Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-20 / 142. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 20. Vélemény és háttér 5 Ha helyi szinten hiányzik az erős állami ellenőrzés, elburjánzik a kiszorítósdi és a diszkrimináció Posztszocialista rendszerhibák A Smer-kormány első hónapjai alapján úgy tűnik, hogy a jobboldali pártok a gazdasági liberalizmus által inspirált megoldásokat szeretnék szembeállítani a kormány politikájával. t RAVASZ ÁBEL A gazdasági liberalizmus tézisei szerint a nemzetgazdaság fő alakító erejének a piacnak kell lennie, az állam feladata pedig e piac körülményeinek megteremtése és fenntartása, valamint a piac által kitermelt rendszerhibák orvoslása. Nem meglepő, hogy a gazdasági liberalizmus viszonylag gyorsan szárba szökkent a régiónkban a rendszerváltás után: a szocialista tervgazdaság nagy állama után vonzó programnak tűnt ezen állam visszaszorításának kísérlete. Az azóta eltelt időszak azonban viszonylag egyértelművé tette, hogy bár a liberális gazdaságfilozófia számol a piac által létrehozott hibákkal, a posztszocialista rendszerek egészen más mélységben és minőségben termelik ki ezeket, mint a nyugati államok. Ennek okai közül két fontos elemet emelnék ki: egyrészt a lakossági elvárásokon mély nyomot hagyott a szocialista korszak. Egyrészt a pa- ternalizmus, azaz az atyáskodó állam léte változatlanul tömegigény. Másrészt viszont gondok jelentkeztek a liberális gazdasági intézkedések végrehajtásában is: az állam nem talált igazán erős szövetségesre sem a posztszocialista menedzserek, sem pedig a közigazgatási és hivatalnoki posztokban dolgozók csoportjaiban. A kormányzatok által vizionált reformintézkedések gyakran ütköznek a végrehajtás helyi szintjeinek torz működésébe. A fenti - mint megannyi más - helyzet állatorvosi lovát a romapolitika jelenti, amelyre folyamatos nyomást gyakorol mind a lakosság, mind a hivatalnokok. Míg korábban a romakérdés fősodorbeli értelmezését a kulturális liberalizmus és a szociális elkötelezettség alakították, az elmúlt időszakban itt a gazdasági liberalizmus előretörése volt megfigyelhető. A kínált új megoldások magjában a segélyezettek a munkához fűződő viszonyuk általi szétválasztása áll aktívakra és érdemtelenekre: aki részt vesz a (köz)munkában, azt segítjük, aki viszont nem, az magára vessen. Egy ideális világban az efféle megoldás jól működhetne. Itt is érvényesül azonban a fent említett probléma: a közmunkaprogramokat ugyanis helyi szinten irányítják, ezek a helyi szintek pedig nagyon gyakran nem osztják a központ integrációs elkötelezettségét. Előttünk van a magyarországi példa: a hírek szerint ott előfordul, hogy a közmunkásokat a polgármester saját földjén foglalkoztatja, embertelen körülmények között. Ha helyi szinten hiányzik az erős állami ellenőrzés, az efféle esetek, valamint a kiszorítósdi és a diszkrimináció legkülönbözőbb formái nagyon könnyen elburjánzanak. A gazdasági liberalizmus hívei általában amellett érvelnek, hogy minél kisebb az állam, annál jobb - az állami intézmények ugyanis nem elég hatékonyak a piaciakhoz képest. A posztszocialista környezet azonban nap mint nap gyártja a példákat azzal kapcsolatban, hogy igenis szükség van egy cselekvőképes államra, amely be is tudja tartatni az általa hozott intézkedéseket a végrehajtókkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy a liberális gazdasági elvek nem racionálisak: nagyon is azok, egy ideális világban pedig önmagukban is elégséges iránytűt jelentenének. A posztszocialista valóság azonban nagyobb állami szerepvállalást tesz szükségessé, mint azt a pusztán hatékonysági érvek érzékeltetni tudnák. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Nulla VERES ISTVÁN Tegnap ismét elkezdődött egy parlamenti ülés. Annak ajelen- jfi tősége viszont, ■ ami ebben a választási ciklusban a parlamentben zajlik, a nullával egyenlő. Nemcsak azért, mert a Smer azt szavaz meg, amit akar, hanem azért is, mert az öt ellenzéki párt tevékenysége hiteltelen, külön- külön is, meg együtt is. Robert Fico két hete azt mondta, az ellenzéknek még joga sincs, hogy bírálja a kormányt, mert képtelen előállni bármilyen versenyképes javaslattal. Valahol talán igaza is van, de nem csak ezért. Vegyük őket sorra: a legnépesebb ellenzéki csapat, az Egyszerű Emberek (OLaNO) minden tagja egy cirkuszi mutatványos, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, rájuk hagyják. Következik a megfogyatkozott KDH, ahol a kígyóbűvölőnek becézett Ján Figeľ pártelnök esetleges leváltásán gondolkodnak, pontosabban gondolkodnának, ha lenne más lehetőség. Viszont ha hagyják, hogy Figef még néhány évig altassa a választókat langyoskeresztényi szónoklataival, a párt megszűnik, mire választói kihalnak (pedig arra sem kellene sokat várni). Következik a harmadik legnépesebb csapat, a Hídé. Övék a cifra nyomorúság, mivel Fico nemrég megszánta őket egy kisebbségi kormánybiztosi pozícióval. A parlamenti viták során tehát nem valószínű, hogy véres szájjal alázzák majd a Smert, hanem csak úgy decensen, hogy meglegyen a látszat. Az SaS már tavaly kinevettette magát akormány öncélú megbuktatásával, a parlamentben most ezt a kabarét játsszák tovább. Legnagyobb tragédiájuk, hogy marketingfogásokkal próbálják egy liberális párt látszatát kelteni. Közben kevesen tudják, hogy tavaly a melegjogi kormánybizottságjavaslatát a kormányülésen Dániel Lipšic mellett az SaS-es Daniel Kraj- cer is kiröhögte. Egyetlen ellenzéki pártban bízhatunk, ez pedig az SDKÜ. Nemcsak azért, mert ők loptak a legtöbbet az előző kormány idején, hanem mert új elnökük van, Pavol Frešo. Vele minden bizonnyal új korszak kezdődik a pártban, hiszen elődje, Mikuláš Dzurinda alacsony volt és sovány, ő ellenben magas és kövér. Képzeljük csak el, mi lenne, ha ezek a pártok összefognának, és kormányt alakítanának. Mire politikusaik megegyeznének valamiben, kinőne a szakálluk. És mi lesz ezekkel a pártokkal négy év múlva? Hogyan fogják elhitetni az emberekkel, hogy ők a jó választás? A demokrácia parlament nélkül nem működhet. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a szlovák parlamentben a Smemek nincs oka, az ellenzéknek pedig legitimitása arra, hogy vitatkozzon. Kell várni négy évet (de lehet, hogy nyolcat) talán akkor más lesz a helyzet. Ami viszont biztos: a Smer egyeduralmát nem az ellenzék fogja megtörni. Majd megtörik magától. Talán fogunk neki örülni, talán nem. KOMMENTAR Dugódíj a pokolban NAGY IVÁN ZSOLT LassanEurópalegnehezebbenélhetővárosalesz Budapest, és egy pillanatig sem érzi úgy az ember, hogy ez egyszer mégjobbra fordulhat. Sőt. Néhány éve még arról folyt a vita, mi a jobb: Prága vagy Budapest. És a verseny eldönthe- tetlennektűnt. Emlékszem, cseh újságírók majdnem megették az egyik angol kollégát, aki egy nemzetközi rendezvényen azt találta mondani: mivel a térséggel akar foglalkozni, csakis Budapestre költözhetett, itt a legjobb élni, innen pedig lefedi Magyarországot és a térségbeli szatellit-államokat. Hogy mondhat ilyet - fakadtak ki, de lokálpatriotizmuson kívül sok meggyőződés nem volt a hangjukban. Budapesten egyszerűen jó volt lenni. Már nem az. Európa egyik legnehezebben fejlődő városa lett, ahol nehéz közlekedni, drága enni és inni, ahol lépten- nyomon szemétbe vagy kutyapiszokba lépsz, ahol egy kalandtúrával ér fel lélegezni. És amit lassan már reklámozni sem fognak. A városvezetés egyik legutóbbi ötlete ugyanis az, hogy pénzt kér mindenért, amiben vagy amin a Budapest név szerepel. Akkor, amikor a világ bármely városában egymást érik a boltok, ahol szinte erőszakolják ránk az I Love Csajágaröcsöge felső helyi változatát. Itt nem, itt majd fizetni kell száz forintot minden eladott Budapest (Pest, Buda, főváros stb.) feliratú bögre, kitűző, könyvjelző, meg ilyenek után. Ja, és fizetni kell majd minden cégnévért, honlapért, amelyben szerepelnek ugyanezen szavak, nehogy már valaki ebből legyen baromi gazdag. Hogy közben az ülető amúgy adózik, az állami költségvetésbe éppen úgy fizet, mint a budapestibe, az nyilván egy dolog, ebben az országban amúgy is sikk lett második/harmadik sápot kivetni a már nettónak kikiáltott bérekre. De vissza Budapestre, jönnek még újabb csodák is: dugódíj és hídpénz. Szegény a város, meg bűz is van, milyen pompás ötlet, állapítja meg főpolgármester, aki rettenetes sértésnek veszi, ha valaki ökörségnek tarja a bevezetést olyan körülmények mellett, amilyenek közepette élünk. A dugódíj ugyanis önmagában lehet jó. Működhet is, bár itt sokan ki fogják játszani, mint annyi minden mást. De tegyük fel, hogy mégsem, akkor csökkenhetne a nyomás a belvároson, jobb lesz a levegő, adott esetben tényleg jó lesz biciklizni. Ez az, ami Tarlós István irodájából látszana. A dugódíj-zóna határán túl egymás hegyén-hátán álló autók már kevésbé. A hidaknál negyven fokban sorakozó autók még kevésbé, a rettenetes állapotban levő autóbuszokon, trolikon zsúfolt emberek pedig már szinte egyáltalán. Ha meg valaki panaszkodna, nem is kell mást tenni, mint elfogadni egy rendeletet, amellyel kiutasítható lenne. Ebben az országban így szokás kormányozni. Miért lenne másképp a fővárosban? A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ DIE PRESSE Rásky Béla bécsi történész kommentárját közölte az Or- bán-kormány félidejéről a Die Presse konzervatív osztrák napilap. Súlyos örökséget örökölt, azonban a kormány első két évének mérlege „dilettáns, katasztrofális” - vélekedett a bécsi Holokauszt-tanulmá- nyok Wiesenthal Intézetének (VWI) igazgatója. A választások előtt az államcsődtől éppen megmenekült ország patthelyzetbe került a szocialista-liberális rossz gazdálkodás szorításában, az állam és a szervezett bűnözés összefonódásától fenyegetve - írta. A Fidesz-kormányzás mérlegéről úgy vélte, a parlamenten „átkorbácsolt” törvények vitatottak, s gyakran végrehajtha- tatlanok maradtak, többször módosítani kellett őket, a gazdaságpolitika következetlen, és a kormányfő nemzetközi elszigeteltségbe vitte az országot. A Fidesz törzsszavazóit is elérte a frusztráció, politikai alternatívákazonbannemmutatkoznak. A társadalom mozdulatlanságának magyarázatára nem elegendő az ellenzék megosztottsága, többet mondhat az, hogy a magyarok közös cselekvés helyett hagyományosan szélsőségesen individuális stratégiákkal oldják meg a gondj aikat - írta Rásky. (MTI) WSJ A The Wall Street Journal (WSJ) amerikai üzleti napilap internetes kiadása két írásban foglalkozott a Horthy-szobo- rállítás ügyével. Közölte az AP hírügynökség csókakői helyszíni beszámolóját, de a témának saját cikket is szentelt, amelyben azt emelte ki, hogy a miniszterelnökhelyeslően nyilatkozott a Horthy körüli vita folytatásáról. A WSJ szerint az időnként előforduló szoborállításokat és utcanévadásokat néhányan úgy értelmezik, hogy Magyarországon növekvőben van a jobboldal befolyása a gazdasági nehézsé- gekközepette. (MTI)
