Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-19 / 166. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 19. Vélemény És háttér 5 Čaplovičnak - pedagógushoz méltatlan módon - eddig szinte senkihez nem volt egy jó szava Oktatási irányhiány Dušan Čaplovič nem könnyű tárcát vett át elődjétől, Eugen Jurzy- cától, akire szintén ne­héz tárcát hagyott előd­je, Ján Mikolaj, akinek Martin Fronc/Szigeti László nem könnyű örö­kébe kellett lépnie. KOCUR LÁSZLÓ Kapkodás, nagy dérrel-dúr- ral beharangozott, majd fél­behagyott reformok, a tanár­bérek emelésének állandó le­begtetése, mely leggyakrab­ban csak megalázó mértékben valósult meg... Eltelt a kormány első száz napja, mindenki értékel. Dušan Čaplovič - szemben más tárca­vezetőkkel - valóban nehéz helyzetben van, SDKÚ-s elődjé­ről, a kiváló közgazdász Eugen Jurzycáról ugyanis sütött az in­kompetencia. Igaz, azt már so­sem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha jut neki is négy esz­tendő, lehet, hogy csak a taktika része volt, hogy egy évig nem csinált semmit a szándéknyilat­kozatokon túl. Még egy Augi- ász-istálló kitakarítására sem futotta erejéből az SNS-es Ján Mikolaj után, akinek miniszteri tevékenységéből a szlovákiai magyar kisebbség elsősorban a honismeretkönyv-botrányra és a nemzetiségi oktatás elsor­vasztására tett, nem slavkovs- kásan durva, de erősen tenden­ciózus törekvésekre emlékez­het; az iskolaigazgatók a tan­könyvrendelések körüli állandó káoszra; a pedagógustársada­lom pedig a gyorsan levezé­nyelt, ennek megfelelően fél­munka oktatási reformra. Igaz, Martin Frone sem sütkérezhet a második Dzurinda-kormány re­formminisztereinek dicsfényé­ben. A 2002-2006 között reg­náló kabinet véghezvitte a nagy elosztórendszerek reformját, az adó-, a nyugdíj- és az egészség- ügyi rendszer, valamint a szin­tén nagyon fontos büntető tör­vénykönyv és perrendtartás mellett azonban az oktatás (és a kultúra - de ez nem tárgya a je­len írásnak) - szokás szerint háttérbe szorult. Čaplovič esetében tehát az el­foglalt bársonyszék csakis idé­zőjelben értelmezhető, a mi­niszteri ülőhely sokkal inkább fogható Westeros kardokból kovácsolt vastrónusához, me­lyen nem lehet kényelmesen ülni, viszont abban a kényelmes helyzetben van, hogy még leg­ádázabb ellenségei sem verhe­tik el rajta a port a honi oktatási rendszerben uralkodó általá­nossá vált áldatlan állapotok miatt. Csak az első száz napért. Azt viszont meg is érdemli. Čaplovičnak - pedagógushoz méltadan módon - szinte senki­hez nem volt egy jó szava sem az elmúlt száz napban. Nem enge­délyezni, átirányítani, lefokoz­ni... A miniszter hadat üzent a magán- és egyházi iskoláknak, a gimnáziumoknak, a magánfőis­koláknak, a bölcsészeknek stb. Mindegyik hadüzenetben akad szemernyi igazság - mi, felvidéki(!) magyarok megkér­dezhetjük magunktól, indokolt- e, hogy a 458 467-nek csak Szlo­vákiában öt magyartanszék ont­ja a magyarszakosokat-, de a rá­juk adott militáns, erőből jövő, a 66 éves miniszter társadalmi szocializációjának megfelelő vá­lasz ritkán nevezhető kompe­tensnek, még kevésbé előremu­tatónak. Azpedigmárarendszer általános hibája, hogy nincs szakmai alapon készült, leg­alább részleges társadalmi kon­szenzuson nyugvó, ciklusokon átívelő oktatási koncepció, ha­nem négyévente új emberek jönnek, „új időknekúj dalaival”. A nálunk elsősorban A dzsun­gel könyve írójaként ismert Ru­dyard Kipling írja másutt, hogy „a világon a jó anyát kivéve semmi sincs, ami annyira meg­érdemelné a tiszteletet, mint a jó iskola”. Egyelőre úgy fest, isko­láink jósága” továbbra is helyi szinten, minisztériumi útmuta­tás nélkül fog eldőlni. A hibákat ugyanis bárki meg tudja nevez­ni. S ha a megoldást e sorok írója vagy a kedves olvasó nem tudja, az egy vállrándítással elintézhe­tő, de ha a miniszter sem, az mi­nimum kellemetien. JEGYZET Nagy felfedezés LAMPL ZSUZSANNA lat, tányért csak mutogatta, de azt kapásból megmondta, hogy a fehér doboz a konyhá­ban mikrohullámú sütő. Egy másik gyerek azzal ejtette transzba a rokonságot, hogy amikormegkérdeztéktőle, mi lesz, ha nagy lesz, kijelentette, hogy paleontológus, majd gu­miállatai közül felemelt egy dinoszauruszt. Ekkor az egyik felnőtt, aki ezt először hallotta, s már ettől a produkciótól is majd elolvadt, szépen artiku­lálva megkérdezte tőle, hogy ugye, ez egy dínó? Már attól bepisilt volna örömében, ha a kisfiú rábólint a kérdésre, hi­szen a saját tudománya ebben az ügyben a dínó szóig terjedt. De a kicsi csaknézett. Nem érti, gondolta a felnőtt. Akkor a gye­rek újra felemelte a gumiálla­tot, és megszólalt vékonyka hangon: tilanoszaulusz! így tanult a felnőtt egy új szót, s így eshetett meg, hogy később, amikor újra találkoztak, s rá­kérdezett a hüllőre, a gyerek, aki közben megtanulta kiejteni a„r” hangot, kijavította. Az nem tilanoszaulusz, hanem ti- rannoszaurusz! Ésmégvigyor- gott is a kis disznó. Elnézően. Hiába, az ember mindig tanul. A napokban én is két új kifeje­zéssel gazdagodtam. Zúzó bo­gyózó! Ezazegyik. Egyszőlős­gazda ejtette ki a száján, és rög­tönbeleszerettem. Aszóba. A dallamába. Ahangulatába. Az illatába. Az ízébe. Mert ennek a szónak zamata van, mintasző­lőnek. Márpedig a szőlőnek van zamata, s mennyiféle! A gazda ilyeneket mondott: sár­gadinnye, keserű csokoládé, érett őszibarack, tavaszi virág, ribizli, hamvas szilva... Azt is mondta, hogy amit az ember borkóstoláskor érez, az a má­mor. Nekem ez a sok gyönyörű szó és a mögötte rejlő szakérte­lem volt a mámor. Leborulok ekkora tudás előtt. Amásik új kifejezés az orrszívó porszívó. Ezegyolyancső, me­sélte a kollégám, aminek egyik végét a gyerek orrába teszik, a másikat rákapcsolják a porszí­vóra, és ha a náthás gyerek el- utasítj a a zsebkendőt, akkor így „fújjákki” az orrát. Valójában csak egyszer kellett alkalmaz­ni, mert a kollégám két kisfia úgy megijedt aporszívó búgá- sától, hogyazótaszorgalmasan használj a a zsebkendőt. Az egyik még csak tartózkodni sem hajlandó abban a szobá­ban, ahol a porszívó van. Hát ő biztosan nem fog soha életében porszívózni, mondja az apja. S lehet, hogy most egy nagy fel­fedezés következik! Ugye, vannak férfiak, akik nem mo­sogatnak, nem takarítanak, merthogy az az asszony dolga, akkor is, ha a nő ugyanúgyjár munkába, mint ők. Atudósok az ilyen magatartást általában a női és férfi szerepek szociali­zációjával és rögzülésével ma­gyarázzák: egy férfi azért nem porszívóz, mert mindig csak az anyjátlátta porszívózni. De most támadt egy sanda gya­núm. Lehet,hogy sokférfi taka­rításundora mögött az orrszívó porszívó kísérteié lebeg? KOMMENTÁR A damaszkuszi úton MAL1NÁK ISTVÁN A bibliai történet szerint a damaszkuszi úton történt a pálfordulás, aminek eredményeként Saulból végül is Pál apostol lett. Valószínűleg csalódnia kell annak, aki azt várja, hogy a kép­letes damaszkuszi úton újabb pálfordulást hoz a BT holnapi ülése, amelyen a nemzetközi megfigyelők mandátumának meghosszabbítá­sáról is dönteni kellene. Az azonban bátran megjósolható, hogy a BT a Nyugat és Oroszország összecsapásának színtere lesz, az elnöki hata­lomba visszatért Putyin által meghirdetett keménység szel­lemében. Putyin kedden Kofi Annan értésére adta, hogy Moszkva a nyugatiak határozattervezetét megvétózza, s a - tegnap beterjesztett - sajátjavaslatát fogja erőltetni. Ez azonban annyit ér, mint halottnak a puszi: semmüyen szankciót nem helyez kilátásba Aszad rezsimje ellen, ha to­vábbra is nehézfegyverekkel löveti saját városait. Az egyéb­ként rettenetesen széttagolt - ami szinte kódolja a sikerte­lenséget - ellenzék is valószínűleg azért hirdetett most végső harcot, nagyszabású offenzívát Damaszkusz felszabadításá­ra, mert ezzel is befolyásolni szeretné a BT-tanácskozást. De Szíriában még jó ideig marad a patthelyzet és a polgárhábo­rú, ez utóbbi azért nem fullad ki, mert Ászadot Moszkva és Irán, a felkelőket pedig az Öböl menti monarchiák támogat­ják, fegyverzik. Olyan külföldi katonai beavatkozás, amely kicsikarhatná a döntést, mint tavaly Líbiában, nem lesz. Az nem mondható, hogy semmi nem változik, csupán az ki­számíthatatlan, hogy a rezsim agóniája meddig fog tartani. Azt azért Moszkva is tudja, hogy Aszad uralmon tartása a je­lenlegi formában kockázatos, ha katonailag teljesen leverné a felkelőket, olyan véres bosszúhadjáratba fogna, amilyet régen látott a világ, néhai apja is kismiska lenne hozzá ké­pest. A Kreml csak megfelelő gazdasági-politikai engedmé­nyek fejében fogja elengedni Aszad kezét. Putyinnak fontos, hogy Szíriában ne beszélhessenek az oroszok diplomáciai vereségéről, mint Líbia esetében Medvegyev elnöksége alatt. Aszadot erősíti, hogy a szunnita felkelők egyáltalán nem mu­tatnak toleranciát a vallási és etnikai kisebbségek iránt, ezért azoknak nincs okuk arra, hogy az elnök ellen forduljanak. Aszadot gyengíti, illetve tartalékainak kimerülésére utal az az izraeli titkosszolgálati jelentés, mely szerint már a Golán- fennsíkról kénytelen csapatokat átvezényelni a felkelők által leginkább szorongatott körzetekbe. Egy ilyen lépés, vagyis az Izraellel szembeni katonai fenyegetés csökkentése eddig elképzelhetetlen volt. És nagyon komolyan kell venni azt a keddi amerikai figyelmeztetést, amely szerint Aszadnak tel­jes felelősséget kell vállalnia azért, hogy vegyi fegyverei nem kerülnek terroristák kezébe. Ettől a lehetőségtől - a kauká­zusi helyzet miatt - már Moszkva is bepánikolhat. Közel-keleti titkosszolgálatok szerint a térségben Szíria ren­delkezik a legnagyobb készlettel kétféle ideggázból (VX és szarin), valamint mustárgázból. Abrit Sky News tudósítói kiderítették: négy különböző helyszínen folyik ideggázok gyártása: Hamában, Latakiában, asz-Szafírában (Aleppó kö­zelében), valamint egy damaszkuszi tudományos laborató­riumban. Vagyis épp a szíriai polgárháború fő helyszínein. Ráadásul az ideggázokat alkalmassá tették a hagyományos tüzérségi fegyverekben történő felhasználásra. Ez pedig már Izraelt is a létében fenyegeti, tekintettel Szíriának a Ha- másszal, valamint a libanoni Hezbollahhal meglévő kapcso­lataira. Szíria nem nukleáris tömegpusztító fegyverei így olyan lépésekre kényszeríthetik Izraelt vagy az USA-t, ame­lyekre egyébként gondolni sem akarnának. FIGYELŐ Bezárul az ajtó Románia előtt Crin Antonescu kedden el­ismerte: beláthatatlan ideig eltolódik Románia schengeni csatlakozásának dátuma. Az ideiglenes államfő tagadja ugyan, de a kudarcot a szoci- álliberális kormánytöbbség két hétig tartó „közjogi ámokfutása” idézte elő. Két hete még volt alapjuk azok­nak a bukaresti remények­nek, hogy ha két lépcsőben is, de Románia már 2013. január elsejétől csatlakozhat a schengeni térséghez. Mára már ez a remény megalapo­zatlan. Fundamentumát ugyanis az a romániai igaz­ságügyi reformról és a kor­rupcióellenes intézkedések­ről szóló jelentés szolgálta, amelyet tegnapi ülésén ké­szült Brüsszelben elfogadni az Európai Bizottság, s amelynek tartalmától tette függővé ál­láspontját az ország schenge­ni csatlakozását eddig maka­csul megvétózó Hollandia. Kéthetemégúgytűnt,hogyje- lentésben - akárcsak a koráb­biakban - túlsúlyban lesznek a Románia előrelépéseit nyug­tázó passzusok; erre ma már nincs remény. (Maszol.ro)- Idáig jutottunk! Addig emelgették az adót, amíg minden kocsma tönkrement a környéken!

Next

/
Thumbnails
Contents