Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-19 / 141. szám, kedd
EB-TIPPJÁTÉK Az élmezőny állása az első 16 mérkőzés után EURD2012 __________14. oldal POLAND-UKRAINE 2012. június 19., kedd, VIII. évfolyam, 23. szám Némi túlzással: így néz ki az úthálózat Lengyelországban, ahol az Európa-bajnokságra ígért sztrádák egyes ' szakaszai nem készültek el. (Képarchívum) -jl. Citta tündöklése és bukása t Talán ismerik Slavomir Mrozek novelláját az elefántról: egy lengyel állatkert igazgatója úgy dönt, hogy saját gyártmányú, * * gumiból készült elefánttal lendíti fel az állatkert forgalmát, s két beosztottját bízza meg azzal, hogy az éj leple alatt fújják fel a gumielefántot. Azok nekiveselkednek, de a munka lassan halad, ezért inkább rákötik a gázcsapra, és zsinórokkal rögzítik. Másnap a helyi iskola diákjai az első látogatók; áhítattal nézik a hatalmas állatot, s hallgatják a tanár előadását arról, hogy az elefánt „a mamut utóda”, „az őserdő királya”, „súlya 4-6 tonna”, s „csak a bálna nehezebb nála”. Igen ám, de a két munkás trehányul dolgozott: a rosszul rögzített zsinórok eloldódtak, a gázzal felfújt elefánt pedig egy kis szellő hatására felemelkedett a magasba, s kecsesen tovalebegett, mígnem a közeli botanikus kertben egy kaktusznak ütközött és szétpukkadt. Azok a diákok pedig, akik mindezt látták, tankönyveiket kidobták a kukába, elzüllöttek, alkoholisták lettek, vodkát vedeltek, s nem hittek többé az elefántban. Ez a történet jutott eszembe Citta kapcsán. Citta a krakkói állatkert lakója, 33 éves nőstény elefánt, akiről a lengyelek azt hitték, hogy az Európa-bajnokság egyik sztárja lesz, s legalább olyan fényes karriert fut majd be, mint Paul, az oberhauseni polip, aki a 2010-es vébé alatt a németek összes mérkőzésének a kimenetelét megjósolta, s még azt is eltalálta, hogy a spanyolok nyerik a döntőt. A tévedheteden Paulból celebritás, az oberhauseni akváriumból pedig kisebbfajta zarándokhely lett. A prófétává avanzsált nyolckarú polip egészen a 2010 októberében bekövetkezett haláláig hatalmas médiaérdeklődésnek örvendett; egy spanyolországi kisváros díszpolgári címet adományozott neki, egy galíciai halfeldolgozó pedig 30 ezer euróért megvásárolta volna, kizárólag reklámcélokra. Ilyen - vagy még ennél is dicsőbb - jövőt képzeltek el a krakkói állatkert gondozói is Cittának, az indiai elefántnak. Lelki szemeikkel már látták, ahogy külföldi tévéstábok sorakoznak az elefántketrec előtt, a CNN saját tudósítót költöztet a szomszédos pavilonba (a páviánok és a cerkófimajmok helyére), a krakkói állatkertet pedig onnantól kezdve a világ vezető turisztikai látványosságai között említik, akárcsak a Tadzs Mahalt, az Eiffel-tornyot vagy az egyiptomi piramisokat. Forgalma ugrásszerűen megnő, mert mindenki Cittát akarja majd látni, ezt az ormányos csodát, a látnokot, az új Teiresziászt, aki hibádanul jósolja meg az Eb-meccsek eredményét. Ha már az autósztrádákkal nem készültek el időben, legalább az állatkerti show legyen tökéletes, gondolták a lengyelek. Ennek megfelelően Cittát tejben-vaj- ban furösztötték az Eb előtti hetekben. Megpróbálták kitalálni, mire vágyik éppen; zabot enne-e reggelire vagy inkább káposztatorzsát. Az elefántok tudvalévőleg hajlamosak a megfázásra, ezért a lelkiismeretes gondozók éjjel-nappal ott strázsáltak mellette, s ha prüszkölt egyet, már szaladtak is, és műanyag vödörben tolták náthás ormánya elé a forró, rumos grogot, így jött el az Európa-bajnokság nyitónapja. Citta „frissen, kipihenten ébredt” (Gazeta Wyborcza), „hangulata vidám, kedélye pedig kiegyensúlyozott volt” (The Associated Press). Szemmel láthatóan jól érezte magát a nagy nyüzsgés közepette, nem zavarták a hírügynökségi fotósok sem, akik Tarzanként csüngtek a kerítésen, vadul vakuztak, és már küldték is tovább a címlapképeket Torontóba, Uj- Delhibe, Washingtonba és Londonba. n A krakkói állatkert elefántjáról azt hitték, ugyanolyan fényes karriert fut majd be, mint Paul, a polip. Nos, tévedtek. Citta — ekkor még úgy tűnt - útban volt a világhírnév felé. Csak azok a futballmeccsek ne lettek volna. Az első mérkőzés végére ugyanis kiderült, hogy Citta tévedett: az elé rakott diny- nyékből rosszul jósolta meg a végeredményt. Holdtölte volt az éjjel, biztosan az zavarta meg az éleslátását - mentegették az elefántot a szervezők. - Legközelebb jobb lesz - tették hozzá kényszeredetten mosolyogva. De nem lett jobb. Sőt. Az állatkerti gondozók kétségbeesetten tördelték a kezüket: Citta egyetlen meccs eredményét sem találta el. Mellényúlt a lengyel-görög, a lengyel-orosz és a cseh- lengyel esetében is. Ázsiója napról napra csökkent. A tévéstábok szedelőzködtek, és fokozatosan elmaradoztak mellőle a zsurnaliszták és a kíváncsi civilek is. Elvégre kit érdekel egy bukott elefánt? Már a lengyelek is szégyellték. Citta? Olyan ismerős név. Ki is az? Egy elefánt? Ja, tényleg, valami rémlik. A legszívesebben letagadták volna. Micsoda szégyen - dohogták a gondozók is; és onnantól kezdve a jegesmedvét tüntették ki figyelmükkel. Citta mindebből semmit sem értett. Csak az tűnt fel neki, hogy nem kap olyan gyakran friss vizet, s hogy az ebédjéből kispórolják a répát. Nem tudta mire vélni a dolgot. Pedig a történetnek több tanulsága is van. Egy: a fritballmeccsek eredményét maximum a szingapúri maffiafőnökök tudják hibádanul megjósolni. Kettő: arról aztán végképp nem Citta, az elefánt tehet, hogy a kétballábas lengyelek kiestek. Három: a meccsek között kapcsoljuk ki a tévét, és olvassunk Mrozek-novéllákat! Gazdag József
