Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-14 / 162. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 14. www.ujszo.com KÖNYV A SZALONBAN A nyelv és a dolgok KESERŰ JÓZSEF Ritkán fordul elő, hogy egy pályakezdő prózaíró rögtön regénnyel jelentkezik, ráadá­sul olyannal, amelyben semmi nem utal a kezdeti bizonyta­lanságokra. Ez történt György Norberttel 2004-ben. A szerző Klára című regénye méltán nyerte el számos olvasó tetszé­sét, szakmai sikeréről pedig a 2005-ös Madách-nívódíj is árulkodik. A Klára jelentősége nyolc év távlatából is vitatha­tatlan. Ma már jól látható, hogy a szerző által megalko­tott sajátos nyelvhasználat mennyiben gazdagította a kor­társ magyar próza köznyelvét, és milyen nagy mértékben já­rult hozzá ahhoz, hogy meg­dőljön a szlovákiai magyar irodalmi nyelv mítosza. Azon olvasók és kritikusok számára, akik úgy vélték, hogy a nyelv- használat felől határozható meg leginkább az ún. szlová­kiai magyar irodalmiság, ép­pen a Klára bizonyította meg­győzően, hogy nem létezik egységes szlovákiai magyar irodalmi nyelv. Egyúttal pedig igazolta azt is, hogy azok a kí­sérletek, amelyek az ún. szlo­vákiai magyar műveket (értsd: Szlovákiában élő magyar írók műveit) nyelvi szempontok alapján próbálják közös neve­zőre hozni, kudarcra vannak ítélve. A Klárában működ­tetett nyelv (és ez persze nem csak György Norbert regényé­ről mondható el, hanem min­den irodalmi műről) ugyanis nem feleltethető meg semmi­lyen valós, irodalmon kívüli nyelvhasználatnak. Ahogyan a Klára narrátora beszél, úgy senki más nem beszél. Sem Szlovákiában, sem másutt. Van továbbá még egy oka annak, amiért nem kellene túlhangsúlyozni a Klára regio­nális kötődéseit. Ez pedig az az egyszerű tény, hogy György Norbert első könyve olyan iro­dalmi értéket képvisel, amely őt összmagyar viszonylatban is jelentős szerzővé teszi. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy nagy várakozá­sok előzték meg a szerző má­sodik könyvének megjelené­sét. A várakozást az első könyv megjelenése óta eltelt idő csak még inkább fokozta. A folyta­tásra hét évet kellett várni: 2011-ben jelent meg György Norbert második könyve, az Átmeneti állapot. A kötet rész­ben folytatja a Klárában is élő hagyományokat, másrészt új utakra merészkedik. Először is, más a műfaj: regény helyett kisprózák. Az Átmeneti állapot szövegeinek műfaját köze­lebbről már nehezebb lenne meghatározni. A fülszöveg no­vellákat emleget, ami legfel­jebb arra jó, hogy újra tudato­sítsuk: a fülszöveget nem árt óvatosan kezelni. Kínálkozik továbbá az állapotrajz kifeje­zés mint műfaji meghatározás. Ezt egyrészt a cím, másrészt az a sajátosság sugallhatja, hogy a szövegek gyakran nem me­sélnek el semmiféle történetet, csupán felvillantanak egy-egy (lét)helyzetet. Hozzá kell azonban tenni ehhez, hogy sok esetben nem a lelki, testi vagy pszichikai állapotok kerülnek előtérbe, hanem a nyelvi szi­tuációk. A kötet szövegei fi­gyelemre méltóan sokféle nyelven szólalnak meg, s mindegyikük eredeti nyelvi vi­lágot hoz létre. Úgy vélem, akárcsak a Klá­rának, az Átmeneti állapotnak is a nyelv a legfontosabb sze­replője. Ezt nem úgy kell érte­ni, hogy a könyv szerint nincs más, csak nyelv, hanem inkább úgy, hogy nincs előre adott nyelv. A nyelvet meg kell talál­ni, pontosabban: ki kell alakí­tani, létre kell hozni. Persze nem a semmiből. A kötet írásai rendre kihasználják az inter- textualitás nyújtotta lehetősé­geket, mégpedig nagyon sajá­tos módon. Nemcsak írott szö­vegekből merítenek, hanem például filmekből is. (A Húsvét című szövegben megjelenő so­főr monológjának bizonyos ré­szei Scorsese 1976-os Taxiso­főrjéből származnak, és ez csak egyetlén példa.) Emellett a szerző bátran merít a hétköz­napi nyelvi klisékből is, meg­erősítve ezzel azt a felfogást, amely szerint az intertextuali- tás nem irodalmi sajátosság, hanem már a hétköznapi, be­szélt nyelvnek is sajátja. Mihail Bahtyin orosz irodalomtudós mutatott rá arra, hogy amikor beszélünk, mindig saját koráb­bi szavainkat és másokéit használjuk újra meg újra. Bah­tyin a beszéd műfajainak ne­vezte ezeket a relatív konzisz­tenciával bíró nyelvi formáció­kat. A nyelvi klisék egy részét képezik a beszédműfajoknak. György Norbert kiváló érzékkel építi be szövegeibe az ilyen nyelvi paneleket. Legtöbbször úgy, hogy ironikus helyzetbe hozza őket. Attól azonban, hogy az Át­meneti állapot nagy jelentősé­get tulajdonít a nyelvnek, még nem kell azt gondolnunk, hogy behódol azon posztmo­dem teóriáknak, melyek sze­rint minden nyelv. A szavak ugyanis rendelkeznek egyfajta felidéző képességgel, és György Norbert erre is ráját­szik. Igazi ínyencnek bizonyul azzal, ahogyan ízlelgeti a sza­vakat, ahogyan meg-megáll egy-egy kifejezésnél és reflek­tál rá, működésbe hozva ezzel egy elidegenítő effektust. És ínyencnek bizonyul azzal is, ahogyan szavak révén alkot meg egy nagyon is tárgyi vilá­got, amelyben bizonyos dol­gok olyan élességgel jelennek meg, mintha valódi létezők lennének. Egy metálkék Lada de Lux, egy Pizza Calzone... Az ember valósággal érzi a mo­torolaj szagát és a sült hagyma illatát. Bizonytalan időket élünk, mondja egy nyelvi klisé. Át­meneti kor a miénk, mondja egy másik. Az állapotok is át­menetiek, sugallja György Norbert könyve. Valamint azt is, hogy milyen jó, hogy van­nak azért biztos dolgok is. Ab­ban például egészen biztosak lehetünk, hogy az Átmeneti ál­lapot kiemelkedő színvonalú irodalmi alkotás, szerzője pe­dig olyan író, akire érdemes odafigyelnünk. (György Norbert: Átmeneti ál­lapot. Pozsony, Kalligram, 2011) CD-AJANLÚ Magna Cum Laude: Belső égés PUHA JÓZSEF A Magna Cum Laude leg­utóbbi stúdiólemeze kapcsán a gyulai zenekar egyedi, már- már különös sikeréről és hely­zetéről is írtam. Felgyorsult zenei életünk­ben nem sok esélyt láttam arra, hogy a kilencvenes évek köze­pén ismertté vált, az évtized végén befutott Quimby után lesz még olyan kereskedelmi sikert elérő magyar együttes, amely egyrészt zeneileg újat hoz, másrészt nemcsak múltja és jelene, hanem feltételezhe­tően fényes jövője is van. A Magna Cum Laude gyökeret eresztett az élvonalban. A ze­nészek az új stúdióalbumon a helyzetükből adódó lehetősé­geket aknázzák ki, aminek az igényesebb közönség csak örülhet. Már nem a megfelelni akarás vezérelte őket, egy­szerűen csak dalokba öntötték az aktuális érzéseiket. A 2003 novemberében megjelent első, Hangolj át című CD-t hallgatva fel sem merült bennem, hogy a Magna Cum Laude néhány év múlva az élmezőnybe juthat. A nagy­lemezen hallható csúcspontok nélküli popos, rockos stílusnak Magyarországon nincs rajon­góbázisa. 2004 őszén a Minden állomás című felvétel mégis slágerré vált, de az albumot nem tudta a köztudatba emel­ni. A fiúk a második korong be- harangozójával, a maxi CD-n 2005 júniusában kiadott Te légy most című, szívhez szóló balladával találtak rá a megfe­lelő útra. A kezdetekkor egy hölgy, a megasztáros Szabó Eszter is megfordult a zenekar­ban, aki a tehetségkutató tévé­műsorban 2006 márciusában előadta a szóban forgó számot. Fontos pont volt ez az együttes pályafutásában, sokan kíván­csiak lettek a sikerre váró szer­zemény eredetijére is. Pár nap­pal előtte került a boltokba az előzőhöz képest kilencven fo­kos fordulatot vett második nagylemez - egyszerű dalla­mokkal, könnyen megjegyez­hető, érzelmes szöveggel -, amely eleinte elkerülte ugyan az eladási listát, de aztán felfe­dezte a közönség. 2007-ben az év magyar popalbumának járó Fonogram-díjjal jutalmazott CD címadója a Minden állomás lett - a cím három ponttal egé­szült ki. A harmadik stúdióle­mez Magnatofon címmel - raj­ta a zenekar eddigi legnagyobb rádiós slágerével, a Színezd új­ra cíművel - 2007 novemberé­ben került forgalomba. Ezt már a mostani felállás készítette, a három régi tag: Mező Misi éne­kes, Szabó Tibi gitáros, zene­szerző és Kara Misa basszusgi­táros, szövegíró, valamint az új, Kilián Imi dobos. A negye­dik, a 2009 júniusában megje­lent 999 című stúdióalbum a bevált receptet követi, vidám hangulatú, laza dalokat vonul­tat fel. A rajongói bázist céloz­za meg: a némi élettapasztalat­tal már rendelkező hölgyeket, asszonyokat, férfiakat. Az együttes humorosan, ironiku­san tálalja mondanivalóját, az érzelgősség határának elfoga­dott oldalán mozog, bár olykor átcsusszan a túloldalra. A DVD-vel kiegészített Belső égés című CD mindössze ki­lenc szerzeményt tartalmaz, játékideje a harminchárom percet sem éri el. (A DVD-n a 2010. december 28-án tartott SYMA-koncert másfél órás vál­tozata látható.) Olyan, már el­ső hallás után az emlékeze­tünkben maradó felvétel nincs rajta, mint a Színezd újra vagy a Pálinka dal mégis született róla sláger, a rockos, a válást kiveséző Túl későn című. „Túl későn láttam meg benned, ami úgy hiányzott.” Az üzenetéből kifolyólag nem tipikus sláger­szám, nyilván azért tűzték mű­sorra a rádióállomások, mert a zenekar rászolgált. A Belső égés - ahogy a cím is jelzi - komolyabb, mint az elő­ző nagylemezek. A letisztult, mély tartalmú, de nem komor szerzeményeket érzelmi viha­rok inspirálták. A válás, beteg­ség, halál, az ezekből adódó késő bánat, düh, nosztalgia, fájdalom, szenvedés a vezér­téma. Végérvényesen bebizo­nyosodott, hogy a laza rock is jól áll az együttesnek. A Túl ké­sőn, valamint a további két rockos dal: a Mid nem voltam még neked? és az Ugorj címűek a CD csúcspontjai. Az utóbbi a zenekarra jellemző édes bruta­litás jegyében íródott. „De ha gondolsz az illatoktól túlfűtött nyárra, s délibábként zöldellő határra, akkor rájössz majd, hogy túl szép nap ez a halálra. Hát akkor ugorj, akkor ugorj, akkor ugorj, ha senki nem ölel meg! Altkor ugotj, akkor ugorj, én megvárlak lenn az ölembe!” A veszteség, a gyász legmar­kánsabban a Fekete című felvé­telben jelenik meg. Az előző stúdióalbumon a záró számot, az Előre bocsánat Dézi címűt nem Mező Misi, hanem Kara Misa adja elő. A mostani záró szerzeményét, az Úgy szeress címűt Szabó Tibi énekli. Nem kétséges, a Belső égés a Magna Cum Laude eddigi legjobb nagylemeze. Az élvo­nalbeli hely ugyan nem erő­södött vele, a CD túl igényes ahhoz, hogy az együttes meg­tartson minden egyes új szimpatizánst, akit a Pálinka dal vagy A főnököm című kapcsán maga mellé állított. De remélhetőleg a fiúk már egy szebb korszakukat élik, így majd ismét vidám stúdió­album készül, egy-két olyan szerzeménnyel, amely a Túl későn című sláger sikerét is túlszárnyalja. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com N

Next

/
Thumbnails
Contents