Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-11 / 159. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 11. Horgász 15 Bár a higanyszál már reggel harminc fok körül mozgott, az ifjú sporttársak eltántoríthatatlanul kitartottak Egy horgásznap krónikája, avagy így pecáztok ti... :<ar^jBaSr'£«j8? ,vatelské potreDy Cárske, polov"1^^ A bajszosok aznap a koleszterin-bombára Hosszú, méla lesben - a vad sem váratott sokáig magara A változatosság kedvéért egy „sül dö-kategóriás" potyká Madarász Norbert (jobbra) a díjakon kívül etetőanyagot is osztott a Horgásznap résztvevői között Szép teríték - az afrikai harcsák szokásainak ismerete sokat segített Az Új Szó Horgásznap támogatói voltak: • Bereczk Oszkár, Albár polgármestere ■ Póda Albert, a Relax Park üzemeltetője • Madarász Norbert, Manopory, Bős • Bindics Imre, Villa Rosa szálló és étterem, Dunaszerdahely • Kása Arnold, Kása Pékség, Pinkekarcsa • Baranyai László, Baranyai Élelmiszer, Dunaszerdahely ■ Búšlak Oil, Dunatőkés Támogatásukat ezúton is köszönjük. Jóllehet az újságírás íratlan szabályai kimondják, hogy egy-egy rendezvény kapcsán sosem írunk le olyan blődsége- ket, hogy az időjárás kegyeibe fogadta, meg hasonlók, mégis meg kell jegyeznem: az áldásos napsütésből nekünk túl sok jutott július elsején. Már reggel nyolckor, a gyülekező kezdetén harminc fok körül cirkált a higanyszál, ami persze korántsem rettenthet el egy mindenre elszánt sporthorgászt. Gyülekezett tehát a társaság, s nagyjából fél kilencre együtt is voltunk - nevezetesen Bilás Zsuzsanna, Bodó Tamás, Gútai Márton, Juhász Viktor, Mátis Rudolf, Miklós János, Molnár Rudolf, Nagy Tünde, Németh Lucia és Sági Gábor. Közben lapunk Horgász Görbül a bot, ahogy illik Ezúton tudatjuk a kedves Olvasóval: fenyegetésünket valóra váltottuk, s egy napfénytől túlcsordult vasárnapon, július elsején az albári Relax Park horgásztaván megtartottuk az Új Szó Horgásznapot. A világ- történelem során a legelsőt, amely reményeink szerint hagyománnyá nemesül majd tájainkon. LŐR1NCZ ADRIÁN rovatának támogatója, a bősi Manopory vadász- és horgászcikk-kereskedés tulajdonosa, Madarász Norbert is befutott, így a Horgászkvíz legsikeresebb megfejtőinek átadtuk a díjakat, majd rövid eligazítást tartottunk. Ezután adtunk jelt a horgásztó túloldalán várakozó búvároknak, hogy kezdhetik hajtani a halakat az innenső part felé, s ki-ki elfoglalta a neki tetsző horgászállást. Zsinórt a vízbe, s indulhat a peca! Baj szos-invázió No jó, a búvárokat illetően túloztam, ők nem voltak ott, a halak viszont anélkül is jöttek. Műit Póda Alberttól, a Relax Park üzemeltetőjétől megtudtuk, főleg potyká és afrikai harcsa kapható horogra az Albár határában elnyúló, 2,7 hektáros horgásztavon, de amur, csuka és szürkeharcsa is szép számmal akad benne. A pontyoknak melegük lehetett, s valószínűleg elmentek fürödni, vélhette egyik-másik ifjú sporttárs, mivel e nemes pikkelyesekből aznap igencsak kevés akadt horogra. Jöttek viszont az afrikaiak, csőstül; akadt, aki tucatnyit akasztott belőlük, mégpedig a 3-5 kilós súlycsoportba tartozó egyedekből, de aki nem akart, az is kifogott kettőt-hár- mat. Trükközni persze kellett - elsősorban kitapasztalni a nagybajszú jövevények gusztusát. Aznap, ki tudja miért, a paprikás kolbász és a szalonna smakkolt nekik; amint erre fény derült, a teljes mezőny átállt a „koleszterin-bombára”. A jó kezdeten sok múlik Dél, legalább harminchat fok árnyékban. A dunaszerdahe- lyi Villa Rosa főszakácsát, nem mellékesen pedig rovatunk állandó konyhaművész-vendégét, Bindics Imrét ez sem tántoríthatta el a finom katla- nos gulyás elkészítésétől, míg Póda Albert a paprikás lisztben megforgatott sült harcsaszeletekről gondoskodott. Bereczk Oszkár, Albár polgármestere az üdítő mellett naptejet is hozott, minek köszönhetően végül a résztvevők egyike sem kozmáit oda a tó partjára. Bár délutánra a teljes mezőny jócskán elpü- ledt, hol innen, hol meg onnan hangzott fel a kiáltás, hogy „Kapás van, küldjétek a fotóst!” Ki tudja, Somogyi Tibor kollégánk hány kilométert futott le aznap, de mint az eredmény tanúsítja: megérte ide-oda loholnia. Délután négyre járt az idő, amikor a leányság és legénység szede- lőzködni kezdett; megköszönték, hogy ott lehettek, s azóta is vígan vakációznak, amire minden okuk meg is van. A kezdet jó volt - ilyen legyen a folyatás is; görbüljön az a bot! Bindics Imre a rekkenő hőség ellenére is odaállt a katlanhoz - és ismét nagyot alkotott (Somogyi Tibor felvételei) Minden azzal kezdődött, hogy egy júniusi reggelen megcsörrent a telefonom. „Te, öreg, annyi jó megfejtés érkezett a Horgászkvízre - dörmögte a vonal túlsó végén Kövesdi Károly mélyen zengő, sötétbarna hangján. - Mi lenne, ha nemcsak a legjobbakat jutalmaznánk meg, hanem mind a huszonöt résztvevőt meghívnánk pecázni?” Bár költő tette fel, mégsem éreztem költőinek a kérdést; beröffentettük tehát a gépezetet, s délutánra már biztos volt, hogy lesz Horgásznap, meg minden, ami ahhoz kell, hogy fiatal sporttársaink jól érezzék magukat, s megadják a küszöbön álló nyári vakációnak a kellő lendületet, így történt... Rettenthetetlenek társasága
