Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-11 / 159. szám, szerda
14 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 11. www.ujszo.com A ponty olyan, mint a barométer, az időjárás legkisebb kilengéseit is megérzi A tavi pontyok kényes étvágya Nem mondok vele semmi újat, hogy a ponty a legmeteoszenzitívebb halunk. Magyarán: minden időjárásváltozást (hőmérséklet, légnyomás, szélirány, csapadék stb.) jó előre megérez, és a kevés siker mellett sok bosszúságot tud okozni az étvágytalanságával. Máskor szinte váratlanul, minden logikát mellőzve jön meg az étvágya. KÖVESDl KÁROLY Horgásznaplómban bogarászva nézem a négy évvel ezelőtti júliust, amely tipikus- és ahhoz képest, hogy ritkán jutottam ki vízhez, sikeres- hónapnak volt mondható. Pontosabban július elejétől augusztus elejéig voltunk kint, négy alkalommal. A helyszín ugyanaz a Pozsony közelében található víz, a Kis-Duna egy ré- ges-régi ágából kialakított, csodaszép tó. A négy horgászatból háromszor voltunk sikeresek, ami igencsak jónak mondható. A legtanulságosabb mégis az volt, hogy homlokegyenest más időjárási viszonyok közt is ettek a pontyok. Kivétel nélkül éjszakai horgászatról volt szó, vagyis főleg esti és hajnali pontyozásról. Nézzük a napóbejegyzéseket: Július 5-6: 3 ponty (2,5 kg, 2,5 kg, 2 kg). Szombat estefelé mentünk ki, meleg időben, de estére eléggé lehűlt a levegő. Úszóval partközeiben jött 3 ponty (43, 45, 43 cm), kettő éjféltájt, egy hajnal előtt. Etetőanyag pellet, csali esőgüiszta és kukorica váltakozva. Meglepően hideg volt az éjszaka, talán azért voltak étvágyuknál a pontyok. Nagy gombócokkal verik a vizet a sporik, a hal meg a lábuk előtt. Esőgiliszta volt ismét a nyerő, mindhárom halat azzal fogtam. Július 20-21: Meleg éjszaka, abszolút sikertelenség. Este egy nyomorult kárászt sikerült fognom, igaz, az akkora volt, mint egy ponty, közel 1 kilós. Reggel alig néhány percre elmegyek a bokrokközé, s ahogyjövök visz- sza, már messziről látom, hogy ráng a bot, s már indul a vízbe vetni magát. Vehemensen bevágok, erre elszakad a zsinór, az egész vercajgnak búcsút inthetek. Inkább a féken kellett volna lazítani, hiszen ez a ponty «már megakasztotta magát, fölösleges volt a bevágás. Július 26-27: 2 ponty (9 kg és 2 kg). Szombatról vasárnapra virradóra. Szélcsend, nagy hőség. A múltkori sikeres helyen táborozunk. Egész reggelig semmi kapás. Reggel hét óra körül gilisztára jött egy 2-es potyká. Aztán sokáig semmi, már-már reményt vesztettem. Kajtattam, átmentem a közeli holtágra csukára pergetni, eredménytelenül. Fáradtan tértem vissza, és lerogytam a székre (egész éjjel nem aludtam), s elkönyveltem a kétkilós halat. Majd úgy 9 óra tájban nézem az úszót, és nem látom! Már a zsinór feszült, amikor bevágtam. Utána mintegy húsz perces kemény fárasztás után barátom megszákolja a szilaj pontyot. Partközeiben, két- három méterre jött a ponty, amely minden kirohanása után növekedett a szemünkben, a vége felé már tízesre saccoltuk. Amikor felsejlett, láttam, hogy közelíti a tíz kilót, de nincs annyi. Borzasztó ereje volt, belefáradt a jobb kezem. Friss kukoricára kapott. Etetőanyag: pellet és holmi csipszek, egy kis kukorica. Valószínűleg a pellet volt hatásos. Idő: meleg, fülledt éjszaka után friss, párás hajnal. Borzasztó szép, egészséges halak vannak ebben a vízben. Délután csúnyán megvágtam a bal kezem halpucolás közben. Augusztus 3-4: 2 ponty (2,5 kg, 2 kg). Délutántól délutánig voltunk kint, ismét hétvégén. Harmatgilisztával és időnként friss kukoricával csaliztam, válEgy csodaszép tó takozva. Meleg éjszaka közepén, amikor barátom elvonult aludni, s csönd lett, jött a kapás. A hal kirohant, mint egy bolond, s hiába löktem le a másik botot az ágasról, csak sikerült ösz- szeszednie a zsinórt. 2,5 kg-os potyká volt az eredmény. Úgy benyelte a horgot, hogy el kellett vágnom a zsinórt. Reggelre elpusztult a szákban. Aztán semmi. Elúnva az ücsörgést, cserkelni kezdtem. A közeli bokrok alatt hűsölgetett két süllő, meg néhány nagyobb ponty. Bedobni hozzájuk képtelenség, a bokor mellett próbálkoztam, több beszakadás, gally, igelitzacskó stb. jött ki. Délelőtt kissé tovább dobtam, feljebb húzott úszóval, amely vízközt lebegett, hogy a csali ne éljen le a dzsumbujba. El is kapta egy ponty, vitte, mint a veszedelem. Bevágáskor ez is rohangált, nekiszaladt a partnak, mint egy őrült. Kiáltottam barátomnak, megszákolta. A 2 kg-os potyká hamar szákba került. Dögfárad- tan haza. Legközelebb folyóvízre kéne menni, az agyamra megy a tó, bármilyen szép is. Konklúzió A négy horgászat tanulsága érdekes képet mutat. Elsősorban természetesen azt, hogy aki pontyot akar fogni, annak a lehető leggyakrabban kell próbálkoznia. A ponty sokkal időigényesebb hal, mint a keszeg, (Fotó: a szerző felvételei) a máma vagy a ragadozók. Másodsorban, amit a naplóba föl sem jegyeztem: nyári kánikulában szinte fölösleges nappal keresni az aranyhasúakat. Ha mégis, akkor fenekezni kell, és a tó legmélyebb pontjára dobálni, mert ilyenkor a halak behúzódnak a hűsebb, mélyebb vízrétegekbe. Márpedig mi a partközeiben pecáztunk, önsúlyos, úszós szerelékkel. Tanulságos, hogy a pontyok zöme esőgilisztára jött, a legnagyobbat mégis kukoricára sikerült fogni. Az etetőanyag is változott: volt, hogy néhány maréknyi pellettel etettünk, máskor bolti etetőanyagot vegyítve konzervkukoricával, némi csontival, ismét máskor csak konzervkukoricával, egy ízben pellettel és csipszekkel vegyesen. Talán a kapások időpontja a legérdekesebb: hűvös éjszakán éjfél körül és hajnalban evett a hal, meleg éjszakákon inkább éjfél előtt és hajnalban. A legnagyobb mégis reggel kilenckor érkezett, amikor már jócskán felmelegedett az idő, egy pedig délelőtti kánikulában. Ez arról árulkodik, hogy talán nem is annyira a levegő és a víz hőmérséldete a döntő, hanem a légnyomás (azt pedig nem mértük). Délután kapásunk sem volt partközeiben. S még egy apróságnak tűnő, de nem lebecsülendő körülmény: a botot pár percre sem tanácsos őrizetlenül hagyni, mert szinte aranyszabály, hogy akkor jön a legszebb kapás... Görbüljön a bot! Nyár, kaland, ilyesmi... Fogja magát a sporí, többed- magával beül averdába, s elüget a horgászturizmus közép-európai Mekkájának tartott Magyarországra, kerekre hízott potykákat fogni. Mert ott lehet; a kormányzat, bár túlzásba nem viszi, de támogatja a horgászturizmust, helyesen ráérezve, hogy az ország természeti adottságai szinte tálcán kínálják a lehetőséget. Jön tehát a sporí, le a Balatonhoz; jegyet vált, s hordatja be a bojlit mázsaszám a tóba, míg meg nem jelennek a halászati őrök. Szó szót követ, pár perc múltán oda az engedély, s vele együtt a dicsőség, mehet haza. Az eset ez év tavaszán, a horgászidény kezdetekor történt, szenvedő alanyai pedig cseh horgászok voltak, akik tíz éve jártak rendszeresen a Balatonra. A bökkenő az volt, hogy született egy új horgászrend, amely betiltotta a bojli behordását, a csehek erről viszont mit sem tudtak. Pedig állítólag kérték a víz kezelőjét, hogy kiutazásuk előtt juttassa el hozzájuk a dokumentum idegen nyelvű változatát. Ez nem történt meg, s állítólag az őrök sem tudták írásban felmutatni, hogy mit vétettek a sporik. A csehek azzal tértek haza, hogy soha többé nem teszik be a lábukat Magyarországra. Eddig tartott volna a siker- történet? Szó sincs róla; mindössze annyi történt, hogy a víz kezelője próbálja még menteni a menthetőt, megfékezni a mintegy húsz éve tartó „balatoni pontymészárlást”. Sajnálatos, hogy erre épp a cseh horgászvendégek fizettek rá, akik ráadásul nem is a „megélhetési bojlizók” népes táborából kerültek ki. Hal nélkül viszont nehéz lesz a horgászturizmust fejleszteni, s ez attól függetlenül igaz, hogy tetszik-e nekünk, vagy sem. Lőrincz Adrián A Horgász melléklet legközelebb 2012. július 25-én jelenik meg. Bős, Mlynársky rad 250. (Szolgáltatások háza] tel.: D31/S58 4329, mobil: 0905 32G 062 Vásárát, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 HETI TIPP A gyümölcs mint csali AJÁNLÓ Néhány éve hiába kerestem az egyik holtágon a domolykó- kat. Nem találtam őket sem a szokott helyükön, sem másutt. Mígnem hosszas kajtatás után eljutottam egy vadcseresznyefáig, amelyről a vízbe potyogott a termés. A fa alatt pedig ott rajcsúroztak a szebbnél szebb domolykók, s vidáman lakmá- rozták a vízbe hulló gyümölcsöt. Bár a cseresznye szezonja elmúlt, valamilyen gyümölcs egész nyáron terem. A legkedveltebb persze a cseresznye és a meggy, amit különösen a nagy domik szeretnek, de a halak szinte bármelyik gyümölcsöt szívesen megeszik, legyen szó fél szilváról, eperről, barackdarabkáról. Egyik barátom például sikeresen horgászott amurokra görögdinnyével. Bár ez utóbbit kissé macerás úgy feltűzni a horogra, hogy dobás közben le ne pottyanjon, azért kis ügyességgel ez is megoldható. Általában igaz, hogy a halak is szeretik az ember által fogyasztott ételeket (a márna a sajtot, kolbászt, szalonnát, a ponty a kukoricát stb.), s ez a gyümölcsre is érvényes. Érdemes tehát próbálkozni, és nem csak domolykóra, jászra vagy keszegre, de akár egy-egy szép potyká, sőt balin is elcsábulhat a barack vagy a szilva zama- tától. Végülis nem véletlen, hogy a boltokban különféle gyümölcsízű bojlit és kukoricát árulnak. (Kövi) MP9120011
