Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-20 / 142. szám, szerda
8 Kultúra UJSZO 2012. JUNIUS 20. www.ujszo.com Fél évszázados szünet után ismét műsoron Puccini Manón Lescaut-ja a Szlovák Nemzeti Színházban A cipősdobozok foglya Jolana Fogašová (Manón), László Boldizsár (Des Grieux) és Daniel Čapkovič (Lescaut) a második (Jozef Barinka-felvétele) RÖVIDEN Ferdinandy György Gömörben Rozsnyó/Rimaszombat. Neves vendége lesz ma, illetve holnap Gömömek Ferdinandy György József Attila-díjas író személyében. A mai napig kétlaki életet élő író, aki 1956-ban távozott külföldre, és évtizedekig élt Franciaországban, illetve Puerto Ricóban, végre hazalátogat ősei földjére, hiszen mind anyai, mind apai ágon felvidéki gyökerekkel rendelkezik. Ma este hat órától Rozsnyón, a Csemadok Nagycsucsomi úti termében, míg holnap este hat órától Rimaszombatban a Három rózsa kávéházban (Fő tér) találkozhatnak az érdeklődők az íróval, akinek az idei Ünnepi Könyvhétre három kötete is megjelent. A művek a helyszínen megvásárolhatóak, (jdj) Idősek otthonába került az ünnepelt énekesnő Kilakoltatták Véra Bílát MT1-HÍR Prága. A külföldön is rendkívül népszerű roma énekesnő, Véra Bílá hónapok óta tartozott a lakbérrel, és más szolgáltatásokért sem fizetett. Városi tulajdonú bérlakását már tavaly ősszel lekapcsolták a villany- és gázhálózatról a közép-csehországi Rokycanyban. Többéves huzavona után, a Városi lakáskezelő vállalat kezdeményezé- sésre, férjével együtt kiköltöztették a szoba-konyhás lakásból, ahol harminc évig élt. Eredetileg szükséglakásban akarták elhelyezni a házaspárt, végül egy idősotthonban kaptak egy szerény szobát. Az énekesnő, akinek pár éve még Párizsban, Moszkvában és New Yorkban is tapsoltak, hosszú ideje nem koncertezik. Az iDnes hír- portál szerint Bílát félje súlyos betegsége juttatta ebbe a helyzetbe: hogy őt ápolhassa, minden fellépését lemondta, így nem volt jövedelme. Ráadásul sok pénzt veszített játékautomatán. „Már legalább két éve nem játszom”-álh'tottamostBüá, aki folytatni szeretné énekesi karrierjét. „Nagyon remélem, hogy az emberek nem felejtettek el. Mindenkinek hálás leszek, ha a belépőjegy megvételével segítséget nyújt nekem” - mondta. Kényszeríthették-e kolostorba a lányaikat zord apák a 20. század második felében? Ma is deportálnak francia prostituáltakat Amerikába? Ilyen és hasonló kérdéseken mélázhat a néző, aki beül Puccini felújított Manón Lescaut-jára. VOJTEK KATALIN Az előadás rendezője Jirí Nekvasil, díszlettervezője Dániel Dvofák. Az összeszokott párostól már láthattunk Pozsonyban egy sziporkázó, csupa humor Az eladott menyasszonyt, egy remek Jenufát és egy gyenge Rusalkát. Sajnos, a Manón Lescaut az utóbbival rokon. A manapság szinte kötelező aktualizálás jegyében fogant rendezés nem tud felmutatni egyetlen olyan gondolatot, ötletet, amely indokolná a „korszerűsítést”. Az eredmény bántó logikátlanságok halmaza. Az első felvonás cselekménye még úgy-ahogy elviseli, hogy a 18. század húszas éveiből a 20. század ötvenes éveibe helyezte át a rendezői akarat, bár a lovas batár, mint közlekedési eszköz kissé furcsán hat, a címszereplő zárdába kényszerítéséről már nem is szólva. A második felvonással Nekvasil egyszerűen nem tud mit kezdeni, így kénytelenek vagyunk elhinni, hogy napjainkban öregedő, ám egyébként normális elmeállapotú gazdag férfiak bevett szokása, hogy madrigált komponálnak kitartottjuknak, és azt rizsporos parókás énekesekkel elő is adatják, gavottot, menüettet, szertartásos meghajlásokat tanulnak a házhoz hívott táncmestertől, és gya- loghintót küldenek a cicababának, ha annak épp levegőzni felvonás egyik jelenetében szottyant kedve. Manón, bár szövege szerint smaragdról, aranyról énekel, dobozok és cipőskatulyák foglya, rakosgatá- sukkal vesztegeti az időt, ahelyett, hogy idejében elmenekülne szerelmével a megcsala- tása miatt bosszút forraló Gér- onte házából. Régen smaragd ékszer, ma Gucci, Vuitton és társaik. Ezért a felismerésért kár volt megtenni az időutazást. Az első felvonásban a ruhák még az 1950-es éveket idézik, a másodikban együtt van a 18. század a huszadikkal, a harmadik felvonás merész prostiszerelései már napjainkba vezetnek el. Belőlük kiindulva Manón minimum nyolcvanéves kellene, hogy legyen, mire Amerikába ér. (A tervező, aki alaposan bekavart a kreációival: Mária Fulková.) A prostituáltakat egyenruhás emberek ketrecekben szállítják a Le Havre-i kikötőbe, mint valami nagy üzletház raktárába, a de- portálandókat a névsorolvasás után süllyesztő nyeli el. A szájbarágós szimbolikától nem mentesek Dvorak minimalista, amúgy jól funkcionáló díszletei sem: az épületfalból átlósan kinövő, erős gyökérzetű fák, a budoár mennyezetéről lelógatott kanapé és hangulatlámpa egy visszás világ begyökeresedett rendjét kívánják jelképezni. Szerencsére a negyedik felvonásban már nincs ödetelés, marad a sivatag és a halálosan elcsigázott szerelmespár. Itt minden a zenekaron és a két főszereplőn múlik, akik a bemutatókon alaposan kitettek magukért. Nekik köszönhető, hogy a végső benyomás, amit magával visz a néző, Puccini ellenállhatatlan muzsikája, amelyről lepereg minden, ami zavaró. Érdekes, hogy az egymást alternáló főszereplő kettős (Jolana Fogašová - Luciano Mastro és Cristina Baggio - László Boldizsár) közül a nem olaszok az olaszosabbak. Fogašová árnyaltabb, színesebb, László súlyosabb, szenvedélyesebb, mint a visszafogottabb Baggio, illetve líraibb Mastro, de valamennyien illúziókeltő alakítást nyújtanak. Pavol Remenár és Daniel Čapkovič jól érzékeltetik Manón bátyjának cinizmusát, megbízhatóan énekel-játszik Jozef Kundiák és Ondrej Sáling Edmondo, valamint Gustáv Beláček és Ján Galia Géronte szerepében. Fel kellett figyelni Jitka Sapara-Fischerová szép hangú madrigálénekesére és Ivan Ožvát mozgékony, komikus táncmesterére. Örömmel konstatálhattuk, hogy Rastislav Štúr dirigensi pálcája alatt a zenekar hamisítatlan Puccinit játszott, egyaránt érvényre juttatva a mű poézisét és sodró drámaierejét. Kimászik a gödörből? (Képarchívum) Kövér László ma válaszol a magyar származású Nobel-békedíjas zsidó író, Elie Wiesel levelére; Gyurcsány Ferenc már megírta a sajátját Wiesel lemondott a nagykeresztről A holokauszt krónikása, Elie Wiesel (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író, miután megtudta, hogy a magyar ház- elnök is részt vett a nyilas eszméket valló író, Nyíró József újratemetési kísérletében. „Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették” - áll a levélben. A magyar származású amerikai zsidó író szerint az elmúlt években elszaporodtak az antiszemita, rasszista megnyilvánulások, és „a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyar- ország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világ- háborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában”. Levelét Wiesel azzal zárta, hogy nem akarja, hogy köze legyen ehhez, ezért visszaadja a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amelyet 2004-ben kapott a magyar államfőtől, Mádl Fe- renctől. A Népszabadság információi szerint Wiesel levelére ma születik meg a válasz. Gyurcsány Ferenc volt mi- niszterelök, a Demokratikus Koalció élőnké, aki tagja volt a magas állami kitüntetést oda- télő kormánynak, tegnap levelet írt Wieselnek. „Magyarország, a magyar nép természetesen nem náci és nem antiszemita, noha antiszemiták és nácik, mint Európa minden országában, Magyarországon is vannak. /.../ A közel egymülió magyar haláláért felelősséget viselő Horthy Miklós kultusza nem azért terjed viharos sebességgel, mert erre társadalmi igény mutatkozik: a róla elnevezett közterületekről, a tiszteletére emelt szobrokról a kormány érzékelhető bátorítása mellett olyan önkormányzatok döntenek, amelyekben a mai kormányzó pártoké és szövetségeseiké a többség. Kövér László és Szőcs Géza nem társadalmi nyomásra avatta jelenlétével és aktív részvételével politikai eseménnyé az antiszemita, nyüas író, Nyirő József kegyeleti szertartását. Nem a szülők, vagy a pedagógusok követelésére emelt be az oktatási tárca középszerű, vagy annál is gyengébb náci és nyilas szerzőket az irodalom iskolai tananyagába és cserélt le abban zsidó szerzőket antiszemitákra” - áll a levélben. Gyurcsány szerint Wiesel gesztusa különösen fontos valamennyi magyar demokrata számára. „Magyarországon belül és kívül egyaránt arra figyelmeztet, hogy a magyar jobboldallal semmiféle közösség nem vállalható”. Elie Wiesel Romániában, Máramarosszigeten született ortodox zsidó családban, 1928-ban. Anyanyelve a jiddis volt, de magyarul is kitűnően megtanult, fiatal korában rajongott a magyar kultúráért. A második világháború alatt megjárta a haláltáborokat, majd több buchenwaldi túlélő zsidó gyermekkel együtt egy franciaországi árvaházba került. 1955-ig Párizsban élt, majd az USA-ba költözött és az irodalomnak szentelte életét. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében. Ötvenhét kötete jelent meg, legismertebb és sokak szerint legjobb műve Az éjszaka, amelyet a holokauszt krónikájának is neveznek.
