Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-26 / 147. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 26. Kultúra 9 Milan Kundera újabb díjat kapott Párizsban, ezúttal a Francia Nemzeti Könyvtártól Digitális formában továbbra sem (Képarchívum) Bár világszerte nagy megdöbbenést keltett ügye, hogy huszonegy éves korában állítólag besúgott, az eset kirobbanása, vagyis 2008 óta nem tisztázódott, Milan Kundera továbbra is ugyanúgy élvezi a franciák tiszteletét, mint a botrány kitörése előtti években. SZABÓ G. LÁSZLÓ A franciák szeretik Kunde- rát. A brünni születésű cseh író, a Nobel-díj régi várományosa 1975-ben költözött Franciaországba, s mivel nem is szándékozott hazajönni, csehszlovák állampolgárságát 1979-ben megvonták, 1981-ben azonban francia útlevelet kapott. Azóta Párizsban él, ahol negyvenöt évesen kezdett új életet, regényeit francia nyelven írja, és továbbra sem szeretne cseh fordítók áldozata lenni. „Nyelvi hamisítóival” gyorsan leszámolt: párizsi kiadójával kötött szerződésébe azt is belevette, hogy nem engedélyezi műveinek anyanyelvére való lefordítását. Punktum. Kívánságára egyébként nem egy írását Németországban is újrafordították. Amíg a csehek továbbra is fenntartással, pontosabban nem éppen megértőén veszik tudomásul Kundera elhatározását, a franciák annál nagyobb élvezettel olvassák az író elsőként mindig az ő nyelvükön megjelenő műveit. Három évvel ezelőtt 300 ezer euróval járó életműdíjjaljutalmazták, tavaly a Gallimard gondozásában a La Pléiade parádés sorozatában bőrkötésben adták ki összes regényét, a címeket minden egyes kötetre huszonhárom karátos Tízezer eurót kapott a díjhoz arannyal nyomtatva. Kundera előtt tizenhárom szerző részesült ebben az elismerésben, köztük olyan óriások, mint Homérosz, Martin du Gard, André Gide, Eugene Ionesco vagy André Malraux. Pár nappal ezelőtt újabb rangos elismerésben részesült Párizsban a nyolcvanhárom éves író. Ezúttal a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothe- que Nationale de France) díját vehette át 10 ezer euró kíséretében. Az intézmény mecénásainak gálaestjén Bruno Racine, a könyvtár igazgatója a következő indoklással nyújtotta át a díjat a nagy nyilvánosság előtt ritkán mutatkozó, „csigaházából” előbújt írónak: „Milan Kunderával a Francia Nemzeti Könyvtár nemcsak egy kiemelkedő életművet értékel, hanem a nyelvünk iránt tanúsított szeretetét is annak univerzális mértékében.” Philippe Söllers, Pierre Guyotat és Patrick Modiano mellett Milan Kundera a negyedik szépíró, aki ebben az elismerésben részesült, s ahogy a könyvtár internetes oldalán olvasható: „Ez a névsor fényes bizonyítéka annak, hogy a díjat nem akárki kapja.” Regényei, esszékötetei és filmforgatókönyvei mellett Kundera négy drámát is írt, amelyek közül magyar színpadra kettő jutott el. Előbb az 1962-ben született Kulcstulajdonosok, majd az 1971-ben íródott Jakab és gazdája. A Kulcstulajdonosokhoz ma már elutasítóan viszonyul, „törölte” bibliográfiájából. Pedig nem sokkal a mű prágai, nemzeti színházi bemutatója után a Vígszínház is műsorára tűzte Kapás Dezső rendezésében, s a premieren a szerző is jelen volt. Nádasi Myrtill most megjelent, Piruettek és ábrándok című önéletrajzi írásában a következőképpen idézi fel az előadással és a szerzővel kapcsolatos élményeit: ,Akkor még teljesen ismeretlen, fiatal avantgárd író volt Milan Kundera. Furcsa darab volt, egy rossz álomra emlékeztetett anélkül, hogy hagyományos eleje vagy vége lett volna. A hatalom gyanakodva figyelte a szokatlan művet... Kulcskeresők (eredeti címén: Kulcstulajdonosok!) a címe, azt változtattuk Zárt ajtókra. A történet egy cseh kisvárosban játszódott, ahol egy fiatal grafikus igazi kispolgári családba házasodik be. A családfő mániákusan ellenőrzi a lakás kulcsait, és feltűnik neki, hogy amelyiket a vejének adta, hiányzik... A férj részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, és amikor egy bajtársnője menedéket kér, elrejti a lakásban. A fasiszta házmester rájön erre, és fel akarja jelenteni a fiatalembert, aki ezt úgy akadályozza meg, hogy megöli a házmestert. Visszaadja a kulcsot, ami a kicsinyességet képviseli. A darab tele van lidércnyomásos álmokkal, amelyekben náci tisztek áldozatokat kínoznak.” Kunderáról azt úja Nádasi Myrtill: „Nekem nagyon tetszett a magas, tipikusan szláv, széles arccsontú, átható tekintetű férfi...” Tekintete azóta sem változott, magatartása, a világgal szembeni szigora igen, tiltásainak listája pedig időről időre újabb kitétellel gyarapodik. Interjút továbbra sem ad senkinek, fotózni nem engedi magát, csehországi meghívásait évek óta visszautasítja, itthon kapott díjait soha nem veszi át, prágai barátait lakásában soha nem fogadja, postacímét nem adja ki, e-mailben azzal a néhány kiválasztottal társalog rövid, tömör mondatokban, akiket ő tart fontosnak életében. Könyveinek digitális formában való megjelenését épp a minap utasította vissza. Az ActuaLitté közleménye szerint Kundera hajthatatlan. Hallani sem akar írásainak modern terjesztéséről. Kék Angyal-díj orosz és román filmnek, Színészmisszió-díj Ben Kingsley angol színésznek Kifelé a moziból a 20. ArtfilmFesten Sir Ben Kingsley névtáblájával (TASR-felvétei ÖSSZEFOGLALÓ Trencsénteplic. A hétvégén Sir Ben Kingsley látogatásával csúcsosodott ki az idei, jubileumi, 20. ArtFilmFest nemzetközi filmfesztivál, amely aztán szombaton este az ünnepélyes díjkiosztóval, a Kék Angyal-díjak átadásával fejeződött be. Az Oscar-díjas Ben Kingsleyt aligha kell bemutatni, számtalan filmben nyújtott alakításából ismerjük, A diktátort megelőzően utóbb Martin Scorsesenél játszott A leleményes Hugóban és a Viharszigetben, s a kettő közt a kevésbé igényes Perzsia hercege - Az idő homokja című kalandfilmben. Hosszú sora van a szerepeinek, ám minden bizonnyal a legtöbben a nyolcvanas évek elejének nagy film- slágere, a Gandhi című angolindiai életrajzi dráma címszerepére gondolnak Ben Kingsley neve hallatán. Idén a francia Emmanuelle Béart és a cseh Miroslav Donútil után harmadikként ő vette át a Színészmisszió-díjat, s helyezte el saját kezűleg névtábláját a Hírességek Hídján. Mielőtt rátérnénk az eredmények ismertetésére, érdemes megemlíteni, hogy a szemlének volt egy kifejező szekciója: a „moziból kifelé” elnevezéssel. Ez egyrészt a huszadik évfordulóra, a filmünnepre utalt, másrészt azokra a technikai átmenetekre, amelyeket a mozgókép az ArtFilm húsz éve alatt megélt, valamint azokra, amelyek a hazai mozikra is várnak: vagyis a digitálizálásra. Ebben a szekcióban a nézők filmeket láthattak a filmről, hogy érzékeljék azokat a technikai változásokat, amelyek a hazai analóg mozik sorsát is érintik, s bizonyára fesztiváljainkat is. E szekció a klasszikus mozitól a digitálisig vezető utat jelképezte. A 20. ArtFilmFest fődíját, a legjobb filmnek járó Kék Angyalt az orosz versenyfilmnek, Angelina Nikonova Alkonyati porté című alkotásának ítélte oda a nemzetközi zsűri Szrdjan Karanovics szerb rendező elnökletével. Az indoklás szerint a meggyőző és szokatlan történettel, a posztszocialista éra merész ábrázolásával, valamint a feminista téma sajátos előadásával érdemelte ki a film a fődíjat. A film főszereplőjét, Olga Dihovichnayát pedig a legjobb színésznő Kék Angyal-dí- jávaljutalmazták. A legjobb rendezés Kék Angyal-szobrát Radu Jude román rendező Mindenki a családunkból című filmje kapta „a családi válság autentikus ábrázolásáért, amely a tragédiából a komédián át az abszurdig vezet”. A zsűri e film főszereplőjének, Serban Pavlunak juttatta a legjobb színésznek járó Kék Angyalt. A játékfilmek versenyében' 12 alkotás versenyzett a díjakért, (tébé) A ház és a Cigány című filmek a kínálatban Indul a Bažant nyári mozi ELŐZETES Egyedülálló nyári, szabadtéri moziélményt kínál a Bažant ki- nematográf vándormozi, amely tizedik éve a hazai és a cseh filmeket népszerűsíti a főváros és egyes vidéki városok főterein. Nemcsak a csillagtetős, ingyenes mozizás vonzó ebben a projektben, hanem az is, hogy az adott év legsikeresebb közönségfilmjeit tűzi műsorára. Ezen a nyáron Pozsonyon és Kassán kívül egyebek között Nyitrán; Losoncon, Érsekújvárban és Vágsellyén állomásozik majd a napokban útjára induló nyári mozibusz. Amely az egyik legvonzóbb nyári eseményt, a Bažant Pohoda multimediális fesztivált sem kerüli el. Idén egyebek között Zuzana Liová A ház című, számos díjjal kitüntetett filmje, valamint Martin Sulik ugyancsak díjnyertes alkotása, a Cigány című mozgókép szerepel a kínálatban. Azért csupán e kettőt említjük, mivel - a filmek minősége és értéke mellett természetesen - az elsőből Bárdos Judit több díjjal elismert színészi alakítására, a másikból pedig Mokos Attila emlékezetes pillanatokat nyújtójátékára érdemes figyelni. Az egyes helyszínek programját és a filmek ismertetőit megtalálják a www.kinematograf.sk honlapon. (tb) Ilyen a nyári vetítés a fővárosban (Fotó: Bažant kinematograf KÉPERNYŐ Meghallgatás Milos Forman első és második önálló filmjét 1963-ban együtt kezdték vetíteni, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Meghallgatás című ötven perces áldokumentumfilm túl rövid lett volna mozifilmnek. Az „első rész” címe Ha nem volnának zenészek, és azért szól egy rezesbandáról, mert Forman tudta, hogy a kommunisták szeretik a „dychovkát”, ezért gond nélkül engedélyt kap rá. Adva van két fiatal trombitás két unalmas rézfúvós zenekarban. Egymástól függetlenül mindketten elkéredz- kednek apróbárói egy motor- versenyre. Egyikőjüket sem engedik el, mégis elmennek, ezért kirúgják őket. Erre mindketten jelentkeznek a konkurens zenekarba, ahol trombitást keresnek, azaz csupán helyet cserélnek, legyőzve ezzel a rendszert. A Meghallgatást 16 mm-es kamerával forgatták a prágai Semafor színházban. Csak pár profi színész játszik benne, a többiek valóban felfedezésre váró fiatal lányok, akik nem is sejtették, hogy egy film szereplői lesznek. „Szinte hihetetlen volt, mekkora hatalma van a mikrofonnak. Azok a lányok úgy értek hozzá, mint valami varázspálcához, amely szép külsőt és jó hangot tud varázsolni nekik. Levetkőzték összes gátlásukat, és önimádatuk gyakran olyan méreteket öltött, hogy az ember szinte szégyellt odanézni” - írja önéletrajzi kötetében Forman. A kerettörténet eléggé soványka: egy bolti eladó kéri a főnökét, hogy engedje el a meghallgatásra. Az nem engedi, a lány mégis elszökik és csúfosan végzi a mikrofon előtt. Egy másik lány figyeli, ahogy az eladó égeti magát, és az utolsó pülanatban elfut, pedig saját zenekara van, jól énekel, és valószínűleg megnyerné a versenyt. A rockénekesnőt Forman felfedezettje (és későbbi élettársa) Vera Kíesadlová alakítja, aki egyébként végül valóban bekerült a Semafor társulatába, ahol hosszú éveken átjátszott és énekelt, (juk) Duna TV, ma 21.15 „Az ember szinte szégyellt odanézni" (Képarchívum)
