Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-13 / 161. szám, péntek
I www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 13. Vélemény És háttér 5 Az emberek élni akarnak, és ha a kormány nem hagyja őket, akkor kitalálják a módját Függő és független A szociális tárca jogszabály útján pontosabban fogalmazná meg, mely munkakörök tartoznak azún. „függő jogviszony” kategóriájába, ami magyarul azt jelenti, a kormány megmondaná, milyen munkát lehet csak munkaviszonyban, állasban végezni. LOVÁSZ ATTILA Az efféle megoldások általában azért születnek, hogy a kiszolgáltatott kényszervállalkozók álláshoz jussanak és legyen társadalombiztosításuk. Sajnos, azután a későbbiekben kiderül, hogy alapvetően azért gondolkodnak így a kormányzatok, hogy a munkavállalótól „biztosan” levonható adó és járulékterhek ne maradjanak el, ha a vállalkozásba menekülő munkavállaló azokat esetleg nem fizeti be. Nem először - és nem is utoljára - említjük meg ezen a helyen, hogy ha az intézkedések és az intézmények nem azt a célt szolgálják, ami miatt létrejöttek, akkor abból csakis deformáció és végeredményben rossz megoldás születhet. Az egyszerű aritmetika nagyon sok kérdésre képes választ adni, és tisztábbá teheti a képet. Csak egy apróságra nem gondol - az emberek általában nem racionálisan, vagy ha mégis, nem kormányzati ráció alapján döntenek. Nem érvényes tehát az a tétel, hogy a kényszervállalkozásban kifizetett 100 euró a kormányzati intézkedést követően bérben kifizetett 100 eu- róvá válik. A kényszervállalkozások megjelenésének egyik komoly oka ugyanis az volt, hogy: a) a munkaviszony a rugalmastól nagyon messze van, b) a munkát komoly járulékterhek terhelik mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon. Megszületett hát a pótmegoldás: a munkáltató el akarja végeztetni a munkát, mert szüksége van rá, a munkavállaló dolgozni akar, mert szüksége van a pénzre, s az egészből egyszerűen kihagyják a köztes elemet, az államot. Az állam, jobban mondva a mindenkori kormányzat hüm- möghet ugyan kedvére, de az emberek - akár vállalkozók, akár munkaerejüket értékesítők - élni akarnak, és ha a kormány nem hagyja őket, akkor kitalálják a módját. A megoldás nem a tiltásban van. A tiltás eredméAz eddigi talán keveset befizető, de mégis aktív munkavállaló a közösből fog élni - és higgyük el, nem boldogan. nye: a kényszervállalkozás megszűnik, az a néhány cent sem kerül a közösbe, ami eddig. Az eddig talán keveset befizető, de mégis aktív munkavállaló meg a közösből fog élni - és higgyük el, nem boldogan. A mindenkori kormánynak alaphangon pezsgőbontós hangulatban kellene lennie, ha az emberek dolgozni akarnak, és megtalálják a pénzkeresés nem bűnös formáit. Akár azt, hogy vállalkozásban adják el a munkaerejüket. Olyan szakmákban is, ahol egyébként a munkaviszony a szokványos formája a munkavégzésnek. Ehelyett Eu- rópa-szerte megszűnt a szabad- foglalkozások rangja és bája (munkaviszonyban alkalmazunk kreatív munkatársakat, nevetséges módon), és ahelyett, hogy a szabadon, vállalkozásban, saját felelősségre, független munkavégzésre kezdenének építeni iparágak, függő viszonyba hajtjuk a demokrácia 22. évében a munkát vállalókat. Itt e helyen borítékolás nélkül írhatjuk le: ha a tervezett intézkedés megvalósul, a munkanélküliség emelkedik, a járulékok befizetése csökken, a munkáltató még jobban kiszipolyozza majd a már munkaviszonyban lévőket, s nemegy család komoly gondok elé néz, családfenntartója korlátozottlehetőségei miatt. Nos, ezt semmilyen szociálisan szimpatikus meggondolás alapján sem szabad megtenni. Időben szóltunk.- Traktort nem hívtunk, olyan rossz a termés. Azt a pár magot kiszórja ide, beszántjuk, legalább vetni se kell. (Peter Gossányi rajza) A kiskorúakat elrabolták, kábítószert, majd fegyvert adtak nekik, a lányokból szexrabszolga lett Több százezer gyerekkatona szolgál világszerte HÁTTÉR Bár mintegy 11 ezer kiskorúnak sikerült kiszabadulnia tavaly a katonaság kötelékéből, több százezerre tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik továbbra is fegyveres csoportok szolgálatában állnak - mutatott rá jelentésében az ENSZ. A világszervezet annak apropóján hozta nyilvánosságra tanulmányát, hogy kedden a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tizennégy évre ítélte Thomas Lubanga Dyilo kongói milíciavezért, akit márciusban bűnösnek találtak gyermekkatonák százainak toborzásában és bevetésében. Az ENSZ a dokumentumban célként jelölte meg annak elérését, hogy 2015-től kezdve egyetlen kiskorút se sorozzanak be. A legtöbb gyerekkatonát továbbra is szélsőséges fegyveres csoportok tagjai között találni. Az afganisztáni tálibok, a kongói Bosco Ntaganda lázadói, a Szomáliái al-Shabaab müícia, a mali Anszár ed-Dín szalafista csoport és más terrorista szervezetek rendszeresen vonnak be a harcokba kiskorúakat. Radhika Coomaraswamy, aki az ENSZ különmegbízottjaként a fegyveres konfliktusokban érintett gyerekekkel foglalkozik, elmondta, hogy a nemzetközi közösség igazából csak két évtizede vizsgálja a problémát. „Lubanga ügye a klasszikus példa arra, hogyan is zajlottak az 1990-es évek nagy afrikai háborúi: a kiskorúakat elrabolták, kábítószert adtak nekik, majd katonának állították őket” - vázolta a szakértő. Mint mondta, a polgárháborúkban a drogot arra használták, hogy a gyerekeket a családjuk ellen fordítsák, fegyvert adhassanak a kezükbe; a fiatal lányokból pedig többnyire szexrabszolga vagy harcos lett, netán mindkettő. Coomaraswamy szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciókkal való fenyegetőzése járult hozzá a világszervezet gyerekkatonaság elleni küzdelmének sikeréhez. Mianmar például öt évig tartó tárgyalást követően írt alá egyezményt a gyerekkatonaság felszámolásáról, de ugyanezt megtette Csád is. Szomália szintén elkötelezte magát a kérdésben. Az ENSZ munkatársa úgy véli, rövidesen a Kongói Demokratikus Köztársaság és Szudán is rábólint majd a korlátozásra. Coomaraswamy kitért azokra az országokra is, ahol a kiskorúakat toborzó fegyveres csoportokkal nem lebet tárgyalóasztalhoz ülni. Ezekben az esetekben az egyetlen megoldás, ha nyilvános bírálatok hangzanak el a milíciák tevékenységével kapcsolatban, illetve ba a lakosságot mozgósítják ellenük. Afganisztánban például ez segítette elő az iskolák elleni tálib támadások számának csökkenését. (MTI/AFP) KOMMENTAR A dolgozó nép védelme MOLNÁR IVÁN Pavol Frešo, az SDKÚ nemrég megválasztott új elnöke a világ egyik legszerencsésebb embere. Minden igyekezete ellenére ugyanis még mindig nem szakadt rá az ég, nem csapott bele az igazságtevő isten haragvó villáma, és csodák csodájára még az arcáról sem sült le a bőr. „Mi olyan törvénytervezeteket terjesztettünk elő, amelyek a dolgozó rétegeket védték, ők (a Smer - a szerző megj.) ennek épp az ellenkezőjét teszik” - nyilatkozta tegnap az SDKÚ elnöke a tőle megszokott higgadtsággal a Robert Fico vezette kormány első száz napját értékelve. Aki nem hisz a szemének, nyugodtan elolvashatja még egyszer, a lényeg nem változik: Frešo szerint pártja a dolgozó népet szolgálja. Aki ismeri az SDKÚ eddigi tevékenységét, az csak két dologra következtethet. Vagy az elmúlt napok nagy hősége ártott meg a törpepárttá zsugorodott tömörülés vezetőjének, vagy átvette Fico taktikáját, amely arra épül, hogy minden választó súlyos amnéziában szenved, így minden hazugságot bevesz a politikusoknak. Lehet, hogy Frešo valóban hisz abban, amit mond, mi azonban nagyon jól emlékszünk, hogy az SDKÚ neoliberális jelöltjei által vezetett kormányok többnyire olyan jogszabályokat dolgoztak ki, amelyek súlyosan csorbították az alkalmazottak jogait. Mindent megtettek az alkalmazottak érdekeit képviselő szakszervezetek teljes ellehetetlenítéséért, kitéve a munkavállalókat a cégek kénye-kedvének, amelyek ennek köszönhetően éhbérért dolgoztathatják őket, a legkisebb panaszért is kirúgással fenyegetőzve. Tévednénk azonban, ha azt állítanánk, hogy legalább a kisvállalkozóknak jobb dolguk volt az SDKÚ vezette kormányok regnálása alatt. Az adóhivatalokban soha akkora felfordulás nem volt, mint a Radičová-kormány alatt, és „áldásos” tevékenységüknek köszönhetően sok olyan vállalkozó is visszasírta a Fico-kormányt, aki egyébként korábban szívből utálta a baloldali populista Smert. Ha Frešo ezt tekinti a dolgozó rétegek védelmének, akkor nem csodálkozhatunk, hogy a jobboldal vezető erejéből az SDKÚ mára a parlamentbe csak a csodával határos módon bejutott törpévé zsugorodott. Frešo és lelkes csapata ugyan egy ideig még megpróbálhatja elhitetni a választókkal, hogy amit produkálnak, az nem irányíthatatlan zuhanás, hanem egy műrepülési bravúr, és a dugóhúzóból egy elegáns mozdulattal felfelé veszik az irányt, ebben azonban már a legvadabb választóik közül is egyre kevesebben hisznek. A párt további esésével inkább arra számíthatunk, hogy Frešo még a tegnapinál is vadabb nyilatkozatokkal próbálja majd magához édesgetni azokat a választókat, akik valóban súlyos emlékezetkiesésben szenvednek, és akikkel a legnagyobb hazugságokat is el lehet hitetni. FIGYELŐ Fico okosabb Orbánnál Miközben mintha Orbán Viktor kottájából játszana, Robert Fico az egyik „üdvöske” Európában, olyan ajtók nyílnak meg előtte, amilyenekről a magyar kormányfő mostanában nem is álmodhat - írja a HVG Fico okosabb Orbánnál, ezért szeretik című cikkében. „Ficónak az Európai Unióba sem raportra kell járnia, mint magyar kollégájának, kifejezetten üdvöskének számít uniós fórumokon. A szlovák kormány megítélése általában is kifejezetten pozitív nemzetközi szinten. Pedig, ha egyenként megvizsgáljuk a márciusban kormányra került politikus lépéseit, számos hasonlóságot láthatunk az Orbán-kor- mánnyal” - vezeti fel az összevetést a magyarországi hetilap, majd felsorolja, melyek a közös pontok a két kormányfő elképzeléseiben és politikai gyakorlatában. Fico is egy furcsa nemzeti konzultációval kezdte regnálását, igaz, ő nem leveleket küldött ki álkérdésekkel, hanem egyházak, szakszervezetek, munkáltatói szervezetek képviselőivel ült le, és alakított meg egy Nemzeti Szolidaritási Tanácsot - amiből azért a kormánykritikus civil szervezetek az utolsó szálig kimaradtak. Az államháztartás hiányát Fico is a magánnyugdíjpénztári vagyon egy részének lenyúlásával orvosolná. Korábban ugyanakkor azt ígérte az érintett nyugdíj- pénztáraknak, hogy megemelhetik kezelési költségeiket, így sikerült elejét venni a hangos tiltakozásnak - értékeli a szlovák kormányfő tetteit a HVG. A lap a továbbiakban megemlíti Fico államosítási terveit az egészségügyben, a szlovák bankadót, valamint a közmédia vezetőjének menesztését is. S hogy mitől elfogadhatóbb mégis, mint Orbán? „Nemcsak takti- kusabb odahaza, de az a kettős beszéd sem jellemzi, mint magyar kollégáját: töretlenül hangoztatja európai elkötelezettségét, és el is hiszik neki partnerei” - írja a HVG. (ű)
