra szánt reklám- filmet. A reklámfilm fogadtatását soha nem élem meg úgy, mint Karlovy Vary fesztiválján valamelyik klipem vetítését. Ott ülni a moziban, helyben átélni a fogadtatást, ahogy tombol a közönség, az elképesztően csodás érzés. Ha törölhetné a nevét egy filmből, törölné valamelyikből? Az angol tengerészeknek készítettem pár évvel ezelőtt reklámfilmet. Tetszett az ötlet, a forgatókönyv, örömmel vállaltam a munkát. Eszembe sem jutott, hogy a film hatására milyen sok újonc jelentkezik majd a tengerészeti akadémiára. Közölték velem ugyanis a hírt, hogy mennyire megnőtt az érdeklődés a fiatalok körében a haditengerészet iránt. Akkor döbbentem rá, hogy hányán vesztik majd az életüket a világ különböző hadihajóm. Napokig letört voltam. Tudtam, mekkora hibát követtem el. Vágyai bizonyára egy reklámfilmrendezőnek is vannak. Mondjuk egy jégbe hűtött aperitif az Északi-sarkon két jegesmedvével? Nem érdekel! Játékfilmet szeretnék forgatni. A könyvvel már készen vagyok, csak pénzt kell szereznem hozzá. Nagyon szeretem Sophia Coppola alkotását, az Elveszett jelentést. Az én filmem is valami hasonló lenne.
