Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-19 / 166. szám, csütörtök

I www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 19. Búcsúzik rajongóitól a Chumbawamba A zene csak eszköz volt JUHÁSZ KATALIN A Chumbawamba zenekar utolsó tettével is részolgált az „anarchista zenekar” jelzőre. Fennállásuk harmincadik év­fordulóját úgy ünnepük, hogy befejezik Honlapjukon fáradt­ságra, kiüresedésre hivatkoz­nak és remélik, hogy zenéjük­kel, amelyet eszközként hasz­náltak mondanivalójuk célba juttatásához, sokakat sikerült felrázniuk és gondolkodásra késztetniük. A banda 1982-ben alakult, kezdetben foglalt házakban játszottak és laktak. Mivel szkimandó szövegeik fülbemá­szó dallamokkal párosultak, hamar népszerűek lettek. Első albumuk ezt a sokkoló, provo­katív címet kapta: Pictures of Starving Children SeU Records, vagyis az éhező gyerekekről készült fotók jobban eladják a lemezeket. Aldcoriban a pop­sztárok egymást taposták az éhező afrikai gyerekek megse­gítésében, ám a segélykoncer­teken összeénekelt pénz ritkán juottt el a rászorulókhoz. A Chumbawamba pellengérre ál­lította az álszent „segély­bizniszben” részt vevőket. Ta­lán emiatt játszották dalaikat ritkán a brit kereskedelmi rádi­ók. Meg is meredtak rétegze­nészeknek, egészen addig, amíg le nem szerződtek ők is egy multicéghez. Az EMI szár­nyai alatt 1997-ben a Tub- thumping című dal vüágsláger lett, az azt tartalmazó album­mal pedig körbetumézták a vi­lágot. A nagy fesztiválok is ve­rekedtek értük, egészen fura helyekre is eljutottak, még ná­lunk is jártak. A lázadó szöve­gek azonban ezután is jellem­zőek maradtak a zenekarra, így az EMI elég hamar meg is vált tőlük, jobb a békesség-alapon. Pályafutásuk során tizenöt stúdióalbumot készítettek. A Chumbawamba fénykorában nyolctagú volt, és hiába lettek világsztárok, bármikor szíve­sen részt vettek embeijogi tün­tetéseken és politikai rendez­vényeken, sőt egyszer azért maradt el egy minituméjuk, mert az egyik hölgy, Alice Nut­ter egy tüntetésen kapott párat a fejére rendőri gumibottal. Mostantól a maradék öt tag is mással kíván foglalkozni, bár nem tartják teljesen kizártnak, hogy egyszer még összeállnak valamilyen zenei projekt kap­csán. Közleményüket így zár­ják: „Harminc év beszólogatás, móka, eklektika, vita és furcsa­ság - micsoda kivételes hely­zetben voltunk, micsoda időket éltünk meg együtt!”. Ponto­sabban a hosszú levél egy 1956-os fotóval ér véget, ame­lyen a budapesti Sztálin-szobor csizmáját verik szét a felkelők. Harminc éven át „beszólogattak" (Képarchívum Elhunyt a Deep Purple egyik alapítója Jon Lord, 1941-2012 JUHASZ KATALIN 71 éves korában elhunyt Jón Lord, a legendás Deep Purple alapító tagja és bülentyűse. Hasnyálmirigyrák végzett vele. A hatvanas években nem az volt jellemző, hogy valaki klasszikus zenei tanulmányokat követően rockzenekart alapít. Épp fordítva: főleg olyanok ra­gadtak hangszert, akik pár ak­kordot ismertek, ám a Beatles hatására zenei pályára vágytak. Jon Lord kivétel volt, konzerva­tóriumot végzett, méghozzá kitűnő eredménnyel. Aztán megismerkedett a rockzenét forradalmasító Hammond or­gonával, valamint a Rolling Stones-gitáros Ron Wood báty­jával, Art Wooddal, aki bevette őt a The Artwoods zenekarba. Itt figyelt fel rá Tony Edwards producer, aki épp egy új zene­kart igyekezett verbuválni nagy terveihez, élén a Hamburgból hazacsalogatott Ritchie Black­more gitárossal. Amikor ők ket­ten találkoztak, világossá vált, hogy letérnek az edwardsi útról és igényesebb, progresszívebb zenét kezdenek játszani. Lord klasszikus zenei elemeket épí­tett az orgona- és szintetizátor­szólamokba, amivel nemzedé­ke egyik legfontosabb billen­tyűse lett, és az is maradt a Dee- op Purple 1976-os feloszlásáig. Később rövid ideig játszott a Whitesnake-ben is, majd a Deep Purple 1984-es újjáalakulása­kor visszatért, és egészen 2002-ig maradt a zenekarban, ahonnét egészségi problémák miatt lépett ki. Ezt követően is zenélt, számos szintetizátorra épülő lemeze jelent meg a leg­különbözőbb műfajokban dol­gozó zenészekkel. A hasnyál­mirigyrákot tavaly augusztus­ban diagnosztizálták nála, jú­nius 16-án halt meg egy londo­ni klinikán. Justin Bieber, a tökéletesen kitalált tehetség (Képarchívum) Justin Bieber napjaink egyik legsikeresebb és leghiteltelenebb előadója A szegény gazdag sztár Vicces kedvű emberek 1994 tavaszát tartják a zeneipar legszomorúbb időszakának. Mert ápri­lis 5-én öngyilkosságot követett el Kurt Cobain, kicsit korábban, március 1-jén pedig megszületett Justin Bieber... PUHA JÓZSEF Többen a két eseményt ösz- szefüggésbe hozzák, mondván, az előbbi azért vetett véget az életének, mert az utóbbi a vi­lágra jött. Ezen legalább mo- solygunk, de azon az abszurd felvetésen már nem lehet, mely szerint Bieber a nirvanás ze­nész reinkarnációja. Justinnak vannak olyan nem normális ra­jongói, akik ezt szentül hiszik. Szerencsére ez már csak azért is teljesen kizárt, mivel Cobain még élt, amikor Bieber megszü­letett. Állításuk szerint, ha Kurt 1994-ben látta volna meg a napvilágot, Justinéhoz hasonló zenét készítene. Ebbe még be­legondolni is rossz! De hagyjuk ezt a sületlenséget! Akik ezt hangoztatják, bizonyára sosem hallgattak Nirvánát. Egy dologban azért hasonlí­tanak: mindkettő korának nagy világsztárja. Mindössze ebben. A rajongótábor sem hozható párhuzamba, a kana­dai tinédzsert ugyanis szinte csak a tőle fiatalabb tinik élte­tik, Cobainnek viszont minden korosztályból voltak, vannak rajongói. Bajban volnék, ha Justin Bie­ber június közepén kiadott harmadik, Boyfriend című stú­diólemezét pontszámmal kel­lene értékelnem. Vettem a fá­radságot, többször meghaügat- tam. Azt nem mondom, hogy az énekes rajongója lettem, de a dalok mindegyike tökélete­sen kigondolt, kidolgozott, a hangzás profi, csupán egy fo­gást találtam rajtuk, a tingli- tangli szöveget lehet felróni. „Ha én lennék a barátod, akkor sosem engednélek el. Átkarol­nálak, sosem lennél magányos. Lehetek úriember is, bármi, ami neked megfelel. Ha én len­nék a barátod, akkor sosem en­gednélek el, sosem engednélek el” - hangzik a slágerré vált (!) címadó szerzemény refrénje. Tegyük a szívünkre a kezünket, ez több mint ciki! Sajnálom azokat a tiniket, akiknek bejön ez a duma. Nem vitás, a srác tehetséges, jól énekel, jól táncol. Az azon­ban szinte biztosra vehető, hogy a munkássága előkészíté­séhez túl sok köze nincs, csak kivitelezi, eladja. A Boyfriend című album legtöbb dalánál ugyan az ő neve van elsőként feltüntetve szerzőnek, de nem nagyon tudom elhinni, hogy kivette volna a részét a kompo­nálásból, bár ez nem is fontos. Hogy milyen is valójában Jus­tin Bieber, azt a világszerte tu­catszám kapható „önéletrajzi könyvekből” sem tudjuk meg. Talán majd abból, amit egykori sztárként ő maga ír. De ha ír is, az már senkit sem fog érdekel­ni. Ha jellemzést kellene róla adnom, azt mondanám, a nyi­latkozataiból kiindulva, hogy egyre nagyképűbb, már ko­rántsem a szeretnivaló kamasz beszél belőle. A minap egy élő rádióműsorban kérte ki magá­nak, hogy a műsorvezető Justin Timberlake-hez hasonlította (pedig ő ezzel bókolni akart), mert úgy gondolja, neki egyedi stüusa van. Az összehasonlítást én is furcsállom, hiszen - egye­lőre - túlzás őt Timberlake-kel egy lapon említeni. Justin Bieber tizennyolc éve­sen már sokszoros dollármilli­omos, habzsolja az életet, a csodaszép Selena Gomez éne­kes-színésznő a barátnője. Bár az utóbbi inkább reklámfogás­nak tűnik, ami szintén sok pénzt hoz a konyhára. A karri­erje mesébe illő, olyannyira, hogy én egy szavát sem hiszem el. Sem azt, amit mond, sem azt, amit énekel. Kurt Cobain­nek mindent elhittem. Fel sem merült bennem, hogy amit tőle haüok, az mögött nem ő maga és a zenekara áll. Biztos nem azért van ez így, mert időköz­ben bölcsebb lettem. Adele, Gotye és Kimbra 2012 első felének legsikeresebb előadói Vezető zenepiacok azonos ízlése ÖSSZEFOGLALÓ A Nielsen SoundScan adatai szerint 2012 első felében - akár­csak 2011-ben - az angol Adele második stúdiólemeze, a 21 volt a legkelendőbb album az Ame­rikai Egyesült Államokban, 3,7 müliót értékesítettek belőle. Az ezüstérmes pozícióban, jócskán lemaradva, 912 ezer példánnyal Lionel Richie nagylemeze, a Tuskegee végzett, a bronzér­mesben pedig a négy angol és egy ír énekes alkotta One Direc­tion található - a csapat Up All Night című első albumából 899 ezer kelt el. Folytatódik az amerikai zenei piac fellendülése. Az év első hat hónapjában 853 millió zene fo­gyott - minden formátumot be­leértve -, szemben 2011 első fe­lének 820 milliójával. 2012 eddigi legsikeresebb dala az USA-ban a Somebody That I Used to Know. A belga születésű, kétéves korától Ausztráliában élő Gotye és az új-zélandi Kimbra slágeréből 5 millió 501 ezer példányt vásá­roltak az amerikaiak digitális változatban. A British Phonographic In­dustry adatai szerint az Egyesült Királyságban közel hétmillióval kevesebb nagylemezt értékesí­tettek 2012 első hat hónapjá­ban, mint 2011 hasonló idősza­kában. Idén 43,6 miüió album fogyott, szemben a tavalyi 50,5 millióval. A digitális forgalom ugyan 17,3 százalékkal nőtt, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a csökkenő tendenciát megállít­sa, a CD-forgalom ugyanis na­gyobb mértékben esett vissza. A brit piacon is Adele nagyleme­ze, a 21 volt a legnépszerűbb, megelőzve a skót Emeli Sandé első, Our Version of Events és a New York-i Lana Del Rey máso­dik, Bom to Die című stúdióal­bumát. A különálló dalok esetében viszont növekedés tapasztalha­tó 2011-hez képest. Tavaly az év első felében 88 miüió szer­zemény kelt el, idén 93,6 mil­lió. A szigetországban is Gotye és Kimbra slágere volt a legsi­keresebb dal 2012 első hat hó­napjában. (puha) POPKULTÚRA 9 A Kaukázus nyomdokain Kákettők néven újabb Kaukázus-utódzenekar kezdte meg működését, sőt már koncerteznek is Magyarország-szerte, né­hány daluk peidg letölthe­tő az internetről. A Káket­tők Kardos-Horváth Já­nos, a Kaukázus ex-front- emberének és dalszerző­jének egyik projektje a sok közül. Volt zenekarának tagjaival, illetve másokkal ugyanis K2 és Kafkaz né­ven, illetve szólóban is fel­lép, sőt nemrég egy „anti­kapitalista gyereklemezt” is megjelentetett. A Káket- tőkben rajta kívól egy má­sik volt Kaukázus-tag, Császári Gergő dobos is szerepel, (juk) Két film a Green Day-ről Az amerikai neopunk trió nem csupán három új albumot vesz fel egyszer­re, hanem két film is ké­szül róluk gyors egymás­utánban. Az első mozi Tim lynch nevéhez köthető, aki korábban a Buüet In a Bible produceri munkála­tait végezte, most pedig együtt fog tevékenykedni azzal a Tim Wheelerrel, aki társproducere volt a The White Stripes remek turnéfilmjének. Ők ketten kamerával kísérik végig a csapat készülő három új albumának (Unó!, Dos! és Tre!) stúdiómunkálatait. A másik film a Green Day Dookie előtti időszakáról, azaz a nemzetközi áttö­rést megelőző évekről ké­szül. A két Tim az elmúlt másfél évben számos kon­certre elkísérte a zene­kart, és mindent rögzítet­tek. Most végig fogják kö­vetni az új show próbáit is, mielőtt a zenekar repülőre szállna és útját Japán, majd pedig Európa felé venné. (SPIN) A Coldplay mint képregény Velem együtt nyilván sokan nem értették, miért adta a Coldplay zenekar tavaly megjelent albumá­nak azt a titokzatos címet, hogy Mylo Xyloto. Nos, pár napja kapható az al­bum képregény-adaptáci­ójának első része. A soro­zatot hatrészesre tervezik, és a Kung Fu Panda ren­dezőjét, Mark Osboume-t kérték fel a projekt irányí­tására. A második szám­hoz készülő képregényt csak jövő februárra terve­zik, ennek alapján gyanít­ható, hogy a folytatásokat sem fogják elsietni. A kü­lönleges projekt vége egy egész estés mozifilm, ami megmagyarázza egy film­rendező jelenlétét a mun­kálatoknál. (lg)

Next

/
Thumbnails
Contents