Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-18 / 165. szám, szerda

Régió-szülőföld 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 18. Orosz Örs főszervező szerint a rendezvény igazi hozadéka, hogy van idő és lehetőség találkozni, beszélgetni Pillanatképek egy táborból Az esős hét végére a Nagyferenc Katalin áltak faragott emlékosz­lop is a helyére került (Somogyi Tibor felvételei) Krasznahorkaváralja. Nem tudom, pontosan szá­mon tartja-e bárki, hogy 1928 óta, amikor a Prá­gában tanuló magyar di­ákok először adtak talál­kát egymásnak Gomba­szögön, hány ízben ren­deztek Gömörben nyári diáktábort. Az idei - mondhatni: immár ha­gyományosan - a krasz- nahorkai kempingben zajlott, a kiégett vár tö­vében. LŐR1NCZ ADRIÁN Ezzel minden, ami a kiégett- ség fogalmával bármilyen szin­ten összefüggésbe hozható, el is felejthető - a rendezvényt ugyanis ismét a programfelho­zatal már-már kétségbeejtő bő­sége, valamint a közéleti-tár­sadalmi problémák iránti ma­ximális nyitottság jellemezte. Foglaljuk most össze dióhéj­ban, a teljesség igénye nélkül, mi fért bele a 2012-es Gomba­szögi Nyári Tábornak szentelt hat napba. Aki tudja a megoldást Biztatónak ígérkezett a kez­det - július 10-én, a rendez­vény nulladik napján közel há­romszáz szlovákiai magyar fia­tal szállta meg a helyszínt. El­igazítás, sátorverés, majd a „Te melliké vagy?” kérdés megvá­laszolása, azaz ismerkedés a táborlakókkal és a helyi ven­déglátó-ipari egységekkel (ha már a vár zárva van...). Este koncertek, a CitySoul színpa­don laza elektronika. Július 11., első nap. Bolló Péter, Krasznahorkaváralja el­ső embere és Orosz Örs főszer­vező üdvözli a résztvevőket, majd Davith Hicks komi nyelv- használati aktivista veszi birto­kába a nagysátrat. A komit mindössze 378-an beszélik fo­lyékonyan Anglia délnyugati részén, így Európa égjük legve­szélyeztetettebb nyelve (bár Romániában, a Duna deltájá­ban is élnek elszigetelt, saját nyelvet beszélő kisebb népcso­portok - a szerző megj.). Ha va­laki, úgy Hicks professzor tud­hat valamit a nyelvi diszkrimi­nációról, amely Nagy-Britan- niában a 17. évszázadba nyúlik vissza. Előadásának megszívle­lendő tanulsága, hogy állami támogatás nélkül is fel lehet tartani a (kisebbségi) nyelvet, amihez a média szinte kínálja a lehetőséget. „Természetesen az ideális ál­lapot az, ha elérjük, hogy az ál­lam támogassa a kisebbségi nyelvet, mivel ez számára is ha­talmas gazdasági előny. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a szlovák kormány végre feléb­redjen és felismerje a magyar nyelv fontosságát”'- mondta Hicks. Tanácsa remélhetőleg eljut a címzett(ek)hez. Ki a magyar, cigány, satöbbi? Később: Beszélgetés Bugár Bélával, a Híd, illetve Berényi Józseffel, az MKP elnökével. A két politikus nem ül egy asztal­hoz (pontosabban: ugyanah­hoz az asztalhoz ülnek, csak nem egy időben), a feltett kér­désekre - asszimüáció, a ki­sebbségek jogállása, romakér­dés satöbbi - visszafogottan vá­laszolnak. Nem mond újat Né­meth Zsolt magyar külügyi ál­lamtitkár sem; legfeljebb annyit, hogy az idei kampány­ban nem azt a Ficót hallotta, akit 2006-ban, így - persze csak óvatosan, módjával - op­timistán látja a helyzetet. Másnap, július 12-én dél­után Hunčík Péter pszichiáter­író, Gyurgyík László szocioló­gus, Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi nyelvű adásainak igazgatója, Öllős László polito­lógus, Petőcz Kálmán, a kor­mányhivatal emberi jogi fő­osztályának egykori vezetője és Tokár Géza politológus próbálta megválaszolni, ki a magyar. A felvidéki magyar miben-, vagy inkább „kiben- létének” pontos meghatározá­sára vonatkozó definíció híján úgy érzem, a közvetett, e sorok írója számára leginkább elfo­gadható választ két nappal ké­sőbb a Cigány úton című ke- rekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, Vavrek István pe­dagógus, a Temipe Polgári Társulás képviselője fogal­mazza meg, kijelentve: „Kő­kemény cigány vagyok, mert annak vallom magam!”. Kö­szönjük, tanító úr... Barátságokról, kapcsolatokról Az úgynevezett romakérdést feszegetni Krasznahorkaváral- ján ma több mint időszerű - a szlovák és újabban a magyar nemzet megmentőjének szere­pében tetszelgő Marián Kodé­ba már több mint öt és fél ezer négyzetméter földet kapott ajándékba a jólelkű helyi lako­soktól, és ennek csaknem teljes egésze a romák által illegálisan felhúzott házak alatt található. Várhatóan vidám napoknak néz tehát elébe a község. A jú­lius 14-én zajlott beszélgetés során Bodnár Zsuzsa romoló- gus, Bolló Péter, a település polgármestere, Gunár Lajos he­lyi vajda, Ravasz Ábel szocioló­gus, Podhradská Lea vizuális antropológus és dokumentaris­ta, valamint a már idézett Vav­rek István azt próbálta megvá­laszolni: mi az, ami évtizedek óta falat emel a romák és a többségi társadalom tagjai kö­zé. Alternatívák sokasága hangzik el, és a végén megfo­galmazódik az igény: békes­ségben rendezni végre közös dolgainkat. Mint írásom elején jéleztem: helyszűke miatt leheteden a teljesség igényével megírni a Gombaszögi Nyári Tábor tör­ténetét; e helyett Orosz Őrsöt, a tábor főszervezőjét kérem fel egyfajta mérleg megvonására és a hogyan tovább megfogal­mazására. „Hétszáznál több ember, zömében szlovákiai magyar egyetemi hallgató jött el a tá­borba - közölte a főszervező. - Ahhoz, hogy ekkora tömeget megmozgassunk, kellett a ze­ne, kellett az igényes és tar­talmas program, és kellett egy kiváló csapat. Amit hazavi­hetnek, a barátságok és a kap­csolatok; és remélhetőleg az az érzés, amelyet pozitív pél­dák, emberi történetek soka­sága igazol: hogy nem olyan rossz dolog szlovákiai ma­gyarnak lenni...” A fafaragó táborban a művészek elkészítették Puskás Ferenc első felvidéki szobrát is Már csak tucatnyi zsidó maradt a városban Szent László-szobor az emlékparkban Szép környezetben, jó hangulatban alkottak a fafaragók (A szerző felvétele) A holokauszt áldozataira emlékeztek V. KRASZN1CA MELITTA Csicsó. Hangos kopácsolás- tól zengett a községi tűzoltószertár melletti udvar: itt dolgozott a 8. Nemzetközi Csicsói Fafaragó- és Festőtábor résztvevőinek egy csoportja. A résztvevők ezúttal Szlovéniá­ból, Magyarországról és Szlo­vákiából érkeztek. Nagy Géza, a tábor főszerve­zője idén - a megszokottól elté­rően - szabad kezet adott a művészeknek, már ami a téma- választást illeti. Korábban ugyanis általában egy közös, főleg a magyarságtudatot erő­sítő témában születtek az alko­tások, ilyen volt például a Hét vezér és a táltos szoborcsoport is, amelyet aztán a helybéli tör­ténelmi parkban állítottak fel. „Ezúttal csupán egyeden ilyen »megrendelésem« volt, a Szent László-szobor, amely ugyan­csak a szoborpark gyűjtemé­nyét gyarapítja majd - mondta Nagy Géza. - A művészek egy része Nagymegyeren dolgozik, ott egy igazi kuriózumnak számító alkotás is készül: Pus­kás Ferenc első szlovákiai szob­ra. A táborhoz, illetve Csicsó- hoz egyébként több elsőség fűződik: itt készült az első szlo­vákiai Atilla-szobor, a szlovák nyelvtörvény „gyászemlékműve”, vagy a már említett Hét vezér-szoborcso­port, ami szintén egyedülálló a maga nemében.” A tábor részt­vevői szinte valamennyien szabadidejüket áldozzák erre a tevékenységre, foglalkozásu­kat tekintve van köztük állat­orvos, mérnök, tanár, matróz és nyugalmazott bárzongorista is. Ami összeköti őket, az a hobbijuk, a fafaragás. „Hatodik alkalommal veszek részt a csicsói táborban, és mindig örömmel jövök, mert amellett, hogy újra és újra sike­rül ellesnem valami szakmabeli fogást a többiektől, nagyon jó alkalom ez a találkozásra, a ba­ráti és szakmai eszmecserékre - mondta a budapesti Farkas Attila. - Érdekes megfigyelni például, ki hogyan nyúl egy adott témához, miként fogal­maz meg egy-egy gondolatot, és milyen technikát alkalmaz. Most például nagy érdeklődés­sel figyeltem, miként faragja a pegazus szárnyát Szalay Nor­bert barátunk.” A veszprémi Steinbach Sándor elárulta: egészséges rivalizálás is ta­pasztalható köztük, ami moti- válóan hat a munkájukra. Mindemellett jóindulatú kriti­kával is illetik a másik alkotá­sát, figyelmeztetik egymást az esetleges hibákra is, amiből szintén sokat tudnak tanulni. Szent László szobrán hárman dolgoztak: Fresch Gábor, Fresch András és Horváth Ti­bor. ,Amikor Nagy Géza felve­tette a témát, sokat böngész­tünk az interneten, könyvek­ben és kerestük a leghitelesebb László-ábrázolást. így akad­tunk rá a legújabb kutatások alapján a koponyaformából re­konstruált ábrázolásra - muta­tott rá Fresch Gábor. - Ezt ala­pul véve szigorú, méltóságtel­jes, határozottságot tükröző Szent Lászlót igyekeztünk kifaragni.” A hét végére elké­szült a nagyszentmiklósi lelet­ként ismert, bikafejes ivócsa- nak fába vésett másolata is. A tábor megvalósulását az előző évekhez hasonlóan a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúrá­jáért Közhasznú Társaság tá­mogatta. SZÁSZ1 ZOLTÁN Rimaszombat. Az 1944 jú­lius elején elhurcolt zsidókra emlékeztek az izraelita teme­tőben a hétvégén. Dušan Rybár, a Rimaszom­bati Zsidó Közösség vezetőjé­nek elmondása szerint a gömö- ri zsidóság létszáma mára el­enyészően kevés, már csak né- gyen-öten élnek azok közül, akik túlélték a holokausztot. Dušan Rybár úgy látja, egyre gyakoribbak az antiszemita megnyilvánulások, különösen a fiatalok részéről. Az elmúlt fél évtizedben a holokauszt- emlékművet is többször meg­Egyre fogy a rimaszombati zsi­dóság (A szerző felvétele) gyalázták. „Sajnálatos, hogy fi­atalok egy csoportja idegen- gyűlölő, náci eszméket éltet, miközben szinte semmit nem tudnak a zsidókról, arról, mi­lyen szerepet töltött be a zsidó­ság Rimaszombat és Gömör életében. Szomorú, hogy ezek­nek a fiataloknak a szülei nem tesznek ezek ellen a megnyil­vánulások ellen. Rimaszom­batból több mint ezer zsidó származású polgárt hurcoltak haláltáborokba 1944 júliusá­nak elején, közülük nagyon ke­vesen tértek vissza - mondta a zsidó közösség vezetője. A rimaszombati zsidó teme­tőt rendszeresen karbantart­ják, de a zsidók csökkenő lélek- száma miatt egyre nehezebb a folyamatos kaszáltatás, a meg­rongált vagy megsüllyedt síro­kat pedig csak gyűjtésből, szponzorok segítségével lehet rendbe tenni. Idén a város híres gyógyszerész famíliájának, a koncentrációs táborban el­pusztult Deutsch családnak a síremlékét sikerült felújíttatnia a rimaszombati zsidó közös­ségnek. Arra keresték a választ: ki a (szlovákiai) magyar

Next

/
Thumbnails
Contents