Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-30 / 151. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 30. Vélemény És háttér 7 Az állam nem törődik azzal, amivel törődnie kellene, de törődik azzal, amivel nem kellene Rózsás Ekel A. Nagy László kisebbsé­gi kormánybiztos kiadta első két nyilatkozatát. Az első az ógyallai tragikus eseménnyel kapcsolatos, a második a vasúti köz­lekedés kétnyelvűsé­gével. JURA) HRABKO Az első esetben kevés adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minősítsük a kormánybiz­tos állásfoglalását. Ezt ő maga is elismeri, mondván, csak az internetes fórumokon megje­lent felháborító véleményekre reagált. Csak egy apró meg­jegyzést ehhez: ilyes vélekedé­sekhez jó lesz hozzászoknia, vagy kijelölni valakit a csapa­tából, aki a felháborító véle­ményekre reagál, miközben persze jó, ha figyelembe veszi: ennek az illetőnek semmi egyébre nem marad ideje. A kétnyelvűséggel kapcsola­tos nyilatkozata már inkább a lényeget érintő. Emlékeztető­ül: a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom felújította és kicsi­nosította az ekeli vasútállomás épületét és környékét. Akinek ugyanis ez lett volna a dolga: a szlovák vasúttársaságnak, az nem törődött vele. Csak akkor kezdett az állomással foglal­kozni, amikor a szlovák meg­nevezése a magyarral is kibő­vült. Akkor viszont tényleg gyorsan intézkedtek, úgyhogy a magyar fölirat már másnap eltűnt a helyéről. S akkor lássuk A. Nagy Lász: ló nyilatkozatát! Azt írja: „a vasúti közlekedés kétnyelvű­ségének kérdése felelősségtel­jes és körültekintő hozzáállást kíván az érintettek részéről.” Mintha csak Fico nyilatkozatát olvasnám. Továbbá: „a jogi és adminisztratív akadályok fel­számolása rendkívül fontos a nemzeti kisebbségek jelenleg is garantált nyelvi jogai szem­pontjából. Hivatalom már kezdeményezte az illetéke­sekkel való kapcsolatfelvételt, s készek vagyunk kidolgozni a vonatkozó jogi előírások mó­dosítását s mindent megtenni elfogadtatásukért.” Amivel hi­vatalosan is elismerte, hogy a magyar felirat leszerelését ille­tően a szlovák vasutak jogsze­rűen járt el - az aktivisták pe­dig jogszerűtlenül kezdemé­nyeztek. Szerintem nem. A kisebbségi nyelvhasználati törvény ugyan­is lex specialis törvény, abban speciális, hogy elsőbbséget él­vez. A speciálisság elfogadtatá­sa az érdekeltekkel való tárgya­lások útján is lehetséges, ami mellesleg nemcsak gyorsabb, hanem hatékonyabb lehetőség is, mint új jogi normák kidol­gozása vagy régiek módosítá­sa. S biztosabb is, hisz tudjuk, a parlament még a legjobban előkészített jogi normákat is képes sima szavazással rosz- szakra változtatni. Azt gondolom tehát, ez a példa jól jellemzi a jelenlegi szlovákiai helyzetet úgy általá­ban: az állam nem törődik az­zal, amivel törődnie kellene, de törődik azzal, amivel nem kel­lene. Ilyen esetekben a türelem rózsát terem. Itt és most konk­rétan megtenné egy sima pa­pírlapra kiírt magyar helység­név, akár egy közeli fára akasztva. Ha ez is eltűnik, újat kell készíteni. A nagy dolgokat ugyanis kis lépések előzik meg. Az enyémek beérik azzal, hogy rendszeresen jártam iskolába, a bizonyítvány nem érdekli őket... (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Pénzt vagy életet PÉTERFl SZONYA Úgy tűnik, azok, akik felesküdtek arra, hogy gyó­gyítani fogják a betegek testét- lelkét, akik meg­fogadták: erejük és lelkiismeretük szerint a be­teg hasznára lesznek és védeni fogják a jogtalanság ellen, megfeledkeztek ígéretükről. És arról is, hogy kimondták: úgy élnek, cselekednekmajd, hogyne csökkentsékaz orvosi hivatás méltóságát. Jelenleg Sobri Jóska módjára - kara­bély nélkül persze - pénzt vagy életet követelnek. Bizony, arra ahogy elsőként a kórházban dolgozó, most pe- • dig a rendelők élén álló fehér­köpenyesek viselkednek, nem található példa egyetlen szakmai etikai kódexben sem. Nem akarok utalni a hippokra- tészi esküre, hiszen manapság már el sem hangzik (latinul sem) az avatásokon, bár sze­rintem minden orvosnak em­lékeznie illene legalább erre az egy mondatára: „Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára.” De amire most készülnek a magánrendelőkben dolgozó orvosok, az bizony a beteg ká­rára történikmajd. Hiszen visszaélni akarnak a hozzájuk segítségértfordulókbizalmá- val, kiszolgáltatotthelyzeté- vel. Mert több pénzt akarnak. Mivel az állami egészségbizto­sító nem hajlandójelentősen megemelni a magánrendelők­be áramló anyagiakat (nincs miből) Júliustól a betegekre kívánjákhárítani a gyógykölt- ségeket. Bejelentették, hogy eleinte megvizsgálják ugyan a beteget, de a szükséges gyógy­szerre nem írjákki az orvosi vényt, tehát a rászorulónak a patikában fizetnie kell. Ám ez csak az első lépés: néhány na- ponbelülmára vizsgálatot is elutasítják, hiszen, a magánor­vosok érdekvédelmét ellátó ve­zetők szerint törvényt sértene az az orvos, aki az egészségbiz­tosítóval kötött szerződés híján látná el a pácienseket. A 3,5 millió ügyféllel rendel­kező Általános Egészségbizto­sító csupán havi 6,5 százalék­kal képes többet fizetni az or­vosoknak, amit ők persze ke- vesellnek. Állítják, a biztosí- tóktóljuttatott alacsony fej­pénzből nem képesek üzemel­tetni rendelőiket, megemelt bért fizetni az ápolónőknek, önmaguknak. Lehet, hogy akadnak régiók, ahol a kevés beteg miatt valóban kevés pénzt kapnak, bár az is igaz, hogy a dokik megtalálták a módját a többletbevételeknek, számtalan vizsgálatot, műveletet megfizettetnek a betegekkel... Megszokhattuk, sajnos, hogy a többletpénzért nem kívánnak többet nyújtani, pl. betartani a rendelési órá­kat, emberszámba venni a be­teget, ha a kezelés eredmény­telen, kérés nélkül is beutalni szakorvoshoz, kórházba és so­rolhatnám. Nem tudni, hogy végződik majd a dokik nyo­másgyakorlása, akik nem tesznek mást, mint kórházi társaik: zsarolnak. Hiszen ha azoknak sikerült... Nagy kár, hogy orvosaink zö­me régen megfeledkezett a lé­nyegről: hogy megőrzik az or­vosi hivatás becsületét és ne­mes hagyományait. KOMMENTÁR A Marx-kártya SERES LÁSZLÓ Miközben az Európai Unió önmagával hada­kozik, és még csak most tűzi ki célul egyfajta európai „vízió” (Herman Van Rompuy szakki­fejezése, ő ott valaminek az elnöke, amit nem tudtam megjegyezni) megteremtését, sokak figyelmét elkerüli a lopakodó államkapita­lizmus veszélye. Miközben az EU derék vál­ságkezelői bankunióról, görög csomagról, spanyol és olasz tőkeinjekciókról, eurókötvényekről agyainak, a németek, akik ezt az egész projektet ugye a vállukon hordozzák, lassan lehátrálnak, pontosabban másfajta szimbolikával közelíte­nek a lassan elkerülhetetlenné váló Európai Egyesült Álla­mokhoz. Marx-kártyával. „Kari Marx képét ismét egyre több német hordja magánál: bankkártyát díszít a kommunista irányultságú filozófus- közgazdász - a kapitalizmusban” - jelentette a Reuters nyo­mán az MTI. „Chemnitz városának Sparkasse bankja biztosí­totta ügyfeleinek a lehetőséget, hogy válasszanak különféle külcsínű bankkártyák között, és bő egyharmaduknak a 19. századi társadalomtudós tetszett meg. A volt NDK-ban szin­tén sokan zsebre vágták Marxot, mivel ő tekintett a szemlé­lőre a keletnémet 100 márkás bankjegyről.” A tekintélyes hírügynökség (a Reutersre gondolok) nyilván nem véletle­nül biggyesztette a hír aljára azt a háttérinfót, hogy „2008- ban egy felmérésből az derült ki, hogy a keletnémetek 52 százaléka nem tartja jónak a kapitalizmust, 43 százalékuk pedig egyenesen visszasírja a szocializmust, amelyben kevés volt a szabadság, ám biztos a munkahely.” Én a németek helyében inkább föl sem mérném, hogy négy évvel ezelőtthöz képest mára hogyan változott ez az arány, mennyien szeretnék ma inkább a jó kis biztos szocializmust (vagy legalább az államkapitalizmust, abban több a szuper­market), mint a mai áttekinthetetlen, válság és cégbezárás sújtotta lelketlen kapitalizmust, ahol ember embernek far­kasa, és ahol a nagyhal mindig megeszi az olyan kishalat, amelyik nem kapcsol időben. A németek (de főleg az endéká- sok, akik mindig azok maradnak) a legszívesebben egy olyan vüágban élnének, ahol van ugye bankkártya meg hoz­zá kapcsolódó hitel, de a THM 0 százalékos, nem kell sokat dolgozni, a szociális jogok a plafonig érnek, a szakszerveze­teket a törvény védi, a boltok tele vannak, és a bankkártyán Marx képe van, mert azért ő mégiscsak volt valaki. Igen. Egy erősen túlértékelt pretotalitárius gondolkodó, aki ugyan nem felel közvetlenül a Gulagért, de azért azt hitte, ha a pro­lik erőszak árán megszerzik az államhatalmat, kinyírják a polgárságot és államosítják a „termelőeszközöket”, tehát az embereket, akkor eljön a földi paradicsom. A Sparkasse kártyáján díszelgő Marx az osztályharc folytatása más eszközökkel, az irracionális hit abban, hogy akollektíva mindig fontosabb, mint az egyén. Hogyavilágos politikai mandátum, a szuverén polgár országának szuverén adópoliti- kája, büdzséje bármikor összeolvadhat más országok szuverén adópolitikáival és büdzséivel. Hogy nem kell belegondolni semminekaz árába és következményeibe. Hogy elégvalamire ráírni, hogy „öko”, és morálisan máris rendben van. Hogy semmi gond nincs azzal, ha mások mondják meg nekünk, mik lehetnek az igényeink és szükségleteink. Hogy mások gondol­kodnak el helyettünk arról, müyen típusú uniónak is legyünk a tagj ai, és ha nem tetszik nekik a szavazatunk, addig voksoltat- nakújra, amígmegnemkapjákakívánt eredményt. Az EU tagállamaiban meglepően sok polgár hisz ebben a szociálisan érzékeny ideológiai katyvaszban, jóval többen, mint ahányan konkrét Marx-kártyát használnak. Nagyon té­ved, aki azt hiszi, a szocializmus már halott. Az államkapita­lista homály itt kísért köztünk, és már ki is nézte magának a spájzunkat. TALLÓZÓ LIBERATION Igazoltan rasszista és anti­szemita eredetű teszt cím­mel közölt jegyzetet aLibér- ation című francia baloldali napüap annak a magyaror­szági laborvizsgálatnak a kapcsán, amellyel egy a Job­bikba belépni szándékozó férfi azt akarta kimutatni, hogy felmenői között nin­csenek zsidó vagy roma ősök. Az ügy részletes ismer­tetése után a lap úgy vélte, hogy „már semmi nem meg­lepő Magyarországon, ahol minden megvásárolható, még egy doktori értékezés is”. „Az incidens nem is any- nyira a Jobbik előretörésére világít rá, a párt támogatott­sága stabil, hanem az általa felvetett gondolatok társa­dalmi elfogadottságának nö­vekedésére. Ez pedig a ha­talmon lévő populista jobb­oldalnak tudható be, amely nem habozik rehabilitálni szélsőjobboldali figurákat és flörtölni az antiszemitizmus­sal”- írja a lap. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents