Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-07 / 156. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. JULIUS 7. RIPORT 17 Timbuktu, a kísértetváros * É vszázadok óta végte­len homok szigeteli el Timbuktut, de a legújabb események még jobban elvágták a sivatagi várost a külvilágtól. A lázadók, akik tavasz végén foglalták el a Mali északi részén fekvő ősi te­lepülést, kemény iszlamista uralmat vezettek be. Sokan elmenekültek a hajdan toleránsnak és lazának te­kintett városból, ahová korábban a világ minden részéből szívesen láto­gattak el a turisták. Az új hatalom arra kényszerítette a nőket, hogy egész arcukat elfá­tyolozzák. A rádió nem sugároz­hat zenét. A járókelők szájából kitépik a cigarettát a milicisták. Az ősi vályogtégla város arculata átalakul. Mindenfelé az Ansar Dine (A Hit Védelmezői) nevű radikális iszlamista mozgalom fe­kete zászlai lengenek. Harcosai a sivatagból bukkantak fel, és min­dent felforgattak. Különösen a nők helyzete nehéz. Arra kényszerítik őket, hogy egész arcukat borító fityolt viseljenek. „Rettegésben élnek” - húzta alá Baba Aicha Kalil, az ismert polgár­jogi aktivista, aki ma is a városban tartózkodik. A Bamakótól 700 kilométerre északkeletre lévő Timbuktu né­pessége az események előtt elérte az 50 ezer főt, de lakói közül igen sokan távoztak a lázadók bevo­nulása óta. A büntetések változóak Észak-Mali egésze - egy akkora térség, mint Franciaország - az iszlamisták és a nomád tuareg lá­zadók kezére került, miután a mali hadsereg összeomlott a tisztjeinek egy csoportja által végrehajtott államcsíny nyomán. Az elfog­lalt térségben azonban az Anszár Din iszlamistái felülkerekedtek a tuaregeken, és hozzákezdtek saját iszlám törvénykezésük, a saría ag­resszív terjesztéséhez. A helybéliek közlése szerint a hirdetések helyére fekete táblák kerültek a Koránból vett idéze­tekkel. Feltűntek a városban az al-Kaida helyi változatának, az Iszlám Maghreb al-Kaidájának is­mert vezetői is. Egy svájci apácát Az egyik vályogmecset. Fegyveres iszlamista harcosok rombolják a világörökség részeként számon tartott emlékeket. „A mauzóleumból semmi sem maradt, a temető pedig úgy néz ki, mint egy futballpálya - közölte Abduaje Bulahi helyi tanító a brit hírügynökséggel. - Mintegy 30 férfi, Kalasnyikowal a vállán, csákánnyal és vésővel esett neki a síremlékeknek. Timbuktu lakossága tehetetlenül szemlélte a pusztítást." Az Anszár Din fegyveresei a Szahara peremén fekvő Timbuktunál. A várost „a sivatag gyöngyeként" szokták emlegetni. 1988 óta része a kulturális világörökségnek. Most iszlamisták uralják és rombolják. Az Anszár Din szóvivője a francia hírügynökségnek nyilatkozva értésre adta, hogy a rombolások választ jelentenek a világszervezet lépésére. „Isten csak egy van. Ami itt (Timbuktuban) van, az haram (tilalmas az iszlám szerint). Mi muzulmánok vagyunk. Az UNESCO - az meg micso­da?" - idézte az AFP az iszlamista szóvivőt. (SiTA/AP-felvételek) áprilisban fegyveresek raboltak el a helyi al-Kaida-csoport utasítá­sára. Az apácát később szabadon bocsátották, miután sorsáról tár­gyalások folytak fogva tartóival. A térség nem biztonságos a nyu­gatiak számára, és az iszlamista hatalomátvétel óta nem jártak ott nyugati újságírók. Az al-Ka­ida maghrebi változata az elmúlt évtizedben sok tízmillió dollár­nyi váltságdíjat hajtott be a nyu­gati kormányoktól, és jelenleg is több mint egy tucat túszt tart fogva a sivatagban - állítják <a térség ismerői. Baba Aicha Kalil recsegő telefon- vonalon nyilatkozva Timbuktuból elmondta a The New York Times című lapnak, hogy az iszlamisták ott helyben esküvőre kényszerítet­ték azokat az ellenkező nemű fia­talokat, akiket együtt találtak. „Nem akarunk itt saríát Ami itt folyik, az rettenetes számomra” - jegyezte meg a telefonbeszélge­tés során. Egy helybéli gazdál­kodó ugyancsak ar­ról beszélt, hogy az iszlamisták terro­rizálják a lakosságot. „Szemtanúja voltam, hogy azért vertek meg fia­talokat, mert az utcán tévét néztek” — közölte. Szavai szerint fegyveres csoportok cirkálnak szüntelenül a városban, félelmet keltve minden­kiben. A büntetések változóak. A Human Right Watch jelentése szerint az északi Gao városában az Anszár Din követői megcsonkították egy nő fülét, mert rövid szoknyát viselt, másutt megkorbácsolták azokat a férfiakat, akiket alkohol- fogyasztáson vagy kisebb lopáson kaptak rajta. „Nem az amerikaiak a bíráink” Az Anszár Din timbuktui szóvivője dühösen vitatta a helybeliek állítá­sait. Szerinte a város lakói egysze­rűen azért menekülnek, mert attól tartanak, hogy az amerikaiak bom­bázni fogják az iszlamistákat. .Afganisztán, Guantánamo, Irak és Palesztina után az amerikaiaknak nincs joguk a szabadságról beszél­ni... Ha elismerik, hogy létezik iszlám, akkor el kell ismerniük a saríát is, és ha az a nők elfátyolozá- sát írja elő, azt kell tennünk. Nem az amerikaiak a bíráink. Ami pedig az al-Kaidát illeti, ők a mi iszlám testvéreink” - fogalmazott a lapnak Szanda Üld Bumana. A márciusi államcsíny óta a 14 milliós Maliban, amelyet addig a demokrácia egyik afrikai min­tájának tekintettek, közigazgatási zűrzavar uralkodik, délen hatalmi űrrel, északon pedig egy kialaku­ló szakadár állammal. A bamakói junta vezetője, Amadu Szanogo százados kilátásba helyezte le­mondását, miután csábító aján­latot kapott a nyugat-afrikai államokat tömörítő ECOWAS révén. Ám a fővárosban uralkodó zűrzavart jól érzékelteti, hogy a junta hívei kegyetlenül megverték Dioncunda Traorét, az ideiglenes elnököt, akit ezek után Párizsba kellett küldeni kezelésre. A Human Right Watch jelen­tése szerint közvedenül a mareg hatalomátvétel után számos nőt megerőszakoltak, feltehetően a lázadók hadseregének, az MNLA- nak a tagjai. A kormányhivatalokat kifosztó MNLA ma is jelen van még Timbuktuban, Gaóban és Kidalban is, de a legfőbb hatalom a saríát akár erővel is kikényszeríteni akaró Anszár Din kezében van. A szervezet élén egy korábbi tuareg katonai parancsnok áll. A szervezet timbuktui szóvivő­jének közlése szerint tárgyalások folynak az MNLA-val a hatalom megosztásáról: az Anszár Din nem utasítja el a tuaregeknek arra vonatkozó követelését, hogy fiig- geden államot kiáltsanak ki Mali északi részén, feltéve, „ha teljes kö­rűen érvényesítik a saríát”. Az államcsíny következtében meggyengült és széthullott mali hadsereg a bamakói diplomaták szerint nincs abban a helyzetben, hogy megtámadja a lázadókat és az iszlamistákat. Az ENSZ becslése szerint több mint 160 ezer ember menekült Maliból a szomszédos Mauritániába, Burkina Faszóba és Nigerbe, több mint 140 ezren pe­dig magában Maliban váltak menekültté. Közben Timbuktu a város lakói szerint kísértetváros­sá vált. A legtöbb üzlet lehúzta a rolót, és mivel a bankok is bezártak, fogy a pénz is. Egy Haidara nevű föld- , műves most mégis arra készül, hogy visszatér­jen Timbuktuba. ,Az az én városom, az az én földem” - idézte szavait a The New York Times. (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents