Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-21 / 168. szám, szombat

8 Szombati vendég_______________________________________________________________ ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 21. www.ujszo.com Ivan Zachariáš: „Szerencsére nem kell ahhoz külföldön élnem, hogy szabadon dolgozhassak, szabadon utazhassak. Prágából is eljutok bárhova..." Reklámfilmrendezőként jutott fel a csúcsra Háromszor díjazták már Cannes-ban, a reklámfil­mek fesztiválján. Nagy- Britanniában egy sörrek­lámjával 2002 legjobb rendezője lett. A Gunn Report felmérése szerint a világ tíz legsikeresebb reklámfilmrendezőinek egyike. Mulit című rövid­filmje bekerült a New York-i Modem Művésze­tek Múzeumának állandó gyűjteményébe. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ivan Zachariáš jól megélne Angliában vagy Amerikában is, igazán jól azonban Prágában érzi magát. Nyaranta kilenc napig pedig Karlovy Varyban, hiszen az ő fesztiválklipjeinek tapsol a közönség minden játék­film előtt. Csehországban csak szűk szakmai körökben ismerték a nevét, amikor Londonban már világviszonylatban is a leg­jobb reklámfilmesek között jegyezték. Forgatott a Hondá­nak, a Mercedesnek, a Land Rovernek, a Levi Straussnak, az Absolut vodkának, a Stella Artois-nak, a Toyotának, az Adidasnak, kétszer választot­ták meg Eurobestnek, s csak azután lett próféta a saját ha­zájában. Négy évvel ezelőtt, amikor Karlovy Vary feszti­váljának első klipjét forgat­ta, mégsem sejthette, hogy mesterien megfogalmazott „egyperceseivel” elindít egy sorozatot. Ezek a klipek azokról készül­nek, akik a filmművészet terén nyújtott rendkívüli teljesítmé­nyükért Kristályglóbuszt kapnak a fesztiválon. Jó esetben már a következő évben eljut a mozik­ba a klip, de például Robert De Niróval még mindig nem sike­rültforgatnunk. És a tavalyi díjazottal, Judi Dench-csel sem. De Niróval egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Megegye­zünk egy időpontban, s az utol­só pillanatban mindig közbejön neld valami. Minden alkalom­mal kedvesen közli, hogy: „Sem­mi baj, ne izguljatok, meglesz!”, de még mindig nincs meg. Judi Dench előbb az új James Bond- filmre hivatkozva tolta odébb a forgatás időpontját, aztán csa­ládi problémája adódott. Meg­betegedett az unokája, és neki kellett gondoskodnia róla. Volt egy „tartalékosunk”: Antonio Banderas. Sajnos ő is foglalt volt, amikor forgatni szerettünk volna vele. így döntöttünk aztán a tavaly elhunyt Otakar Vávra mellett. Az új fesztiválklip az ő emléke előtt tiszteleg. Az első három klipet Milos Formánnál, Danny DeVitóval és Harvey Keitellel forgatták. Méghozzá első nekifutásra! Kimentünk Amerikába, és egy­más után mind a három klipet elkészítettük. Forman Párizs­ból jött haza, de máris fogadott bennünket connecticuti ottho­nában. DeVito alig várta, hogy dolgozzunk, annyira tetszett neki az ötlet, hogy édes álmá­ból veri fel a telefon, és a Kris­tályglóbusszal hallgattatja el. Harvey Keitellel megegyeztünk, hogy improvizálni fogunk, ott helyben találjuk ki a történetet, aztán mégis meggondoltam magam. Reggel, a forgatás előtt megírtam a szöveget. Féltem, nehogy rosszul süljön el a dolog. Mivel épp azokban a napokban fájt a lába, alig tudott járni, azt találtam ki neki, hogy ráesett a Kristályglóbusz. Kacagva fogad­ta az ötletet. Mind a három for­gatás kellemes hangulatban zaj­lott, amint elkezdtük a munkát, rögtön elmúlt az idegességem. Véra Chytilová dühösen ra- gasztgatja a klipben a széttört üveggömböt. Vele is könnyű volt közös nevezőre jutni? Ő azt mondta, ha eltörne a glóbusza, kivágná a francba, nem bíbelődne vele. De neki is tetszett az ötlet, hogy csak az orra folyik, a ragasztó beszá­radt, ezért más megoldást kell találnia. Jude Law is ujjongva fogadta a sztorit, hogy miután lelopják az autójáról az orrdíszt, ő az átalakított Kristályglóbuszt illeszti a kocsi elejére. Egyéb­ként ő is úgy viszonyult hozzám, mintha régóta ismernénk egy­mást, pedig akkor találkoztam vele másodszor. Mindent meg­tett, hogy a lehető legjobban sikerüljön a felvétel. Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen egyperces klip lefor- gatása? Általában két órát. Az előké­szítés jóval hosszadalmasabb. De volt, aki nem sürgetett ben­nünket. John Malkovich meghí­vott az otthonába, kávét főzött nekünk, aztán kocsiba ültünk, tett velünk egy nagy kört Boston belvárosában, majd miután le­forgattuk a klipet, együtt vacso­ráztunk. Elképesztően kedves, szórakoztató ember. Azt mond­ta, a divattervezés már sokkal jobban érdekli, mint a színészet. Drága ingeket, öltönyöket, ci­pőket tervez, a világ különböző pontjain nyit butikokat. Ön is a világ különböző pontjain forgat, és élhetne is több helyen, mégsem költözik el Prágából. Ennyire szívéhez nőtt a város, vagy ilyen erős lokálpatrióta? Két évig éltem Londonban anélkül, hogy megszerettem vol­na. Szerencsére nem kell ahhoz külföldön élnem, hogy szabadon dolgozhassak, szabadon utaz­hassak. Prágából is eljutok bár­hova, nemcsak Londonból vagy New Yorkból. Azokon a helye­ken nem is szívesen dolgozom, mert ott mindenki kapkod, ro­han, más az életritmusuk. Indiá­ban és Izlandon szeretek forgat­ni, ott sokkal nyugisabb a tempó. De még Los Angelesben is jól érzem magam, mivel ott állandó stábunk van, ismetjük egymást, remekül dolgozunk együtt. Hány reklámot forgat évente? Háromnál többet nagyon ritkán. Vannak feltételeim. Az ügynökségek ritkán küldenek az ízlésemnek, elvárásaimnak megfelelő forgatókönyvet. Vi­lágviszonylatban egyre gyen­gébb reklámfilmek készülnek. Húsz éve vagyok a pályán, pon­tosan látom a helyzetet. Hol és mivel kezdett? Rögtön, ahogy elvégeztem a főiskola dokumentumfilmes szakát... ... azt hagyta ott a reklám miatt? De azután, hogy kezemben volt a diploma. Az operatőri munka is érdekelt, voltaképpen minden, aminek köze van a filmhez. Gyártásvezetőként dol­gozott a nagymamám, vágóként az anyukám. Hol az egyik, hol a másik vitt magával. Vagy vala­milyen forgatásori nézelődtem, vagy a vágópult mellett ültem. Élveztem nagyon, hogy például egy autóversenyen, amelyről dokumentumfilmet készítettek, beülhettem a pilóta mellé. Ami­kor az általános iskolában orosz­órán megkérdezte tőlem a taní­tónő, hogy mi szeretnék lenni, oroszul válaszoltam neki, hogy filmrendező. Nem is gondolkod­tam semmi máson. Egyértelmű volt, hogy ezt a hivatást válasz­tom. A főiskolán Jan Špáta, a legjobb cseh dokumentumfil­mesek egyike volt a tanárom. Szinte apa-fia kapcsolatban voltunk. Égyszer elvitt magá­val egy tíznapos forgatásra, az apácák életéről készített filmet. Mindent tőle tanultam, amit a szakmáról tudok. „Nyitott szem­mel járj, légy mindig készenléti állapotban! - mondta. - Hasz­nálj ki minden helyzetet, úgy készülj a forgatásra, mint spor­toló az olimpiára. Sose hagyd veszni a lehetőséget!” A legelső reklámfilmemet Jan Svéráknak köszönhetem. A Pilsner Urquell kérte fel egy sörreklámra 1992- ben, de ő akkor mással volt el­foglalva, és nekem passzolta át a lehetőséget. A filmnek aztán akkora sikere lett, hogy egy ne­ves londoni ügynökség azonnal szerződtetett. Tehát megkapja a forgató- könyvet... ... és csak a legritkább eset­ben mondom azt, hogy igen, ez tetszik! A legtöbbször komoly változtatásokat kérek. S belemegy a megrendelő? Egyre gyakrabban megesik, hogy nem. Az ügynökség ra­gaszkodik a leírtakhoz. Ha nem sikerül megegyeznünk, köszönettel visszaadom a for­gatókönyvet. Jobb ez így, mert ha forgatás közben akarok el­rugaszkodni a leírtaktól, már­is figyelmeztetnek, hogy too much! Nem engedik meg, hogy ne pontosan azt csináljam, amit a kliens vár tőlük. Nyilván van jó és rossz kli­ens. A jó kliens időben rájön, hogy ha valami extrát vár tőlem, ak­kor nem gátolhat az alkotói fo­lyamatban. Beleszólhat, de csak annyira, amennyire elviselem. Ha látom, hogy nem ért hozzá, csak a magáét papolja, gyorsan elválnak az útjaink. Sok felkérést kellett ilyen okokból visszautasítania? Elég sokat. Évekkel ezelőtt Catherine Deneuve-vel forgat­tam volna, aztán mégsem lett belőle semmi. Unalmas volt a forgatókönyv. Én azt szeretem, ha annak az egy percnek is fel­épített története van. Ha ráadá­sul még szellemes is, vagy jön egy váratlan poén, annak na­gyon örülök. Előfordul, hogy megírhatja a forgatókönyvet? Volt már példa arra is. A Stel­la Artois reklámhoz elég jó szto­rit kaptam, csak az nem tetszett, hogy a cselekmény a francia forradalom idején játszódott. Megkértem a forgatókönyvírót, hogy helyezze át az első világ­háború éveibe. A befejezést aztán rám hagyta. Az eredeti sztoriban a kocsmáros kiadja az angol pilótát a németeknek, s mivel elfelejtette elzárni a csapot, megijed, hogy kifolyik a korsóból a sör. Én hozzáírtam, hogy amikor elvezetik a pilótát, a németek közül az egyik vissza­lép, és felhajtja a sört. Szinte látom, ahogy élvezet­tel issza. Én csak örömmel tudok dol­gozni, s ha ez a filmből is kiérző­dik, akkor nyugodt vagyok. Az nem fordulhat elő velem, hogy munka közben egyfolytában arra gondoljak, mekkora hülye­ségre vállalkoztam. Új munká­hoz csak úgy jutok, ha a legutób­bi jól sikerült. És mi volt a legutóbbi felké­rése? Egy komputerreklám Kiefer Sutherlanddel. Figyelmeztettek: legyek óvatos vele, mert köny- nyen elveszíti a türelmét, s akkor ordít, csapkod, elviselhetetlen. Hozzám végig kedves volt, meg­lepően kedves. Üdítőital-reklámot is forga­tott már nemegyszer. A legmulatságosabb talán az volt, amelyet filmes közegbe, az Oscar-gálához kötöttünk. Hajt­hatatlan a filmsztár. Azt mondja, addig nem hagyja el a lakókocsi­ját, és nem áll kamera elé, amíg nem kapja meg a diétás kóláját. Csakhogy a cateringben már el­fogyott, azért az asszisztens kü­lönböző filmek díszletei között rohangálva próbálja beszerezni. Közben lépésenként felborít, összetör valamit, és amikor si­kerül végre hozzájutnia, és bol­dogan viszi a sztárnak, kezében marad a lakókocsi kilincse, így nem tudja beadni neki a kért kólát. Olyan az egész, mint egy groteszk, és még nem olvastam rossz véleményt róla. Van olyan termék, amelyet soha nem reklámozna? A cigaretta. Nem dohányzom, és nem is dohányoztam soha. Hasonlóan negatív hozzá­állás? A hadseregnek sem dolgoz­nék. Pacifista vagyok. Nyilván egészen más egy Karlovy Varynak szóló feszti­válklipet készíteni, és egy külföldi piacra szánt reklám- filmet. A reklámfilm fogadtatását soha nem élem meg úgy, mint Karlovy Vary fesztiválján va­lamelyik klipem vetítését. Ott ülni a moziban, helyben átélni a fogadtatást, ahogy tombol a kö­zönség, az elképesztően csodás érzés. Ha törölhetné a nevét egy filmből, törölné valamelyikből? Az angol tengerészeknek készítettem pár évvel ezelőtt reklámfilmet. Tetszett az öt­let, a forgatókönyv, örömmel vállaltam a munkát. Eszembe sem jutott, hogy a film hatásá­ra milyen sok újonc jelentkezik majd a tengerészeti akadémi­ára. Közölték velem ugyanis a hírt, hogy mennyire megnőtt az érdeklődés a fiatalok körében a haditengerészet iránt. Akkor döbbentem rá, hogy hányán vesztik majd az életüket a világ különböző hadihajóm. Napokig letört voltam. Tudtam, mekkora hibát követtem el. Vágyai bizonyára egy rek­lámfilmrendezőnek is vannak. Mondjuk egy jégbe hűtött aperitif az Északi-sarkon két jegesmedvével? Nem érdekel! Játékfilmet sze­retnék forgatni. A könyvvel már készen vagyok, csak pénzt kell szereznem hozzá. Nagyon sze­retem Sophia Coppola alkotá­sát, az Elveszett jelentést. Az én filmem is valami hasonló lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents